Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-10-03 / 90. szám

90-ik szám.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

4-ik oldal.

— Állami iskolai gondnokság. Dr. Falussy Árpád főispán a patóházai állami iskolai gondnokság elnökévé Tóth Mórt, rendes tagjaivá Jeremiás Sámuel, Nagy György, Nagy Mihály és Kánya József odavaló lakosokat kinevezte.

— Eljegyzések. Dr. Kun Árpád, a tasnádi kerület orsz. képviselője okt. 20-án váltott jegyet Kovács Boriskával, Kovács István földbirtokos és neje Szabó Ágnes leányával, — ugyancsak ekkor jegyezte el dr. Kása Béla, ügyvéd, a tasnádi függetlenségi párt elnöke, Kovács Lilikét.

— A jogi szigorlat reformja. A kultusz- miniszter elrendelte, hogy a jogi szigorlatok tárgyai közt szereplő közigazgatási jog és pénzügyi jog, amely két tárgy eddig két külön stúdiumot képe ett, a szigorlatokon ezentúl csak mint egy tárgy képezze a vizsgálat anyagát; a jelölteknek a pénzügyi jogot csak mint a köz- igazgatási jog egyik ágát kell tudni, — úgy, hogy külön-külön e tárgyakból ezentúl ne lehessen elbuktatni senkit.

— A nagykárolyi nőegylet f. hó 3-án d. u. 3 órakor tartandó közgyűlése után fogja átadni gróf Károlyi Istvánnénak az egyesület elnökének 25 éves elnöki jubileuma alkalmából készített diszalbumát. — Az albumot f. hó 3-án d. e. 11—12-ig a városházán a polgármesteri hivatalos helyiségben az egylet tagjai megtekinthetik.

— Kitüntetett feltaláló. Kun István nagykárolyi vendéglőst a pécsi orsz. mezőgazdasági kiállítás bíráló bizottsága az általa feltalált és kiállított önműködő boroshordó-tápláló készülékért és biztonsági boroshordó-csapokért bronzéremmel és elismerő oklevéllel tüntette ki.

— Felhívás. Felkérem a nagykárolyi nőegylet azon igen t. tagjait, akik taggyüjtő iveket elfogadni szívesek voltak, hogy az iveket a november 3-án tartandó közgyűlésre magukkal hozni szíveskedjenek. Dr. Serly Gusztávné I. alelnöknő.

— Megjutalmazott gazdasági cselédek. A

m. kir. földművelésügyi miniszter vármegyénk főispánjának fölterjesztésére Hajnal István irinyi lakos és Katona József gencsi lakos, mező- gazdasági cselédeket, 20-25 évi becsületes munkásságukért, egy huzamban töltött szolgálati idejük alatt tanúsított szorgalmukért, hűségűkért és megbízhatóságukért 100-100 korona pénzjutalomban részesítette s őket elismerő oklevéllel tüntette ki.

— A novemberi esküdtszék. A szatmári esküdtszék november havi ülésszakára az esküdtszéket október 26-án sorsoltak ki dr. Róth Ferencz törv. elnök vezetése mellett. Nagykárolyból Pucser István lett az esküdtszék tagja.

— A szerencse otthona. A sokat áhítozott, mindenki által ostromolt szerencse ezernyi szeszélye kiszámíthatatlan. Hiába üldözzük, ha nem akar közeledni felénk, mig sokszor önmagától szinte következetesen kegyeibe fogad bennünket. Talán legjobb bizonyság erre az osztálysorsjáték. Ha például a Gaedicke A. budapesti bankház eredményeit nézzük, úgy a most lefolyt sorsjátékban, mint a múltban is, tapasztalhatjuk, hogy ez a bankház valósággal állandó otthona a szerencsének. Úgyszólván minden napra esik egy főnyeremény a Gaedicke bankházban, melynek ügyfelei a múlt osztálysorsjátékban többek között a 400.0D0, 70.000, 60.000, háromszor a 30.00) és 20.000, a mostaniban pedig a 90.000, 50.000, 25.030 és négyszer a 15.000 koronás főnyereményeket nyerték. Ez a körülmény, meg a Gaedicke bankház mindenkor pontos és gyors ügykezelése magyarázzák azt a hatalmas forgalmat, melynek e közmondásos szerencséjü bankház örvend.

2—1.

— Üzembeszüntetés. A szatmári gőzmalom, vasúti kocsi hiánya miatt beakarja szüntetni az üzemét. A vállalat igazgatósága mindent elkövetett már, hogy kocsikhoz jusson, azonban Szatmár állomás főnöke tehetetlenül áll és a debreceni üzletvezetőség nem nyújthat egyebet biztatásnál, ígéreteknél.

