Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-10-06 / 82. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 82-ik szám. tették, nálunk el fognak simulni és nem vezetnek majd a ma még szemben álló felek mindeneknek ártó elkeseredett harcához. Ennek elhárításában kölönben elől fog járni úgy az országos pénztár, mint a felettes és legfőbb fórum, a mun- kásbiztositási hivatal, amely az orvosok és a pénztárak küzdelmében kizárólag a közérdeket tartván szem előtt, módot fog keresni, és találni is az ellentétes érdekeknek békés, megnyugvást keltő kiegyenlítésére. Bak Sándor. Az októberi megyegyülés. Szatmárvárme- gye törvényhatósági bizottságát rendes közgyűlésre hívta egybe dr. Falussy Árpád főispán, október 10-kére. A közgyűlésnek a közzétett tárgysorozat szerint 313 tárgya van. Közöttük — mint már jelentettük — több bizottság kiegészítése és újjáalakítása, az 1908. évi költségelőirányzat, pótadók megszavazása, a krassói uj járás megalakítása, a számonkérőszék eredményének kijelentése, 4 közigazgatási gyakornoki állás beszüntetése, egy szolgabirói és 4 járási dijnoki állásnak rendszeresítése, az árvaszéki nyilvántartói állás beszüntetése, szabályrendeletek módosítása és községi költségvetések. Kelemen Samu beszámolója. Dr. Kelemen Samu szatmári országgyűlési képviselő e hó 6-án d. e. 11 órakor tartja beszámolóját a Szatmárhegyen. — A képviselőt ez alkalommal sokan kisérik el a Szatmárhegyre. Az indulás pontban 9 órakor lesz a Deák-térről kölön vonaton, mely d. u. 3 órakor fog Szatmárra visz- szatérni. Ugyanazon napon este fél 8 órakor október 6-nak alkalmából a szatmárnémeti Füg- getlenségi-kör társasvacsorát rendez saját helyiségében (Csokonay-u. 4. sz.) Az összejövetelt különösen érdekessé teszi az a körülmény, hogy Kelemen Samu képviselő az est folyamán nyilatkozni fog a most aktuális politikai kérdésekről és azokban elfoglalandó álláspontjáról. Pártgyülés. Luby Géza pártelnök közzéteszi, hogy a szatmánnegyei függetlenségi párt Nagykárolyban október 9-én este 9 órakor, a megyegyülést megelőzőleg, a Polgári Olvasókör helyiségében értekezletet tart a 10-iki megye- gyűlés tárgysorozata ügyében. A szegedi kongresszns. Nagykároly, okt. 4. Tekintetes Szerkesztő ar! A f. hó 22. és 23-án Szegeden megtartott tisztviselői kongresszus után pár napig szabadságon lévén, csak most tudok — Ígéretemhez híven — annak lefolyásáról beszámolni. Beszámolok pedig két czikkben. Az elsőben magát a kongresszust és annak lefolyását ismertetem. És a második czikkben a kongresszus általános és különös hatásairól, — amennyiben az utóbbi oldalról bennünket nagykárolyiakat is közelebbről érdekel — fogok megemlékezni, nem hagyva figyelmen kívül a szükséges teendők eszközlése után esetleg elérhető sikerek megemlitését sem. I. A kongresszusra a távolabbi helyekről már 21-én reggel megérkeztek a kiküldöttek; a közelebbi helyekről pedig a déli vonattal jöttek meg; míg a pestiek az „Állami Tisztviselők Országos Egyesületének“ elnöke és alel- nökeivel együtt, délután 1/-> 6 órakor külön vonattal érkeztek meg. Minden vonatot vártak a szegedi kollegák, akik a rendezéssel meg voltak bízva. Az esteli vonatnál pedig az összes már ottlévő tisztviselők künnvoltak az Otthonkor elnökével, Homor Istvánnal az élükön. Megérkezéskor az elnököt, Batthyányi Tivadar grófot Homor István üdvözölte, mire Batthyányi gróf köszönve a szives fogadtatást, a főispánnal, aki szintén jelen volt, annak lakására hajtatott a szépen fellobogózott utczákon, hogy este 8 órakor az Otthonban megtartott ismerkedési estélyre átöltözködjék. Addig pedig, amig az esteli fogadtatásra folytak az előkészületek, egy kicsinyke csoport elvonulva félre, a keresk. főreáliskola egyik tantermébe, előértekezletet tartott, megvitatandó specziális kívánságaikat. Ez a kicsinyke csoport a számvevőségek kiküldöttei voltak, mintegy 100-an. Örömmel konstatálhatom, hogy az ugyanezen lap szept 15-diki számában „Mitakarnak az állami tisztviselők?!