Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-13 / 68. szám, Rendkívüli kiadás
90T RENDKÍVÜLI KIADÁS. í QQi* Nagykároly, 1907. augusztus 13. 68. szám. III. évfolyam. SZATMARVARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: Schröder Béla. Laptulajdonos: Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................... 8 korona Félévre ................................................................ 4 koroija Ne gyedévre.......................................................... 2 korona. ______— Egyes szám ára 20 fillér. 1 ,.t ,tj.— Pa pp Béla jelölése. Az elnökség előértekezlete. A „Szatmárvármegye“ tudósítójától. Nagykároly, aug. 13. Még csak csütörtökön délután lesz ugyan a nagykárolyi kerület függetlenségi és 48-as pártjának jelölő közgyűlése, de azért a már kiforrott lelkes közhangulat megnyilatkozása és a Nagykároly városi függetlenségi párt elnökségének tegnapesti előértekezletén kifejezésre jutott közóhajtás alapján jelenthetjük olvasóinknak, hogy a pártelnükség minden körülmény beható mérlegelése, a viszonyok ismerete és az előttünk álló választási harcz esélyeinek gondos megfontolása után azt határozta el, hogy a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt csütörtöki közgyűlésének azt fogja javasolni, hogy a képviselőjelöltséget Papp Béla szatmári királyi Ügyésznek ajánlja fel s az ő nevével ékes 48-as lobogót vigye diadalra. Vájjon kell-e ennél az egyszerű jelentésnél bővebben szólanunk a tervbe vett jelölés szerencsés voltáról a nagykárolyi kerület függetlenségi pártjának ? Hiszen a vérünkből való vér Papp Béla! A puritán jellemű, nemes érzésű és gondolkodású férfiú, aki mióta ifjúvá serdült, férfiúvá, tekintélyes társadalmi tényezővé lett közöttünk, szülővárosában: mindiga függetlenségi és 48-as eszmék bátor- szavu, nagytehetségü és lánglelkü harcosa volt, aki soha Kossuth Lajos makulátlan lobogójától el nem tántorodott, aki évtizedeken által küzdött önzetlenül a nemzett függetlenség eszményeiért, aki a nemzeti küzdelem során alelnöktársa volt gróf Károlyi Istvánnak a vármegyei ellentállás vezetésében, — aki díszes állásába való távozása utolsó percéig mindig éltető lelke volt pártunknak s aki most visszajő közénk, hogy erősítsen bennünket a mi nagy hitünkben: édes hazánk önállósága, függetlensége és szabadsága elkövetkezésének reménységében. Visszahozzuk őt közénk, kerületünk képviselőjeként! Egyetért velünk ebben az igyekezetben a kerület java, amely már az eddigi választási mozgalom során is több Ízben adott kifejezést annak az óhajának, hogyha a Károlyi család egyik méltó sarja sem vállal ezidő szerint jelöltséget, úgy forduljunk pártunk régi oszlopos erősségéhez, Papp Bélához. A párt elnöksége, ismeretében ennek a közóhajnak, és méltányolva a mind hangosabban megnyilvánuló egyetértést a párt kebelében az óhajtandó jelölt személyét illetőleg: hétfőn este szükebb értekezletre gyűlt össze s ott egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a pártnak Papp Bélát fogja jelöltül ajánlani. Egy minapi értekezleten interpellá- cziót intéztek a pártelnökséghez, hogy felelősségre vonják, a miért a végrehajtó bizottság plenáris határozata nélkül puha- tolódzott a közszájon forgó jelöltek körében; vállalnák-e a jelöltetést. Az Ízléstelen akadékoskodás í nem keltett ugyan visszhangot és rokonszenvet, mert Adler Adolf elnök igazolta a pártelnökség eljárását a jelölt-keresés kérdését illetőleg: most mégsem mulaszthatjuk el eleve is figyelmeztetni a párt