— Szodavizgyárosok legelőnyösebben szerzik be szénsavszükségletüket a Kartellen kívüli Muschong buziásfürdői szénsavmüveknél, melyek a világhírű buziásfürdői forrásokból szállítják a természetes, vegyileg legtisztább folyékony szénsavat, mely a szodaüveg fejet egyáltalán nem

fogja, miáltal a gyáros tetemes megtakarítást ér el. Nagyobb szükségletnek mielőbbi fedezését ajánljuk, mivel a nagyszámú megrendelések a beérkezés sorrendjében eszközöltetnek.

— Az avasi erdőégés. Szerdai számunkban már hirt adtunk arról, hogy Klein Vilmos és társai avasfelsőfalusi erdejében október 25-én tűz támadt, amely hihetőleg gyújtogatásból eredve, mintegy 600 holdon pusztított. Innen a tűz átcsapott a gróf Korniss, gróf Dégenfeld, Kossuth és Péchy-féle erdőségekbe. Veszélyben van Szatmár városnak a Tálnavölgy mentén fekvő 3600 hold erdeje is. Újabb jelentés szerint a tűz átcsapott a bérctetőkön Felsőfernezely felé, hol a kincstárnak mintegy 1000 hold fenyvese fogott lángot. Nagybánya városnak a bli- dári hegyek felől eső erdőit is nagy veszély fenyegeti. Itt is van nagy területen tűz. A helyszínéről katonai segélyt kértek.

— A párisi tuberculose elleni kongresszus

uj reményt adott a világnak. A tuberculose elleni szer, úgy látszott, megvan. De már nehány napra be kellett látni, hogy a remény hiú és tarthatatlan, mert ezen iszonyú betegség ellen nem sikerült még egy specificumot feltalálni. A tuberculose elleni szerek között a leghatható- sabbak egyike a „Sirolin-Roche“, egy creosot- preparatum, mely azonban a többi ilynemű szerek kellemetlenségeit nem tartalmazza, mert nem mérges; kellemes izü és nagyobb részben tényleg a testbe felvétetik. A „Sirolin-Roche“ gyorsan hat a köhögés ellen, előmozdítja az étvágyat, megszünteti az éjjeli izzadást és hat a láz ellen, úgy hogy tüdőbaj- és sorvadásban szenvedőknek, annak használata feltétlenül ajánlatos. „Sirolin-Roche“ minden gyógyszertárban kapható.

— Halálos baleset. Tallérosi Nagy Imre, nagykárolyi lókupecz, f. hó 25-én a tasnádi vásárról hazajövet, egy fával megrakott szekérre feküdt. Az egyik ló a szekeret megrántotta s az Érkávás alatt egy mély árokba fordult a rajta levő emberekkel együtt. Luczai Mihály érkávási lakos és T. Nagy József kisebb sérülésekkel szabadultak ki a rájuk zúdult fa alól, Nagy Imre azonban valószínűleg nyakcsigolyatörést szenvedett, úgy, hogy mikorra hazaértek Nagykárolyba, már meg volt halva. A vizsgálat ktilerőszak nyomait nem állapította meg.

GÁL JENŐ okleveles mérnök magánmérnöki irodája = Szatmár, Eötvös-utcza 13. =

APRÓ HISTÓRIÁK.

A lokálpatrióta bérkocsis.

A minap egy iticzifinczi miniszteri segédfogalnia- zócska járt Nagykárolyban. Tóth Sándorral volt dolga, az uradalmi intézővel. Mint aféle világlátott fővárosi ember, iszonyú lenézéssel kritizálta Nagykárolyt. Még akkoriban por is volt szépen : hápogva, krákogva kérdi a Luczást, aki hozta befelé büszkén a lakkczipős pasasért :

— Mondja csak, miféle kápolna ez itt? . . .

Nagyon néz Luczás :

— Hát ez a katholikus templom ! . . .

Jönnek a vármegyeháza elé:

— Hát ez miféle csinos kis légyház? kérdi az

urfi.

— Krrem ássan : ez Szatmárvármegye háza ! .. . — csap a két lova közé mérgesen Luczás.

— Alián! — mondja a pesti ur, hát ez a négy bádogstaniczli ?

— Ez a két rrácz templomm ! — harsogja mind mérgesebben Luczás, mikor a görög templomokat is ilyen csúnyán lefitymálta az utas.

