Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-01-26 / 8. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

« MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. »

Szerkesztőség és kiadóhivatal: HétsaStoíl-utca 12. sz. a. ...^zcz Telefon szám: 58. —

Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.

I Kéziratokat nem adunk vissza.

....... ■. La

pvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr.

Szerkesztő: ^

Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság.

Előfizetési árak:

Egész évre ....................................................

Félévre ..........................................................

Negyedévre.....................................................

Egyes szám ára 20 fillér.

8 korona 4 korona 2 korona.

A válság.

Nagykároly, jan. 26.

(—CS) A Polonyi—Halmos—Lengyel —Wein— Stiller — Schönberger satöbbi ügy tárgyalásába uj mozzanatokat belevinni, — még ki nem használt szempontokból bonczolni a személyeskedések eme korszakalkotó vegyes felvágottját: igazán lehetetlen. Csak összefoglalásokra szorítkozhatunk, összefoglalásokra, a melyek ha nem is olyan „átfogók“, mint a budapesti nagy napilapok véleménynyilvánításai, de az az egy előnyük meg van amazok felett, hogy távol az őrületes boszorkánytáncztól, tehát aránylagos nyugalommal s minden esetre a páratlan igazságosság keresésével íródnak.

*

Ki a hibás ? Nagyon sokan, majdnem mindenki. Legelső sorban Halmos, a ki úgy látszik tulkicsinyre becsülte saját szavainak, a székesfőváros volt polgármestere szavainak jelentőségét. Mert azt valóban balgaság volt hinnie, hogy Polonyi ellen hangoztatott súlyos vádjai egyszerű visszavonásával azt a fulánkot is kihúzta a közvélemény lázas testéből, a melyet akár gondatlanságból, kofáskodő fecsegéssel, akár a haladópárti elégedetlenek ösztökélésére, előre megfontolt szándékkal bocsátott ki magából. A ki vádolni mer, állja a bizonyítást, viselje a következményeket is.

Hibás nagymértékben Lengyel Zoltán is, a kit talán leginkább sajnálunk az egész ügyben. Ő, a kinek legteljesebb egyéni korrektségét még legvadabb ellenségei is kénytelenek elismerni, a ki mérhetetlen szolgálatokat tett a nemzeti ügynek már akkor is, a mikor az ország óriási többsége jóhiszeműen az opportu- nitás ellenkező álláspontján állott, most nem fékezhető temperamentumának engedve a politikailag legeslegalkalmatlanabb időben olyan vádakat emelt úgy Polonyi, mint Ugrón ellen, a melyekről épen úgy tudott a nemzeti ellenálás idején, mint a koalicziós kormány megalakulásakor. Lengyelnek ezt a súlyos tévedését még akkor sem tartjuk menthetőnek ha vádjait annak idején pontról- pontra, perrendszeríileg betudná is bizonyítani.

Hibás azonban Polonyi is, a miért nem lépett rögtön, az első perczben mindjárt Halmos vádaskodása után a bírói megtorlás útjára. Mert azt az álláspontját, hogy szuvéren megvetéssel eltekint az ellene szórt rágalmak felett,

helyeselhetjük a Népszava, Magyar Szó, Az Újság és a többi nyílt és titkos haladópárti lapokkal szemben. De a székes- főváros volt polgármesterének ténybeli vádjai ellen, legyen bármily magas állású is a közpályán működő politikus, olyan elégtételt, mely nemcsak a megsértett egyént, de a felizgatott közvéleményt is megnyugtatja — csak a bírósági Ítélet adhat.

Ha kezdetben erre az útra lép Polonyi, a függetlenségi párt bizonyára épenugy, sőt még osztatlanabb helyesléssel fedezte volna ezt az álláspontját is és úgy lehet, a Schönbergerné-féle levél, mely Polonyi esetleges bukásának legmélyebben fekvő csiráját rejti magában, a mely azonban őt lefelé semmiképen, de felfelé annál inkább diskredi- tálja, napvilágra sem jut, mert hiszen ha Polonyi Halmos ellen pert indit, Lengyel fellépésének minden logikai lehetősége megszűnik.

