Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-17 / 57. szám
2-ik oldal. SZATM ÁR VÁRMEGYE. 57. szám ezzel megindul az érdemleges munka. Ha az őszi idényben a képviselőház nem lesz túlságosan igénybevéve, az is remélhető, hogy a törvény már a jövő év elején életbe fog lépni. A kereskedelmi államtitkár azt tervezi, hogy a javaslatot főbb fejezetei szerint külön-külön fogja az érdekelt testületeknek megküldeni, hogy igy az anyag mielőbb az érdekeltekhez jusson és hogy a rendelkezésre álló vakáció idejét gazdaságosan lehessen fölhasználni az előterjesztett anyag ankétszerü tárgyalására. A szüneti idő felhasználása azért mutatkozik czélszerünek, mivel a parlament pihenése egyrészt nyugodtabb menetet biztosit a szaktanácskozásnak, másrészt az érdekelt szakférfiak és politikusok idejét sem fogja a parlamenti tanácskozás lekötni. Az eredeti tervtől eltérőleg az ipartörvény nem fog mindent felölelni, amit eleinte a törvény keretében kívántak megoldani. Nevezetesen külön törvényben kerül megoldásra a vasárnapi munkaszünet ügye, úgyszintén külön készül a munkásvédelmi törvény, amely ennek a nagy kérdésnek egész komlexumát fel fogja ölelni. A gyranásinra és reáliskola jogegyenlősége. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület közgyűlésén érdekes és tanulságos előadást tartott Pruszinszky János dr. egyetemi tanár erről az állandóan napirenden levő kérdésről. Szinte nem egységes, hanem egyenlő jogú középiskolára van szüksége nemzetünk kulturális jövőjének; vagyis más szóval, meg kell adni a reáliskolát érettségével végzett ifjaknak a jogot arra, hogy az egyetemre iratkozhassanak. Hazai és külföldi tekintélyek egész sorával s a maga benső meggyőződésével igazolja, mily fontos a természettudományok behatóbb ismerete nemzetünk intelligenczíájára. S a midőn e tudományok haladását kitün) példákkal szemlélteti, joggal jut arra a következtetésre, hogy a természettudományokon nevelt reáliskolai ifjúságnak az egyetemre bocsátása uj szivet, erőt és tartalmat fog adni a magyar értelmiségnek. Hogy a tételes jogon nevelt, felserdült átlaga nemzetünk intelligenciájának csak nyerni fog azzal, ha e frisss elemek tódulnak soraiba, azt el is hisszük. Városi képviselőtestületi gyűlés. Nagykároly r. t. város képviselő-testülete f. hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat első pontja elég bő eszmecserére szolgáltatott anyagot, mig a többi ügyek áltaegyedül haladtam nehéz küzdésteli utamon véges-végig. * Szomorúan, kezdé most a szerető: — Szeretni, szeretni, mindig és újra csak szeretni vad, szenvedélyes, égető szerelemmel és szerettetni — ez volt az én életem. Lelke- met, szivemet, testemet, minden egyes gondolatomat odaadtam egynek, ki nekem egész világom volt, életem és halálom. Törtem, zúztam, mi utamba jött; nem ismertem akadályt, semmit — egy volt nekem csak szent és sérthet- len: szerelmem! Imádtam és ő is hazudta, hogy szeret. Esküdött igaz, örök szerelmet, de mely csak addig tartott, mig lelkemet, szivemet megfosztotta megrabolta legnemesebb érzelmeitől, kincseitől és újra egyedül magamra hagyott. Minden mindegy volt már ekkor nekem. Undorodtam mindentől, a szerelemtől, a bűntől, az élettől. Önszámüzetés, megaláztatás, szenvedés, kin, nyomorúság, éhség, betegség várt reám. Meddő panaszszal élettelen ajkamon, ezer sebtől vérző szívvel, megbánva bűnös életemet, megtérés, vezeklés után vége volt földi kínjaimnak — e nyomorúsággal párosult csalódásnak. * Csend következett . . . Majd kérőén néztek az anyára, várták az ő szavát . . . * Felállott. Méltóságteljesen ennyit mondott: — Én szerettem élni, az én életem szép volt gyönyörűségesen tartalmas. Nekem érdemes volt élnem és_ szívesen éltem, szenvedtem is, ha kellett ... Én anya voltapi és maradok örökkön örökké. * Egy édes, forró csók ébresztett fel álmomból — a gyermekem csókja . . . Most újra élek. Élek és küzdők, —. küzdők . . . Somló