Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-01-23 / 7. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 7. szám A régi rendet lerombolni könnyű, de annál nehezebb az újat felépíteni. Nem egészen bizonyos, hogy az uj épületbe rózsa lugasokon át visz majd az ut. Örökérvényű Menenius Arippának a hasról mondott meséje. Az emberek egymásra utalvák. Biztos eredményt kölcsönös egyetértéssel lehet csupán elérni. A kierőszakolt, gyors átalakulás maradandó nem lehet. Ellene szól az ész, ellene a tapasztalat. Amint .valamely nemzet lesiklik a történelmi múltban megszilárdult alapról, az legjobb esetben balanciroz, mint a zsonglőr a forgömbjén. Valószínűbb azonban, hogy megsemmisül. Ez kell nekünk, ujongják a világproletárok! S hiszik, hogy az uj állapot jobb lesz? Nemesebb életmódhoz jutnak, más fajú, más nyelvű és műveltségű emberek társaságában? Aligha. Vajon megfér-e egy tál mellett a tanyai és a városi kutya ? Nem fordulnak-e a cigányok egymás ellen a lopott malac birtoklásáért? A szin önzés uj jogialap megteremtésére kevés. A fortyogó kása akkor szenderedik meg, ha a tüzet eloltjuk. A társadalmi forrongás úgy nyer megoldást, ha szenvedélyeinket megfékezzük. Úgy, úgy kedves polgártársak, egymás szerzett jogaira tekintettel kell lennünk ! Uj pénzintézet Nagykárolyban. „Nagykárolyi Hitelbank r. t.“ cim alatt egy uj pénzintézet van alakulóban városunkban. Az intézet 500 darab, egyenkint 400 korona névértékű részvényre, tehát 200,000 korona alaptőkével alapittatik. A rendes banküzlet körébe tartozó ügyleteken kívül az uj pénzintézet ügyködésének körébe vette ipar, kereskedelmi és közlekedési vállalatok létesítését, illetve ilyenek létesítésében való részvételt, Nagykárolyban egy termény- és áruraktár felállítását s a parcellázási műveletet. Az alapítási előmunkálatok befejeztével az alapítók e hó 20-án gyűlést tartottak, a melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az alapításban való részvételre s úgy az alapítás, mint a megalakulandó intézet vezetésére felkérik a vármegye főispánját dr. Falussy Árpádot, aki főispáni székfoglaló beszédében nyomatékosan kifejezést adott azon, a nemzeti kormány által is melegen pártolt céljának, hogy az iparfejlesztés és közgazdasági alkotások terén vármegyénk is ki vegye a maga részét. Az alapítók ezen határozatáról a főispánt e hó 21-én egy hattagú küldöttség élén Ilosvay Aladár alispán értesítette, s kifejtvén az alapítani tervbevett pénzintézet programmját, különösen pedig annak a közérdeket szolgáló köz- gazdasági jelentőségét, felkérte a főispánt az alapítók nevében és megbízásából arra, hogy az intézet megalapításának s majdani működésének vezetését elvállalni szíveskedjék. Falussy Árpád dr. főispán a küldöttségnek adott válaszában röviden kifejtette azon szempontokat, a melyeket a vármegye és Nagykároly város közgazdasági helyzetének fellendítése céljából szem előtt tartandóknak vél és utalással arra, hogy a tervezett Nagykárolyi Hitelbank mig egyfelől általánosságban az ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok létesítését, másfelől különösen a régen érzett hiányt pótolni hivatott termény- és áruraktár létesítését is felvette programmjába s igy ezen intézet céljai konguensek azokkal a közgazdasági elvekkel, a melyeket ő főispáni székfoglaló beszédében hangoztatott, készséggel hajlandó a küldöttség kívánságának eleget tenni s az alapítás és az intézet működésének vezetését elvállalni. Az intézet alapítóinak teljes névsora tehát a következő: Falussy Árpád dr. főispán, Ilosvay Aladár alispán, Blum József dr. orvos, Bodoky Béla körjegyző, Domahidy Elemér ny. főispán, földbirtokos, Qózner Elek dr. ügyvéd, Illés József városi mérnök, Jeney Géza ny. főszámvevő, földbirtokos, Jurcsek Béla urad. tiszttartó, Ko- moróczy Iván dr. árvaszéki