Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-07-31 / 61. szám

61-ik szám.

SZATMÁRVÁR MEGYE.

3-o!da!.

Hosszas és szakadatlan utánjárással most aztán sikerült — mint annak idején lapunk elsőként jelentette — egy egészen uj, gyakorlati beosztású állomás építését kieszközölni a kereskedelmi kormánytól, amely 950,000 koronát (tehát közel egy milliót) engedélyezett egy uj indóház építésére. Most, miként azt a vármegye központjával a kormány tudatja, már holnap hozzá is kezdenek az építkezéshez. Fölösleges volna itt újra méltatni ennek az örvendetes eseménynek mérhetlen horderejét, hiszen évtizedek óta sínyli már iparunk, kereskedelmünk és forgalmunk a régi állapotot.

A kereskedelmi kormány végérvényesen jóváhagyta a terveket s mint már csak a technikai kivitel ideje választ el bennünket a meg- becsülhetlen értékű változás beköszöntétől. Az előirányzott költség, mint ismeretes, 950 ezer korona. A tervek a legapróbb részletekig készek, jóváhagyótok, az árlejtés megtörtént munkára, azok fel is vállaltatok s holnap már a Somos erdő felőli pályatestet töltik, szélesítik. Ez a munka eltart körülbelül augusztus hó végéig. Szeptember végéig tart az uj sínpárok elhelyezése, amit nyomban követni fog a két árufeladási és lerakási helyiség egyesítése. Az egyesített két raktár még ez év őszén ott lesz a Somos erdő felől kiszélesített részen. Így mindjárt megkönnyül az áru ki- és beviteli forgalom.

Mint régebben megírtuk: a vármegyének sikerült rábírni a kormányt arra, hogy az uj indóház a Kálmánd utcza tengelyébe kerüljön. Előtte nagy térség marad a kocsiforgalom lebonyolítására. Méltányolta továbbá a kereskedelmi kormány még azt is, hogy Nagykároly városa a vármegye központja, amelyhez öt irányból fut be a vasút és ezért 18 méterrel nagyobb lesz ami indóházunk, mint a Szatmár városi államvasuti pályudvar.

Holnap tehát megkezdődik ez a városunk életére annyira jelentős építkezés s szakadatlanul fog folyni végleges befejezéséig. Reméljük, hogy egy esztendőn belül már uj állomás- épületünk lesz.

Mindezek kapcsán pedig nyomatékosan fölhi /juk az illetékes hatóságokat, hogy az összes helyi iparosokat, kereskedőket és vállalkozókat részarányosán részeltesse a munkálatokban ; a helyi iparosokat stb. szintén figyelmeztetjük, hogy idejekorán érdeklődjenek a munkák iránt, hogy ennek a tetemes építési összegnek hasznát városunk lássa.

Kossuth-szobrunk az öntődében.

Mikor legyen a leleplezés ?

A Kossuth-szotíor bizottság multheti ülésének határozatából folyólag Hetey Ábrahám h. polgármester és dr. Koyács Dezső vasárnap Budapesten jártak Kallós Ede szobrászművésznél és a város nevében átvették tőle a Kos- suth-szobor már teljesen kész nagy agyagmintáját. A nagy művészi értékű szobor a rendes sablontól elütoleg, szinte uj koncepciójú felfogásban ábrázolja a szabadság és függetlenség halhatatlan apostolát. Nem szónoki pózban, de államférfim nyugodtságában és higgadtságában áll Kossuth Lajos, balkarját kardja markolatán pihenteti, jobkezét pedig mentekötőjébe függeszti. A szobor a karcsú márványtalapzattal együtt 9 méter magas lesz. A szobor-bizottság két kiküldöttje, elismerésük kifejezése mellett vette át Kallóstól az agyagmintát, amely most már az öntődében van, ahol érczbe öntik.