“ czimü czikkem 4. pontjában körvonalazott felfogásom nem egyedül álló, — nemcsak, sőt meghódított minden érdekeltet és az előértekezlet is magáévá tette azt, amikor kimondta, hogy az „Emlékirat-tervezetet“ akként kívánja megváltoztatni, hogy a középfokú képzettséggel biró (érettségit tett) tisztviselők ne 1600 koronán (mint a csak IV. középiskolát végzettek) kezdjék meg hivatali pályájukat, hanem 2000 koronán, illetve mint kezdő fizetésre neveztessenek ki. Érdekes feljegyezni, hogy az ismerkedési estélyen a dijnokok testületé külön kérelemmel fordult Batthyányi Tivadar grófhoz pártfogásért, amire a nemes gróf azt a feleletet adta, hogy szívesen és örömmel képviseli a dijnokokat továbbra is, mint eddig tette, de csak abban az esetben és addig, amig a magyar dijnokok magyar emberek maradnak, amig hazájukat szeretni fogják és nem engedik magukat holmi nemzetközi szocziális eszmék által félrevezettetni; amig megmaradnak a nyílt és egyenes utón! Az a Batthyányi Tivadar mondotta ezt, aki a vasutasok fizetésrendezését és szolgálati pragmatikáját is dűlőre segítette. * Másnap 22-én d. e. 10 órakor szép rendben mintegy 1500 államhivatalnok helyezkedett el a szegedi városháza közgyűlési nagytermében. A karzatok is zsúfolásig telve voltak hölgyekkel. Pontban 10 órakor tartalmas beszéddel nyitotta meg az elnök Batthyányi Tivadar gróf az államhivatalnokok impozáns gyülekezetének találkozását, majd üdvözölte Szeged város hazafias és vendégszerető lakosságát és a városi tanácsot. Itt részletesen ismertette a mai helyzetet és a megdrágult viszonyokat s az ebből előállott kényszer-kivánságokat. Különösen kiemelte a status-rendezés, az automatikus előléptetés szükségességét, amelyek nélkül akarva-nem- akarva — életfenntartási ösztönből! — az a tisztviselő mindig csak szaporítani fogja az aktákat, a munkát, hogy uj állások rendszere- sittesenek, hogy magának az előmenetelt némileg biztosítsa. Amig tehát ezek meg nem lesznek : az egyszerűsítésről és a munka olcsóbbá tételéről beszélni meddő idea! . . . Majd az önadóztatás elvéből indulva ki, a tisztviselői közalap eszméjét igyekszik megkedvelteim. Ezután táviratilag üdvözölték a királyt, mindkét ház elnökét és a kormányt. Majd a nyolcz albizottság elnökét és jegyzőit választották meg. Mely bizottságok a következők : 1. A szolgálati pragmatika albizottsága; 2. a nyugdíj-törvény „ 3. a status-rendezés „ 4. a fizetés-rendezés „ 5. a lakbér-kérdés „ 6. az életszükségleti czikkek mesterséges megdrágításának megakadályozása végett teendő intézkedések albizottsága; 7. a társadalmi feladatok albizottsága; 8. az önadóztatás kérdésének albizottsága. Főelőadónak pedig dr. Andor Endre min. osztálytanácsos — aki az Emlékirat-tervezetet is elkészítette és az 1901. évi kongresszusnak is előadója volt — lett megválasztva. Ezután a kongresszus közönsége a Kossuth- szobor elé vonult, amelyet a tisztviselők nevében Battyhányi Tivadar gróf megkoszorúzott, ahonnan a Hymnus eléneklése után az albizottságok ülésre vonultak vissza, a nagyközönség pedig