Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-23 / 87. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 87. szám. dig ez a bizottsági tagság, okos emberre, a rossz nyelvek szerint: nagy melléktekintélyt jelent. Nagy György egy bodros-fürtü ifjonti székely-képviselő. 1906-ban körjegyző volt. Ez eléggé jellemzi az érettségét és komolyságát. A tavasszal közköltségen megnyíratták, de ő azért Sámsonnak képzeli magát és járnbusokban ír vezércikket. Ez jegyző szeretett volna lenni . . . Hentaller Lajos jelentéktelen, semmi kis újságíró volt, amikor — ha jól emlékszem 1883-ban, — egy Verhovay-féle nagy párbaj alkalmából: frakkoss-bandá- nak keresztelte el a Nemzeti Kaszinót. Ettől nőtt meg annyira a tekintélye, hogy azóta mindig képviselő és nagyképii, örökös párbajsegéd. Kossuth Ferencz még igazgatósági taggá is megtelte a hazai biztosítónál. Arról nevezetes beavatott politikai körökben, hogy még soha, de soha — két cikluson keresztül nem képviselj kerületet. Elég volt belőle egy sütet. Ő az öt év alatt pedig egyebet sem csinált, mint azt szimatolta, hogy hová tegye be legközelebb a kis abroszt. Most oszt belemart a Kossuth Ferencz lába- kásájába. Persze: Kossuth miniszter lett s most már nem elnöke a Hazainak!... Dobroszláv Péter pedig úgy lett 1905-ben, ama nevezetes január 26-án képviselő, hogy egy pár vele egyivásu pajtással, egy átmulatott éjszaka után, hajnallán kiment a temesmegyei Csákó- vára, tovább kvaterkázni. Ott aztán jux- ból fölléptették és mert hogy akkor a levegőben volt a 48: meg is választották. Belekerült a hecc vagy száz forintjába. Tán akkor látott ennyi pénzt először egy rakáson . . . Hát ezek a kilépettek. Ezek a pet- rolőrök. És ezek akarják fölforgatni az országot! . . . Tudom, hogy majd megint azt mondják erre az Írásomra, hogy kraké- ler vagyok és hogy nem tudok a pennámnak parancsolni. De mikor elönti az epe az embert, hogy kik és mik csinálnak Magyarországon ,nemzetinek“ és „függetlenséginek“ elkeresztelt politikát: akkor gyávaság volna le nem leplezni azokat, akik arra rászolgáltak. És ezeknek üljön föl az ország ? Ezek miatt menjen csődbe? És ezek miatt hulljunk el éhen az árok partján? Ezek gyalázzák Kossuthot, mert húsz esztendős bizonytalanság után végre effektiv erejű és értékű kiegyezés érdekében közreműködött? Ezek piszkoiják le „festett pofáju bálványoknak“ a nemzet hivatott vezéreit? Ezek? . . . Fönnebb a fotográfiájuk! . . . S ha nem akad pesti újság, amely meg meri írni felőlük az igazat, akadunk még vidéken olyanok, akik a sajtószabadság nemes intenciói becsületes kiaknázásával odacipeljük a lámpavas alá a petrolőröket! . . . A gazdasági cselédek uj rendje. Nagykároly, okt. 22. A gazdasági cselédekre nézve f. év nov. hó 1-én uj törvény lép életbe. Ezután minden gazdasági cselédnek uj szolgálati cselédkönyvvel kell bírnia, ennek megszerzése végett a cseléd a lakóhelyén levő községi hatóságnál tartozik jelentkezni. Ha cselédkönyv-készlet nincs, akkor a hatóság díjtalanul hivatalos bizonyítványt ad könyv helyett, mely azonban csak decz. !-ig lesz érvényes. Azon cselédek, kik nov. 1-én az 1876. XIII. t.