Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-05-22 / 41. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 41. szám. A másik tanulságot az általános választási jog megalkotásánál kell számításba vennünk. Nálunk megjelöli az álláspontot a történelem. A nemzeti állam eszméje vezette a magyarságot ezer éven át. Ezer éves hagyományainkat nemcsak megőrizni, de fejleszteni kell. A múltat lerombolni nem óhajtjuk, tehát a régi jogi alapon választók élnek továbbra is a már élvezett joggal. Az újabb jog azonban meg nem adható senkinek, ki az állam hivatalos nyelvét szóban és Írásban el nem sajátította. A módot és alkalmat az uj iskolai törvény erre megadja. Ezzel azután figyelmeztetjük egyúttal a más anyanyelvű honpolgárokat az állam iránt tartozó kötelességeikre. De meg ösztönt is nyújtunk .nekik arra, hogy mint lehetnek a magyar államnak teljes jogú polgárai. Az Ausztriában bekövetkezett züllési folyamat óva int, hogy követői ne legyünk. A nemzetközi aspirációknak tág zsilipet nyitni egyértelmű volna a magyar nemzeti állam sírjának a megásásával. Jól tudják ezt Bécsben, azért akarják reánk erőszakolni minden megkötés nélkül az általános szavazati jogot. így mielőbb, mint érett gyümölcs a kamarilla ölébe hullanánk. A nagybányai tisztujitás. Hosszadalmas és szenvedélyes korteskedés után ma zajlik le Nagybánya városában az általános tisztujitás. A polgármesteri és városi tiszti ügyészi állások körül folyik hónapok óta az elkeseredett küz- "delem. Gellért Endre, a város több mint 25 éves tisztviselője, tiz éves polgármestere ellen Makray Mihály kir. aljárásbiró, Miskolczy Sándor tiz év óta szolgáló tiszti ügyész ellen pedig Stoll Tibor ügyvéd léptek fel. Ä pártok mindkét oldalról hatalmas agitálást fejtettek ki, különösen a polgármester választás tekintetében. Hogy mennyire élessé vált a küzdelem s izzóvá lett a különben csöndes kis bányaváros békés lakóinak hangulata, kitűnik abból, hogy még a főispán személyét is belevonták egy félremagyarázásból vagy legalább is félreértésből kifolyólag a pártok tusájába. A főispán Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására e hó 18-án a létesítendő állami elemi iskola helyének megállapítása czéljából Kacsó Károly műszaki tanácsos és Bodnár György tanfelügyelő társaságában Nagybányára utazott . . . Ezalatt összegyűltek az emberek a temetésre. A harangok kongtak-zugtak és felébresztve, visszahoztak a „jelen“-nek, aztán még egy utolsó könynyel takartam be elvesztett énemet . . . Sok-sok régi jó emberemet találtam itt, olyanokat, kiktől az élet elválasztott és ime a halál összehozott. Valahányan itt voltunk, szegény, gazdag, fiatal, öreg összetartónak éreztük magunkat és mindnyájunkat emlékeztetett e néma, bus halott, hogy mind-mind egyforma halandók vagyunk. A pap búcsúztatta a halotat. Lassan kivitték a koporsót a gyászkocsira. A tömeg hömpölygött kifelé. Egy szál gyertya kialudt a sok közül. A tömeg észre sem vette . . . Nekem is búcsúznom kellett a bérháztól. Nehezemre esett újra a válás. Tudtam, ha a kapun kilépek, az élet magával sodor és múlnak majd hetek, hónapok s e kedves házat látni sem fogom. A harangok zúgtak. Az emberek már fáradtan, fásultan kisérték a halottaskocsit. A gyászmenet bekanyarodott a széles országút felé ... A tömeg oszladozott ... Én pedig megállóit ama keresztuton és nem tudtam, hogy merre menjek . . . Somló Erzsi. s hivatalos küldetése befejeztével, magán körben nehány érdeklődő előtt kifejezést adott aggodalmának a felett, ha polgármesterré Makray Mihály választatnék meg, a kinek személye ellen ugyan kifogás nem emelhető, de