Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-26 / 8. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 8. szám osztatlanul ezt helyesli a koalíció és a függetlenségi párt minden őszinte hive. Ebből az egyénileg legkorrektebb, politikailag legokosabb szempontból tekintve ezt az áldatlan ügyet, jelensége lefokozódik. Elvégre is a bukás veszedelmének nemcsak egyes miniszterek, de egész kormányok is ki vannak téve minden pillanatban, pláne Magyarországon. Az esetleges egyéni bukások, ha a pártok elvi álláspontjait meg nem zavarják, ha, hogy igy fejezzük ki magunkat, a subjectiv válság objektiválódásának folyamatát meg nem indítják, a közérdekre jelentékeny hatással nem bírnak. Ellenkező esetben kiszámíthatatlan következményekkel járnak s a konkrét esetben a koalíció felrobbantását vonhatták volna maguk után abban a nagyon is időelőtti percben, a midőn a szövetkezeti pártok kebeléből megalakult nemzeti kormány évszázadokra kiható működésében még csak a kezdet kezdetén áll. Kölcsey-Egyesiilet közgyűlése. A nehéz köd, mely a közelmúltban társadalmunkra rá nehezedett, úgy látszik, oszladozni kezd, Életre való és hivatást betöltő intézmény fogott városunkban újból a munkához. A „Kölcsey-Egyesiilet“ ez, melynek közművelődési és társadalmi téren egyformán fontos és nemes szerep jut osztályrészül. El nem vitatható, hogy főispánunk buz- gólkodásának és lelkesedésének nagy része van az életré keltésben. De méltányolnunk kell a közönség érdeklődését is. A folyó hó 23-án lefolyt közgyűlésen a tagok oly szép számmal jelentek meg, hogy talán nem csalóka reményünk, hogy a mély álomból fölébredt „Kölcsey- Egyesület“-ce még szebb napok viradnak. E reményünkben niegerősit bennünket az elnöknek, Dr. Falussy Árpád főispánunknak az egyénisége s a megválasztott tisztikar. Bízunk bennük, hogy van elég ügyszeretetük, buzgal- mék és kitartásuk, hogy az esetleges közönyösséggel bátorsággal küzdenek majd meg. A nemzeti ügynek mindenesetre hasznára válik az a körülmény, hogy az igazgató-választmányban a hölgyeknek szintén helyet biztosítottak. Ha a sokfelé elfoglalt férfiak lelkesedése netalán megcsappanna, bizvást reméljük, hogy a finomabban megalkotott női lélek az egyensúlyt mindég helyrebillenti. Oly hölgyek nevét olvassuk a választmányban, kik társadalmunknak nemcsak állásuknál, de szellemüknél fogva is vezetői voltak. A „Köl- csey-Egyesület“-ben kiváltságos helyzetüket még fokozottabb mértékben érvényesíthetik. Részünkről a legteljesebb örömmel üdvözöljük a megalakulást. Kívánjuk, hogy széttagolt társadalmunk számára teremtsenek érintkezési kört s a magyar közművelődésnek tegyenek hathatós szolgálatot. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Dr. Falussy Árpád elnök röviden festette a múltat, amidőn a politikai élet oly sivár volt, hogy még kulturális érdekeink is áldozatul estek.- Majd rámutatott a „Kölcsey-Egyesület“ céljára, vázolta annak az alapszabályokban is kifejezésre juttatott nemes hivatását. Bizalommal néz, úgy mond a jövőbe, midőn a szép számmal megjelent tagokat üdvözölheti. Mert amint hallotta, a múltban soha sem voltak egyszerre ennyien jelen. Azt hiszi, hogy ez jövő munkálkodásunknak biztos záloga. Kéri továbbra is a tagok érdeklődését. Kimondja a „Kölcsey-Egyesület“ üjra alakulását. A tárgysorozat értelmében a tisztikar és az igazgató-választmány megalakulása következett. A választás előtt a múltról s a jelenben kialakult helyzetről kért felvilágosítást Palczer Ernő. Falussy Árpád elnök azt megadta. Az elnök után még Cseh Lajos és dr. Lucz lgnácz adtak felvilágositó magyarázatot. Így a választásoknak mi akadálya sem lévén, azt megejtették. Eredményük a következő : Diszelnöknek nagy lelkesedéssel, egyhangúlag megválasztották Károlyi István grófot, akit a következő szövegű távirattal üdvözölt a közgyűlés : „Kölcsey egyesület mai közgyűlése Méltóságodat örömmel és egyhangú lelkesedéssel diszelnökévé választotta, ez alkalomból az egyesület tagjai meleg szeretettel üdvözlik Méltóságodat.