Úgy halljuk, hogy a bizottság szeptember második felére tervezi a szobor leleplezését. E tervet illetőleg arra kell fölhívnunk a bizottság figye lmét, hogy lehető koránra szabja a terminust, és pedig mindenesetre az esős időszak beállta előttre. Mert úgy tudjuk, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter föltétlenül lejön az ünnepségre, ha csűzos bántalmai, a melyek esős őszidőben rendesen megtámadják szervezetét, a lejövetelben nem akadályozzák. Nagykároly városának pedig most igen sok' meghálálni valója van Kossuth Ferenccel szemben. A közel egymilliós uj állomás épületet holnap kezdik építeni, nemrégiben kaptuk anagy- károly—margittai vasútvonalat, az érendrédi köves utat, amelyet az előző kormányok következetesen elutasítottak. Mindezekért nagyon illő volna, ha Kossuth Ferencet, a város díszpolgárát a képzelhető legünnepélyesebben fogadnök. Ezért hívjuk fel a szobor-bizottság figyelmét olyan irányban a leleplezés terminusának megállapítására, hogy azt lehető koránra és mindenesetre a hűvös, esős őszidő bekö- szöntének ellőtte szabja meg.

A szinházavatás.

A megnyitó előadás szerzője. Hol született Gaál József?

Nagykároly, julius 31.

Az uj színházépületnek bokréta-ünnepe óta is rohamosan halad előre az építkezés s most már bizonyosra vehető, hogy őszre elég korán vonulhat be az uj és diszes muzsa-haj- lékba színtársulatunk. A Kölcsey-egyesület és városunk müértő közönsége igen diszesnek tervezi a színház fölavatásának ünnepségét, s teljes lélekkel osztozik ebben a szép szándékban mindenki, aki fogékony a kulturális és művészeti intézmények jelentősége iránt. Mi is nagy érdeklődéssel várjuk a megnyitó ünnepély programmját s egyben egy kiemelkedő ponttal óhajtanok azt eleve is gyarapítva látni. Ez Gaál Józsefnek, a magyar szinmüirodalom egyik legérdemesebb úttörője emlékének méltó megünneplése volna.

A sziniigyi-bizottság ugyanis a színigazgatóval egyetértőleg akként határozott, hogy megnyitó előadásul Gaál Józsefnek jóizü örökbecsű népszínművét, a „Peleskei nótáriust“ hozza színre. Gaál József városunk szülötte. Édesatyja a gróf Károlyi-család egyik uradalmi tisztje volt.

Úgy hiszszük, lesznek még idősebb polgártársaink között olyanok, akik még emlékeznek a családra és arra, hogy melyik házban látta meg Gaál József a napvilágot. A Kölcsey- egyesületet kérjük arra, kisértse meg a nagy népszinmüiró szülőházának kikutatását, hogy azt a szinházavatás ünnepségei keretében emléktáblával jelölhesse meg.

_ HÍR E K. Emlékezés.

Nagykároly, julius 31.

Ma van a gyászos emlékezetű segesvári ütközetnek ötvennyolcadik évfordulója. Ezen a napon halt meg Petőfi Sándor is, a három századon át bujdosó hazafiság minden keservének, minden vágyának és minden reménységének megtestesülése.

Egy rövid napra, vagy bár egy-két órája is meg kell állapodnunk ez évfordulónál : elhallgat a létért való küzködés zaja, szünetet tart a széthúzás, a különböző törekvések bántó súrlódása ; akinek nincs mit elhoznia lelke melegéből, még az is osztozik az emlékezés ünneplőivel, a hogyan a némának is lehet része a zsoltárénekes áhítatában, bár a szavát nem érti, nem mondja is.

Ez a nap tulajdonképpen nem is a halálnak a napja, hanem a költő által képviselt eszméknek, s az ő örök életének ünnepnapja. Félszázad óta nem tudtuk elhinni, hogy ő meghalt a mi számunkra. Hol távol világrész biztos révében, hol ismét börtönök mélységes fenekén kereste, kutatta őt a felhő sötétje alatt napot sejtő képzelet Látták viharban ; vélték nyugalomban, csak halottnak nem tudta öt tartani a nemzeti lélek soha.

Ez a hit, ez a fanatikus ragaszkodás az ő meg nem szűnt léteiének hitéhez — hervadhatatlan virágfüzérként, mint az oltárképet fonja, öleli át a nagy költő emlékezetét ; ez a legnagyobb biztosítéka, ez a legerősebb alapja az ő halhatatlanságának, örökkévalóságának.

Ha ellenünk lázadnának az elemek, ha jönne földrengés, mely a „harc mezején“, ott a segesvári síkon ledöntené az ő megkoszorúzott emlékét; ha vándor népek áramlata valaha kitörölne minket, az élő nemzetek sorából s csak egy hírmondót hagyna meg belőlünk : úgy bizonyára ez a csodára megmaradt kiváltságos egy is hirdetőjévé szegődnék az elpusztult világ, a kiirtott nemzet örök életű dalnoka emlékezetének, aki — miként a biblia leányzója — nem halt meg, sőt nem is alszik, csak átváltozott, csak eltűnt, csak feloszlott és átszellemült a magyar inindenségbe, a magyar lélek gondolatába, érzésébe, akaratába és rajongásába.

