Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-10-09 / 83. szám

84-ik szám.

SZATM ÁRVÁRMEGYE.

3-ik oldal.

torlódás az ajtóknál. Kiilömben is hét ajtaja van a földszintnek. Ezeken által még veszély esetén is perez alatt távozhatik a közönség. A zenekar elhelyezése is igen praktikus: nem előzködik az első sorok előtt a nagybőgő nyaka, sem a fogatt méternyi dudája. Csak a karmester feje látszik, és a zene mégis pompásan érvényesül, — az akusztikája igazán pompás a színháznak. Az erkély belekapcsolódik az emeleti páholysorba s mögéje sorakozik a karzat 100 ülőhelye. Állóhely egy sincs a színházban, még húsz krajezárért is ülhet az ember.

Láttam az aradi nyári színházat, a makóit, vásárhelyit, csabait, szabadkait, újvidékit, zomborit, becskerekit, bártfait, de még a városligetit és budai színkört is, meg még egynéhányat és igazán mondom: büszkék lehetünk a mienkre. De büszkék lehetnek az alkotásukra Kopeczek György a tervező mérnök és Bede Antal, szolnoki építőmester, akik ezt az intim kis muzsafészket megkonstruálták. Mindenkor reklámdarabjuk lesz. Hát még ha egészen elkészül! Cziczoma nem kell, de ha olyan diskrétül díszes lesz minden a színházban, mint például a már teljesen kész plafond: akkor nemcsak kényelem, de ízlés dolgában is párját ritkító lesz a mi kis theatrumunk.

A közönség? ... az meg, mint a gyerek — már kezdett kedves lenni a türelmetlenségében. Ott nyüzsgött már napok óta a maiteres ládák között. Hát igazán megnyílik szombaton ? — ostromolták a jóképö Krémer Sándor igazgatót. — Meg, megnyílik! — biztatott az mindenkit. — Hát akkor kérek két földszinti páholyt, meg 8 támlásszéket 1 . . . — Nincs, elfogyott 1

— Jaj Istenem! Elfogyott? Hát akkor hogy jutunk be ? . . . — Van itt még karzati jegy — három! . .. No, hál’Istennek, hamar kérem ! . . .

Krémer Sándor nem bánta volna, ha a megnyitóra háromszor akkora a színház.

— Hej, hej! — vakargatta a fejét — csak hat hétig mind igy menne! . . .

Igaz, hogy jóságos patronusa, Debreczeni István polgármester, már előre eladott minden helyet, csak vagy 50 karzatjegy maradt. Ezeket meg akár ázsióval lehetett volna árulni.

Tömötten tömve volt a színház: az a bizonyos gombostű bosszankodva ődöngött a frissen plántált fenyőkaréj alatt. Még ő is kiszorult a megnyitó előadásról.

Odabenn meg grand toalettben a hölgyek, feketében az urak, kipirult arczczal várták az őszi vernissage-t.

A kormány képviseletében gróf Festetich Andor orsz. szinészeti felügyelő és Mészáros Kálmán, az orsz. szinészegyesület igazgatója jöttek le, — Szatmárról ideát voltak: dr. Vajay Károly polgármester, Tankóczy Gyula főkapitány, dr. Keresztszeghy Lajos és Ferencz Ágoston tanácsos, szinügyi bizottsági tagok, akik mindannyian elragadtatással nyilatkoztak a mi kis színházunkról.

Félnyolcz óra tájt már izzó volt a nézőtér levegője s — bár alig hiszem, hogy eny- nyire díszes és előkelő közönsége lett volna valaha együtt Nagykárolynak — még a meg- illetődött várakozás halk suttogásából is kiérzett a türelmetlenség. Szinte benne volt a levegőben :

— Szép színházat kaptatok, jó játékot adjatok 1 . . .

És megszólalt a zenekar.

Az ezredkarmester dirigálására áhitatosan kezdett bele a szatmári honvédzenekar az ünnepi nyitányba. A Hunyady László ouverturjét játszották. Á nagy Erkel hatalmas alkotásának első akkordjaiba már belehalt a türelmetlen közönség lázas zsibongása és figyelte hevülő kebellel a magyar muzsika apostolának mesterművét. Zajos tapsvihar tört ki a nagy preczi- zitással előadott nyitány fináléjára. A közönség már benne ringott az ünnepi hangulatban. Hátralebben az előfüggöny és a prológus következik. Vidor József, a társulat tagja szavalja el Horváth Jenő, nagy károlyi piarista tanár elöljáró beszédét. Majd felgördül a függöny és plasztikus csoportozatban ott áll az egész színtársulat és rázendít a Hymnus-ra. A közönség egy emberként áll fel s még a páholyok közönsége is halk zsongással olvad bele szive

érzésével az „Isten áldásáért“ való magasztos felfohászkodásba.

