Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-04-21 / 32. szám
32. szám. SZA TM ÁRVÁR MEGYE. 3-ik oldal. olyan szellemben fogják nevelni (mert nem a tanítás a fő) hogy eredménye a nép jólétének emelkedése és a szociáliz- mus lassú térvesztése lesz. Mig kellő számit állami iskolák nem hirdetik a magyar kultúra teljes diadalát; mig az iskolák csak ismereteket nyújtanak és nem hatnak a gyermek lelkére, szivére; mig az iskolakerülők száma el nem tűnik : addig a tudatlanságnak nem lehet gátat vetni és a szociálizmus tért hódit. Ha lesznek elegendő számban szervezett állami iskolák; lesznek lelkes tanítók, kik nemcsak ismereteket nyújtanak majd növendékeiknek, hanem példaadásukkal a vallás-erkölcsi érzést, az Istenben való hitet is élesztgetik; ha támadnak apostoloskodó iskolamesterek, kik megtanítják növendékeiket dolgozni munkálkodni önmaguk javáért és a haza érdekében: akkor el fog érkezni az idő, mikor az áldott Magyarország igazi „Kánaán“ lesz, a melynek magyarjai jólétben és boldogságban élve anyagilag gazdagok, politikailag függetlenek lesznek; kik éppen úgy mint apáik, lelkűk egész hevével csiiggnek a magyar haza sorsán és a világbolonditó eszméknek nem lesznek rabjai. Akkor szűnik meg a szociálizmus és a munkáskérdés nem lesz többé fojtogató hydra, veszedelmes probléma. Áhítattal várjuk a magyar kultúra napjának teljes ragyogását és azt hisszük nem soká kell már arra várakozni. Politikai forgácsok. A régi rendszer hívei, a Tisza és darabont pártiak — kiket a nemzet a nyílt politikai színtérről kiküszöbölt — irigység szülte, pokoli áskálódásukat, melyet bukásuk után megkezdték, kitartó tervszerűséggel folytatják még ma is, küzdve a mai kormány minden ténykedése ellen és hibát keresve a legnemesebb cél vezérelte alkotásokban. Legújabban Darányi földmivelésügyi miniszternek a gazdasági munkáscselédekre vonatkozó szociális törvényjavaslata ellen irányítják támadásaikat. Képtelenebbnél-képtelenebb vádakkal hozakodnak elő, áldatlan munkájuk teréül szolgáló lapjaikban, jóérzésü ember undor nélkül olvasni nem tud. — A munkás lakok építését helytelennek tartják, mert szerintük ezáltal visszaállitódnék a jobbágyság. — Igazán csodálkoznunk kell, hogy ésszerű emberek — mert talán csak azok — ilyen abszurd ellenérvvel állanak elő. Névtelen aknamunkájukat különben az jellemzi legjobban, hogy egyebet nem tudnak mint szennyet és piszkot hajigálni minden olyan dolog felé, melynek a mai kormány a megalkotója. Elvitázhatatlan tény, hogy a politikában helyt kell adni az ellenzéknek is. Legyen az az ellenzék azonban olyan, mely megbírálva a kormány működését annak a helyes irányítást megadja. Ezt sem a Tisza, sem pedig a velük nevetséges darabont pártiakról elmondani nem lehet, mert hiszen ők semmi mást nem akarnak elérni vásári lármájukkal, mint a nekik sehogy sem tetsző, üdvös intézmények létesü- lését megakadályozni és az őket lehetetlenné tevő rendet megbontani. Egy nemesen küzdő, jellemes állampárttal — még ha maroknyi is csak — kötelesség felvenni a harcot, de a Tisza és darabont szövetséggel szembe, mely kínosan vergődve már csak a reflex mozgásokat végzi, egyéb teendőnk nincs, legfeljebb az, hogy szánalomból, megadjuk nekik a kegyelem döfést. * Becsben a liberális pártnak a napokban tartott gyűlésén, egy Kurenda Kamilló nevű ur, a ki különben udvari tanácsos és a • asubigvi minisztérium tanácsosa, durva, kvalifikálatlan kirohanásban jutatta kifejezésre az osztrákoknak mérhetetlen azt a félelem szülte dühét, mely ezt Magyarországtól való gazdasági elszakadás miatt éreznek. Beszédében, melyben dúsan osztogatja nekünk a legimpertinensebb jelzőket, a többek között megjósolja azt is, hogy az iparfejlesztés az agrár lakosság fellázadását fogja eredményezni, mert ipari munka még inkább kevesbíteni fogja a