Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-07-13 / 56. szám
2-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 56. szám Jármi András és Dr. Kovács Dezső voltak jelen. Gróf Károlyi István és Dr. Böszörményi Emil távolmaradásukat igazolták. A bizottság tisztviselő előadói mind jelen voltak. Az alispáni jelentés rendkivüli eseményt nem említ fel; a közbiztonság vármegye területén az elmúlt hóban kedvező volt, esetek a melyek különösebb intézkedés tételét tették volna szükségessé, elő nem fordultak. Személyi ügyekre vonatkozólag jelenti, hogy Gyene István közigazgatási gyakornok ezen állásáról lemondott. Állategészségügyi állapotról jelenti, hogy az elmúlt hóban kedvezőtlenné vált, a menyiben a ragadós betegségek száma a vármegye területén növekedett. Ügyforgalmi kimutatás szerint május hóban elintézetlenül átjött 820, junius hóban beérkezett 2391, elintéztetett 2325, s igy hátralék 886 ügydarab. Örömmel hallottuk alispánunk azon bejelentését, hogy a már megindult aratási munkálatok alatt ezideig munkásmozgalmakról, vagy aratók sztrájkba lépéséről jelentés nem érkezett, s igy joggal remélhető, hogy az aratási munkálatok minden zavar nélkül nyernek befejezést. Tanfelügyelő részletes előterjesztésében felhívja a bizottság figyelmét a túlzsúfolt és törvényes követelményeknek nem megfelelő iskolákra. Hatáskörében teljesített iskolalátogatások alkalmából igen sok iskolát kifogásoltnak tart a tanfelügyelő, s bejelentette, hogy a vármegye területén több tanítói állás szervezendő. Bejelenti, hogy a tanítói törvények szentesítést nyervén, azok végrehajtása tárgyában az elő- készülékeket megtette. Az uj törvény szerint az eddig nyújtott állam segélyek többé nem az iskolaszék pénztárába, hanem közvetlen az illető nevére utaltatik ki. A jelentés szerint a régi utalások beszüntetve és az uj utalványok a tanítók nevére utalva lettek a nyerhető magasabb fizetésbe betudandó 100 K. fizetési előleggel ; jelenti továbbá a tanfelügyelő, hogy előterjesztésére a vallás és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelői hivatalba III-ik segédtanfelügyelői állást szervezett, s a tollnoki állást egyidejűleg beszüntette. Kir. ügyész jelenti, hogy junius hó folyamán letartóztatva volt összesen 136 férfi és 30 nő, szabadult 125 férfi és nő. A hó utolsó napjain letartóztatva maradt 11 férfi és 4 nő. Pénzügyigazgatóság jelenti, hogy egyenes adóban, az év junius hó végéig az összes tartozás, a befizetett összegek levonása után 2529191 korona. Összehasonlítva a junius havi befizetést a múlt évi junius havi befizetéssel, a f. évi junius havi befizetési eredmény kedvezőbb. Az államépitészeti hivatal jelentése szerint Ópályi, Avasujfalu, Istvándi községekben postaügynökség létesittetett. A törvényhatóság területén átvonuló állami és törvényhatósági közutak az elmúlt junius hónapban jókarban voltak. A közegészségi viszonyok az elmúlt hóban nem voltak kedvezők a vármegye területén. Kórházban ápoltak összesen: 369 beteget. A legnagyobb számban előforduló betegségek a kanyaró és hökhurut. A közigazgatási bizottság letárgyalta tárgy- sorozaton levő összes ügyeket, s délután Val órakor az ülés véget ért. Munkás és munkaadó. (—r.) Korunk legnagyobb problémája, a pók módra minden kérdést behálózó szociáliz- mus, a munkás és munkaadó közti viszonyt hozta komoly alakban felszínre és táplálja. A tünet sem nálunk, sem másutt már nem uj. A különbség a Nyugat és hazánk, meg a kelet között e tekintetben az, hogy mig amott