Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-09-18 / 77. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 77. szám, meretlen kis községben, ahol született: öt vármegye és az Akadémia patronátusa alatt szobrát leplezik le, szülőházát emléktáblával jelölik meg, s a magyar irodalom legnagyobb élő alakja mond fűtötte emiékbeszédet, a XX. század tinódi Sebestyénje pedig fölébe hajlik a hegedűjének és elzokogja az ő utólérhetlen művészetével annak a magyar szívnek minden búgó érzeményét, amely szív, hogy ekkép tud magyarul szólani: sokrészt köszönheti Kazinczy Ferencznek... Áldozzon is a magyar művészet a magyar irodalomnak! Mert az bőségesen rászolgált erre. Legalább is emlékezzék reá szeretettel, ha megtér övéi körébe és látja, hogy mi neveli művészi tudásra fogékonynyá a leiket, mi nemesíti művészi érzésre ihletedé a szivet... Olvassuk Kazinczyt, az irót, — és akkor megfogjuk tudni érteni Fráter Lorándot, a dalos poétát . . . Árpád szobra. Nyíregyházáról jelentik, hogy Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek legérdekesebb tárgya az Árpád fejedelem halálának ezeréves évfordulója alkalmából rendezendő pusztaszeri ünnepen való részvétel volt. Egyben kimondotta a közgyűlés, hogy a képviselőházhoz fordul azzal a kérelemmel, hogy Árpád fejedelem szobrának országos költségen való felállítását és a szobor leleplezésének országos ünnepély keretében való megtartását törvényben mondja ki. Erről az elhatározásról az összes, törvényhatóságokat azzal a kérelemmel értesíti, hogy az indítványt hasonló szellemű felirattal támogassák. Október tizediké. Bokányi urék „türelme“ elfogyott. Október tizedikén, a parlament megnyitásának napján, nagy népfelháborodás lesz Magyarországon. Szünetelni fog a munka; a dolgos kéz leteszi a pörölyt, a gépek megállnak. Általános sztrájkra készülnek az elvtársak. A dolog politikai részével nem foglalkozunk. tottak az aggastyánra, aki — a földön hátrahagyott övéire emlékezvén vissza — alig bírta visszatartani zokogását a gyötrelemtől, amelyet a válás tudata támasztott benne. Gábriel arkangyal végig simította a homlokát és halkan, hogy az aggastyán meg ne hallja, suttogta a körülötte állóknak: — íme tehát a szeretet és becsületesség boldogsága nem az a zavaratlan boldogság, amelyet én keresek az emberben. Lássuk a második embert, akit elénk vezettek. Az aggastyán, akinek már nem volt több mondanivalója, hátrahuzódott s előre lépett a három ember közül a második, aki a következőkép szólott: — Én is becsületes ember voltam, mert sem nem gyilkoltam, sem nem loptam, vág/ raboltam ; hanem én bennem mindenesetre több volt a szeretet a világi örömök iránt, mint a tiszteletreméltó agg férfiúban, aki előttem ezen a helyen állott. Én nekem Isten megadta azt a gazdagságot, amelylyel mindent el lehet érni a földön s én bizony fel is használtam - kincseimet a magam gyönyörűségére. Semmi örömet sem vontam meg magamtól s mondhatom, sok élvezetben részem volt, aminőt az aggastyán sohasem ízlelt. De most, miután már túl vagyok az életen, meg kell vallanom, hogy szívesebben éltem volna olyan szerény viszonyok között, mint ez agg férfiú, csak ösmerhettem volna az olthatatlan, benső szeretetet, amelyről ö szólott. És amikor szeretteim életéért és boldogságáért reszketve kellett volna aggódnom: százszorta boldogabbnak éreztem volna magamat, mint igy, pénzzel megvásárolt mulékony gyönyöreim között. Mert a gazdagság csupán szerencse, de belőlem is egy élet tapasztalata szól, nem a boldogság. Ezzel a boldogtalan gazdag ember visszalépett és mialatt az angyalok ismét tűnődve néztek