. . . Isten áldd meg a magyart 1 — akinek szive a nemesért dobog . . .

De kezdődik a megnyitó előadás. Herczeg Ferencz „Déryné ifjasszonyát“ adatta Krémer. Helyesebb volt, mintha a „Peleskei nótárius“ került volna bemutató színre. Szülővárosa nagy fiának, Gaál Józsefnek bohókás színmüve nem emelte volna annyira fel az ünnepi hangulatot, mint ez az egy darab mű- és kortörténelem. A nemzeti színjáték uttörésének apotheozisa ez a Herczeg-féle alkalmi darab. A tárgya ismeretes : hogyan hódit az elszavalt, a megdalolt költői gondolat.

Az összjáték még a félig kész színpadon is igen jó volt. Krémerröl mindig tudták, mindig mondták, hogy komoly törekvésű művészember, aki az üzletet a maga becsületes gondolkodásában és lelkében mindig alájarendeli a magasabb művészi szempontnak. De hogy ennyire kirukkol a gárdájával, azt alig hittük. A magánszereplői kiválók, a staffage-zsa szép, a rendezés öntudatos és mintaszerű.

Legeslegelől Verő Janka ragadta meg a közönséget. A férje szerelmesét lepiritó jelenetben olyan közvetlen mágnásasszony volt, hogy vele érzett még a férfiközönség is. Az asszonyokról ne is beszéljünk . . . Déryné (Takács Mariska) is bájos jelenség és igen értelmes drámai tehetség, csak az elcsukló zokogás jeleneteiben érzik meg játékán a mesterkéltség. Zsuzsika szerepére igen alkalmatos temperamentum a filigrán növésű Andai Terka, aki egy stakattó-jával zajos tapsra ragadta a gyúlékony közönséget. Úti Gizella Thureczkyné szerepében elég közvetlenül adta a nagyasz- szonyt, de sokkalta fiatalabb annál, semhogy ne puderezhette volna be a haját. Mert hát egy táblabirónénak már illik őszesnek lennie. Aztán meg utazásra nem szokás rózsaszínű selyem-slafrokkban menni, arra már egy tisztes fekete, — vagy szürke ruhát ölt magára a táb- labiróné nagyasszony. A felsőbb régiók nagy örömére Tárnái Lidia krinolinba bujt Lubyné szerepében. Mulatságnak jó volt, csak annyiban nincs igaza, hogy Déryné kora, meg a krino- lin együtt — vaskos anakronizmus. A nőszereplők igen-igen beváltak, s a fönnebb leirt kritikus megjegyzések sokkalta ártatlanabbak, semhogy azok alapján a szerepelt hölgyek fe- ketemáju sarcey-kedéssel vádolhassanak.

A férfinép már kevésbé áll jól a talpán. A Verő Janka stílusához fogható például: abszolúte nincsen. Balázsi Sándor jó alak volt Thureczkyben, csak túlságosan borízű hangon és rekedten beszélt, Rátkai Sándor már sokkal közvetlenebbül bélelte ki Imling szerepét. A fizérbul lett szinidirektor peczkes és nagyhaju maszkjában, értelmes és hangsúlyos beszédével, sok derültséget fakasztott. Csak azt nem értem, hogy egy olyan disztingvált, okos asszony, mint Szepessy grófnő, hogyan rajonghat az ő Theo- dorjáért (Tihanyi Vilmos.) Nemhogy örülne, ha megszabadul tőle. Egy kis természetességet kérünk tőle, még ha idegenszerü hanghordozással kell beszélnie is. A fuvaros Radványi Dezső maszkja pedig olyan volt, mint egy bor- bélyos-üzlet pléhtáblája. Kevesebb sminket és torznmborzabb bajuszt hord a debreczeni talyi- gás-fuvaros. Az epizód-szerepekben jó volt Farkas Mihály (a Jankó-huszár szerepében) és és C?erényi Adél (Borosa szolgáló).

Ne essék zokon egv-két epésnek látszó megjegyzés, de hát ha Nagykároly olyan szeretettel öleli a keblére a színészetet: joggal követelheti meg, hogy az ízléséhez idomulni igyekezzenek a színész urak. A tárgyilagos és jóakaratu kritika csak növeli a becsületes am- bicziót.

Vasárnap délután //. Rákóczy Ferencz fogsága ment. A drámai személyzet ugyanolyan becsülettel állta meg helyét, mint a megnyitón. Este megismételték a szombati előadást. A publikum már gyérebb volt. Arra következtetünk ebből, hogy Nagykárolynak csak egy publikuma van. Változatos műsor mellett azomban ez az egy publikum naponta ott lesz a színházban.

