Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-11-10 / 92. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 92-ik szám. tartozás volt 4.368,542 K 88 f erre befolyt okt. hó végéig 2.404,084 „ 64 „ maradt tehát hátralék 2.064,468 K 24 f a befizetési eredmény a tavalyihoz képest 74,994 K 28 f-rel kedvezőbb. Hadmentességi díjban 262,481 K 62 f volt a helyesbített tartozás, erre befolyt október hó végéig 51,744 K 54 „ maradt hátralék 210,737 K 08 f a befizetési eredmény a tavalyihoz képest 8,150 K 24 fillérrel kedvezőbb. Bélyeg és közvetlen illeték fejében október hó folyamán befolyt 116,124 K 29 f a tavalyihoz képest 34,525 K 57 f­rel kedvezőtlenebb. Fogyasztási és italadóban befolyt: 17,772 K 61 f a tavalyinál kedvezőbb 3,865 „ 21 f-rel. A vármegye területén ideiglenes adómen­tességben 78 ház, 190 lakrészszel részesült. A pénzügyi jelentést a kizottság tudomásul vette. Az egészségügyi jelentés. Dr. Aáron Sándor vm. főorvos jelenti, hogy túlnyomóan az átmeneti évszak hőinga­dozásaival és száradt, poros,’szeles levegővál­tozásaival okulag összefüggő betegségek — a lélegző szervek hurutos és lobos megbetege­dései — voltak észlelhetők. Ezen körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az általános egészségi állapot a 4 hegy­vidéki járásban és városokban feltűnően ked­vezőbb volt, mint az 5 alföldi járásban és Nagykárolyban. A fertőző betegségek közül járványosán a vörheny (Erdőd, Kismajtény, Dora, Kaplony, Matolcs, Homok, Szamosbecs, Mikola,) — a kanyaró (Szamosszeg, Kálmánd, Börvely,) — a typhus (Erdőd, Börvely, Sárközujlak, Homok,) — vérhas Kapnikbányán — és a hökhurut Pribékfalván uralkodott. Aggasztó jelentőségre e hóban sehol sem emelkedtek. A nagyecsedi gyógyszertárban több rend­beli szabálytalanságot és tisztátalanságot talált, melyek megszüntetése iránt a szükséges intéz­kedések megtétettek. Az avasfelsőfalui gyógyszertár bérbeadása a bérleti szerződés szabálytalansága miatt re- visió alá vétetett. Nagynyiresen a körorvosi látogatások el­hanyagolását, — továbbá Hosszufaluban és Nagynyiresen az iskolai szemvizsgálatok elmu­lasztását tapasztalta. A körorvos mulasztásainak megtorlása végett az ügy az illetékes fegyelmi hatósághoz áttétetett. Nagynyiresen a pálinkával való visszaélés szomorú jelenségeivel találkozott. Itt egy pillantást kell vetni az iskolai nö­vendékekre, azonnal szembetűnik az „emberirtó“ megdöbbentő hatása. Csupa vézna, satnya, bá­gyadt tekintetű gyermekek, kiknek testi és szel­lemi fejlettsége messze alatta maradt életko­ruknak. Tudni kell, hogy a pálinkától a szülők le­ánygyermekei, ha anyákká lesznek, nem bírnak szoptató képességgel. Hogy mily nagyfontos- ságu csupán e tény a népesség szaporulatra, mutatja azon tapasztalat, hogy a mesterségesen táplált újszülöttek fele elhal az első életévben. A szertelen pálinkázástól közvetlenül elő­idézett szervi betegségek (szív, máj, agy) a ha­lálozás hányadát növelik; a bűntettekre való hajlamot fokozzák. Csak nagy vonásaiban volt még alkalma a pálinkával való visszaélés elterjedését a vár­megye különböző vidékein észlelni; — deany- nyit már eddig is megállapíthatott, hogy a hegyvidéki járásokban van az túlnyomóan el­terjedve, s ezek között a somkuti járás a leg­terheltebb. Sajnos a kincstár maga jár elöl abban, hogy