szétoszlott. Délben Kelemen Béla főispán Batthyányi Tivadar gróf tiszteletére ebédet adott. A bizottságok működése a késő estbe benyúlt. Bennünket érdeklő lényegesebb dolgok csupán, hogy a számvevőségi tisztviselők előző napi értekezletén történt — már föntebb említett — kívánságait a szakbizottság is a magáévá tette és az Emlékirat-tervezetet akként módosította. Általános értékű lényeges változtatás történt még abban, hogy kimondatott, miszerint a minisztériumi állásokra a vidéken szolgált tisztviselők kizárólagossági joggal bírnak; vagyis a minisztériumokban az alsóbb (kezdő) állások beszüntetendök és a vidéken már szolgált (bizonyos éveket eltöltött) jelesebb munkaerők nevezendők oda ki, amikor is a zöld asztal mellől nem fognak olyan szörnyrendeletek kijönni, mint már nem egy esetben megtörtént, amikor csak a végrehajtásnál tűnik ki, hogy a rendelet végrehajthatlan. Az önadóztatásnál pedig nevezetes momentum, hogy felállitandónak mondatott ki a „tisztviselői közalap“. És annak gyarapítására minden tisztviselőtől, fizetés-arány szerint bizonyos összeg (minden 100 kor. után 1—2 kor.) hivatalból fog levonatni. * 23-án ismét zsúfolva volt a városháza nagyterme. Elnök felolvasván a számtalan üdvözlő és csatlakozó táviratot, dr. Andor Endre előadónak adta át a szót. Andor Endre első sorban is jelentést tett arról, hogy az 1901. évi kongresszus óta mi valósult meg az akkori határozatból ?!: A fizetésrendezés csonka mű maradt, mely mai napig is befejezésre vár. A status-rendezés és nyugdíj ügyében nem történt semmi. A pragmatika ügyében a kormány már alakított egy bizottságot, mely lassan bár, de dolgozgat és remélhetőleg méltó munkát fog végezni. Most a tisztviselők főkivánsága az automatikus előléptetés, a szolgálati pragmatika és önsegítés. Mi semmit sem kívánunk, ami törvényellenes, ami ellenkezik a király és az országgyűlés jogaival és az adózó polgárok érdekeivel ! És amit kívánunk, azt felemelt fővel, önérzettel kérjük, mert azért a testet-lelket ölő, egy egész ország jólétét igazgató, annak összes ügyeit rendben tartó munkáért annyit joggal megkívánhatunk, hogy az állam adja meg nekünk azt, ami tisztességes megélhetésünkhöz okvetlenül szükséges! Ezután ismertette a szakbizottságok tegnapi határozatát. Majd felolvasta — a tett módosításokkal — a kormányhoz intézendő Emlékirat-tervezetet. A kongresszus ezután a szakbizottságok összes határozatait egyhangúlag elfogadta s elhatározta, hogy az Emlékiratot 109 tagú küldöttség adja át a miniszterelnöknek és a két ház elnökeinek. Egy-egy példányt pedig eljuttat az összes magyar képviselők kezeibe, valamint megküldi a főrendiház minden egyes tagjának. A többi határozatok végrehajtását az „Állami Tisztviselők Országos Egyesülete“ elnökségére bizta, amelyet fölszólitottak arra is, hogy az 1883. évi I. t.-cz. (minősítési törvény) revizióját tegye tanulmány tárgyává és annak idején a törvényjavaslatot terjessze a kormány elé! Majd lelkes beszédben felhívta Andor Endre az összes jelenlevő tisztviselőket, hogy ne menjen innen haza senki közülünk addig, amig a mi egyesületünkbe, az „Állami Tisztviselők Országos Egyesületé“-be be nem iratkozik ; s beiratkozván, vigye haza az eszmét és segítse diadalra kartársai között, hogy a jövő kongresszuson ne legyen egyetlen egy állami Tlidölietspségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofylozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roahe“ eredeti csomagolást, F. Hoffmsne-Ls Iloclie A. Co. Basel (Svájc)