a szociálizmus már ide s tova bevégezte hóditó körútját s munkájával konszolidált állapotokat teremtett; emitt még csak az utóbbi években ébredt öntudatra, de azért már erősen döngeti az állam kapuit, bebocsátást kérvén eszméi, tanai részére. Angliában már 1817-ben 1.700.000 munkás által aláirt petíciót adtak be a munkások az alsó háznak, melyben az általános szavazatjogot szorgalmazzák. A kérvényt ad acta tették. Az 1848-ban egész Európán végig száguldozott szabadelvű légáramlat ott ismét előtérbe tolta az eszmét s ekkor öt és fél millió munkás irta alá, most már nem a kérelmet, hanem a követelést az általános szavazatjogért. Hogy mit vívtak ki, arról ezúttal itt nem szólunk; elég, ha rámutatunk az angol munkás kedvező helyzetére. Az, ha szerszámot, kalapácsot letette, a szó teljes értelmében ember és ur. Munka után ruhát cserél, elmegy családjával a kaszinóba, felolvasásokra, hangversenyre, vendéglőbe és senki sem lát megjelenésében munkást. Gyermekeit úgy nevelteti; mint bármely jól szituált polgár. A mi munkásunk — édes Istenem — de távol áll angol kollegájától! A mi viszonyaink között a munkás-ember csak kivételes esetben és nagy ritkán emelkedik föl helyzetéből. Robotolt reggeltől estig és alkonyattól pirkadásig azért a nyomorult pár hatosért, mely- lyel családja számára még a mindennapi kenyeret sem bírta kellőképpen biztosítani. Egyformán nyomorúságos volt a helyzete a gyárimunkásnak, a bányásznak, de legmostohább volt a földmunkásé. Egy korona napszámért dolgozott! . . . Munka után vagy fáradtan hazatértek vagy a korcsmákat lepték el; hol a mellett, hogy csekély napi keresményüket köny- nyelmüen elverték, erkölcsileg a bűn és pocsolya útvesztőjébe kerültek. Másutt az állam és társadalom önképzésre nyerte meg a munkást, ha napi teendőit elvégezte; nálunk senki sem törődött vele, hagyták sülyedni, sülyedni. Ekkor odaállott nehány agitátor és aranyhegyet Ígért, ha eszméinek harcosává szegődik. S mivel a szegényembernek kenyér a legfőbb óhajtása és szegényembernek mindig több volt van és lesz, mint a földi javakkal dúsan megáldott halandó, tehát elfogadta kinyújtott kenyeret Ígérő jobbot s fölcsapott szociálistának. Azonban be kell látnunk, hogy a munkabér alacsony tételei az utóbbi évek alatt lényegesen emelkedtek; a munkát hasonlitlanul jobban fizetik, mint annak előtte; igen ám, de a megélhetési viszonyok is változtak: minden, de minden drágább lett. A munkaadók a legutóbbi időkig az ön- zőség rideg talaján állottak. Hogy mit jelent ez, azt felesleges bővebben kifejtenünk; elég ahhoz az, hogy a munkás észrevette, hogy munkaadója ezreseket költ puszta passzióra, épit palotákat, mig ő neki a kenyérből is csak sziikiben jut. A munkaadó a munkásban nem látott magával egyenrangú embert, hanem anyagot, amely neki keres, akit a munkaadó eltart, akit ő bármely pillanatban elcsaphat és családját az éhenhalás veszedelmének kiteheti. Kivételes eset vajmi ritkaságok közé tartozik. Nem igy bánt az angol, francia, német, belga, hulland stb. gyáros az ő munkásaival. A nevezett országok gyárosai kenyérkeresöjüket becsülték meg a munkásban. A megérdemlett bérfizetésen felül jutalomban részesítették. A vállalat tiszta nyereményéből tekintélyes százalékot munkásaik között felosztottak. Képzelhetni, mily lelkesedéssel dolgoztak ilyen munkások! Számtalan továbbá azon intézmény, melyet a gyárosok, önkéntesen, minden állami beavatkozás nélkül, a munkásnép jólétének emelésére szerveztek. Az angol gyári munkásnő