nagygyűlését, hogy ilyen hívatlan kutforrásokból fakadó, rosszindulatú intriguáknak ne üljön fel. Mert az elnökség ezúttal is, csakúgy mint az inkriminált esetben, amikor Károlyi Mihály gróf jelöltetését propagálta: nem lépte át hatáskörét. Csak kötelességet teljesített, amikor előzőleg körültekintett a számba jöhető jelöltek sorában és azok vállalkozási kedve és ezidőszerinti föl- léptethetése tekintetében tájékozódott, hogy azután kötelességszeriileg tájékoztathassa a pártvezetőség plénumát, a százas végrehajtó bizottságot. Ugyanez az alkotmányos vezérelv- parancsolta az elnökségnek azt is, hogy a mikor a Biaritzban üdülő gróf Károlyi Mihálynak a párt bizalmáért hálás köszönetét mondó táviratát megkapta s abból megértette, hogy a gróf gyönge egészségi állapotában most nem vállalhat a választási küzdelemmel járó testi fáradalmakat: mint a párt bizalmának letéteményese érdeklődött a függetlenségi választók hangulata iránt s a minden oldalon megnyilatkozó, egyhangú lelkes közóhajnak tolmácsaként — Papp Béla jelöltetését fogja a csütörtöki közgyűlésnek ajánlani. Minmagunk is jobban látunk a kerületi párt egyenes leikébe, semhogy egy pillanatig is kételkednénk abban, hogy az elnökség személyi javaslatát egyhangú lelkesedéssel ne fogadnák, mégis — újra hangsúlyozzuk — az elnökség meg akarja őrizni az alkotmányos formákat és nem akar oktroát gyakorolni, hanem az egyetemes gyűlés spontán elhatározását látja már jó előre is meghozottnak, a mikor Papp Béla zászlóját veszi és adja kézbe. Hát úgy vegyük kézbe, magyarok, becsületes függetlenségi választók ezt a zászlót, hogy diadalra is vigyük! . . . Impozáns, fenséges diadalára azoknak az eszméknek, amelyeszmékegyik leghivatottabb apostolának neve lobog azon a zászlón ! Ne elégedjünk meg a győzelem biztos reményével, de még magával a győzelemmel sem, hanem érezzük át, hogy ezzel a választással ennek a kerületnek a sorsa örökre eldől. Olyan hatalmasnak kell többségünknek lennie, hogy az ellenünk vackalódó fél egy- szersmindenkorra megszégyenülten lássa be, hogy a mi becsületes függetlenségi világunk tájékán nincs mit keresnie. Halljuk, és Papp Béla nevével a függetlenségi párt szüztiszta lobogóján, szerénytelenség nélkül mosolygunk a fölött, hogy a néppárt is mozgolódik, különösen a sváb falvakban. Nem hiszünk ebben a szállongó hirben, mert mégiscsak illik valamelyes józan látást föltenni egy diplomás emberről, de zsurnalisztikái tisztünkhöz hiven hirt kell adnunk erről is. Hozzáfűzzük azonban mindjárt azt a meggyőződésünket, hogy nem hisszük el és nem tesszük fel hazafias németajkú polgártársainkról, hogy beugorjanak egy nyegle ficsuri szeszélynek olyan politikai korszak derekán, amely korszaknak egyik legkiválóbb exponense, gróf Apponyi Albert csak a közelmúltban honorálta legfelsőbb kitüntetés kieszközlésével egy sváb község hazafias tanítója számára — az egész szatmárvármegyei svábság magyar érzületét. Ismételjük, hogy nem tesszük fel azokról a polgártársainkról, akikre a néppárt leginkább számit, hogy csúffá tegyék becsületes, hazafias gondolkodású apáik emlékét. Velünk voltak ők mindig a 67 ellenében, velünk lesznek ők most is. Csütörtökön kerül döntés alá a jelölés kérdése, legyünk ott mindmegannyian, és zugjuk oda ezer meg ezernyi magyar lélek bensőséges meggyőződésével: Éljen Papp Béla, függetlenségi és 48-as képviselőjelöltünk !... Velünk az egy örök igazság és velünk lesz a magyarok hatalmas Istene! Nyomatott a Kölcsey-nyomda r. t. Nagykárolyban. 1907.