Erzsi. lános érdeklődés hiánya mellett adadtak elő és intéztelek el. Debreczeni István polgármester pont 10 órakor megnyitván a gyűlést ismerteti a rendőrök leszerelési történetét ; jelenti, hogy tekintettel a közbiztonságra a belügyminiszter junius 25-én, vagyis a leszerelés napján 20 csendőrt küldött a városba a polgárság élet- és vagyonbiztonságának fentartására. A legutóbbi képviselő- testületi felhatalmazás folytán uj rendőrségi legénység beállítása végett pályázatot hirdetett, de a jelentkezők közül csak 5-en váltak be. Viszonyaink mellett nem tartja czélszerünek a csendőrség állandó fentartását, mert egy csendőr naponkénti eltartása a városnak — ruhapénzen kívül 4 koronába, — mig egy rendőr 1 K. 73 fillérbe kerül, melyben még nincs meg a ruhapénz. De, ha egy csendőr annyiba kerül is csak mint egy rendőr, akkor is még legalább 8 rendőr kellene olyan városi dolgok ellátására, miket a csendőrség nem teljesít. Véleménye szerint vissza kell térni a rendőrségi intézményhez és meg kell adni a rendőröknek a megélhetési alapot. Ismerteti a pénzügyi-bizottság ebbeli javaslatát, mely szerint minden rendőrnek 1908. decz. 31-ig terjedő időre havi 10 korona drágasági pótlék engedélyeztessék. A felszólalók sorát dr Lutz Ignátz nyitotta meg, kit Komáromy István, Lukácsovits János, Csipkés Endre, Kalina Ferencz, Komódy Lajos és Lohmájer Mihály követett. Három indítvány tétetett : a pénzügyi, mely szerint minden rendőr havi 10 K. pótlékot kapna s ez kitenne havonkint 230 koronát; Komáromy István úgy a rendőröknek, mint a kézbesítőknek, tűzoltóknak, kocsisok és hajdúknak jul. 15-től havi 5 kor. többletet hajlandó megadni; Lukácsovits János 10 koronát szavaz meg a rendőrségi legénységnek javítást, de csak 6 hét múlva írandó ki a pályázat uj rendőrök iránt s a sztrájkolok kizárandók. A képviselő-testület Komáromy István indítványát fogadta el s a polgármester ily értelembe mondotta ki a határozatot. Polgármester bemutatja a helybeli népnevelési egylettel kötött ama szerződést, mely az óvoda és 2 gyermekmenhely átvételére vonatkozik, mit a közgyűlés jóvá is hagyott. A Nagyhajduváros-utcza mérnökileg megállapított útvonala jóváhagyatott. Kapocsán Sándor által utszabályozás folytán elfoglalt terület ár négyszögméterenként 8 koronáról 1 K. 46 fillérre szállíttatott le. Ifj. Barak Sándor, Szendy István és Ember József által elfoglalt, illetve tőlük kisajátított terület ár négyzetméterenkint 1 koronában állapíttatott meg. Polgármester bemutatja a 1907. évi jun. 28-án tartott pénztárvizsgálati jegyzőkönyvet, mely tudomásul vétetett. Jegyzőkönyv hitelesítésére elnöklő polgár- mester Spitz Antal, Somossy Miklós, id. Schnell Károly, Csipkés Éndre és Lukácsovits János képviselő-testületi tagokat küldte ki s a gyűlés 11 órakor véget ért. A felekezeti tanitók eskütétete. A nagykárolyi járás területén működő nem állami elemi iskolai tanitók és tanítónők, a tanfelügyelőség felhívására — azon célból, hogy már julius hónapban kézhez vehessék a nevükre utalt államsegélyt, — f. hó 16-án d. e. az 1907. évi törvényben körülirt hivatali eskü letétele végett a helybeli polgári leányiskola dísztermében mintegy 60-an jöttek össze. Az ünnepélyes aktuson jelen voltak : Kosztra Ignácz esperes, N. Szabó Antal, Arde- leán Korjolán esperes, Somossy Miklós, Pap Elek esperes, Debreczeni István, Boros József lelkész, Spitz Mór és Spitz Adolf, mint az egyházhatóságok képviselői, valamint Dr. Faragó Ignácz kir. s. tanfelügyelő és Kálnai Gyula h. főispáni titkár. A hivatali esküt Bodnár György vármegyénk kir. tanfelügyelője vette fel, ki a megjelentek üdvözlése után az alábbi beszédben fejtegette az eskü magasztos voltát, a tanító szerepét, s a tanító nevelői hivatás nagyságát. Tisztelt Tanító Urak, Kedves Munkatársaim! Ez a pillanat nem merev kötelességszerü alkalom. Nem kényszer aktus. Ideálisan szép nemes frigynek a kifejezője, megpecsételője. Á tanítói magasztos hivatás eskü.