*

Azok részén volt e kellemetlen esetben kezdettől fogva az igazság, a kik élükön Andrássy Gyulával és Károlyi Istvánnal, elengedhetetlennek jelezték a bírói utat. Az izgalmak első óráiban talán kisebbségben volt e vélemény, ma már

A Lnjza néni finom trnmeauja.

Irta: Hedenstjerna A.

A hófehér függöny megett.

Alkony — világos őszi ködben Bágyadt lilával távozó a nap ; Ablaktábládon végig siklanak Sugari még. Csend, csend köröttem.

Tévedt madár fészkét keresve,

Csipogva szántja a ködöt;

Aztán elcsap fejem fölött.

Sötétség szárnyán jő az este.

Kigyul az ablak. Fényes árnyék Át-átsuhog, át-átlebeg A hófehér függöny megett,

Csillog, ragyog az utcatájék.

Őrjöngő, lázas képzeletben Árny-képed átfonom vadul,

Arcom halványa lángragyul,

Feszül agyam, zihál a mellem.

A vér eremben zúgva árad,

Még tart az őrült pillanat,

De egy homályos árny-alak Magához vonja fényes árnyad.

Már indulok. Tisztult az elme.

A hófehér függöny megett A két árnyék még ott lebeg ; ügy tartják egymást átölelve.

lártonffy Márins.

A Strömbom család boldogságban és megelégedésben élt, azaz hogy nem olyan boldogan és megelégedetten, mint mátkaságuk idején, mert az asszony felfedezte, hogy férje évenkint százötven márkát költ szivarra, a férfi pedig észrevette, hogy van a feleségének egy nénje, aki havonkint tíz márka segedelemre szorul.

De azért az asszonynak semmiképen sem volt kedve hozzá, hogy megfojtsa az urát, és ez sem fogott kezet a feleségére, mikor azt a megjegyzést hallotta tőle, hogy a függönyök füstösek a sok dohányzástól. És Így azt hiszem, hogy a mai rossz időkben ezt a házasságot a legjobb lélekkel mondhatom boldognak.

Jövedelmük csak szerény életmódra futott ki. Volt két gyermekük, a kik általában nem voltak szurtosabbak, mint a többi korukbeli gyermekek. De ha vendég jött a házhoz, mindig a papa fogadta a szalon ajtajában, mialatt a mama kézenfogta az apróságokat és aztán tizenöt percig egyebet se hallott az ember, mint a viz locscsanását és valami különös hangot, mint mikor olló hiányában a fonalat fogával szakítja el az ember, pár csattanást pufók arcocskákra és siró kiabálást, hogy: Oh, mama, milyen rossz vagy! És aztán kijöttek a kis Strömbomok, kifésült, nedves hajjal, olcsó fajtájú szappantól szagosán.

De Isten nem akarta, hogy ez a boldog- ságos állapot megmaradjon s elküldte látogatóba Strömbomékhoz Lujza nénit.

Lujza néni vén, szögletes, szikár, hetven- esztendős hölgy volt, a kinek halálát csak abból az okból lehetett remélni, hogy az álla, meg az orra — a mely évről-évre közelebb szomszédságba került — végre össze fog nőni úgy, hogy a néninek eláll a lélekzete. De hiányzott még egy félhüvelyk.

Hét álló hétig édesítette meg a Strömbom család életét s elhatározta, hogy elutazásakor szép ajándékot ad nekik. A hetedik héten árverés volt a grófnál s egy négyszázötven márka értékű trumeaut elvesztegettek negyvenkét márkáért. Ezt a trumeaut vette meg Lujza néni s hazavitette Stömbomékhoz. Következő napon elutazott.

Eddigelé Strömboméknak csak egy cselédjük volt. Az asszony maga látott a gyermekek után ; a mi úgy értendő, hogy szabad fejlődést engedett önállóságuknak s csak akkor lépett közbe, ha nagyon is sok gombostűt nyeltek le, ha nehezebb bútordarabokat gurítottak egymásra vagy ha nagyon is hajigálóztak ollóval és villával, vagy ha a szalon szőnyegén a papa nagy tintás üvegével árvizet játszottak.

De azon a napon, hogy Lujza néni tru-