Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-08-07 / 63. szám
POLITIKAI ÉS « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Nagykároly, 1907. augusztus 7. 63. szám. III. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. 1 - Kéziratokat nem adunk vissza. -----------Felelős szerkesztő: Schröder Béla. Laptulajdonos: Szintay Kálmán. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Zászlóbontás. Nagykároly, aug. 7. Eltemettük Károlyi István grófot, leróttuk emlékezete iránt igaz fájdalmunk és kegyeletünk minden adóját: a gyász napjai után most már a fölött kell elmélkednünk s rövidesen határoznunk, hogy kit ültessünk örökébe, a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselőjének székébe. Erre nézve csak hallgatólagos végrendelkezése lehet a megboldogult grófnak. De akik ismerték az ő hazafias gondolkozását, rajongását nemzeti eszméink iránt, akik vele együtt izzottak a nagy nemzeti küzdelem nehéz napjaiban nemes indulatu gyűlöletben minden olyan politikai tendenczia ellen, a mely a nemzeti öntudat letörésére belülről, kívülről egyaránt megnyilvánult: azok. Urdni iogják, hogy kit - lát s-zivesen- onnan a túlvilágról politikai örökébe lépni a nagymagyar Károlyi István gróf. Megütődéssel és jogosult rosszalás- sal hallottuk ugyanis gróf Károlyi István betegsége idején, amikor még fölépüléséhez a legőszintébb reményeket fűzték orvosai is, hogy bizonyos oldalról máris megindultak a kerület falvaiban a fanatizáló korteskedések. Most pedig, amikor még temetetlenül, ravatalon feküdt gróf Károlyi István s még el sem fonnyadtak a sírját boritó koszorúk virágai: máris napról-napra folynak, sustorékolnak a konventikulumok, amelyeken iappangva állapodnak meg kortespolitikában és suba alatt készülnek tévtanokat hirdető, meg- lepetésszerü kortes-hadjáratra. Lesz alkalmunk erre a kegyeletlenségre visszatérni és ennek a sötétben bujkáló, rejtve nősző politikának erkölcsi oldalát kellő világításba, jobban mondva: árnyékba helyezni, de ezúttal csak arra mutatunk rá, mint elvitathatatlan igazságra, hogy természetes és törvényszerű következetességgel csakis függetlenségi és 48-as politikai hitvallású utód léphet gróf Károlyi István nyomdokába a Nagykároly-kerü- leti képviselőségben. Az elhunyt gróf olyan fanatikus hive, kimagasló vezére volt a legeszményibb értelemben vett nemzeti politikának, hogy a kerület választó polgársága, — még az a réteg is, amely talán mérsékelten ellentétes politikai meggyőződésen van — az ő dicső múltjának és emlékezetének tartozik azzal, hogy villongások nélkül, egyértelműig ugyanolyan pártállásu férfiút küldjön a parlamentbe, mint ő volt. S az ekként jelenkezők közül is első sorban az veendő számba, aki a nemzeti küzdelem tusái során párthüségével és törhetetlen elvszilárdságával méltó arra, hogy ilyen nagy férfiúnak legyen utóda városunknak és kerületünknek az ország színe előtt való képviseletében. Nem akarunk az illetékes körök és tényezők ^ebbeli határozatának elébe vágni, jogunk nincsen ahhoz, hogy pre- judikáljunk, — hiszen még sem az országos függetlenségi párt, sem a helybeli vezetőség nem foglalkozott a mélységes gyász napjaiban ezzel a kérdéssel végérvényesen, de azprt hírlapírói kötelességünk, hogy iroit Visszhangját adjuk a már minden oldalról megnyilatkozott közhangulatnak, amely egyöntetűig.az elhunytnak vejét: gróf, Károlyi Gyula, aradi főispánt óhajtja a kerület képviselőjeként az országházba küldeni. .Azt—rs tudjuk, hogy erre vonatkozólag még az ő elhatározása is függőben van. Díszes méltóság viselője ő most is. Arad vármegye és Arad város kettős törvényhatósága, a belügyi kormány is szívósan ragaszkodnak hozzá, mert