Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-06-02 / 44. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 44. számminden érdek méltányos kiegyenlitésre talál, mert csak minden egyes érdek kellő képviselete védi meg a polgárokat az elnyomástól. Beláthatatlan kérdés továbbá, hogy uj választási alapon összeülő parlamentünk megfelelend-e a magyar állam rendeltetésének ; hogy a nemzet előhaladá- sának és szellemi kifejlődésének tényezője lesz-e; megvédelmezi-e jobban a szabadságot a mainál; hű tükre lesz-e az ország akaratának, vagy egyes pártérdekek tolmácsává fog sülyedni; lesz-e benne a nemzeti kormánynak támasza, vagy folytonosan moloch módjára tömni fog kelleni az ellenpártokat a nemzet rovására; vájjon a jövő nemzedék fel- találja-e benne boldogulását és az ősök tradíciói felé vivő utat . . . Az általános szavazatjog behozatala a nemzeti kormány egész bölcseségét, a mély, a beható komoly átgondolását, bátorságát és a népszerűség tekintetével szembeszállani kész elhatározottságát igénybe veszi. Kétszeresen gondolják meg, mert oly törvényt, mely uj jogot ad, esetleg megszüntetni, módositani, megszorítani vajmi nehéz, sőt csaknem lehetetlen. Adja az Ég, hogy a kormány böl- csesége mindezen nehézségeken győzedelmeskedjék s a rá várakozó nagy feladat megoldásában állami életünknek oly rendezést oly szerkezetet adjon, mely a kornak is megfelel és az aggodalmakat is eloszlatja hazánk egéről. Ez a mi szociálizmusunk ! b. I. Mezőgazdasági szövetkezet. A tunyaság, a tétlenség és erkölcsi seny- vedés hazája a Kelet; a tudomány, a haladás, a nemes eszmék Nyugatról erednek. Mi a Kelet és Nyugat között fekszünk. Ellenségeink azt állítják, hogy Ázsia Schwechát- nál kezdődik, de hát ez nem az utolsó ráfogás Bankóssy ur indulatjai ma szokatlanul háborognak. Szája folyton jár, szeme villog, keze hadonázik; jaj annak, ki (most) ezen haragot fölidézte ! Sietve halad végig a népes utcákon: arcán, nyakán nagy cseppekben hömpölyög végig az izzadság. A külvárosban egy szürkésfakó bérkaszárnya előtt megállapodik, letörli magáról izzadságát és fenyegető tekintetet vet föl a harmadik emelet felé. Itt lakik tehát az a szerencsétlen asszony, ki már két hónap óta nem fizette a házbérét. És most, midőn mindenestől ki akarja őt tenni, épen most azt üzeni neki vissza, hogy beteg. Mi sem természetesebb előtte, hogy ez nem igaz, ez az asszony hazudik, mint e fajta szegény népség mind. De most ez egyszer emberére akadt. Öt bizony be nem fogja csapni. A sok bosszúságért majd visszafizet ő neki; hogy kiteszi, az szent igaz! Alig liheg már, mikor fölér a harmadik emeletre. Ott a zajra az ajtó hasadékán át kipillant egy szegény foltozó vargának a felesége, öt apró gyermeknek anyja; férje évek óta iszákos, ki azért Bankóssy urnák igen sűrűn citált argumentumát képezi a törzsasztalnál. Miután a félelmetes háziúr üdvözletét sem méltatta viszonzásra, összeszedi minden bátorságát és könyörgésre fogja a dolgot. „Uram, legyen irgalmas ezen szerencsétlen nő iránt, halálosan beteg, utolsó napjait éli 1“ Nem óhajt szóváltásba elegyedni, azért nem is válaszol. Minek is sokat beszélni, hiszen lakói úgyis mindnyájan ismerik radikális alternatíváját: „vagy fizetsz, vagy kidobatlak!