-cz. alapján kiállított cselédkönyvvel már szolgálatban állanak, csak decz. 31-én tartoznak uj cselédkönyvet váltani. A gazdasági cseléd vagy felesége, 12 éve i aluli gyermekei részére, az orvos, a gazda terhére tartozik orvosságot rendelni betegség esetén. A cselédlakások építésére vonatkozó részletes szabályokat a törvényhatóságok fogják elkészíteni. Gazdasági cseléd az, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. Akik naponkénti díjazás mellett szerződnek, azok gazd. cselédnek nem tekinthetők. A szolgálati cselédkönyv kiadása díjmentes, az ahoz szükséges 30 filléres bélyeget a kiállítást kérelmező tartozik beszerezni és átadni. Mielőtt a cselédkönyvet kiadnák, az elöljáróság meggyőződik előbb a jelentkező cseléd Mme Lebrun szelíden reám emelte a tekintetét. — Nem szabad annyira juttatni. Dolgozni kell! mondta szelíd komolysággal mme Lebrun. — Csak hallgasson ró, fiatalember, ő jó tanácsadó. Úgy éreztem magam, mintha az én családi körömben lennék. Mintha egy derék nagybácsi beszélne a haszontalan unokaöccsével. Azt képzeltem, hogy egy bájos, fiatal nagynéni társaságában vagyok és ezt a helyzetet pompásnak láttam. A következő héten ismét meglátogattam őket és mme Lebrun teljes bizalommal fogadott. Ami Lebrunt illeti, nem is gondoltam már kétes hírére; derék, bőkezű ember volt ő mindenképen. Akaratlanul udvarolni kezdtem a szép asz- szonynak; hanem minden olyan szándék nélkül, hogy valamit elérjek, vagy magamra vonjam Lebrun papa gyanúját. Hanem az érdeklődésem mind hevesebb lett; kezdtem határozottabb jelleget adni udvarlásaimnak, jelentőségteljesen szorítottam a kezét, ha jöttem és ha búcsúztam, anélkül azonban, hogy bármiként is bátorított volna erre. Gyakran a férje néhány percre magunkra hagyott, hogy valamelyik üzletféllel beszélgessen a másik szobában; de ilyenkor annyira zavarba jöttem, hogy nem mertem merésznek lenni. Egyszer aztán megembereltein magam. Bah! gondoltam, ugyan mit kockáztatok? hogy talán elvesztem Lebrun házát? A szomszéd szobában a szép asszony férje beszélgetett egy klienssel. Az asszony velem egyedül, a zongoránál ült. Én mellette állottam. Egy pillanatban vakmerővé lettem és — megcsókoltam rózsás kis füle mellett. Azt hittem, nagy felháborodással megbüntet. Erre egyenesen az ajkát csókoltam meg. Hallottuk Lebrun papa hangját, aki a kliensét kikisérte. — Mikor láthatom ? súgtam, remegve az izgatottságtól. — Valamelyik nap önhöz jövök, felelte halkan. Sürgettem. — Jöjjön holnap. Abban a pillanatban, amikor a férje benyitott hozzám, felelte halkan: — Négy órakor. El voltam ragadtatva a győzelem könnyűségétől, amelyet egyedül az én érdememnek hittem. A mondott időben csöngettek az ajtómon. Siettem bebocsátani a látogatót: ő volt . . . így kezdődött a viszonyunk, amely mindvégig érdekelt anélkül, hogy mélyebb szenvedélyt ébresztett volna bennem. A.második találkánktól fogva testvéries érdeklődéssel viseltetett a magánügyeim iránt. Másként alakíttatta a szobám berendezését és egy s más dolgokban tanácsokat adott. Amikor egy napon bevallottam, hogy előző estén játszottam és elhanyagoltam az üzletemet, szemrehányást tett nekem és gyöngén elpirulva azt mondta, jobban szeretné, ha nem tartoznék a személyazonosságáról, arról, hogy állandó lakóhelye a községben van-e ? életkoráról s ha kiskorú, a törvényes előfeltételek fennforgásáról, van-e már munkás igazolványa vagy cseléd- könyve. Tizenkét éven aluli kiskorúnak cselédkönyvet adni nem szabad. Tizenkét éven felüli kiskorúnak is csak akkor, ha a szüléje vagy gyámja beleegyezik. Ha