Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-26 / 8. szám
7. szár. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. még ma is folyton és állandóan. Továbbá volna bár egy kicsit is jogviszonyunk szabályozva. Anyagi helyzetünkön kell tehát legelső sorban javítani, azután jogviszonyainkat szabályozni. Tudom, hogy nehéz dolgok ezek. Nehéz pedig egyrészt azért, mert már is hallom a vádat a gazdálkodó, a kereskedő, s különösen az iparos ajkán: „Hát nekünk ki emeli a fizetésünket?!?“ Pedig ha meggondoljuk a dolgot egy kicsit komolyabban, rájövünk, hogy akkor, amidőn annak a tisztviselőnek a fizetése emelkedik, egyidejűleg a gazdálkodó, a kereskedő, az iparos jövedelme is emelkedik; mert az a tisztviselő azt a többlet fizetést éppen úgy kenyérre, húsra, cipőre és ruhára adja, miként a többit a különbség csak az, hogy talán jobb ellátásban részesíti családját és jobban ruházkodik, de megtakarítani belőle mit sem fog. A valódi haszon benne tehát vajmi kevés, mert csak átmegy a kezén s éppen úgy kiveszi belőle a hasznot a birtokos, a kereskedő és iparos. De ettől eltekintve is nálunk nincs kitartás, nincs összetartás egymás között bizonyos célok elérésében. És ha egyszer-egyszer nagy nehezen mégis tömörülünk valami nemesebb cél érdekében, az a hires magyar nembánomság, nemtörődömség csakhamar megfojt minden ilyen nagyobb eszmét, minden életerős törekvést. Éppen azért is marad minden tevékenység az államra egyedül; és éppen azért várjuk mi is onnan és csak onnan a megváltás nehéz óráját. Pedig ha akarnánk, ha volna bennünk erő, bátorság, bizony magunktól is tudnánk könyi- teni valamit sorsunkon. Megengedem igen sok nehézséggel kell megküzdenünk, de hogy nem kivihetetlen, fényesen mutatják egyes közeli példák. Alakítsunk fogyasztási szövetkezetét!! Segíts magadon az Isten is segít! Igen alakítsunk fogyasztási szövetkezetét! Ha nem bírunk másképpen a drágaság ellen küzdeni, szerezzük be magunk áruinkat! Tegyük el mi magunk a közvetítési dijakat. Mért adjuk mi azt másnak hiszen nagyon ránk fér az! Ha évente csak 30—40 forintot takarít meg ezzel egy kisebb tisztviselő és egy nagyobb 80—100 forintot, nem-e emelkedett ezen összeggel már a fizetése ?! ? Nagybányán például nincs már tisztviselő ki szükségletét nem a szövetkezetből szerezné be. És 2 évi fennállás után már 3 fiókot kellett, hogy nyisson a vidéken. A 10 koronás részvényeknek az ára már is felszökött. És 5% osztalékot már az első évben is adott! Hát mi bennünk nem volna annyi erő, annyi kitartás és oly erős akarat, hogy eredménynyel mi is meg ne tudnánk ezt csinálni? Ha minden kiló cukrot csak 2—3 krajcárral és minden kiló húst csak 4 krajcárral kapjuk is olcsóbban mint a napi folyó ár, nem-e érdemli meg már ez maga azt, hogy tömörüljünk ! Tömörüljünk minden hátsó gondolat nélkül!! Jöjjünk össze egy nagy értekezletre! Beszéljük ott meg a teendőket részletesen ; és alakítsuk meg: „A nagykárolyi Fogyasztási Szövetkezetei“ ! Hiszem hogy ezzel a nagy kérdés első része helyi érdeküleg a mi részünkről el lesz intézve. Az állam majd szintén segítségünkre jön, ha látja hogy életképesek vagyunk. Mert ha meggondoljuk, tulajdonképpen az államnak is csaknem ép oly érdeke, hogy ne engedje elzülleni, ne engedje proletárrá lenni tisztviselőhadát, azok gyermekeit, mint nekünk tisztviselőknek; mert hisz mi képezzük főképp — és utóbb gyermekeink — a középbirtokos osztálylyal, a kereskedő és a jobb módú iparos osztálylyal a magyar társadalom zömét, gerincét. Nem lehet hát célja az államnak hogy ezen életerős osztályt, amely nagy nemzeti missiót is van hivatva — különösen a nemzetiségi perifériákon — teljesíteni, gyöngítse, hanem ellenkezőleg csak javíthat helyzetén csak erősítheti. A nagy kérdés másikr észe : jogviszonyaink nak szabályozása (szolgálati pragmatika) tekintetében pedig egyenlőre reméljük a legjobbat. Helyezzük magunkat várakozó álláspontra. Várjuk meg, most rajta dolgozó bizottság működésének eredni ínyét, amely ha kielégítő nem lesz — nyugdíj ügyünk rendezése tekintetében is! — úgy majd ott is megtaláljuk a módját