pl. ha anyasági állapotja előrehaladt stádiumba érkezett, 6 heti szabadságot kap. A gyáros fizeti a szülésznőt, orvost stb. és a szabadságolás idejére naponként 2 koronát kap. A gyáros neje, legyen az bárónő vagy grófnő ritkán mulasztja el az alkalmat, hogy ilyenkor a munkásnőt meglátopompás beszédet tartott mint v. nótáriusa, ő nagysága elfogadására. — Estvére az egész város kivilágositódott. A városháza kapujába egy piramis volt felállítva deák versekkel, a kapu körül is és a négy ablakba is. Megnézést érdemelt a zsidó communitás ház előtt készült illuminátió magyar versekkel. A virágkert kerítésén körül mécsek égtek. A várbeli templom előtt egy V. betii készitődőtt, mely égő mécsekkel volt megrakva. Mig délben az ebéd tartott ő nagyságának pohárköszöntését ágyulövések hirdették. Mikor az ebédnek vége lett ő nagysága a generalis gyűlést itt hagyta, mivel a dictára sietett fel. munitás pompásan várta a nagy zsidóház előtt. Bemenvén a nagy Luby udvarra a deputátiókat fogadta. Estére a város kivilágosittatott, sok ezer pompás mécsek égtek tiszteletére. Másnap hosszú szép beszéddel elfoglalta főispáni székét, melyre Vályi Lajos v. megyei főjegyző remek beszédben felelt. A Luby udvaron roppant nagy deszkasátor volt felállítva, hol a vármegye főbb rendéi megvendégeltettek. Főispán ő méltósága mikor a Királyt éltette megdördültek az ágyuk. Szép pohárköszöntéseket mondottak Rába István uradalmi főfiskális, Riskó Ignácz, Kiss Áron porcsalmai lelkész és többek. Éljen soká e szent igéknek Rendithetlen bajnoka!“ „Bejöttél szerény körünkbe Szép reményünk csillaga S legyen örökké feledted, Nemzetünk védangyala 1“ A piáristák klastromán : „Áldozol a honnak Te, mi Neked védje megyénknek.“ A Városházán: „A nép s tanács bizodalma, a kormányzók szép jutalma.“ * * * * * * 1846. okt. 18-dik napján tartatott fényes bejövetelek méltóságos Szerdahelyi Pál főispáni helytartó urnák, midőn ezen Tekintetes nemes megye főispáni székébe beiktattatött. Kinek is fényes pompás bejövetelén a nagy-károlyi nemesség nemes Szalay Mihály főhadnagy vezérlése, csinos öltözetben lóháton a határszélig elibe mentek a nemesség zászlajával, kit is nemes Asztalos Lajos esküt tartott volt kezébe. Károlyi nemesek voltak 49-en, vidéki nemesek 95-en. A tekintetes megye részéről is több úri rendek lóháton. A városi polgárság Preisz Károly gyógyszerárus vezérlése alatt lóháton, zászlótartójuk volt Wagner István városgazda. A zsidó comAz istenitisztelet a r. kath. templomban kezdődött és a ref. templomban folytatódott, hol Asztalos György s.-lelkész tartott beszédet, ki is midőn beszédét ezekkel a szavakkal fejezte volna be „éljen a hon atyja a Király“ az egész gyülekezet elkiáltotta : „éljen ! éljen !“ Estve transporentek következő épületeken voltak: A kasznó oldalán: „Törvény s igazság fegyvered, Nemes hévvel dobog szived Magasztos, ’rények embere: Áldjon meg a jog Istene!“ „Egyesség és egyesülés Társas életünk jelszava, 1846-dik év nov. 8-ik napján tartatott N.-Károlyban azon félszázados ünnep, 'felséges ausztriai főherczeg József Nádor tiszteletére, a ki Magyarország nádorispáni hivatalába 50 évet töltött, dicső országlása hálás tisztelettel való bebizonyítására az ünnep becséhez alkalmaztatott könyörgés és predikáczióval, nagy ágyúzások között. A ref. templomban a predikátiót nemes Asztalos György ur tartotta, melyen a vármegye rendei és dominális tisztek és sok más úri rendek jelen voltak. A többi templomokban istenitisztelet nem tartatott.