Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-01 / 98. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 98. szám. a szerdai választmányi ülés, de már abból is látnivaló, hogy a vezetőség teljes tudatában van annak, hogy mit kell nyújtania, és hogy mivel teszi kedvessé zsurjait. így pl. Szilveszter-estéjére nagyobb szabású ünnepség készül, — a főispán januárra kilátásba helyezte Fráter Loránd és Tarnay Alajos lejövetelét, (ez a zsúr a színházban lenne) akiket még néhány előkelő fővárosi művész kisér majd nagykárolyi lerándulásukban. A télen által pedig rendszeres felolvasó-, müvész- és tánczestélyeket fog rendezni az egyesület, amely mindé műélvezettel szemben csak alig számottévő anyagi támogatást kér. A vezetőség is fölfrissült: sok oldalról elfoglalt és ezért lemondott érdemes szerkesztő kollégánk, dr. Adler Adolf irodalmi szakosztályi elnök helyébe — ambicziózus, fiatal erő került: Klacskó István, aki bizonyára rá fog szolgálni a kitüntető megbízatásra és nemcsak önmunkásságával, hanem az amateurtollforgatók bevonásával is változatossá igyekszik tenni a felolvasó pieceket. A tisztségek végleges betöltéséig a pénztárnoki teendők ellátására: Csipkés Károlyt, a titkáriakra pedig ifj. Andrássy Jenőt kérte meg helyettesekül a választmány. Határozatba ment az is, hogy az egyesület tagjait meg fogják keresni az iránt, hogy 1903—1904. évi hátralékaikat (amennyiben a meddőn elmúlt 1905—1906. évi hátralékokat a választmány törölte) fizessék be, hogy ilyenformán némi pénzalap álljon rendelkezésre az intenzív munkásság kiadásai fedezésére. Alig is lehet kétség az iránt, hogy az egyesület tagjai, átértvén annak missziója súlyát: nemcsak a maguk részéről, hanem társadalmi körükben is eleget fognak tenni a kultúra iránt tartozó kötelességüknek és az uj életre serkent egyesületet nemes intenczióiban támogatni fogják. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Károlyi Gyula aradi főispán az Ecsediláp-társulat választmányi ülése és közgyűlése alkalmából szerdán és csütörtökön Nagykárolyban időzött. — Szerdán délután itt volt gróf Tisza István, volt miniszterelnök is, aki részt vett a láptársulat választmányi ülésén s még azeste elutazott. — A főispán hivatalvizsgálaton. Dr. Fa- lussy Árpád főispán pénteken délután a 7a2 órás gyorsvonattal Kálnay Gyula belügyminiszteri s. fogalmazó, főispáni titkár, Schönpflug Richárd tiszti főügyész és Mező Károly pénzügyi számvizsgáló kíséretében Nagybányára utazott, ahol úgy a város, mint a főszolgabírói hivatal ügy- és pénzkezelését fogja megvizsgálni. Onnan Felsőbányára utazik a főispán, hivatalvizsgálatra s előreláthatólag csak hétfőn este érkezik vissza székhelyére. — Tanügyi kinevezések. A vallás és közoktatási miniszter Lázár János vezendi gk. elemi iskolai tanítót a laczfalusi, Véghseö Margit okleveles tanitónct a patóházi, Csizsek Károly és Tóth Pálné szül. Halápy Julia oki. tanítót illetve tanitónőt a hosszufalusi állami el. népiskolához rendes tanítónak, illetve tanítónőnek nevezte ki. — Pircsy János nagybányai állami elemi iskolai tanítót pedig a nagynyiresi állami elemi iskolához helyezte át. — Dalárdánk Mátészalkán. A Nagykárolyi Dalegyesület Szilágyi Zoltánné, Kaufmann Sándor, Luczay János és a Mátészalkai Dalegyesület közreműködése mellett Mátészalkán, 1907. deczember hó 7-én, szombaton a Hungária Szálloda nagytermében táncmulatsággal egybekötött zártkörű hangversenyt rendez. A hangversenynek, amely 8 órakor kezdődik, műsora a következő: 1. „Nem nézek én“ Huber Ká- rolytól. Énekli a Nagykárolyi dalegyesület. 2. „Tréfás egyveleg“ Előadja: Luczay János. 3. „Sirassatok, ha meghalok“ Schmidt. Énekli a Mátészalkai dalegyesület. 4. „Kurucz dalok“ Pogatschnig Guiaóíól. Énekli a Nagykárolyi dalegyesület. 5. „Zongora játék“ Előadja: Szilágyi Zoltánné. 6. a) „Reményhez“ Mosonyi Mihálytól. b) „Tavaszi dal“ Hoppe Dezsőtől, c) „Árvalányhaj“ Gr. Fesztetics Leótól. Énekli a Nagykárolyi dalegyesület. 7. „Zongora játék“ Előadja: Kaufmann Sándor. 