a tenni valóknak. Ha másként nem, iratkozzunk be mindanyian az „Országos Tisztviselői Egyesület“-be. Az 5000 tag helyett legyünk 50,000-en. És akkor lesz súlya szavunknak; meghallgat a kormány, mért 50,000 ember és tisztviselő kényszeríti rá! Mig ma az 5000 tagnak gyönge szava el sem ér a magas fülekig! Akkor aztán egy Tisztviselői Takarékpénztárt is sokkal könnyebben alakíthatunk, mert az állam támogatását könnyebben kivívhatjuk. Még ma ez is igen nagy nehézségbe ütközik. Tömörüljünk tehát és alakítsuk meg a Fogyasztási Szövetkezetei! Turul. Felhívás a szatmármegyei muzeum ügyében a vármegye közönségéhez. — Alig van varmegye, vagy nagyobb város az országban, melynek ne volna meg a maga megyei vagy városi múzeuma, a hol össze vannak gyűjtve mindazok a megyei vagy városi vonatkozású régiségek és múzeumba való tárgyak, a melyek az illető város vagy vármegye archaeologiai, történeti, kultúrtörténeti, iparművészeti, termé- szettani, széprajzi stb. emlékeit, tárgyait vagy gyűjteményeit egybefoglalják és a közművelődés hasznára, az általános műveltség terjesztésére, mindenkinek hozzáférhetővé teszik. Szatmárvár- megye azonban mindeddig nem volt abban a helyzetben, hogy ily közhasznú muzeum felállítása érdekében lépéseket tehetett volna, mert nem tekintve, hogy hiányzott az ehhez értő szakember, de hiányzott az általános érdeklődés is. Rendszeres ásatások vagy kutatások sem folytak soha azelőtt a vármegye területén és ha itt-ott nagyobb földmunkálatok alkalmával egyes leletek felszínre kerültek, azok szét- hordattak és elkallódtak. Csak kevés tárgy került ezek közül városi múzeumainkba, melyeket egyes lelkes férfiak nagy utánjárással és fáradsággal rendeztek be. Most azonban, a nyár és az ősz folyamán a vármegye monográfiája ügyében szükségessé vált kutatások alkalmából Vende Aladár, a monográfia egyik szerkesztője, a vármegye régészeti viszonyainak megállapítása czéljából, vármegyénk több vidékén, eredményes ásatásokat rendezett, melyek nemcsak érdekes leleteket hoztak felszínre, hanem a vármegyében a régészet és a régiségek iránt való nagyobb mérvű érdeklődést is felkeltették. Az igy előkerült leletek, a vármegyéhez szállitattak be és egyelőre a levéltár egyik nagyobb szekrényében helyeztettek el, hogy megvessék alapját a létesítendő vármegyei múzeumnak. Hogy e szép terv megvalósítható legyen első sorban a vármegye intelligens közönségének érdeklődésére és támogatására van szükségünk. Felkérem tehát a vármegye közönségét, hogy a birtokában levő régiségeket, múzeumba való objectumokat, kőkori, bronzkori, nénvándolás- kori vagy újabb történelmikori tárgyakat, régi fegyvereket, régi hímzéseket, régi festményeket és metszeteket, iparművészeti tárgyakat, régi porczellánokat és fayencokat, néprajzi tárgyakat, népies hímzéseket, régi pénzeket, érmeket és ékszereket, szobrokat, régi kereszteket, ereklyetartókat, kelyheket és egyéb ötvösműveket, régi, népies, díszített cserépedényeket, régi ruhadiszeket és costumokat, régi leveles- és czéhládákat, czéhpecséteket és jelvényeket stb. a létesítendő vármegyei múzeumnak átengedni, vagy legalább ott letétbe helyezni szíveskedjék. Az átengedett, vagy letétbe helyezett tárgyak az adományozó vagy letétbe helyező neve alatt fognak kezeltetni és a nyilvánosságnak, szakértő őr felügyelete alatt hozzáférhetővé tétetni. Ez alkalommal felkérem a vármegye közönségét arra is, hogy az általuk eszközlendő bármily földmunkálatoknál, szántásnál, verem- vagy csatorna-ásásnál, szőlőrigolirozásnál stb. szigorúan utasítsák alkalmazott munkásaikat és felügyelőiket, hogy az ez alkalommal előkerülő régi cserepeket, kő, csont, bronz, vas vagy egyébb tárgyakat, nagyobb gonddal és figyelemmel kisérjék, hogy a tárgyak lehetőleg ép állapotban kerüljenek ki a földből és szállittasanak be a vármegyei múzeumba. A tárgyak a tisztelettel alulírott alispán czimére küldendők be. Abban a reményben, hogy a vármegye intelligens közönsége méltányolni fogja e nagy horderejű intézmény kulturális fontosságát és hozzájárulásaival rövid időn belül lehetővé fogja tenni a vármegyei