Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-09-25 / 79. szám
Nagykároly, 1907. szeptember 25. Szerda. 3 / III. évfolyam. 79. szám. ...... ...- ■ -- --------■ J -------------POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. • ■ ■ ■— Telefon szám: 58. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. , i Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Schröder Béla. Szintay Kálmán. Megjelenik hetenkint kétszer: ............. Szerdán és vasárnap. ■ ■ El őfizetési árak: Egész évre ............ 8 korona Félé vre ................................................................. 4 korona Negyedévre........................................................... 2 korona. — . . Egyes szám ára 20 fillér. . -..— A nagykárolyi Kossuth-szobor. Október első felében készen lesz. Kallós Ede levele. — A „Szatmárvármegye“ tudósitójától. — Nagykároly, szept. 24. Már-már azt hittük, egynémely laptársunk úgy is irta, hogy a nagykárolyi Kossuth-szobor csak a tavaszszal kerül leleplezésre. Kell-e hosszan méltatnunk, hogy ez mennyire nehezünkre esett volna? Ki tudja mit hoz egy hosszú tél, mit hoz egy ipolitikai puskaporral telitett félesztendő? . . . Nehéz időket élünk. Külső és belső ellenség aknázza alá annyi küzdelemmel megvívott bástyáinkat: a jobbak erősségeit nagy Magyarországon. Nagy-nagy szükségünk van arra, hogy megerősödjünk a mi hitünkben, nagy szükségünk van arra, hogy állandóan ott figyeljen fölöttünk a nagy apostol ércz- alakja, hogy tilalom-oszlopként álljon azoknak elébe, akik netán megtántorod- nának az ő kishitűségükben . . . Mert válhatik valaki gyöngévé, gyávává, úrrá lehet téveteg lelkében az emberi gyarlandóság, de hitványnyá, czudarrá nem lehet az, aki előtt ott emelkedik naponta imája kezdetével, imája végeztével — a nagy Kossuth érczalakja. Mert meginoghat a bizalom emberben, kormányban, rendszerben : de százszoros erőre kap a magyar, ha odatérdelhet oltára elé és a magyarok Istenéhez küldött fohásza viszonzásaként a nagy Kossuth látása a Szentlélek ihletével zománczozza aczélosra az ő lelkét, hitét, szivét, bizodalmát a mi nagy, egy örök igazságunkban. És ez az oltár: Kossuth Lajos emlékszobra mihamar állani fog Nagykárolyban. Napja a leleplezésnek még bizonytalan. De már csak rövid idő kérdése. Ma jött értesítés erre vonatkozólag a szobormű alkotójától. Alább olvasható Kallós Ede szobrászművész levele, amelyben a szobor készültéről értesíti Debre- czeni István polgármestert: Nagyságos polgármester ur! Carrarából érkeztem meg, hol a Vörösmarty-szobor miatt időztem, — ezért késik válaszom és kérem Nagyságod elnézését. A szobornak minden részlete öntés és- faragás alatt van. A szobor öntvénye már majdnem teljesen kész, úgy, hogy csak a czizellálás van hátra. Az öntvénynyel egy kicsit megkéstek, daczára annak, hogy a szobrot idejében átadtam, csakhogy igen gyakran megtörténik, hogy egy-egy darabot kétszer is meg kell önteni, ami ebben az esetben is megtörtént. De egy ilyen munkát elsietni nem lehet. A kőfaragó telepén a kövek egy- része megdolgozva készen áll, — itt a baj az: hogy a nagyobb darab köveket nem tudják elég gyorsan szállítani a bányából, azomban olyan nagy apparátussal dolgoznak, hogy mihamar minden készen lesz. Mihelyest együtt látom teljesen a kész anyagot és a szállítás megindul, megsürgönyzöm Nagyságodnak és ekkor tessék meghatározni a leleplezés napját, mert a felállításhoz — ámbár igen nagy az emlék — csak négy-öt nap szükséges. A leleplezést lehetetlen október 1-én megtartani, — minden lehetőt elkövetek, hogy október elején felállítsam az emléket. Egy kis időt kell engednünk, hogy hibátlan, tiszta munkát kapjunk. Igen kérem nagyságos Polgár- mester urat, kegyeskedjék ezt a tekintetes szoborbizottság tudomására hozni. Amint a szobor és talapzat Nagykárolyba érkezik: jövök magam is kőfaragó és bronzöntővel, hogy az emléket elhelyezzük. Vagyok Nagyságos polgármester urnák Budapest, 1907. szept. 23. Kész szolgája Kallós Ede. A szabadelvű kormányok trnbadnrja. No.