Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-09-02 / 81. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. == Telefon szám: 58.

H i r d e t é s e k jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 40 fillér.

===== Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos :

Schröder Béla. Szintay Kálmán.

Megjelenik hetenkint kétszer:

—1 Szerdán és vasárnap. ■■■■■■■

Előfizetési árak:

Egész évre .. .. .. .. .............................

Félé

vre ..........................................................

Negyedévre .....................................................

—........... Egyes szám ára 20 fillér.

8 korona 4 korona 2 korona.

A kiegyezés nagyhete.

Nagykároly, okt. 2.

A rosszul informált sajtó találgatása és a rosszindulatú sajtó célzatos koholmányai már-már azt a hitet keltették a közvéleményben, hogy a kiegyezési tárgyalások a két kormány között megszakadtak s most valamelyes provizorium- féle áthidalásra lesz szükség. A koalíció ellenségei persze már jóeleve igyekeztek ezt a politikai formát is diszkreditálni s már ujjongtak fölötte és izgattak, lázi- tottak azzal, hogy: lám a koalíciós kormány még a kiegyezést is képtelen a maga emberségéből megcsinálni és koronatanácsban, uralkodói döntéssel dől el már nemcsak a kvóta, hanem az általános paritás dolga is.

De mig egyrészről ezekkel a híresztelésekkel riagatták a politikai közvéleményt, addig másrészről a beavatottak már tudták, hogy a kiegyezés főanyaga már teljesen kész s csak némely részletkérdésben, elvi álláspontok megrajzolásában kell egynémely engedményt tennie az osztrák kormánynak a koalíciós kormány öntudatos álláspontjával szemben s hogy a végleges megállapodások terminusa október hó első hete.

Nagy volt tehát a koalicióellenes körök megrökönyödése, amikor október elsején, kedden betoppant Budapestre az osztrák kormány és még aznap tárgyalásokba bocsájtkozott a két miniszterelnök. Látnivaló volt ebből, hogy — miután az osztrák kormány közeledik, és pedig ugyancsak nem titkolható külsőségek keretében — ő az a fél, amely engedni fog, engedni kénytelen. Már pedig akkor a magyar álláspont a hatalmasabb, az erősebb.

így is van. Minden tradíció ellenére. Eddig is, negyven éven keresztül minden kiegyezési fordulón lázas és elszánt volt a magyar kormányok látszólagos igyekezete, hogy a magyar érdekek javára dőljön el a kiegyezés dolga. A közvélemény alig is vette komolyan a két kormány politikai csatározását: előre tudtuk mindig, hogy úgyis mi fogjuk huzni a rövidebbet. Ám most nem igy van. A koalíciós kormány igyekezete becsületes és őszinte arra, hogy igenis, annyi évtizedes lemondó politikánkért most végre ellenszolgáltatásul olyan kiegyezést kössünk, amely az alaptörvény keretein belöl a legszélső határig biztosítsa a magyar nemzeti érdekek védelmét. S hogy ez mennyire eltökélt magyatartása volt a kormánynak, mi sem bizonyítja inkább, mint az osztrák kormány jelentkezése Budapesten.

De hát nem is volt ez másként elképzelhető. Wekerle nagy pénzügyi tudása, világhírű éleslátása, — Andrássy komoly szívóssága és mélységes politikai tudása, — Kossuth törhetlen hazafisága: mindezek a nagy garanciák állanak most hármas páncélként a magyar gazdasági és nemzeti érdekek védelmében. Amit a liberális kormányok évtizedeken által a látszat kedvéért eljátszottak: dili ők most komolyan cselekszik. S ezt nagyon jól tudja az osztrák kormány is. Ezért ez a nagy alőzékenységgel való közeledés, a mely azonban nem fogja megtéveszteni a magyar kormányt, amely az immár teljesen kialakult komoly nemzeti közvélemény álláspontját képviseli.

Rövid napok teszik már csak a döntő tárgyalások nagyhetét s akkor teljes egészében a nyilvánosságé lesz a kiegyezés komplexuma. El fogja bírálhatni a nemzet, hogy az alaptörvény kereteiben eléggé érvényesült-e minden érdekének védelme és elfogja bírálhatni a nemzet, hogy gazdasági téren, a kenyér kérdésében eléggé lelkiismeretesen képviselte — a minden törvénybiztositotta jogát a koalíciós kormány. Napok kérdése most már csak mindez. Addig már türelemmel lehet a közvélemény, amelyet torvszerüen izgatnak mindenféle célzatos híreszteléssel. Légből kapottak azok, hatalmukat könnyelműen és lelkiismeretlenül eljátszott politikai biberachok intri- kus röppentyűi, amikkel a koalíció sáncai körül rémitgetni próbál.