“ Gr. Károlyi István az alábbi szövegű távirattal felelt: „Dr. Falussy Árpád főispán urnák Legyen szives Méltóságod a „Kölcsey egyesület“ tagjainak megválasztásomért hálás köszönetem tolmácsolni. Gr. Károlyi István.“ A tisztikar régibb választások folytán Elnök : Falussy Árpád, tiszteletbeli elnök : Palcer Ernő, alelnök: Cseh Lajos, titkár: Sróff Gábor, jegyző: Szintay Gábor, pénztáros: dr. Somossy lgnácz, ellenőr: Obholczer Gyula, számvizsgáló: Gallasz Ödön, ügyész: dr. Tóth Zoltán. Igazgató választmány: Dr. Cservenyák Károlyné, Debreceni Istvánné, drr Falussy Ár- pádné, Ilosvay Aladárné, Kaufmann Izidorné, dr. Kovács Dezsöné, Kurcz Erzsébet, Nickel Irma, dr. Schönpflug Béláné, dr. Serly Gusz- távné, Somossy Miklósné, Dr. Aáron Sándor, dr. Adler Adolf, Asztalos György, Baudisz Jenő, Berger Ármin, Boros János, dr Czukor Lajos, Debreczeni István, Fürth Ferencz, Ilosvay Ála- Jakab Gyula, dr. Jászy Ferenc, Jeney Géza, Jeney István, Jékey Zsigmond, dr. Jékel László, Kacsó Károly, dr. Kovács Dezső, dr. Lucz Ignác, Luby Géza, Madarassy Gyula, Márton Sándor, Nonn Gyula, Péchy István, Plachy Gyula, Pé- chy László,-'Rády József, Roóz Samu, Schnébli Károly, dr. Schönpflug Richárd, Schuszterich Ferencz, Simkó Géza, dr. Sternberg Géza, dr. N. Szabó Albert, N. Szabó Antal, N. Szabó Pál, Tanárky Béla, dr. Titz Antal, Tóth Sándor, Varjas Endre, Vetzák Ede, dr. Vetzák Ede, Wagner István. A választások megejtése után Cseh Lajos alelnök tiszttársai nevében köszönetét mondott a beléjök helyezett bizalomért. Biztosítja a tagokat, hogy a siker az ő fáradozásukon nem múlik. Minden ügyszeretetük sikertelen lesz azonban, ha a választmány és a tagok nem támogatják. Ép azért kéri, hogy tartsanak ki mellettük, úgy az eredmény kétségbe nem vonható. Majd az elnök felkérésére Cseh Lajos alelnök a legközelebbi munkaprogrammot ismertette. Örvendetesen vette a közgyűlés tudomásul, hogy a felolvasásokra már vannak vállalkozók. Az ünnepségek művészeti részéről kell tehát még gondoskodni. Jeney Géza volt pénztárnok felszólalása után az 1905. és 1906. évi hátralékos tagdijak leírásában a végleges döntést az igazgató-választmányra bízta a közgyűlés. A gyűlés az elnök éltetésével ért véget. A tisztviselők helyzete. Örömmel tapasztalom, hogy a vidék is vet néha felénk egy-egy tekintetet, s ha egyebet nem, legalább némi vigaszt igyekszik nyújtani soha be nem hegedő sebünkre: fizetésünk nyomorúságos voltára. Legalább rá mutat a bajra, ha nincs is módjában azt orvosolni. Nekünk egy vidéki laptól ez is elég. De én — ha megengedi a vidékiség jellege — bár szintén csak óhajtó módban tovább szeretnék menni. Részletesebben vele foglalkozni, és ez által az érdeklődők figyelmét felkelteni és némileg reánk, ügyünkre terelni. Ha hogy lennénk mentői többen tiszttársaim közül is, kik a .néma sóhaj helyett szóval is igyekeznének panaszunknak kifejezést adni. Hát mi is a mi bajunk? Nem volna nekünk semmi, csak az élelem, a hús és a ruházat ára ne volna oly magas, s ne emelkedne meauja a házba került, a mama látta, hogy a kis