- ezt is alig hittük volna valaha ! . . . Hogy akadjon Magyarországon magát függetlenséginek valló pártember, aki az osztrákkal vívódó nagy küzdelmek során odaálljon a darabant-állás- pont mellé és világgá harsogja, hogy szerinte mennyivel külömb legények voltak Tisza Kálmán, Széli Kálmán, Tisza István, — mint a mai koalicziós kormány. Az a kormány, amelyet ő, mint pártjának és a koalicziónak megtes- tülését, kellene, hogy lásson. Azt a kormányt pocskondiázza le ország-világ előtt Luby Géza orsz. képviselő, a szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke, amely kormány tagjai között ott vannak: Kossuth Ferencz, gróf Apponyi Albert, Günther Antal, Mezőssy Béla, Tóth János, Meskó László stb., stb. Ezt a kormányt állitja parallelába Luby Géza a Tisza Kálmánéval, meg a Tisza Istvánéval és odaharsogja a fehérgyarmati kerületnek, hogy most utólag kalapot emel amazok előtt. Ah! Welche Wendung! ? . . . Hát azok külömb kormányok voltak! ? . . . S hogy ezt éppen Luby Gézának kell ilyen tüntetőleg világgá kürtölnie? Ugyan mit véthetett neki ez a szegény Wekerle-kabinet ? Avagy mit sirathat most utólag olyan nagyon a Tiszák kabinetjein ? . . . Jó lesz ezt megmagyarázni : holnap a fehérgyarmati pártgy ülésen!.. Itt van egyébiránt, hogy mit mond Luby Géza a függetlenségi pártról és mit mond a koaiicziós kormányról. Sok ilyen függetlenségi pártelnököt és föggetlenségi képviselőt kíván a magyarnak — Kristóffy József! Olvassuk Luby Géza következő nyilatkozatát : — A függetlenségi párt az én hitem szerint az elvek züllésének lejtőjén van. Hiszen olyan politikát folytat, amely éppen elvei ellen van. Sokan belátják ezt a párttagok közt, azonban cselekedni ellene senki nem tud, vagy nem mer. Nem is hiszek abban, hogy a függetlenségi pártból többen ki fognak lépni. Ha valóban .kenyértörésre kerül a dolog, mindenesetre a kiegyezés kapcsán, legfeljebb tízre vagy tizenötre teszem azoknak számát, akiknek kilépése elkövet- kezhetik. A többiek, akik elégedetlenek, benn maradnak a pártban, mert nyilván mandátumaikat féltik és egyedüli üdvösségüket Kossuth Ferenczben, az ó protekciójában és nevének varázsában látják. Én a mai politikai helyzettel szemben nyiltan vallottam kezdettől fogva álláspontomat. Jóllehet, függetlenségi programmon állok, a pártkörbe másfél év óta nem járok föl és nincs szándékomban följárni. Egészen lehetetlennek tartom a mai helyzetet. És én, aki az előző kormányoknak, — a szabadelvű kormányokat értem, — mindenkor ellensége voltam, ma kénytelen vagyok kalapot emelni Tisza Kálmán, Szélt Kálmán és gróf Tisza István előtt is. Ők sokkal őszintébb és igazibb politikát csináltak, mint a Wekerle-kormány. Rövidesen észrevette azomban Luby Géza, hogy túlságosan rajong ebben a nyilatkozatában a régi rendszer kormányaiért: hát jónak látja magyarázni utóbb, hogy miért rajong. És írja: Megjelent nyilatkozatom utolsó pasz- szusában azt mondottam, hogy ma kénytelen vagyok kalapot emelni Tisza Kálmán, Tisza István, Szélt Kálmán előtt. Ezt meg kell magyaráznom, nehogy félreértésre adhassak alkalmat. Úgy értettem, hogy kalapot kell emelnem e politikusok előtt a magyar nemzeti politika tekintetében, mert^az ő sovinizmusok sokkal őszintébb volt. Ő alattuk nem történhetett meg, hogy négy hétig horvátul beszéltek a parlamentben, alattuk nem kaptak ennyire lábra sem a Házban, sem az országban a nemzetiségi izgatások. Ebből a szempontból és csak ebből, kalapot kell emelnem a megnevezett politikusok előtt. Erre a magyarázatra igazán nagy szükség volt, mert már majd azt hittük, hogy Luby Géza más szempontból emel ma kalapot Tisza- Széll Kálmán és Tisza István előtt ... De nini: kimaradt a sorból — Kristóffy József!. . . Számonkérő-szék. Dr. Falussy Árpád főispán Szatmárvármegye törvényhatóságának ügykezelésére nézve október hó 4-én, a jövő hét szombatján délelőtt 10 órakor számonkérő- széket tart. Szatmárvármegye állandó választmánya hétfőn, 23-án délelőtt 11 órakor Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt az alispáni kisteremben ülést tartott, amelyen a vármegye 1908. évi költségvetését állapították meg.
