Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-30 / 89. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 89. szám. pedig azt, hogy ezeket alkotmányos utón megváltoztatja. Ámde a 67-es quota-fizetést ez idő- szerint alkotmányos utón eltörölni teljes lehetetlenség; nem esik tehát elvtagadásba a párt, ha ragaszkodva elveihez és fentartva törekvéseit ezeknek megvalósítására, mint képviselőházi többség a törvényt, mig törvény marad, megtartja. A nemzeti kormány csak a közt a két vagylagosság közt választhatott, hogy vagy ne kösse meg a szerződést és ezzel a nemzet elveszítse a kiegyezés összes közjogi vívmányait és anyagi előnyeit s az ország kitétessék a legnagyobb gazdasági válságnak; — vagy pedig adja meg azt az árt, amely nélkül teljesen kizártnak bizonyult az, hogy az osztrák kormány a kiegyezést aláírja, annál is inkább, mert a quotaemelés az egyetlen kézzelfogható osztrák vívmány a kiegyezésben, melyben kizárólag magyar vívmányokat megszerezhetni nyilvánvaló lehetetlenség volt. A nemzeti kormány egyetlen tagja sem vállalhatta volna el a felelősséget azért a súlyos gazdasági megpróbáltatásért, amely a szerződés meghiúsulását követte volna és nincs hazafias magyar ember, ki, ha a helyzetet ismeri, s felelősséget elvállalhatná. Ily mérhetlen kárt csak olyanok lehetnek hajlandók előidézni, akik felelősség nélküli helyzetben vannak és nem ismerve a helyzetet, magukra nézve a tetszetősebb álláspontot keresik. Azért, hogy a nemzet helyesen Ítélhessen, meg kell, hogy ismerje a kiegyezés értékét és ennek vívmányait; és mérlegelhessee az árt, amelybe ezek kerültek. Minthogy az ország polgáraitól megkívánni, hogy a kiegyezés óriási anyagát áttanulmányozza — lehetetlen, helyesen vél cselekedni a függetlenségi és 48-as párt, ha az ország függetlenségi közönsége elé terjeszti azt az ismertetést, melyet a párt elnöke és vezére Kossuth Ferenc október hó 17-én a párt értekezletén előadott. Az ország függetlenségi közönsége hallgassa meg a vezér szavát, ki emberfeletti munkával védte meg egy hosszú éven át a nemzet érdekeit. Amit Kossuth Ferenc mond, nem lehet gyanús függetlenségi ember előtt; álljon elő az, ki a vezérnél jobb hazafinak és igazabb függetlenséginek hiszi magát! Kossuth a kiegyezésről. Kossuth Fe- rencz, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke és vezére október hó 17-én nagy beszédet mondott a pártkörben a kiegyezésről. A párt most egy kétíves zöld füzetben kiadta Kossuth beszédét s azt sok ezer példányban terjeszti országszerte. A hatalmas beszédhez a Lehajol hozzám, megfogja a kezemet s halkan szól: — Urfi, én magát egyszer megbántottam. — Nem Misó, engem sohasem bántottálmeg. — Egyszer, jókedvemben a bortól. Elértettem szándékát. Óvatosan előkeritettem a pincekulcsot s hoztam Misónak bort. Úgy éreztem a lelkemben, hogy ez a beteg legény megérdemel ma egy kis italt. Felcsillant Misónak a szeme. Megköszönte az italt, tarisznyájába gyömöszölte a hozzá dukáló szalonnát és dohányt s aztán hirtelen kezet csókolt nekem. Fülig pirultam s elugrottam tőle. ó pedig vontatottan, lassan felkelt; hosszan nézett a Glatter Márton korcsmája felé s aztán elfordult délnek. A Göncöl szekere már magasan árt az égen. Nagyot sóhajtott Misó s mág- gyszer visszafordult: — Isten áldja meg urfi! Átugrott a kerítésen s eltűnt a kis patak bokrai közt. Visszamentem a kert végébe s hallgattam tovább a zsidó mulatságot. De nem sokáig. Délről, a Kriván felől furulyaszót hozott a szellő. Azt a kimondhatatlan fájdalmu tót juhásznótát, mely áthatja a veséket, fakasztja a könnyüt, repeszti a szivet, melynek nem tud hangot adni semmi más a világon, csak a furulya. Leheveredtem a fűbe, néztem a csillagos égboltot s könnyes szemmel hallgattam, mint hozza felém a lágy déli szellő a Misó nótáját: párt proklamacziószerü bevezetést irt, amelyet vezérczikkünk helyén közlünk. Beszámoló. Pilisy István képviselő november -3-án délelőtt 11 órakor Krassón beszámolót tart. Készülődés a restauraczióra. Az erdődi járás érdekeltsége a küszöbön álló vármegyei tisztujitás dolgában november hó 4-én délelőtt 10 órakor Erdődön a Pannónia szállodában értekezletet tart. SZÍNHÁZ. Nagykároly, okt. 29. Szombat és vasárnap este Jókai Mórnak egy póétikus elbeszéléséből nagyon rosszul átirt operettjét adták, a Tüskerózsát. A szereplőkön is meglátszott, hogy nem nagy ambícióval készültek Martos