8. „Honfi dal“ Horváth Fábiántól. Énekli a Nagykárolyi dalegyesület. 9. „Népdal egyveleg“ Nádor Gyulától. Énekli a Mátészalkai dalegyesület. — Az elvesztett becsület visszaszerzése. A képviselőház igazságügyi bizottsága a büntető novella egyes paragrafusain kisebb, többnyire stiláris módosítást tett. A bizottság figyelmét a tárgyalás során igen érdekes kérdésre hívta föl Szivük Imre. Azt magyarázgatta ugyanis, hogyha Magyarországon valaki megbotlott, egész életén át viseli botlásának terhét és becsületét nem nyerheti többé vissza, ha még oly derék ember is lesz belőle. Külföldi példákra való hivatkozással segítséget kért ez ellen és Günther Antal igazságügyminiszter a bizottság megnyugvására kijelentette, hogy ez a kérdés nemsokára megoldást nyer. — A szatmári sikkasztáshoz. A szatmári adóhivatal sikkasztó pénztárosát, Papp Gyulát, akit — mint lapunkban megírtuk — e hó 23-án este hoztak haza Budapestről, e hó 25-én hallgatta ki először Morvay Károly vizsgálóbíró, egyben kihirdette előtte az előzetes letartóztatást elrendelő végzést. Papp Gyula ez ellen nem kívánt felebbezéssel élni, megtörve ismerte be tettét és mint mondá, egyedül érzi magát bűnösnek, társai nincsenek. Az adóhivatalnál a rovancsolás egyre tart s mint értesülünk, újabban ismét 500 korona hiányt fedeztek fel. — Ä műveletlen Radetzky. Hogy a nagy hadvezérek nem mindig álltak a legjobb lábon a műveltséggel, arra legjobb bizonyítékot szolgáltatott a Radetzky- jubileum. Az olaszvérü osztrák generális halála évfordulóján kiadták levelezését. A levelek közt volt egy, amelyet Radetzky, Milánóból irt Bécsben élő leányának. Ebben a levélben többek közt ezeket írja: — Itt Olaszországban nagyon nehéz az élet. Az olaszok örökösen zavarognak és fejünk fölött állandóan ott lóg Demosthenes kardja ... Az osztrák katonatisztek egyébként vigasztalódhatnak ebből a levélből. Abban a hadseregben, amelyiknek legnagyobb tábornoka igy ir, egy hadnagyocskától sem követelhetnek sokat. — Az udvarii gyilkosság. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy e hó 22-én virradóra Erdei Etelka ottani szobaleányt a kedvese, Laboncz György meggyilkolta. A szerencsétlen leány holttestét vasárnap délelőtt boncolták fel, Morvay Károly központi vizsgá- jóbiró jelenlétében dr. Vajay Imre törvényszéki és dr. Lacheta Brúnó boncoló orvos. A boncolás megállapította, hogy a leány a mellén két szúrást kapott, melyek mindegyike feltétlenül halálos volt. Konstatálták az orvosok továbbá azt is, hogy Erdei Etelka már előrehaladott áldott állapotban is volt. A meggyilkolt leány rendkívül érdekes regényes múlttal bir. Mint csecsemőt a járókelők szedték fel az erdőszélen, ahova bizonyára azok a vándor komédiások tették ki, akik az előző napon a faluban játszottak. — Egy jószívű gyermektelen házaspár vette magához a kis árva leánygyermeket és nevelte nehány éven keresztül: Erdei nevet adván neki, már azért is, mert az erdőben találták. Öt-hat éves korában a kisleányt egy jószívű vándor színigazgató vette pártfogásába és tartotta, mint saját gyermekét. Itt természetesen a serdülő leányt, akinek szép hangja volt, a világot jelentő deszkákra nevelték. Nevelő atyja pártfogása és oktatása alatt töltött is már, mint énekesnő néhány évet, majd egy másik társulathoz szegődött, mint primadonna. Pár hónappal ezelőtt Sárközön játszott egy „társulatnál“, mely azonban a pártolás hiánya miatt megbukott. A tagok széjjelmentek. A leány búcsút vett a sok keserű tapasztalat után a színpadtól és beállott szobaleánynak. Itt érte azután a tragikum. A Markovits-csaókániú lakva, ismerkedett meg vele Labonc György, ki elcsábítva a szerencsétlen leányt, valósziniileg berúgott állapotban, megölte. Laboncot a csendőség még a gyilkosság napján, mint megírtuk, letartóztatta s másnap átadta a kir. ügyészségnek, ahol, most, mint vizsgálati fogolyt őrzik. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy ő nem mngölni, csak megsebesíteni akarta a leányt, de amikor látta, hogy kése mély szúrást ejtett, felvette a nőt, kivitte a kertbe, ahol újabb szúrást mért testébe, mint mondja — azért, hogy hát haljon meg a leány, ha őt már nem akarta szeretni. A gyilkos legény már hasonló módon végzett régebben egy másik leánynyal; most ez is kisült és a törvényszék ezirányban is megindította a vizsgálatot. A szerencsétlen áldozat holttestét vasárnap temették el a falubeliek általános részvéte mellett. — Röv/d válasz. A potsdami legfelsőbb számvevőszék előtt a napokban tréfás kis ügyirat fordult meg. A német kormány tudvalevőleg Fez-ben, Marokkóban konzulátust tart fenn, amelynek épülete egy szép kert közepén áll, amelyben narancs-, citrom- és datolyafák virítanak és minden évben sok termést hoznak. A potsdami számvevőszék — mint jó gazda — kiváncsi volt, vájjon mi történik a déligyümölcsterméssel, hogyan értékesítik, hová fordítják a pénzt. Átiratot küldött tehát a fezi konzulátusnak ez ügyben s a lakonikus válasz a kérdésre, hogy mi történik a gyümülcscsel, az volt: — Megesszük. Az aktát tudomásul vették és az irattárba helyezték. — Halálozás. Maresch A. Laczika, a szatmári róm. kath. főgimn. III. B) oszt. tanulója f. évi nov. hó 27-én Szatmáron meghalt. — Vissza Amerikából- Amerikából a következő hetekben is igen jelentékeny számban fognak tömegesen hazatérni a kivándorlók, a kiknek munkát biztositani közérdekből szükséges. Ennélfogva ezúttal fölkéri a Szatmárme- gyei Gazdasági Egyesület azokat a munkaadókat, kiknek vagy ipari munkásokra, vagy gazdasági cselédekre szükségük lenne, hogy a bérfeltételek közlésével szükségletüket közvetlenül a földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztályával, vagy Lekky István osztálytanácsossal (Fiume, Európa-szálloda) levélben, vagy táviratilag közölni szíveskedjenek. — A vidéki zsurnalisztika köréből. Halmi községben, (Ugocsa m.) „Halmi“ czirnen hetilap indult meg november 28-án. Az első szám után ítélve, élénknek ígérkező lap tulajdonosa és főszerkesztője: dr. Nagy Mihály, felelős szerkesztője: Dénes Sándor. Csak az a kár, hogy Gyuri Bandi irta bele az első vezérczik- ket. (A letört darabant föld ügyér — nagyon gyanús czégér! . . .) A jó kiállítású lapot egyébiránt Szatmáron nyomták a „Szabadsajtó“ könyvnyomdájában. — Távozás Nagykárolyból. Eerenczy István, a Kölcsey utca 18. szám alatt (a vármegyeházával szemben) lévő fűszer, — csemege- és borüzlet tulajdonosa a minap távozott városunkból és előnyösen ismert üzletét Eördögh Gézának, egy gyakorlati érzékű, fiatal kereskedőnek adta át, aki bizonyára nagy ambiczi- óval lesz azon, hogy a jóhirü régi üzletet ne csak megtartsa elismert niveajuán, hanem a a kor és a vásárló közönség fokozott igényeihez mérten fejleszsze is. Ferenczy István, akit fontos érdekek hívtak el Munkácsra — ahol ma egy nagyszabású üzlet tulajdonosa — lapunk nyiltterében búcsúzik el itteni jóakaróitól, barátaitól és vevőközönségétől. — A lipótvárosi arczkép. Márk Lajosnak sok baja volt egy Nádor-utczai kereskedővel, aki megrendelte nála a portréját. Folyton kritizálta munka közben, semmi sem tetszett neki a készülő képen és egyre uj ideákkal lépett fel. A festő idegeskedni kezdett és legjobban szerette volna földhöz vágni ecsetjét. Tegnap volt az utolsó ülés. A piktor lázas sietséggel dolgozott, nehogy valamiképen még egyszer magához kelljen kérnie a kellemetlen mübarátot. így természetesen igen kurtán válaszolhatott a sok ravasz kérdésre. A készülő arczkép eredetije is végre elvesztette türelmét. — De Márk ur, — mondta — hiszen ön egyáltalán rám sem néz. Á kép igy nem fog hasonlítani!... A művész erre elbődült dühében : — Nem szükséges, hogy önre nézzek, — mondta sziszegő előzékenységgel — éppen egy kis kifejezést akarok adni az arcznak . . . A Lipótváros büszkesége szót sem szólt többet az egész délutánon át. — Meglepően szép újdonságok érkeztek karácsonyra az országszerte előnyösen ismert Löfkovits Arthur debreczeni órás és ékszerész céghez. Választékot vagy árjegyzéket készséggel küld. Forduljunk bizalommal e régi jóhirü céghez.