ője a nemzettől a magyar hazával, melynek önök eljegyeztettek. Mert az eskü szent és ünnepélyes volt minden nemzetnél. A magyar népnél pedig . . . mikor nagy, országot nemzetet érdeklő hivatásról volt az adott szó erejétől önként emelkedtek a lelkek ... az Istenhez, az eskü szentségéhez. A gyarló ember Istent hívta le mintegy a földre, hogy ő legyen tanúja lelke elhatározásának, tiszta szándékának, ő legyen segítsége abban, hogy megtartja azt, amire esküt tesz. A le gelső magyar ember a Király ünnepélyes esküt tesz népe előtt az alkotmányra. A nemzet és Király Istent esdik le, hogy Ő legyen tanúja annak, mily szándékkal, mily jogokkal és kötelességekkel veszi a koronát, hogy átlássa és betöltse nagy helyzetét. A király ministerei is esküt tesznek. És minden oly hivatást, mely nagy nemzeti érdekeket érint, az eskü szentségével erősítenek meg mint legszentebb frigyet, ami csak hivatás és ember között létrejöhet. Önök előtt tisztelt munkatársaim nem kell kibontogatnom a tanító nevelői hivatás nagyságát és igazán ideális voltát. De nagy nehézségeit és felelősségét sem. Koszorúsaink mondása, hogy Magyarországot mégegyszer kell meghódítani és e hivatás reánk, tanítókra vár, mindnyájunk előtt ismeretes. Szontagh Pál nagy hazánk fia hirdette, hogy a magyar nemzetet át kell gyúrni, de úgy, hogy magyar hivő, valláserkölcsös legyen. E munka vár réánk tanítókra. Á tanitók gyújtják meg az ifjú keblekben a nemzeti érzés igaz szikráit, a jog és kötelesség szent eszméinek ők a megtestesítői. Hogyan képzelhetjük ezt anélkül, hogy maguk a tanitók ne lennének hűségben, önfel-, áldozásban, kötelességtudásban, a jog helyes ismeretében elsők a nemzethez, a királyhoz, a hazához ... tehát egész hivatásukhoz. Az Egyesült államok elnöke két ezer főnyi tanítóság előtt hirdette, hogy a tanítóság a maga munkájával az egész világot adóssává teszi . . . Azzá tette nemzetünket is! De ismerjük el, hogy ez a nemzet, a magyar nemzet ezt az adósságot nagy áldozatok árán is, csak imént is letörleszteni igyekezett. A nemzet odáig ment, hogy a múltban végzett, de különösen azon munkáért, melyet a tanítóságtól a jövőben vár megtette és megfogja tenni mindazt, amit a tanítóság méltán várt és várni fog. Arra kérem tehát önöket, hogy szeressék ezt a nemzetet, a nemzet jövő életét — az ifjúságot. Ne csak érezzük, hogy a nemzet nagy testének tagjai vagyunk, ne csak azért ragaszkodjunk hozzá, mert várunk tőle ... de szeressük önzetlenül, csatoljon e nemzethez minket... szent, a csontvelőig átérzett nagy hivatásunk is. A tanító szerepe hasonlít a harmatéhoz. Sokan gázolnak rajta, de nyomában virág kél, áldás fakad. Ne feledjék és ne feledjük, hogy a mindennapi életben is a legnehezebb, a legnagyobb feladatok teljesítése sokszor azoknak jut osztályrészül, akiket legtöbbször észre sem vesznek, akik az élet zajától elvonultan munkálkodnak. De biztosíthatom önöket, hogy eljött az idő, mikor a nemzet szeme rajtunk önökön függ. Közmeggyőződés e hazában, hogy összes kulturális és szoczialis kérdéseink közvetlen megoldása az önök kezében van letéve. Nagy szó, rajtunk a sor, hogy tettekre váltsuk. És segíteni fog az Isten, ha mi segíteni akarunk és tuduqk e sokat szenvedett hazán, nemzeten, mely hogy magyar legyen és tudjon is, akarjon is az lenni, szálljon le hozzánk a Gondviselő Isten szelleme, a magyarok Istene, kinek szent nevére esküdjünk! A kir. tanfelügyelő éljenzéssel fogadott beszéde után a tanitók letették az esküt, mely után elénekelték a Hymnuszt, majd elhatározták, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és köz- oktatásügyi minisztert, mint a tanitók édes atyját és Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánját, mint a tanítóság ügyeinek lelkes szószólóját táviratilag üdvözlik. Apponyi Albert gróf, Falussy Árpád dr. főispán és Bodnár György tanfelügyelő éltetésével az ünnepélyes aktus véget ért.