Ferenc vásári munkájára. Radványi Dezső vált be leginkább a gyalogszékely hálás szerepében. Komáromy Giza és Andai Terka játszottak nagyobb szerepekben. Tihanyi Vilmos igen jó volt, mint Vártán. * * * * Vasárnap délután már megint egy nehézkes drámát adtak. Egy katona történétét. Majd csaknem az egész személyzet ott mozgott öt felvonáson keresztül a színpadon, de a félhely- áras színházi publikumot alig tudta fölmele- giteni. * * * A hétfő esti előadás már jobban sikerült. Az Ideges nők régi jó vígjáték és Takács Mariska meg Úti Gizella igen ügyesen idegeskedtek. Az elég szép közönség igen jól mulatott. * * * Kedden este Pásztor Árpádnak A harang cimü legendáját adták, csapnivaló rossz előadásban. A szereplők egyike sem találta el a műfaj hangját. Az ilyen költeményszerü darab több odaadást követel, mint a bohókás operett vagy vígjáték, — még Balázsi Sándor volt a legjobb a plébános szerepében. SZATMÁRVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * Előfizetési ár: HÍREK. Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez — Nagykároly, okt. 26. Virágokkal ékesedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, a kinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József kir. Herceg Sanatorium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, a kinek sírja koszorúval ékesedik majd, — csak egy virágszálat kér a halál pitvarában lévők élete megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban ttidővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek ígéri visszaadni az életét, ha mindenki a ki a napokban koszorút vesz csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek fölkiildi. Morituri vos salutant. A haldoklók szólítanak. Legyen a sírok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy mécsessel a sírokon kevesebb, és ennek árából ki fog gyűlni egy pislogó élet. Esdve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, ügyefo- gyottaknak könnyei fölszáritására. A ki ezt megteszi, a kinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, a ki egy újon an létesítendő szegénysorsu tüdőbetegeket gyógyító népszana- toriumnak építési tőkéje gyarapítására halottak napja alkalmából adományát eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bizó hittel és reEgy évre . Félévre Negyedévre Egy hóra . 8 kor. — fill. 4 kor. — fill. 2 kor. — fill. — kor. 70 fill. ménységgel. A lózsei Kir. Herceg Szanatórium Egyesület. Budapest. tX. Lónyay-utca 47. Lassacskán juhocskák Az utas’ mesgyéjén; Öreg juhász vagyok, Nehezen járok én. Ezen a határon A jó kakukmadár Nékem, juhocskáim, Nem sokáig szól már. Misó eltűnt. * Akkor tudtam meg, hogy Pesten téglát hord, mihor a rendőri hírek között olvastam, hogy leesett az állványról s kórházba került. Meglátogattam. Csak csont és bőr volt már. A melle szárazon hörgött s köhögni is alig birt már. Lázban égő szeme hosszan tapadt rám s remegve kérdezte: — Hogy van Pepi ? Van gyermeke ? Megnyugtattam, hogy Pepi egészséges, mint a makk s már két fia is van. Elfordult; a fejét a párnába temette s úgy sirt csendesen. Jól esett neki a vigasztalás. Megígérte, hogy mihelyt felgyógyul, visszamegy a falujába s kezébe veszi újból régi furulyáját. * Ősz felé járt már az idő, mire haza kerültem a Kriván tövébe. De azért verőfényes, szép nyári napok jártak. A marha, juhállomány még kint volt a havasi legelőhön s csak vasárnap vetődött be egyik-másik pásztor, hogy a heti elemózsiát kiszállítsa társának. Alig fújtam ki az ut fáradalmait, kimentem az erdőbe s szinte megdöbbentem, mikor meghallottam a szomorú bágyadt nótát: „Lassacskán juhocskák Az utas mesgyéjén ...“ Nem tudtam tovább menni egy lépést sem. Megbüvölt egészen a rég nem hallott juhásznóta. Egy kis csend s utána újból egy másik, régi szerelmi dal zokog fel a furulyán: „Mondd meg édes lelkem, Szerettél-e engem? Ha szerettél engem, Mért hagytál el engem ?“ Nem bírtam ki tovább. Megragadtam Dezső karját: — Barátom ki ez a furulyás? Dezső szomorúan legyintett a kezével: — Egy fiatal beteg juhász. Beleszeretett egy zsidó lányba, aki férjhez ment az orra előtt. Elbujdokolt a szerelmes legény s most visszajött betegen, meghalni. — Hisz ez akkor a Zaskvara Misó ? — Ő szegény! Lágyan, álmodozóan, elhalóan szólt a furulyaszó s egyszerre, hirtelen, minden átmenet nélkül éles füttyentésbe fűlt. Egy fájdalmas, sóhajszerü fütty s aztán csend, halálos csend.