Hétfőn és kedden este Lehár Ferencz „Vig özvegy“-ét adta a társulat. Az operette

személyzet lépett a színre. Komáromy Gizella játszotta a czimszerepet. Elevenen és jól. Hajlékony, üde hangjával, kissé törékenynek látszó, játszi termetével hamar behízelegte magát az újból teli ház közönségének kegyeibe. Valen- cienne szerepében a kis Andai Terka csak megerősítette előző napi jóvéleményünket. Rátkai Sándor a montenegrói követ szerepében igen ügyes és ötletes szarvas-állatnak bizonyult. Balázsi Sándorral (Nyegus Írnok) csakhamar kedvencze lesz az ötletes, néhol vaskos eimés- séget kedvelő müértelemmek. Tihanyi Vilmos (Danilo gróf) elvesztette a csizmája balsarkát és Barna Andor (Rosillon) a frakkhoz sötétkék nadrágot húzott.

A grizettek jól festettek, a nagykárolyi aranyifjuság nem győzte gukkerizni merész decoltage-aikat. No de hát ez vele jár a modern operette-ensemble művészetével.

Hanem a színpadra lehetne valami olcsóféle pokróczot teríteni, mer világos ruhákkal nem igen lehet a mész- és vakolatporos padi- mentumon henteregni. Pedig ez is vele jár a modern operette-müvészettel.

Amennyiben pedig a fönnebbiek után még- általánosságban is le kell adni a véleményünket, hát: mi abban az őszinte meggyőződésben vagyunk, hogy az uj színház meleg otthont igér színészeinknek s a társulat négynapos működése élvezetes estéket, becsületesen lerótt művészi ellenszolgáltatást a közönség érdeklődéséért, áldozatkészségéért. Találja föl egymásban a művészet és a közönség az egymást lelkiismeretesen kiszolgáló két kulturális tényezőt.

Ezt kívánjuk igaz szívvel! Úgy legyen !

HÍREK.

— Október 6. Az aradi tizenhárom dicső emlékezetének ünnepnapján városszerte gyászlobogókat lengetett a szél. A r. k. templomban gyászmise volt, amelyen részt vettek a hivatalok fejei s a város előkelősége. A gimnázium ifjúsága másnap, 7-én tartotta meg gyászünnepélyét a már közölt sorrenddel s előzőleg ifjúsági gyászistentisztelet hallgatott.

— Az állandó választmány ülése. Szat- márvármegye állandó választmánya e hó 9-én, szerdán d. u. 3 órakor dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt a vármegyeház kis termében ülést tartott, amelyen a csütörtöki megye- gyűlés tárgyait készítette elő.

— Október 10. Mireánk, nagykárolyiakra és szatmármegyeiekre háromszorosan érdekes lesz a csütörtök. Aznap nyílik meg a parlament uj ülésszaka, aznap lesz az általános munkássztrájk és aznap lesz megyegyülés. Egy kicsit sok a nevezetességből, de majd csak átesünk rajta, különösen, ha a helybeli munkásság megmarad amellett az okos elhatározása mellett, hogy csak kényszerből, muszájból sztrájkol. Rendzavarás, nagyobb zenebona nem igen lesz, amint a munkásság vezetői azt Demidor Ignácz rendőrkapitány tapintatos puhatolódzásaikor ismételten megígérték. Nincs is arra semmi szükség, aminthogy még a sztrájkra sem volna. Hiszen meglesz az a jog-reform, meg kell azt csinálni. Dehát nem marhahólyag az, hogy föl lehetne fújni! . . .

— Anyakönyvi változások. Dr. Falussy Árpád főispán Lovas Sándor tőketerebesi és Halász József hidegkúti anyakönyvvezető helyetteseket saját kérelmükre állásuktól felmentette, s Szinetár Jenőt a tőketerebesi, Halász Józsefet a géresi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettesekké kinevezte.

— Választás. A lemondás- folytán megüresedett gacsályi segédjegyzői állás f. évi november 10-ére tűzött választással lesz betöltve. Pályázati kérvények a csengeri főszolgabíróhoz adandók be.

— A színházi műsor ezen a héten a következő lesz a nagykárolyi városi színházban: Csütörtökön: Tánczos regiment (másodszor) Pénteken : Ipam-uram Szombaton : Vig özvegy )harmadszor) Vasárnap : Rab Mátyás.

— Helyreigazítás. Legutóbbi számunkban „A szegedi kongresszus“ czim alatt megjelent