Ez kezdett egy kissé tapintatosabb lenni, nehogy még kifordítsa a fiakkerosa, de csak nem nyughatott a rossz véritől. Mikor a park kerítése és kopaszodó plán- tánjai mögül kioromlik a Pista gróf csodaszép lovagvára, még egy kérdést koczkáztat meg:

— Hát ez miféle madárkaliczka ?

— De mrr azt nem tudom brrtom, — tört ki Luczásból a megsértett lokálpatriotizmus, — mrrt magam iss be vvagyok rruggva! . . . Szólott és belefor- ditotta az utast az árokba . . . Ellenben ő maga még idejében lelépett a bakról a túlsó partra :

— Helybe vagynk brrtom ! . , .

A felesleg.

Valami poros ügye akadt a gencsi magyarnak. Beállít Papp Bélához a héten :

— Instállom, itt szerkesztik a port?

— Itt. Mi baj van bátyám? — kérdi a kis Bo- rody Dezső.

A magyar oszt elmagyarázza, hogy a heti piaczon összetalálkozott egy régi haragosával, akivel már több ízben összeakasztották a tengelyt. Most is vexirozták egymást, mig végre ő — már mint a panaszos — nem állhatta tovább a kötekedést, hanem odalépett a komához közel, egészen közel, a szeme közé nézett csúnyán és azután — tisztesség ne essék, mondván — ápertén a képes felire köpött. — De a koma sem volt ám rest, hanem úgy teremtette képen az ö tüsszögö haragosát, hogy az az eget bőgőnek nézte s még hozzátette nagy méltatlankodással:

— Kell-e még több ? — azt a czóze árgyélusát a kóczmadzagos inged gazdájának! . . .

Nagyott nézett nemcsak Borody, hanem a főbojtár, Merts Laczi is és odafordul a földihez, hogy hol légyen itt a sérelem, — hát még a panasz ? Meg is kérdezte nyomban.

— Hát megkövetem, instállom: a köp és a pof — az kvitt; hanem a csóze és a kóczmadzag — az felesleg. Itt tessék kikeresni az igazságot! . . .

Az álom és a fekete.

Színház után egy lelkes kis csapat betér a Magyar-Király kávéházba. Sorra rendelik a feketéket.

— Én nem feketézem! . . . — jegyzi meg az

egyik.

— Miért?

— Mert ha feketét iszom, nem tudok aludni.

— Csodálatos: én éppen ellenkezőleg vagyok.

— Hogy-hogy?

— Hát amikor alszom, nem tudok feketét inni.. .

A Vakarcs Inli filozófiája.

Hires — nevezetes valaki a nagykárolyi rendőr- kapitányság előtt Vakarcs Juli. Talán azért is hívják igy mert mindent összevakar, ami a kezeügyébe kerül. Ült már annyit, hogy elég volna egy félország becsületes emberének, perczekre arányosítva a hónapokat. Legutóbb szombaton került haza Szatmárrói, ahol egy félesztendőt izzadt a hűvösön. Hire jött a szabadulásának a nagykárolyi rendőrségre és várták is a Julit, hogy majd jelentkezzék. Várták a rendőrkapitányságon és ő jelentkezett is becsületesen — a rendőrkapitány lakásán.

Ahogy ugyanis Demidor Ignáczné úrasszony tegnap szelőzteti, a lakást, és megy hátra a konyha környékére, hogy a teendők irányában intézkedjék, valvun*- ajtócsattanást hall a lakás utczai része felől. Siet $jő> hogy mi baj ? Ott settenkedik ám nagy zavarta^ elfelé" a Vakarcs Juli. Dugdos erősen valami fehéapemüt ai réklije alá:

— Mit akar maga itt? — kérdi tőle a szigorú* rendőrkapitány úrnő.

— Én, csókolom a kezét, semmit . . .

— Hát ott mit dugdos ?! . . .

— Ezt a kis cifra ruhát né, csókolom a kezét!

És azzal húz elő egy kalotaszegi varrottas disztörülközőt a réklije alól.

— Ejnye, hát nem restell már idejönni lopni — a rendőrkapitányhoz ? / . . . Mindjárt hordja el magát! . . .

— Nem én addig, amig nem visznek, kezét csókolom. Mert most már jön a hideg . . . Itt, tudtam biztosan, hogy megfognak . . .

És úgy lön, amiként beszéle. Most már aztán boldog, hogy lemelegedheti a hűvösön azt, amit a nyáron át izzadt,

Kiadó üzlethelyiség!

Nagykárolyban, a nagypiaczon gróf Károlyi György-téren

Cservenyák-féle házban, a volt Kínál lózsef-féle

üzlethelyiség

10KT azonnal kiadó.

Értekezhetni Wagner Lajos czégnél. 2—3