össze, a harmadik előlépett, könnyedén meghajolva előttük: Annál jobban érdekel bennünket a gazdasági oldala. Jó egypár millió forint vesztesége lesz ebből a komédiából a magyar nemzetnek. Vészit a munkaadó, mert nem tudja elkészíteni az árukat a kiszabott időre, vészit a munkás, mert a tüntető felvonulásokért — legalább ez idő szerint — még nem szokás munkabért adni. A sereg kenyeret kér, a vezérkar színpadi komédiát ád az „öntudatos“ népnek. De ez kell a magyarnak ! Látványosság, rezesbanda, orditás, ablakbeverés, hogy reszkessen az átkos burzsoa-társadalom. Egy idő óta megcsappant az elvtársak érdeklődése és áldozatkészsége. Ezért keltett gondoskodni valami uj nép-mulatságról.. A vezérek érdekében, nem a nép javára. Gazdák tömörülése. A „Nagykároly és vidéke mezőgazdáinak szövetkezete“. Értekezlet a vármegyeházán. — A „Szatmárvármegye“ tudásitójától. — Nagykároly, szept. 17. Egyesülésben az erő! — ezt a nagy társadalmi és gazdasági igazságot mindinkább átérzi az ország minden egyes osztálya és igyekszik a hasonló érdekek viselőinek tömörítésével erejét gyarapítani, tevékenységét fokozni, munkája és termelvényei számára minél nagyobb teret, minél biztosabban fogyasztó pia- czot találni. Nagykárolynak és vidékének gazdaközönsége is belátta immár az egyesülés szükségességét és e hó 15-én, vasárnap délután, igen népes értekezleten megalakította a Nagykároly és vidéke mezőgazdáinak szövetkezetét..“ Az értekezlet lefolyásáról a következőket jelenti tudósítónk: .. A vármegye székhazának nagy tanácstermében f. hó 15-én, vasárnap délután értekezletet tartott Nagykároly városának és a környék — Én nekem — szólott szinte derülten — szintén meg volt a családi boldogságom, mint az aggastyánnak, de megvoltak világi örömeim is, mint eme gazdag férfiunk. A családi boldogságból csak addig vettem: ki a részemet, amig jól esett s amikor kissé meguntam, más gyönyörűségekkel igyekeztem, kápráztatni magamat. Igaz, hogy nem voltak kincseim, mint a szerencsés gazdagnak, de hála isten’, volt hitelem és csinálhattam adósságot annyit, a mennyire szükségem volt. A sors csapásain sohasem tudtam sokat búsulni s ha bánatom volt, úgy hiszem kötelességet teljesítettem magam iránt: vigasztalódást keresve az élet uj és uj szépségeiben. Nem csaltam, nem loptam, de valami nagy elveket sem vallottam soha s adósságaimat is csak fölösleges pénzemből fizettem. Az embernek — gondolám — végre is joga van élni, ha már született s azt mondom, nem teszi helyesen, aki ki nem használja az életét és fiatalságát, addig amig lehet. — Most ugyan már mindennek vége s akikkel annyi kellemes órát töltöttem, alkalmasint hamar elfelejtenek odalent, de nem baj: legalább elmondhatom, hogy eleget éltem. Gyermekeim pedig, akik árván maradtak utánam, majd csak megélnek valahogy. Mert az én vérem olyan, hogy azzal a jég hátán is meg lehet élni. Ezzel még egyszer könnyedén meghajtotta magát az angyalok serege előtt s mint akinek nincs több mondanivalója, mosolygva szintén visszavonult. Az angyalok, akik valamennyien mohó füllel hallgatták a könnyelmű ember beszédét, élénk suttogást kezdtek maguk között, tárgyalva a legutóbb elhangzott szavakat. Gábriel arkangyal pedig, miután egy pillanatig derülten pillantott maga elé, felvillanyozva fordult a gyülekezethez: — Valóban, ez a könnyelmű a legboldogabb ember valamennyi között! falvainak gazdaközönsége. Az értekezleten mintegy százötvenen vettek részt. Lochmájer Márton, helybeli tekintélyes gazda nyitotta meg az értekezletet. Üdvözli a megjelenteket és megnyitó beszédében általános helyeslés mellett fejtegeti, hogy nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is mennyire fontos és szükséges a mezőgazdáknak minél szükebb körbe való tömörülése, egyesülése. Ezután Grünfeld\Iincze ismertette az egyesülés czélját. Mindezek után pedig elhatározta az értekezlet, hogy Nagykároly székhelylyel megalakítja a „Nagykároly és vidéke mezőgazdáinak“ szövetkezetét. A szövetkezet czélja, hogy mindenek előtt a legerélyesebben és minden vonalon megvédelmezze a gazdaközönség érdekeit. Ügyköre pedig mindennemű mezőgazdasági terménynek vétele és eladása saját számlára ; gazdasági magvak vétele és eladása, szintén saját számlára és bizománybán. Nyers vetőmagvak aranka-mentesitése, valamint olcsó, jó .vetőmagvaknak ólomzároftan való forgalomba hozatala ; mindennemű gazdasági gépek, eszközök, fölszerelések és zsiradékok forgalomba hozatala. Végül pedig a biztosítás minden ágának felölelése. Dr. Kovács Dezső1 szólott még ezután és tartalmas beszédben világította meg ezt a nagy horderejű és gazdaságilag óriás jelentőségű kérdést. Kimutatta főleg, hogy ez az alakulás távolról sem irányul bármely gazdasági osztály ellen, hanem csakis a gazdaközönség legsajá- tabb érdekeinek megvédésére. Erre kimondották a szövetkezet megalakításának szükségességét,, majd elhatározta az értekezlet, hogy aláírási felhívást bocsájt ki és részjegyek aláírását szorgalmazza a gazdaközönség körében. Egy részjegy névértéke 100 kor. lesz, amely összeg, négy egyenlő részletben fizetendő be. Mihelyt az érdekelt gazdaközönség elegendő számban jegyzett részjegyet, az értekezleten megválasztott szükebb bizottsági amelyben minden egyes község képviselve van, összehívja az alakuló közgyűlést és a megalakulást kimondja, a szervezetet megalkotja. A részjegyek aláírását nyomban megkezdették s az most már erősen folyik. Vidékieknek az illető község helyi bizottságánál lehet részjegyet jegyezni, Nagykárolyban pedig a Nagykárolyi Hitelbank r.. társaságnál, Lochmájer Mártonnál és Grünfeld Vinczénél. Ezzel az alakulással ismét jót lépett előre gazdaközönségünk s most már csak az volna kívánatos, hogy annak czélját és gyakorlati hasznát a legalsóbb rétegekig átérezze gazdaközönségünk, hogy minél számosabban, minél rövidebb idő alatt lépnének be a szövetkezetbe, hogy az hamarosan megalakulhasson, úgy hogy ennek a tömörülésnek a hasznát már az őszön és a télen élvezhesse még eladatlan terményei értékesítésénél és gazdasági szükségletei beszerzésénél. Az országban szerte már száz meg száz ilyen gazda-szövetkezet működik és valamennyi beláthatlanul előnyére van a gazdaközönségnek. A vasárnapi értekezlet lelkes hangulatából különben örömmel következtetünk arra, hogy a mi vidékünk kisbirtokossága is eléggé érett már arra, hogy átértse az alakulás szükségét és hasznos voltát, s hogy rövidesen egy élelmes és czéltudatos vállalkozással gazdagodik sok teher alatt senyvedő gazdasági életünk. A városi színház. i — A „Szatmárvármegye“ tudósitójától. — Nagykároly, szept. 18. Immár végérvényesen bizonyos, hogy az újonnan épülő nagykárolyi Városi Színház még e hónapban elkészül s október hó első napjaiban 1—5-ike között — megnyílik, hogy ez- I után két szakban 10 heti időre esztendőnként oltalmat adó temploma legyen a magyar színművészeinek. Városunk müértő közönsége any- nyira melegen érdeklődik a szinház-avatás és az őszi szezon iránt, hogy legkevésbé sem tartjuk korainak az ezzel összefüggő kérdéseknek máris a nyilvánosság elé való hozatalát, hogy a közvélemény minden irányban tájékozódot- tan és készen várhassa a nagyjelentőségű kul- tureseményt. A város szinügyi bizottsága hol-