kivándorlással amúgy is megtizedelt földmunkások számát. — Azt azonban nem mondja, hogy ha nem lesz gazdasági önállóságunk, sem nemzeti fejlődésre, sem pedig teljes állami életre nem számíthatunk, hanem beleolvadunk Ausztriába. T. Nyílt levél városunk iparosaihoz! Városunk iparos osztálya elég erőt érezvén magában arra, hogy a társadalmi életben némi szerep osztály részesévé fejlessze önmagát, legelső kötelessége volt fegyvert szerezni, melylyel küzdve reméli elérni célját a közügyért és a közös érdek megvédéséért. Ez a fegyver az iparosok kezében a helybeli „Iparosok Lapja“. Ennek a lapnak céltudatosan, minden önérdeket teljesen kizárva, az általános helyi viszonyoknak megfelően, simán volna hivatása a történendők felett, az iparosok nyelvén véleményt mondani. Nem célunk e hivatását teljesítendő lap ellen küzdeni, sőt elvárnánk minden iparos társunktól, hogy e lapot erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse, mert lapunknak hivatása volna, hogy sérelmeinkről, igazságunkról a nagyközönséget értesítse, bebizonyítsa esetleg jogos követeléseinket és felhívja azon illető körök figyelmét, kik bajainkon könnyitenének és előhaladásunkat elősegítenék, egyszóval tiszta kezekkel, ipari ügyek dolgaival kellene foglalkoznia. És mégis mit tapasztalunk ? Ha szerény lapunk sorai között figyelmesen és gondosan szét nézünk, a többek között a jelenben mindég olvashatjuk a városunkban megalakult „Tisztviselők fogyasztási szövetkezete“ ellen a támadást. Nem keressük és nem kutatjuk, hogy ezen közlemények, hogy miért és kinek az egyéni érdekéit védik ? Annyit azonban szerény felfogásunkkal kijelenthetünk: hogy a mennyit azon megjelent sorok nekünk iparosoknak ártanak, annyit a kereskedőknek nem használnak. Mert először is, ha a tisztviselők szövetkezetei alakítanak, azt egy a mi megbízatásunkkal visszaélő személy meg nem akadályozhatja ; másodszor a kereskedők a fogyasztási szövetkezet megalakulásával még nem jutnak a tönk szélére. Ahogy mi iparosok megengedhetjük magunknak, hogy hitelszövetkezetet, árucsarnokot, szövetségeket, amely utóbiban még hozzánk nem épen méltó biztosítási üzletekkel is foglalkoznak, — alakíthatunk, akkor a tisztviselők is alakíthatnak fogyasztási szövetkezetét bárkinek bevonásával. Nekünk iparosoknak ez nem árthat, mert nefeledjük, hogy ezen szövetkezet erkölcsi kötelessége első sorban a helyi iparosokat támogatni. Majd ezután, ha látjuk, hogy a helyi ipar mellőzésével fog működni a szövetkezet, akkor kell elővennünk a fegyvert és kíméletet nem ismerő modorban és eszközökkel, reámutatni azon roszlelküségre, mely már jó előre, talán rögeszméjét képezi, az azon 7Ó0 tagból álló társadalmi osztálylyal takaródzó egyénnek, ki a jelenben az iparosság leple alatt, városunk egész iparos osztályát nevetség tárgyává tünteti fel. Mindezekért a nyilvánosság előtt az „Iparosok Lapjá“-nak lapvezérlő-bizottságát tesszük felelőssé, feltétlen ennek jóváhagyásával történnek-e az iparosok kárára történő kirohanások? Nyílt kérdést intézünk az iparosok Lapja lapvezérlő bizottságához, hogy beleegyezésével láttak-e napvilágot a tisztviselői fogyasztási szövetkezet ellen intézett sorok? Ha igen, akkor bizonyítsa be tényekkel, hogy hol és milyen károkat okozott ez a szövetkezet az iparosoknak? Ha pedig nem képes bebizonyítani, akkor honnan vette az engedőimet arra a: „Iharosok Lapja“ szerkesztője, hogy egv város egész iparos osztályának bevonásával oly kijelentéseket mer kockáztatni, melyek azt mondják: „fényes ígéretekkel, preszióval, össze köttetés révén kényszeri.i reá azon nem józanul gondolkozó iparost a fogyasztási szövetkezetbe való belépésre, kiknek nevei az iparosság szenytábláján lesznek megörökítve!