ülnök, földbirtokos, Kovács Dezső dr. ügyvéd, Orosz Árpád körjegyző, Péchy István dr. vármegyei főjegyző, Sternberg Samu könyvkereskedő, Stróbentz Péter földbirtokos, Sternberg Sándor alsószopori földbirtokos. A kibocsátott részvényaláirási felhívás és tervezet a következő: A közgazdasági viszonyok fejlődése hozza magával uj hitelintézetek létesítését, melyek által egyfelől a fokozódó hiteligények megfelelő kielégítést, másfelől az elhelyezést kereső tőke kellő gyümölcsöztetést nyer. Az utolsó évtizedben a forgalom emelkedésével kapcsolatosan az ország minden vidékén jelentékeny számmal alakultak uj pénzintézetek, városunkban azonban tizenkét év óta nem történt ily alapítás. Mozgalmunk egy „Nagykárolyi Hitelbank“ cég alatt alapítani tervbe vett pénzintézet létesítése iránt tehát annál is inkább jogosult és időszerű, minél inkább belátjuk szükségességét annak, hogy alapittassék egy olyan pénzintézet, a mely a rendes banküzlet keretébe tartozó hitelügyleteken kívül a városunkban régen égető hiányt pótolni hivatott termény-és áruraktárt létrehozni és az eddig kellő figyelemben nem részesített parcellázási művelettel széles körben foglalkozni akar. Ezen okok indították alantirt alapítókat arra, hogy a tervbe vett „Nagykárolyi Hitelbank részvénytársaságot“ megalapítsák s a vármegye és város közönségét a pénzintézet létesítésében részvények jegyzése általi részvételre felhívják. A „Nagykárolyi Hi elbank részvénytársaság“ tervezete a következő : A társaság cége : „Nagykárolyi Hitelbank részvénytársaság“ székhelye : Nagykároly. A vállalat tárgya : Kölcsönök nyújtása váltóra, kézi- és jelzálogra, folyószámlára, tör- lesztéses jelzálog kölcsönök közvetítése, betétek gyümölcsöztetése és általában a banküzlet körébe tartozó mindennemű ügyletek kötése és közvetítése; ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok létesítése, illetve ilyenek létesítésében való részvétel; Nagykárolyban egy termény- és áruraktár fölállítása; földbirtokok parcellázása. A részvénytársaság tartama ötven év, melynek elteltével a részvényesek közgyűlése határoz a társaság további fenállása iránt. Az alaptőke 200000 azaz kettőszázezer korona, a mely 500 darab egyenkint négyszáz korona névértékű, névre szóló részvényből áll. Minden részvényre a részvény jegyzésekor 10% vagyis 40 korona fizetendő be. A részvénytőke többi része következő részletekben fizetendő: 20% vagyis részvényenkint 80 K 1907. márc. 15-ig 10% „ 40 „ V április 10% „ V 40 „ Jf május 10% „ » 40 „ » junius 10% „ » 40 „ julius 10% „ V 40 „ aug. 10% „ V 40 „ szept. 10% „ 40 „ október Ezenkívül alapítási dij cimén az 1907. március hó 15-én esedékes részlet fizetésekor részvényenkint 2 korona fizetendő. A fizetések az intézet működésének megkezdéséig Jeney Géza alapitóhoz Nagykárolyba, az intézet működésének megkezdése után pedig a „Nagykárolyi Hitelbank r. t.“ pénztárába tel- jesitendők. A befizetéssel késedelmes részvényes a részletfizetés esedékességének napjától 6% kamatot köteles fizetni; ha pedig a befizetést az ez iránti felszólítástól számított 30 nap alatt sem teljesítené, az aláírásból eredett jogait s a már teljesített befizetést elveszti. A részvények aláírásának zárhatárideje 1907. március 15-ike. magukra hagyták a ragálytól való félelmükben s az elhagyottak kivonszolták magokat az utcára, hogy ott haljanak meg. Ezeknek ápolására adta magát, a mesebeli szépségű, ügyeskezü Malgari. Többek közt egy fiatal zenészt is ápolt, a ki messze éjszakról művészete kedvéért jött Olaszországba. Szegény, szép, szeretetreméltó ifjú volt, a ki fölgyógyulván, halálosan beleszeretett szép ápolónőjébe, de nem vallhatta meg neki, mert Malgari — sejtelmével bírván annak, hogy viszont fogná szeretni — nem ment el többé hozzá. Mikor a pestis megszűnt, Malgari gondolt a fiatalemberre, de