Kari a szekrény középső ajtajába illesztett tükör elé áll s egy faléccel mértéket akar venni róla. Gyöngéden karjára vette, édes, kedves, neveletlen fiacskájának nevezte s kijelentette Strömbom előtt, hogy szárazdajkát kell venni a házhoz. Sokba nem kerül s mindenesetre jobban járnak, mintha megengedik, hogy a gyerekek összetörjék Lujza néni drága szekrényét. A szárazdajkát meg is fogadták, de pár nappal később Strömbomné szörnyű fejfájást kapott, hamarosan kifüzte magát és Hoffmann- féle cseppek után kiabált, levetette magát a hálószobában levő chaise-longuera s úgy viselkedett, mintha mártiromságra szánták volna. Hosszas, gyöngéd kérdezősködésre, hogy mi is a baja, megtudta a férj, hogy a baj a régi, fakó szőnyegben van, a mely nagyon is elüt a Lujza néni finom trumeaujától Az ilyen bútordarabhoz okvetlenül perzsa szőnyeg kell. Strömbom sóhajtott, kivett kétszázhetvenöt márkát a gyermekeknek félretett pénzből és a Lujza néni trumeuja csakhamar egy hamis fajtából való igazi perzsa szőnyegnek színeit tükrözte vissza. * * * — Oh, te édes, hiszen ez pompás! — mondotta X. kisasszony Strömbom asszonyhoz. Milyen szép lett a szalonotok, milyen előkelő ! Hátha még egy csillár is lógna benne, akkor gazán tökéletes volna, i Nyolc nappal később meg volt a csillár. Hitelbe. Strömbomnak volt művészi érzéke. Valamikor az esztétikából is tett vizsgát, s valahányszor benézett a szalonba, mindig összeráncolta homlokát és sóhajtott. — Mi bajod ? — kérdezte az asszony nyájasan és szeliden. — Hát nem látod, mennyire nem illenek a mi régi bútoraink a szép szőnyeghez, a csillárhoz s a Lujza néni trumeaujához ? Az asszony igazat adott férjének. — Oh, te kedves Strömbom, milyen finom a te ízlésed ! Öreg, tiszteletreméltó bőrdiván volt, a mely még az asszony szüleitől került a házhoz. Tizenötesztendős korában Strömbomné ezen a divánon olvasta a regényeket s az apja utolsó vasárnapján ezen a divánon itta meg a sörét. Ezen a divánon ült Natália, a mikor Strömböm megkérte kezét s nincs három esztendeje, hogy a vén bútort restaurálták. Volt tehát jussa a tisztelethez s a megbecsültetéshez. De mikor a vén bútor hallotta, hogy gazdája épen úgy megveti, mint a székeket, bújában összeroskadf és Strömbom urat és nejét levetette a padlóra. Vettek uj diófa-bútort váltóra, a rendes étlapot megkurtitották, de a Lujza néni trume- auja magához méltó társaságot kapott. Beszéljem el, hogy miként kerültek forgalomba uj váltók, hogy be lehessen bútorozni a többi szobát, a melyek nem illettek már a szalonhoz ? Mondjam el, hogy éheztek, hazudtak és pumpoltak, hogy társaságot fogadhassanak, mert hiszen a legszebb lakás sem ér semmit, ha a világ nem tud róla. És a világ azt hitte, hogy Strömbomék meggazdagodtak. Ennélfogva Strömbomnak fölemelték az adóját, a szakácsné béremelést követelt a sok vendégség miatt, a gazdag, gyermektelen nagybácsi pedig azt irta, hogy miután jól megy dolga s nagy házat visz, nem veszi tőle rossz néven, ha vagyonát hűséges cselédlányok jutalmazására testálja. Strömbom végre csődöt mondott. Mindenét elárverezték s a Lujza néni trumeauja egy fiatal házaspár házába került hetvenöt márka fejében. Strömbom elment hozzájuk s ezt mondta nekik: — Vigyázzanak, ez a trumeau nem hoz szerencsét. * * * Lujza néninél épen kávéztak, mikor egy levél meghozta a csőd hírét. A néni összecsapta két kezét és ezt kiáltotta: — így járnak azok, a kik nem tudnak a gazdálkodáshoz. Pedig rokonaik nagyon segítették őket. Én magam is egy gyönyörű, nagy troumeaut ajándékoztam nekik.