Nem kell ezt a kiegyezési kompanyt félteni. Politikai és hazafias téren százszoros tüzpróbát tett kezekbe van ezúttal az ország jóreménysége letéve. S nyugodtak lehetünk a tekintetben, hogyha ez a kormány beterjeszti a kiegyezési törvényjavaslatot, annak nemcsak tartalmi értéke, de formulativ megalkotása és biztosítékai is a nemzet legvitálisabb érdekeinek teljes megértéséből fakadnak.

Vármegyei bizottságok újjáalakítása. Az

október 10-iki megyegyülés egyéb fontos tárgya között ott szerepelnek az egyes szakbizottságok újjáalakítására és fölfrissitésére vonatkozó intézkedések. A közigazgatási bizottságból tudvalevőleg kiesik az idei turnussal: N. Szabó Antal, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond és még egy; meghalt gróf Károlyi István. Hat uj tag lesz tehát választandó a legfontosabb megyei bizottságba.

Ezenkívül elnökök választandók és kiegé- szitendők a következő bizottságok: állandó választmány, központi, bíráló és igazoló választmány.

Ugyanezen a közgyűlésen fogják bemutatni a vármegyei virilis törvényhatósági bizottsági tagok névsorát is.

A fehérgyarmati pártüléshez. Mint lapunk legutóbbi számában megírtuk: Luby Géza orsz. képviselő, a vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke a múlt hó 26-ikára pártgyülést hivott össze, amelyen a megjelentek bizalmat szavaztak neki. Tudósításunk a „Fehérgyarmat és Vidéke“ czimü lap közlése nyomán készült s most felkérettünk annak a határozott konstatá- lására, hogy dr. Kerekszeghy Lajos szatmári ügyvéd ur nem a Luby Gé/a pártelnök ur által összehívott pártgyülés alkalmából volt Fehér- gyarmaton, hanem az ev. ref. egyházmegje ugyanakkor tartott közgyűlésén vett részt s igy a lapok tévesen hoztak az ő nevét a Luby- ügygyel kapcsolatosan. — Különben is — mint fehérgyarmati tudósítónk írja — az általunk is hozott tudósításba több hiba csúszott be, mert a közlött névsorban megemlített több személyiség nem a pártgyülésre, hanem az egyház- megyei közgyűlésre ment be Fehérgyarmatra, de ottléte adhatott a tudósításba foglalt névsor téves összeállítására alkalmat.

A betegsegélyző pénztár gondjai.

A munkás biztosítási hivatal határozata.

Nagykároly, okt. 2.

Lapunk legutóbbi számában ismertettük az orvos-szövetség szatmárvármegyei fiókjának azt a megkeresését, amelyet az a nagykárclyi- kerületi munkás-betegsegélyző pénztárhoz intézett s amely szerint e hó 1-étől kezdődőleg tetemesen nagyobb honoráriumot kíván a pén- tár tagjait kezelő orvosok számára. A pénztár vezetősége az orvosszövetség átiratát fölterjesztette a m. kir. állami munkásbiztositási hivatalhoz, amely a kérdéses ügyben a következő álláspontra helyezkedett:

Folyó évi szeptember hó 4-én 843. sz. alatt kelt felterjesztésében arról tett a nagykárolyi kerületi pénztár jelentést, hogy a pénztár székhelyén működő két pénztári orvosnak évi fizetését a pénztár elnöksége, az 1907. évi XIX. t.-cz. életbelépte folytán beállott munka- többletre való tekintettel, a pénztári tagok orvosi segélyben való részesítésének lehető biztosítása érdekében, az orvosok kérelmére, folyó évi julius 1 -töl kezdődő hatálylyal, személyenként 1000 koronáról 1800 koronára emelte, az orvosok azonban e fizetésemeléssel nincsenek megelégedve, működésűk ellen panaszok merülnek fel, betegségi nyilvántartásaikat nem vezetik pontosan és a szükséges statisztika kimutatásokat sem terjesztik be.

Ugyanez alkalommal másolatban felterjesztette a pénztár az országos orvos-szövetség Szatmár vármegyei fiókjának folyó évi szept. hó 2-iki kelettel a pénztárhoz intézett átiratát, melyben pontokba foglalva tüzetesen meghatározza azokat a feltételeket, a melyek alapján az orvos-szövetség tagjai a pénztár tagjainak gyógykezelését teljesíteni hajlandók és azok elfogadása felől legkésőbb folyó évi szeptember hó 18-áig értesítést kér a pénztártól. Egyben rámutatott a pénztár arra a körülményre, hogy érvényben levő alapszabályai szerint 2 százalékos járulékot szed a megállapított egy, illetve két koronás átlagos napibérek alapul vétele mellett, s hogy az országos orvos-szövetség feltételeinek egyáltalán nem képes megfelelni, mert a pénztárnál biztosított alkalmazottak háromnegyed részét oly munkaadók alkal-