minél nagyobb legyen az alkalom a pá­linkával való visszaélésre. Nagynyiresen 7 pá­linkamérést vizsgált meg, ahol csapról mérik a pálinkát. Holott törvény szerint egy ilyen 1200 lélekszámmal biró községben csak 2 pálinka­mérés lett volna engedélyezhető, mivel csak minden 500 lélekszámra van előírva egy ilyen italmérés. Az alkohol fogyasztás méreteire várme­gyénkben, kitűnő világot vet a 12,000 lélek­számmal biró Nagybánya város, ahol évenként 80,000 korona jövedelme van a városnak ital­mérésekből. Legfőbb ideje itt van, hogy a pálinkamé­rési engedélyek fokozatos bevonása, kezdetét vegye; a nép az „emberirtó“ pusztításai elle­nében megóvassék. Mszaki jelentés. Kacsó Károly műszaki tanácsos, az állam- épitészeti hivatal vezetője, jelenti, hogy október folyamán úgy az állami, mint a törvényható­sági közutak megfelelő jókarban voltak. Úta­dóból befolyt 67,674 K 18 f, hátrálék október hó végén 179,107 K 68 fillér. Vasúti ügy nem fordult elő. A remetemező—ujhutai vicinális közút házilagos építési munkálatni a vm. alis­pán személyes közbejöttével okt. 21-én meg­vizsgáltatott. A hivatal ügyforgalma 3555 drb. volt, hátrálék maradt ebből november hóban 195 ügydarab. A jelentést tudomásul vették és az előadó javaslatára felkérték az alispánt, hogy a nagykárolyi, fehérgyarmati, szinérváraljai, nagy­bányai s különösen a nagysomkuti járásban, továbbá Nagykároly és Nagybánya r. t. váro­sokban az utadóhátrálékok behajtása iránt saját hatáskörében szigorúan intézkedni szíveskedjék. Az ügyészi jelentés. lfj. Júkó Sándor kir. ügyész jelenti, hogy a vármegye területén levő kir. járásbirósági fogházakban október hó folyamán letartózta­tásban volt 176 férfi, 38 nő, szabadult 151 férfi, 36 nő, fogházban volt október hó végén 25 férfi és 2 nő, összesen 27 egyén. Az ügyészi jelentést tudomásul vették. Az állategészségügyt jelentés. Kellner György törvh. m. kir. állatorvos előadja, hogy a megye állategészségügye, a lépfene gyakoribb esetei miatt, október hóban sem volt kedvező. Ezen betegség fellépett 22, megszűnt 12; fenáll 16 községben. Elhullott 19 szarvasmarha és 8 juh. Veszettség miatt kiirtatott 4 kutya és 30 fertőzésre gyanús és kóbor kutya. A kóbor kutyák nagy száma, úgyszintén az a körülmény, hogy a veszettség szarvasmarhák közt is elő­fordult, végül az a tapasztalat, hogy az ebek összeírása nem történik a megye területén a kellő pontossággal és lelkiismeretességgel; szük­ségessé teszi, hogy az I. fokú hatóságok az ebek összeírásának szigorú ellenőrzésére utasit- tassanak; mert a veszettség ellen a leghatha- tósabb óvintézkedés a kutyáknak adózás végetti pontos összeírása. — A bizottság ily értelem­ben határozott. Ebmarás 4 esetben történt, a sérültek a Pásteur intézetbe szállíttattak. A száj és körömfájás nem terjedt s a íöldmiv. miniszter urnák azon intézkedése, hogy Szakállas-Dombóra külön kirendelt egy m. kir. állatorvost, eredményesnek bizonyult. Rühkór miatt kiirtatott 2 ló. Sertésorbáncztól fertőzött 1 község. Meg­betegedett 1043; gyógyult: 650; elhullott: 393 sertés. Sertésvész fellépett 5, megszűnt 26; fenn­áll 14 községben. Megbetegedett: 2782; gyó­gyult: 1424; elhullott: 1358 sertés. Mátészalkára a földmiv. m. kir. miniszter ur Földes Lipót m. kir. állatorvost helyezte Magyarrégenböl. — Ezen áthelyezéssel