“ Tehát szó helyett nagyot rúg lábával a szomszéd szobába nyíló ajtón, mely recsegve szegény hazánkra. Századokon át védtük a Nyugatot a barbár Kelet ellen s mig Ők haladtak, mi, a védők bizony kissé el is maradtunk. De legújabban felébredt bennünk a jó szándék a százados elmaradás leküzdésére. És haladunk is, ahogy megkötött erőink engedik. De mi ez Svájcz, Német, Franczia és Angolországhoz képest ? ! Ezek egészséges, életerős haladást mutatnak minden téren. Ipar- és kereskedelmük virágzó, a népjóléte kívánni valót nem hagy fent. Ezelőtt ezek az országok szolgáltatták a kivándorlók seregeit Amerika részére. Ma ez ott megszűnt és mi veszítünk évenkint több lakost, mint amennyi ember elesett az oroszjapán háborúban. Tehát csak a gazdasági viszonyok javulása szüntetik meg a kivándorlást. A gazdasági viszonyokat pedig hathatósan kifejlesztik a szövetkezetek egészséges alakulása és fejlődése. A szövetkezés védi a gyengét az erősebb ellen, nem engedi a védtelent kizsákmányolni, hanem rávezeti azt a fejlődés, a haladás, a megélhetés útjára. Az egyén, a földmivelő paraszt- ember eladósodása súlyos változást idézhet elő egy országban, A föld pár évtized alatt idegen kézbe jut és az idegen kéz idegen tradíciókat vihet bé a néptestbe. Éppen ezért felette égető szükség van a földuzsora meggátlására törekvő szövetkezetek alkakitására mert biztosra vehető, hogy ezeknek működése épp oly áldásos lesz a lakosságra, mint a hitel- és másféle szövetkezeteké. A szövetkezetek vannak hivatva Magyar- országot képessé tenni a nyugati népekkel való haladásra. Éhben rejlik az az erő, melv az országot a közdasági válságból kivezeti. És mégis, mily lassan halad a szövetkezési mozgalom eszméje. Mily sok akadálya van. Hát az ellenségei mily rengetegek! De hát minden uj eszmének vannak ellenségei. És minél több az ellenség, annál biztosabb az eszme térfoglálása és annál közelebb a győzelem. Nézzük csak a kis Svájcot, mily nagy a szövetkezeti fejlődés ott, ha csak a két legutóbbi évre tekintünk vissza. A svájci fogyasztási szövetkezetek központja most tette közzé évi jelentését, amely ismét a fejlődésnek igen szép eredményeit tünteti fel. Rövid statisztikában mutatjuk be a svájci szövetkezetek eredményeit: 1905. 1906. A központ kötelékébe tartozott fogyasztó szövetkezetek száma 204 237 Tagok szama .... 140.768 152.384 Szövetkezeti boltok . . 663 726 vágódik a belső fához. Megbotlik az ajtó küszöbén és nagyot káromkodik, mire a nyomor e borzalmas mélységéből egy jéghideg sóhaj hangzik el. Dühe egészen elvakitotta, nem lát, nem hall. „Hallja maga, igen, itt, maga, miért, nem fizeti a házbérét. Az már mégis hallatlan! De most vége szakadt türelmemnek; most már ki innen ! Talán csak nem gondolja, hogy hitelt adok annak a komédiának, mit e betegségével színlel. Ismerem én már az eféle tempókat, ezekkel engem már be nem csap. A kockásbarna párnán előbb megmozdul egy elsárgult, kiaszott kéz és utánna lassan, fáradtan feléje fordítja arcát is a beteg nő — elnyúlt, ijjesztően keskeny arcát, melyben csak a szemek mutatják még az élet nyomát. A halál már bele nézett a bágyadt, üveges szemek közé és fagyos tekintetük áthatol még a háj és önzés e tengerén is és egyszerre lehűti hevét. Bankóssy kényelmetlenül érzi magát érzi, hogy bátorsága cserben hagyja, de hogy önbeismerésének elejét vegye, gorombáskodik tovább „Tulajdonképen miért is nem fizeti ki maga a házbérét? Tán mert szegény? Hát miért szegény ? Mert annak idején nem dolgozott ? Mert pénzét elpiperézte vagy holmi lim-lomra költötte el ? Vagy talán céda férfiakra költötte el ?!