—i.

— Személyi hir. Özv. Gróf Károlyi Vik- torné grófné szül. Orczy Irma bárónő a gróf Károlyi-család látogatására e hó 30-án városunkba érkezett.

— Kinevezések. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter Vizváry Lajos oki. mérnököt a gyulai államépitészeti hivatalhoz segédmérnökké nevezte ki. — Az állami számvevőszék elnöke Ámán János dr. számvevőszéki számvizsgálót a VII. fizetési osztályba állami számvevőszéki titkárrá nevezte ki. — A király hiirth Imre kir. já- rásbirósági jegyzőt a derecskéi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

— Felirat a halálbüntetésüellen. Zempléni- vármegyétől átirat érkezett Szatmárvármegyéhez a halálbüntetés eltörlése érdekében. A testvértörvényhatóság ugyanis közgyűlési határozatból folyólag fölir a magyar képviselőházhoz, hogy törvényhozási utón változtassa meg a büntető törvénykönyvnek halálbüntetéssel is sújtó sanc- cióit. Humanitárius szempontból bizony illenék pártolólag csatlakozni Zemplémvármegye törvényhatóságához, de hát — hogy is mondta Carr Alfonz : „Ám törüljük el a halálbüntetést: de kezdjék meg a gyilkos urak! . . .

— A Nagykároly-margittai vasat felmérési és tracirozási munkálatai— mint értesülünk — immár befejeződtek s a munkálatok eredményét dr. Farkas Imre engedményes fölterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. A vasútnak köz- igazgatási bejárása valószínűleg még augusztus hó folyamán megtörténik és igy Nagykároly városa rohamosan közeledik ennek az uj közlekedési vonalnak megvalósulása felé. Itt jegyezzük meg, hogy a lapoknak az a hire, mintha a kereskedelmi kormány a 150,000 koronás kölcsön fölvételére vonatkozó határozatok nem hagyta volna jóvá, csak annyiban felel meg a valóságnak, hogy Kossuth Ferencz a kellőtámogatást megígérte és a vasutot föltétlenül meg- valósitandónak tartja, de előbb behatóan tanulmányozni és ismerni akarja a fölmérés és tracirozási munkálatait. A vármegjei 150,000 koronás hozzájárulás kérdésében majd ezután fog dönteni, ha ezek a munkálatok jóváhagyattak.

— Dalünnepély. A Nagykárolyi Dalegyesület augusztus 4-én, vasárnapa Lövölde kerthelyiségében népies dalünnepélyt rendez. Az ünnepély tiszta jövedelme az egri országos dal- derseny utazási költségeinek fedezésére fordit- tatik.

— Megfelebbezett választás. Értesülésünk szerint Csilléry Ferencznek a város hagyatékügyi jegyzőjévé a minap történt megválasztását a záros határidőn belül megfelebbezték.

— Elfogott kasszabetörő. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a nagyszabású betörésre; mely ezelőtt két évvel 'követtetett el a nagykárolyi adóhivatalban. — Egy jól szervezett banda ugyanis ez időtájt rabolta ki a nagykárolyi adóhivatalon kívül a zilahi és a szinér- váraljai pénztárakat is. A betörésben résztvevők s az orgazdák egyrésze felett összbüntetés alapján a zilahi kir. törvényszék mondott Ítéletet; többen a betörők közül költőidre szöktek sigy nem lehetett őket törvény elé állítani. Wolf Trief is egyike volt e bűnszövetkezet tagjainak, ki annak idején szintén külföldre menekült. Most a stanislaui (Galicia) rendőrhatóság értesítette a szatmári kir. törvényszéket, hogy Wolf Triefet sikerült elfogni s megmotoztatá- sakor számos olyan értékpapírt találtak nála, a melyek száma megegyezik a nagykárolyi kir. adóhivatal pénztárából ellopottakéival. A stanislaui rendőrség megküldte még a letartóztatott egyén arcképét is, melynek atapján a kir. ügyészség konstatálta Wolf Trief személyazonosságát.