egyide­jűleg intézkedett a törvh. m. kir. állatorvos, alispáni rendelet utján, hogy Mátészalkán a jövőben husvizsgálatot ne laikus ember végezze, hanem az ott székelő járási m. kir. állatorvos. — Igen, az este egy csókot adtál s az a milyen édes volt nekem, — olyan kegyetlenül érintette őrangyalomat, aki az ágak között kisért, hogy figyelmeztessen s védelmezzen. Egyik szárnya eltűnt, mialatt te elhalmoztál gyöngéd­ségeddel. — Képzelem, hogy őrangyalod igy meg­bénítva, mennyire el van keseredve. Sokkal jobban, mint amennyire elképzel­hetnéd. — Megcsonkítva, megbénítva, képtelen arra, hogy akkor térjen vissza az égbe, amikor óhajtaná, vigasztalhatatlan s egyre sir. És én úgy sajnálom, hogy rólad nem álmodhattam, nem hagyott aludni jajveszékelésével. — Fontos dolog hát, hogy mindenáron visszaadjuk a szárnyát! Nem bánkódom már a rossz fölött, amit okoztam, de óhajtanám meg­találni a módját, hogy hogyan tehessem azt jóvá. — Azt hiszem, van egy — suttogá a le­ányka. — Oh, mondd, mi az, mi az? — Hát szükséges volna (s itt oly halkan beszél, hogy alig hallottam szavait). Szükséges volna, hogv vísszaállittassék a szép citromfák alatt tett séta előtti állapot. Őrangyalom elvesz­tette szárnyát, mert te nekem csókot adtál; visszakapná kétségen kívül, ha . . . — Ha ...! folytasd, kérlek, folytasd ! — Ha én azt neked visszaadnám! E szavakra remegve s szégyenpirral arcán olyan volt, mintha rózsává változott volna; s mikor a herceg feléje közeledett, elragadtatva a módtól, melyet a lányka kitalált, elfutott az ágak között, magára hintve azokról a nap su­garaitól gyémánt- s aranyfényben csillogó har- matcseppeket. A királyfi utána futva, utolérte, leültette egy mirtus tövébe, amely nagyobb volt, mint egy nagy tölgy. Itt, az erdő homályában, a fészkek csendje közepette, amelyek elhallgattak, hogy halljanak, térden állva beszélt hozzá, mint ahogy a templomba imádkoznak. — Oh, hogy szeretlek ! Oh hogyan imád­lak, miért futsz hát e szavak elől! Aztán mon­dott neki édes dolgokat. Mennyivel boldogabb lennék én, mondá, mint a virág, melyet a lepke felkeres: mennyivel boldogabb lennék, mint a levél a vadgalamb tollainak érintésére; ha aj­kad, ah ! a te ajkad! érintene lehelletével! A leányka nem felelt, elfordította fejét: nem akarta látni azt a kedves arcot,»melyre óh ! oly örömmel lehelne reá egy hosszú csó­kot. A herceg busán folytatta: — Milyen kegyetlen vagy, hogy nem akarsz arcomra egy csókot adni! Érteném, hogy megtagadod tőlem, azt a mérhetetlen örömet, amiért úgy esengnek, ha csak rólam volna szó, akit te nem szeretsz annyira. De, óh kegyetlen, nem gondolsz őrangyalodra, aki siratja fehér szárnyát? Feleded, hogy nekem visszaadva a csókot, neki visszaadod a szabad repülést a felhők paradicsomának csillagai között ? Ah; a szegény! Ha már nem érzesz irgalmat irántam, légy irgalommal ő iránta s szánd el magad, tégy engem boldoggá, hogy ő legyen az! Valószínűleg ezt megfontolva, engedett a leányka. Úgy gondolta, hogy kötelessége bele­egyezni egy ember boldogságába egy angyal boldogságáért és lassan, azzal a vonakodással, ami annyira felfokozza a vágyat, ajkai közeled­tek a rózsás fiatal archoz, Aztán rátapadtak. Az ágak megrezdültek. Az angyal röpült el ör­vendezve, fél szárnynyal. 103-32—24

Next

/
Thumbnails
Contents