muzeum megnyitását, maradtam hazafias üdvözlettel ílosvay Aladár, alispán. HÍREK. Az Oltáregyesület harmadik felolvasó-estje. februárius 3-án lesz d. u. 6 órakor a Polgári Kaszinó nagytermében. Mint már jeleztük, ez estén Wolkenberg Alajos dr. tart előadást, akinek tartalmas, eseményszámba menő előadásai mindig osztatlan, magasztaló elismeréssel és elragadtatással találkoztak. Színre kerül azután egy finom, ötletes, kacagtató francia színdarab, valamint egy monológ is, lesz azonkívül egy harmonium — szám. A színdarab s a monológ miatt — nemhogy túlhosszura nyúljék az est — épen azért a műsor a következő : 1. Bál után. Monológ. — Előadja: Kerekes Annuska. 2. Előadás-. — Tartja: Wolkenberg Alajos dr. 3. Reinhard: I. II. Sonatina. — Harmóniumon játsza: Vitek Károly. 4. Des Roseanx : Az egérke. Színdarab. — Előadják: Hetey Blanka, Juhász Ernő és *. — Belépőjegy 1 korona, Karzat- és diákjegy 40 fillér. Meghívókat az egyesület nem bocsát ki. Hímen. Dr. Üdényi Nándor debreceni ügyvéd, törvényszéki albiró folyó hó 20-án váltott jegyet városunkban Györffy Katalinka kisasz- szonynyal. Győrffy József helybeli tekintetélyes kereskedő leányával. Meghívó. A „Kölcsey-Egyesület“ jan. 30-án d. u. 5 órakor a főispáni kisteremben választmányi ülést tart. Van szerencsénk az igazgatóválasztmány tagjait ez utón is meghívni. Tárgy- sorozat: 1. A szakosztályok megalakulása. 2. A felolvasások idejének megállapítása. Nagykárolyban, 1907. jan. 25-én. Cseh Lajos, alelnök. Sróff Gábor titkár. Kinevezés. Csilléry Dávid nagykárolyi kir. járásbirót a király VII. fizetési osztályba sorozott járásbiróvá kinevezte. Meghívó. Felkérem a nagykárolyi Casinó egyesület t. tagjait, hogy az 1907. február hó 3-án délután 5 órakor az egyesület helyiségében tartandó rendes közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Tárgyak: 1. Az 1906. évi számadás bemutatása. 2. Az 1907. évi költség- előirányzat megállapítása. 3. Elnök és a választmány Vs-ad részének választása. Nagykároly, 1907. január hó 26. Jeney Géza, igazgató. A nagykárolyi kereszkedő ifjak mint értesülünk folyó évi február hó 6-án a Polgári olvasókörben, Kabaret-estélylyel egybekötött táncmulatságot fognak rendezni. A műsor összeállításán még most fáradozik a rendezőség. A szereplők közt — mint hírlik — Komáromy Gizella énekesnő és Tihanyi Vilmos a szatmári színház tagjai; helyből Kováss Kráia urleány és Adler Érnő ur fognak szerepelni. Tanítónői kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Jakobenszky Ilona okleveles tanítónőt a nagykolcsi állami elemi népiskolához rendes tanítónőnek nevezte ki. Nyilvános köszönet. Alulírottak a nagykárolyi gör. kath. román egyház elöljárói nevében hálás köszönetét mondanak ez utón is mindazoknak, kik szives adományaikkal hozzájárultak templomunk renoválási költségeinek fedezéséhez s kiknek neve a templom „Aranykönyvében“ lett megörökítve. Külön mondunk ez utón a nagykárolyi pénzintézeteknek szives adományaikért. Központi Takarék, Takarék pénztár, Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 10—10 K. Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank 5. K. Isten fizesse meg! Nagykároly, 1907. jan. 21-én. Ardelean Corjolán, főesperes. Kindriss Gábor, főgondnok. Hangverseny. Munkácsy János montenegrói fejedelem udvari és kamarai hegedű-művésze diadalutja és nagyobb külföldi hangversenyei előtt Magyarország néhány nagyobb városaiban meghívásra hangversenyt rendez és engedve a közóhajnak városunkban is február első felében bemutatja ragyogó képességeit. A fiatal hegedűművész a külföldi udvarok előtt óriási sikert aratott s egyik hangversenyén Ca- men Sylva román királyné, a világhírű ifjú művészt elragadó művészi játékáért homlokon csókolta. Nikita montenegrói fejedelem, Daniló trónörökös és Milica hercegasszony az udvari ebédnél éltékes emlékekkel tüntették ki. A fiatal művészkirálynak hangversenye a vármegyeháza nagy dísztermében lesz megtartva. Jegyek elő- jegyezhetők Nagykárolyban Eigner S. könyvkereskedésében. Bővebbet e napokban az utcai plakátok. Mű értő közönségünk figyelmét erre