olyan ember kér cselédkönyvet, aki még egy év óta nem lakik a községben, az elöljáróság köteles annak a községnek az elöljáróságát megkeresni, ahol a jelentkező legutóbb lakott. A kiállított cselédkönyvekről az elsőfokú hatóság pecsétjével hitelesített könyvben az elöljáróság nyilvántartást köteles vezetni. Sem a szóbeli és Írásbeli, sem a bérlevél érvénye semmi hatósági közreműködéshez kötve nincs. A bérlevélnek tartalmaznia kell a cseléd megnevezését, azt, hogy mennyi időre szegődött, mi a javadalmazása. Annak, aki cselédnek beszegődött, a szolgálati idő alatt, a gazda beleegyezése nélkül útlevelet kiállítani nem szabad. Ez a szabály nem vonatkozik azokra a kiskorúakra, akik szülőikkel együtt vándorolnak ki. A szegődött cselédet, ha szükség van reá s a gazda kéri, karhatalommal állítják elő, előbb azonban 24 órai időt adnak arra, hogy gazdájánál a szolgálat megkezdése végett jelentkezzék. Ha a cseléd baleset következtében betegszik meg, gyógykezelése tekintetében továbbra is az országos gazd. munkás és cselédsegélypénztárról szóló törvények, rendeletek és utasítások alkalmazandók. A gazda a cseléd házi állatainak befogadása ellen alapos kifogást csakis hatósági állatorvosi bizonyítvány alapján érvényesíthet. A gazdasági cseléddel kötött szerződés egy évre szól. A gazda nem köteles a cselédet elfogadni, ha erkölcsi magaviseleté ellen oly súlyos kifogásra jött rá, melyet a szerződéskötéskor még nem ismert, ha a cseléd ragadós betegségben szenved, ha szolgálatképtelenné lett, ha máshoz is beszegődött. A cseléd sem köteles szolgálatba állani, ha munkaképtelenné lett, ha örökölt, ha férjhez megy, ha a gazdánál ragályos beteg van. Köteles a gazda ügyelni arra, hogy a cselédet testi erejét meghaladó vagy testi egészségét veszélyeztető munka ne terhelje és hogy a cselédnek éjjeli nyugvásra elég ideje maradjon. Köteles a gazda a cselédnek az eledeleket elegendő mennyiségben és egészséges minőségben kiadni. A terménybeli járandóságokat köteles a gazda legalább is olyan minőségben kiszolgálférjének . . . Megértettem ezt a gyöngéd figyelmeztetést és azt feleltem: — Én is. És elhatároztam, hogy amint lehet, letör- lesztem az adósságot. Ez a kérdés mind sűrűbben ismétlődött köztünk. Cecile csaknem minden alkalommal előhozta, de mindig kedvesen, diszkréten, hogy meg ne bántson. És buzdított, mindig buzdított, hogy dolgozzam. Nem tudom, az üzletek javultak, vagy tényleg az ő hatásának köszönhetem, de nagy szorgalommal dolgoztam és sikerült nemcsak Lebrunnél levő összes váltóimat visszaszerezni, hanem sok más tartozásaimat is kiegyenlítettem. Amikor Lebruntól a váltóimat megkaptam, azon a napon eljött hozzám Cecile. Egy kissé szomorú volt és egyszerűen, szelíden mondta: — El kell válnunk, kedves barátom ! Holnap elutazunk Normandiába. A férjem hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja az üzleteket. Remélem, néha hirt hallok- önről. Beláttam, hogy nem másíthatom meg az elhatározást, Két órai bucsuzkodásunk alatt íöl- elevenitettiik annak a néhány hónapnak az emlékét, amelyet oly édesen éltünk át. .. . Nem tehetek róla, de valahányszor ifjúságom e kalandjára gondolok, mindig úgy érzem, hogy az én szép Cecilemnek a szerelme nem volt pusztán a vonzalom müve . . . kitünően értett ahhoz, hogy hasznára legyen a férjének akkor is, amikor megcsalja. Alfréd Gapus.