“ A beteg asszony még mindig nem felel, bár vértelen, fakó ajkai nyugtalankodnak, szemeiben még mindig a tágra nyílt merev tekintet honol. Bankóssy urat kezdi nyugtalanítani e tekintet, de hogy zavarát palástolja, tüzeli önmagát, közelebb lép a szegényes ágyhoz, melySzövetkezeti alkalmazottak .......................... 2.119 2.444 Forgalom....................54,109.814 61.814.086 Tiszta nyereség . . . 4,915.958 5,696.805 Visszatérítések . . . 4,036.957 4,498.760 Szövetkezeti vagyon (tartaléktőke, alaptőke) . 4,100.429 4,652.292 Svájcban általában van 450 fogyasztó szövetkezet. Ezeken kívül van 100 mezőgazdasági szövetkezet, amelynek legnagyobb része a nyugatsvájci mezőgazdasági szövetkezetek központjának kötelékébe tartozik és van kötülbeliil 110 szövetkezet, amely egyáltalában nem csatlakozott központhoz. Kerekszámban igy állithatnók össze a svájci szövetkezetek hézagos statisztikáját: A mezőgazdasági fogyasztó szövetkezeteknek tagszáma . . . 10.000 Üzleti forgalmuk .......................... 5,000.000 fr. Szövetke zett boltjuk száma . . 120 A központhoz nem tartozó szövetkezeteknél tagszám .... 17.000 Forgalom.................................... 8,000.000 fr. Bolto k sjáma ....... 150 A svájci fogyasztási szövetkezetek központja kötelékébe tartozó szövetkezeteknél taglétszám . . 153.000 Üzleti forgalom ...... 42,000.000 fr. Boítok száma............................... 726 Öss zesen tehát megállapíthatjuk, hogy a fogyasztó szövetkezetek taglétszáma Svájcban 180.000 és az általuk eszközölt évi forgalom é-itéke 75,000.000 frank. Ezelőtt 10 évvel Svájcban 300 fogyasztó szövetkezet létezett, ezek közül 70 tartozott a központ kötelékébe 50.000 taggal és a forgalom alig érte el a 20,000,000 frankot. Mikor e biztató eredményt látjuk a kis Svájcnál egy pillanatig sem szabad gondolkodnunk s meg kell kezdeni a termelő szövetkezetek megalakítását. Bennünk erősen él azon megingatlan hit, hogy a szövetkezésben van azon anyagi és erkölcsi erő, mely Magyarország gazdasági és erkölcsi viszonyait uj alapra fogja fektetni. Csak a szövetkezés dönti meg az egoizmust a közgazdaságban s az erősebb exisztencia fölfalása elől a gyengébbet, a kisebbet megmenti. Tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását ről a nyomor mellett, a hanyagság képe is leri. „Micsoda gazdátlan állapot uralkodik itt ? íme, hát a szegény nem önmaga oka szegénységének, nyomorának ?!“ „Ott, nézen meg engem, én is szegény legény voltam, de mire fölvittem a dolgomat ? ! De én mindig a jó utón, tisztesség és becsület utján haladtam, azt bizonyíthatja mindenki!“ Diadalérzettel tekint le a sápadt nőre. Ez reszkető mozdulattal kezére támasztja fejét és nyugodt, elmeredt tekintetét még jobban bele- mélyeszti Bankóssy szemeibe. „Igen, uram, önnek nagyon is igaza van,“ lihegi, minden egyes szó után levegő után kapva; „igaza van, én nem dolgoztam annak idején, én piperére pazaroltam el mindent, nyomorult, megvetendő élet tátong mögöttem, ennek leszek én áldozatja is, de oka nem én vagyok ! “ Hangja reszket és sürü nagy szempilláin köny csillog. „Szomorú életsorsom bünsulya egy csinos derék fiatalemberre háramlik, ki egy szegény leányt szeretett és elbolonditott! Es midőn e hűséges árva szivvel-lélekkel csüggött rajta, akkor lelketlen gunynyal ellökte ezt magától — a nyomorba! Tőlem egyenesen egy gazdag nőhöz ment és annak kezéért esedezett.“ Mikor először láttam őt feleségével, e csúnya, púpos nővel, rut, fösvény ábrázatával, — őt, az üde, csinos fiút, aki szemérmetlenül eladta magát — kit én még mindig szerettem, — kit nem tudtam elfelejteni mindezek dacára . . .“