a ki a Papp Sándor volt Szolnok-Dobokamegyei darabont kormány-biztossal, a Nagybánya vidéki túlzó románok elismert vezérével való családi öszeköttetése miatt sokkal kevésbé látszik alkalmasnak a polgármesteri állásnak betöltésére az olyannyira exponált Nagybányán, mint Gellért Endre, a kinek hosszas, a város érdekében kifejtett hivatalos működése mindenesetre megérdemli az összes hazafias és higgadt elemek támogatását. Ezen magán körben tett teljesen egyéni jellegű nyilatkozatot a Makray- párt kortesfogásból úgy használta ki, hogy a kerület képviselőjéhez, Földes Bélához sürgönyt intézett, intevenczióra kérvén fel őt a kormánynál s úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha Falussy Árpád dr. főispán a kormány és a saját befolyását kívánta volna a választás tekintetében érvényesíteni. A nagybányai közönség, a mint arról már mi is többször megemlékeztünk, a vármegyei közélettől állandóan, évtizedek óta távol tartja magát s csakis ezen elzárkózottsá- guknak tulajdonítható, hogy a vármegye függetlenségi párti főispánjáról a városi autonómia körébe való beavatkozást tételezték fel, holott ha a vármegyei életben résztvennének, minden pártszenvedélyük mellett is el kellene ismerniük az eddigi tapasztalatokból, hogy a főispán aggodalmas gonddal respektál minden önkormányzati jogot, a mint hogy ez a nemzeti pártok kormányának főispánjától másként nem is várható. A magán körben való vélemény nyilvánításhoz pedig talán épen úgy van a főispánnak joga, mint bármely más polgárnak, az pedig szintén csak természetes talán, ha a vármegye élén álló főispán a tisztujitás alá kerülő, kifogás alá nem eső tisztikar újra megválasztását óhajtja s ezen óhajtásának kifejezést is ad. Bizonyára ezen tényállás kellő ismeretének hiánya indíthatta csak Földes Bélát az ezen ügybe való beavatkozásra s a kormány elnökénél tett, legalább is felesleges intervenczióra, mert Földesnek velünk együtt tudnia kell, hogy sem a kormány, sem á főispán a' város önkormányzatát í 11 ető ügyekbe illetéktelenül bele nem avatkozhatik. A választás eredményéről* lapunk zártáig nem kaptunk értesítést. Hol az ellenség ? Egy esztendeig tartó vacillálás után, melynek elején a függetlenségi irányt is vállalni látszott, a „Szatmármegyei Közlöny“ visszatért a nemzetközi szocziáldemok- rataság és haladópártiság amaz irányába, a mely irányban őt a boldogtalan emlékezetű Nagy László 1906. évi január 1-én megindította. Ez állapítható meg tényként e lap folyó évi 20. számában olvasható s a vármegyei közgyűlésről szóló ferdítésekkel telt, koaliczió gyűlölő tudósításából. Ebből az immár nyílt állás- foglalásból nem igen lesz ugyan haszna sem a haladópártnak, sem a darabontoknak, de a vármegyének a Sz. K. olvasói csekély töredéke legalább tiszta képet kapott arról, hol kell keresni a nemzeti kormány ellenségeit? Politikai forgácsok. Gróf Tisza István hir szerint legközelebb újból az aktiv politika terére akar lépni. A hatvanhetes elemeket egyesíteni szeretné s evégett az egész nyarat Geszten fogja tölteni s remetemódján egy uj 67-es evangéliumot vagy kinyilatkoztatást fog kigondolni. Hjah, gróf ur! az elpocsékolt idő soha sem jön vissza. Ha nem sikerült önnek a 67-es tábort összetartani s kezei között omlott szét, hogyan fogja ezt tudni összetákolni ? Hisz erőlködését látva lehetetlenség fel nem kiáltani a költővel: elját- szottad már kis játékidat. * * * A Beck-kormány Ausztriában utolsó adout-ját játszotta ki Magyarország ellen. Kiadta a választási jelszót: tömörülni ellenünk. És valóban egy tökéletes szociálista Reichsra- thot kapott. Szegény Beck sóhajt: mit is csináljak, hogyan kormányozzak én most ezekkel! Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet. Ügy látszik, a botnak valóban két vége van ... * * * Rombauer Emil gymnasiumi főigazgató nemzetiségi csodadoktor receptje szerint, ha akarunk élni, ezentúl minden magyarnak meg kellene tanulni: oláhul, tótul, szerbül,horvátul, svábul és még egy csomó nyelvet s ezeken érintkezni a nemzetiségekkel. Mi azonban ne követeljük tőlük a magyar nyelv ismeretét. No hát erre csak az a válaszunk: si tacuisses, philosophus manuisses. Ért igazgató ur latinul ? Vagy azt sem ? Magyarul ezt igy mondják : okosat vagy semmit. HÍREK. Dj magyar hercegek. Hitelt érdemlő helyről értesülünk, hogy a király megkoronáztatása 40-ik évfordulója alkalmából több magyar főurat herczegi rangra szándékozik emelni. A herczegi rangra kiszemelt magyar főura lennének Festetich Tasziló, Wenckhein Frigyes Károlyi László, és Csekonics Endre. Arról is értesültünk, hogy minisztereken kívül a vármegyei és szab. kir. városi törvényhatóságok, valamint a társadalom, ipar és kereskedelem vezető emberei ez alkalommal kitüntetésben részesülnek. Bérmálás. Fecser Antal felszentelt püspök a mai napon Tasnádról Királydaróczra utazott, hol a még gyengélkedő Dr. ' Színre sányi Pál nagyváradi püspök helyett a bérmálást végzi el. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Takács Gyula penészleki lakost Szatmárvármegye 1 törvényhatóságához díjtalan közigazgatási gya- j kornokká kinevezte. Halálozás. Buji Jékey Mórné br. urai Uray ' Klára, Jékey Mór, Szatmárvármegye volt alispánjának neje, f. hó 21-én Géberjénben elhunyt. Az ; egész vármegyében közszeretetben álló matróna | haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Bulyi és jékei Jékey Mór maga és gyermekei : Jékey Zsigmond és neje szentkatolnai Cseh Anna, Jékey Ilona és özv. ujfalusi Ujfalussy Sándorné szül. urai báró Uray Leona, mint az elhunytnak nevelt leánya, továbbá özv. nagy- kéri Vállyi Jánosné szül. urai báró Uray Ilona, mint nővére, úgyszintén unokái és dédunokái Jékey István és neje Ilniczky Gizella, Jékey Bella és férje komjáthi Komjáthy Pál és fiók Béla, Jékey László, lázári Nagy Bella és férje ényi Dömötör Pál és gyermekeik Pista és Bella, Nagy Tinka és fia László, Nagy Lonka és férje mezőszegedi Szegedy Antal és gyermekeik Bo- riska, Ilonka, Antal, Nagy Mariska és férje Keill Elemér és leánya Mariska, Nagy Anna és férje kis- és nagyköröskényi Köröskényi Miklós és leányok Margit, Nagy Emi és férje Tory Gergely és leányok Klára, Nagy Ada, Nagy György, Nagy Erzsébet és az egész nagy kiterjedt rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti, hogy hőn szeretett neje, a legjobb, gondos jó anya, legigazabb testvér, feledhetetlen nagyanya, dédanya és rokon bulyi és jékei Jékey Mórné szül. urai báró Uray Klára folyó hó 21-én d. e. 3A-ed 10 órakor, életének 79-edik, boldog házasságának 57-edik évében, hosszas szenvedés után történt elhunytét. A feledhetetlen szeretett halott földi maradványai f. hó 24-én d. u. 3 órakor fognak Géberjénben az ottani családi sírboltban az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Géberjén, 1907. év május hó 21. Áldás emlékére és béke poraira! Békenap az iskolákban. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter elrendelte, hogy az ország összes iskoláiban május 18-án békenap tartassák, mely atkalommal a tanidő a béke áldásainak és a háború borzalmainak ecsetelésére használandó fel. A fenkölt miniszter abból a meggyőződésből indul ki, mely szerint valamint a szülők iránti szeretetre, hazafiságra, az enyém-