“ Hol van itt a józan ész, a morális gondolkodás ? Ki lesz azaz egyén, ki azon szeny- táblára fogja a neveket fel írni ? Erre válaszolni kell annak a ki városunk osztályát, először a szövetkezet létesítői ellen felizgatta és másodsor városunk derék tisztviselőit az iparos osztály elleni gyűlöletre szijtja. Mi bizalmukkal tiszteltük meg azt, kinek a mi bajainkat, viszonyainkat a nagyközönség előtt feltárni volna kötelessége s ő vissza élve bizalmunkkal értelmetlenséggel és nagyképűsködéssel oly viszonyokat óhajt teremteni, mely bennünket iparosokat minden nemű és rendű társadalmi osztálylyal össze törhetetlenné és bizalmatlané tesz. Ennek megtörténnie egy egyén személyi érdeke miatt nem szabad és nem fogjuk tovább tűrni és ezért őt minden józan gondolkozási iparostársunk csak mint megtűrt egyént tekintse ott, a hol a helyet méltatlanul bitorolja. Az össze- férhetőség és összetartás legyen közös érdek és közös cél. Nagykároly 1907. április hó 18. ffleszesi Ferencz. Drágus István. 11 I R E K. Halálozás. A mint mély részvéttel értesülünk, Dr. Serly Jenőné Schönpflug Irénke f. hő 19-én este Meránban hosszas szenvedés után meghalt. Hiilt tetemeit a jövő hét folyamán a sárközujlaki családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. A szinügyi bizottság pénteken délután tartott ülésében elhatározta, hogy a színházi épület előterénél és a páholyoknál a menyezetet, — tűzbiztonsági szempontból — nem fa, hanem vas sinek közti tégla boltozattal készítteti el és ezen helyeken tervbe vett faoszlopok helyett, vas oszlopokat alkalmaztat. A nagykárolyi hitelbank alakuló közgyűlését ápril hó 28-án tartja meg. Pályázat. A vármegyei Hivatalos Lap legközelebbi számja fogja közölni a tavaszi közgyűlésen választás utján betöltendő nagykárolyi főszolgabírói, a IV-ed aljegyzői és az esetleg ezen állások betöltésével megüresedhető állásokra a pályázatokat. Sorozás. Holnaptól kezdve ismét hangosak lesznek városunk utcái a sor alá kerülő legények dalaitól. Ugyanis 22-én megkezdődik a sorozás városunkban és tart 29-ig bezárólag és pedig 22-től 27-ig a nagykárolyi járás és 28—29-én a Nagykároly városi hadkötelesek kerülnek soralá. Helyszíni vizsgálat. A múlt hó 28-án a Gózson-utcában meggyilkolt Vajda Sándor ügyében Morvay Károly szatmári központi vizsgáló biró, folyó hó 24-én a vizsgálatot a helyszínen fogja végezni. Ugyancsak ő folytatólag ki fog szállani Érendréd községbe is, gyilkosság büntette miatt vádolt Lázár László elleni bűnügyben, — amely rendkívül homályos, — a helyszínén, vizsgálatot tartani. Állat az emberben. Március hó 15-én este 8 óra tájban a Petőfi-utcában Vas Károly, Pap Flori 11 éves kis leányon aljas merényletet akart elkövetni, azonban az ép arra menő Szemere Gerő csendőr-őrmester a merénylet elkövetését megakadályozta. Tettes ellen a feljelentés megtétetvén a bíróság vizsgálati fogságba helyezte. A bünvizsgálatot ez ügyben e héten fejezte be a nagykárolyi kír. járásbíróság. Elütötte a vonat. Gnandt József fékező e hó 17-én este 8—9 óra között a vásárosna- ményi állomáson várta a nagykároly felől érkező tehervonatot s megakarta azt álitani. Eközben nem vette észre a pályaudvaron tolató mozdonyt, ez őt elütötte s teljesen összeroncsolta. Holt tetemét városunkba szállították családjához s pénteken délután temették el. Pisztoly párbaj. Tóth Kálmán, városunk fia, karánsebesei csendőr-hadnagy Tóth Kálmán volt helybeli állomásfőnök fia, Fiizfás Ignácz gyógyszerésszel Karánsebesen a napokban súlyos feltételek mellett pisztoly párbajt vívott. A golyó Tóth Kálmán oldalába hatolt, a sérülés először súlyosnak látszott, de mint értesülünk már túl van minden veszélyen s nemsokára teljesen felgyógyul. Az uzsora. A királyi ügyészség a napokban ismét felhívta a községi elöljáróságokat, hogv a legnagyobb figyelemmel kisérjék az uzsora minden nemét és minden tapasztalt esetről azonnal tegyenek jelentést hozzá.