nem látta többé. A tanács nagy tiszteletben részesítette Malgarit, a dogé még többet tett: kezét kérte. Malgari ugyan semminemű hajlandóságot nem mutatott a dogé iránt, de Contarinának az volt a véleménye, hogy ily kérőt nem lehet visszautasítani. Malgari mégis kikosarazta, de hozzátette, hogy talán meggondolná magát mégis, ha a dogé ellátná kelengyével Velencze szegény leányait s fölruházná a város összes koldusait, ha pedig a Campanilét, a melyet ki nem állhat, elhordatná a Márkus-térről, akkor minden bizonynyal számíthatna kezére. A dogé azt felelte, hogy az első két föltételt azonnal teljesiti, a harmadikat házasságuk harmadik- évében. Malgari elbusulta magát. Nem mondhatott többé nem-et, úgy érezte, hogy föl kell magát áldoznia a szerencsétlenekért. Hogy az esküvőt kitolhassa, az utolsó pillanatban az a kívánsága támadt, hogy Sira szigetén üljék meg. A dogé beleegyezett s egy gyönyörű augusztusi napon útra keltek a köztársaság két hajóján jóbarátok, rokonok, szolgaszemélyzet kíséretében. Gyönyörű, holdvilágos éjszaka Malgari fölment a fedélzetre friss levegőt szívni s nézni a tengert. Egyszerre egy matrózt pillantott meg, aki mintha beszélni szeretett volna vele, csak nem merte megszólítani. Részvevőén kérdezte tőle Malgari, hogy mit kíván, mire a matróz fölfedezte magát, hogy ő az a fiatal idegen, akit Malgari Velencében ápolt. Malgari zavarba jött, nem kérdezte tőle, miért van itt álruhában az ifjú csak annyit mondott, hogy Malgari hirtelen elmaradása bátorságát vette s végtelenül örül, hogy most kifejezheti háláját. A fiatal leány arcát először életében, gyönge pir lepte el. Másutt vette föl a beszéd fonalát s kérte az ifjút, hogy beszéljen neki hazájáról. És az ifjú beszélt arról az országról, mely szegény ugyan, de mégis — legszebb kincs birtokában van, mert ott virul a költészet és zene. Ott énekel a nép télen a tűzhely körül, nváron künn a réten és a zugó tenger partján. És elmondott Malgarinak verseket abból a csodálatos hőskölteményből, a mely a nép ajkán él. Végül elbeszélte neki annak a dicsőséges aggnak történetét, a ki költő és király volt egy személyben, s a kit a saját dala annyira meghatott, hogy könnyei omlottak a tengerbe s ott gyöngyökké lettek. Malgari háttal fordult a holdvilágnak, mely tele fényei sütött az idegen arcába.Tágranyilt szemmel hallgatta az elbeszélést, jéghideg kezét összekulcsolva keblén, mely szinte szétrepedt a fájdalomtól. — Ah — susogta Malgari — miért nem ismertelek előbb? De aztán megbánta a mit mondott, s tekintetét megint a tengerre függesztette. S nemsokára jöttek a csillogó habok, rajtok a vizitündérek szőke és barna fejecskéi. Malgari úgy vélte, hogy régi ismerősét látja viszont, mert az egyik tündér megfordult és fölnézett a hajóra. Mintha valami sugallat szállta volna meg, igy szólt az ifjúhoz: — Énekeld el nekem a költő aggastyán hősi dalát. Az ifjú elhozta hangszerét, egy olasz hegedűt. Játszott és énekelt a hazafi, a szerelmes, a művész egész ihletével. A delfinek elragadtatva követték a hajót, tengerészek, tisztek, urak, szolgák mind a födélzetre siettek élvezni a fölséges hangokat. Mikor a művész észrevette őket, félbeszakította játékot s el akart búcsúzni Malgaritól. De csak egy könytől ázott zsebkendő volt előtte. Ez ostoba népség azt hitte, hogy Malgari levetette magát a tengerbe, mert nem akart a dogé felesége lenni. Contarina meghalt a miatt való bánatában, hogy Malgari megint gyöngy- gyé vált az adriai tenger fenekén. Mi azonban nem osztjuk ezt a szomorú, balga nézetet. Ha csak egy könytől ázott zsebkendő maradt utána tudjuk, mert az a gyöngy épen könyekből és egy költő leikéből volt összetéve. Értjük, mit jelentenek azok a szavak, • melyeket a bánatos vizitündér mondott egykor Malgarinak: — Én a tengerből származom, te az égből.