ötnegyedesztendős főispánságának rövid ideje alatt erre a ragaszkodásra bőségesen rá is szolgált az ifjú gróf tapintatos kormányzásával és bölcs hivataloskodásával. De ez egy okkal több, hogy mi is ragaszkodjunk az ő személyéhez, mint jelöltünkhöz és leendő képviselőnkhöz, mert hiszen csakis ilyen nagy származású, nagytudásu, készültségi! és agilis fiatal erő képes méltóképpen betölteni a Károlyi István gróf után támadt fájdalmas űrt. Városunk és kerületünk leendő jóvolta érdekében legyen szabad remélle- nünk, hogy mindezeknek átélésével és átérzésével, gróf Károlyi Gyula nem fog elzárkózni attól, hogy díszes közjogi méltóságát, az aradi főispánságot : egy számára örökösnek Ígérkező még díszesebb méltósággal, a kerület legjobbjainak egyhangú bizalmából nyerendő képviselői mandátummal cserélje fel. A jelölés kérdésében, amelyet semmi egyéb nem komplikál, mint a predesztinált személyiségnek kiválósága, amely őt az aradi főispáni székben is .szinte pótolhatatlanná teszi, — már a legközelebbi napokban, esetleg órákban megtörténik a végleges döntés s akkor hisz- szük, hogy egyhangú választás előtt állunk, mert egy olyan minden tekintetben kiváló és méltó jelölttel szemben, mint Károlyi Gyula gróf, nemcsak a politikai morál, de a jóizlés is tiltja az amúgy is céltalan okvetetlenkedést. Ma már megjött a képviselőház elnökségének rendelkezése a választás iránt: rövid napokon belül már lengeti a szél pártunk jelöltjének lobogóit . . . Az időközi képviselőválasztás. A képviselőház elnökségétől ma reggel érkezett meg Szatmárvármegye központi választmányához a gróf Károlyi István elhalálozásával megüresedett nagykároly- kerületi mandátum választás utján való betöltésére vonatkozó rendelkezés. Ez alapon Ilosvay Aladár dr. alispán, mint a központi választmány einöke az uj választás határnapjának megállapítására és a választási elnökség, nemkülönben a szavazatszedő kü'döttségek delegálására legközelebbre összehívja a központi választmányt, amelynek ez ülésétől számított 14—24 napon belül kell az 1899. évi XV. tezikk értelmében az időközi választásnak megesnie. Rendkívüli raegyegyülés a Majos-ügyben. Jelentettük előző számainkban, hogy Szatmáron július hó 24-én Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának számos tagja értekezletet tartott, a melyen Majos Károlynak, a néhai darabant-alispánnak Budapestre p. ü. tanácsossá történt kineveztetésével foglalkoztak. Az értekezlet fölháborodással vette tudomásul a hazaáruló kineveztetését és elhatározta, hogy ez ügyben rendkívüli megyegyűlés egybehivására kéri meg dr. Falussy Árpád főispánt és ez elé a rendkívüli megyegyülés elé olyan értelmű indítványt terjeszt, a mely a Szatmármegyére politikai erkölcs tekintetében oly sérelmes kinevez- tetés ellen fennhangon és erélyesen tiltakozik s annak korrekcióját követeli. Teljes mértékben értjük és osztjuk a vármegye közönségének jogos fölháborodását Majos Károly kineveztetése fölött, annál is inkább, mert éppen ezt a Majos Károlyt, vármegyénk főispánjának előterjesztésére dobta ki Andrássy Gyula gr. a belügyi hivatalnok-statusból s igy kapott kegyelem-kenyeret a fővárosban; nem is politikai, nem is közigazgatási állásban, és nem is Szatmárvármegyében. De azért abban a kérdésben, hogy ez a kineveztetés reánk nézve mennyire sérelmes: mindannyian egyetértünk, hiszen lapunknak, mint a nemzeti ellenállás legtekintélyesebb helyi orgánumának talán oroszlánrésze van abban, hogy ez a gyászvitéz elpusztult vármegyénk nyakáról. Megnyugvással értesülünk tehát illetékes forrásból arról, hogy dr. Falussy Árpád főispán a vármegyei folyó ügyek rendbehozatalára a szeptember második felére tervezett rendki-
