Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-04-10 / 29. szám

Nagykároly, 1907. április 10. 29. szám. III. évfolyam. \ \ \ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. Telefon szám: 58. ----­Hirdetések jutányos áron kq^öJtetHgk. Nyilttér sora 4Ö fillérr''f . Kéziratokat nem adunk vissza. - ­Felelős szerkesztő: Kovács Dezső dr. Főmunkatárs: Laptulajdonos: Tóth Zoltán dr. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: j Egész évre .................................................... Félévre ......................................................... | Negyedévre..................................................... __ . Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Áz évforduló. Nagykároly, április 9. Egy év munkájára nézhet vissza a nemzeti kormány. Terjedelmes iratban számol be a munka eredményéről és készülő törvényjavaslatokról. Dicséretes és nehéz munkát végzett. Ha egyebet nem vennénk is tekin­tetbe, minthogy a törvényes rendet hely­reállította s megállította azt az őrülete- sen haladó lavinát, mely nemzeti önál­lóságunkat s az egyéni szabadságot ké­szült letiporni, már sokat tett. Mert mi lett volna akkor, ha Kristóffy, Lányi és huszárjaik még egy évig folytathatják át- kos munkájukat ? Elgondolni is borzasztó. Lángokban állana az egész ország. Min­den volna az országban csak nem rend, béke és nyugalom. Nem akarjuk azt mondani, hogy el nem kelne nagyobb nyugalom az or­szágnak. Mindenesetre ráférne. Hogy nincs nagyobb, az nem a kormány hi­bája. Titkos és nem titkos haladók egyre izgatnak. Rágalmazásaik és pisz- kolódásaik nem szünetelnek. Szidják és gáncsolják a kormányt mindenképpen, a kormánynak főbb támogatóit leakarják rángatni a mocsárba, ahol ők fetren- genek. A mocsár illat azonban megérzik lármájukon. Megijeszteni legfeljebb a gyengéket tudják. Az erős lelküek un­dorral fordulnak el a dögletes miazmá- kat árasztó körtől. A fokozódó lárma, a rosszindulatú, gyűlöletből * fakadó bírálat mutatja leg­jobban, hogy a kormány derekasan mű­ködik. Az eredmény nagyobb, mint a letört mákvirágok várták. Innen a fülsi­ketítő jajgatás. Ez a kormánynak a leg­nagyobb dicsérete. 1867. óta egyetlen kormány sem végzett egy év alatt ily eredményes mun­kát. Az előző kormányok tiz év alatt nem alkottak annyi üdvös törvényt. Nem úristenek a kormány tagjai sem, hogy oly rövid idő alatt a tönkre tett országot Kánaánná változtassák át. A nemzeti vagyonosodás és erőgyűjtés terén azon­ban nagy lépést tettek előre. Az iparfejlesztés érdekében melyik kormány tett annyit, mint a mostani ? Nem alkotta-e meg egész sorát a szo­ciális természetű törvényeknek? Sok tör­tént, hogy a kivándorlás, a nemzetet sorvasztó eme vérveszteséget csökkentse. Az ipartelepek és a gyárak létesíté­sét, a létezők megnagyobbitását oly bő­kezűen támogatja az állam, hogy joggal várhatjuk a gyáripar felvirágzását. Az eddig teljesen elhanyagolt kisipart a le­hető legjobb indulatu támogatásban része­sítette. Bátran remélhetjük a magyar ipar megerősödését. Ez pedig a legjobb elő­készület az önálló vámterületre. A munkások nyugdijáról hozott tör­vény, a gazdasági munkásokról s a gaz­dasági munkásházakról benyújtott tör­vényjavaslatok hivatása, hogy a tömeg nyomort enyhítsék. Ipari munkás és gaz­dasági munkás ha nem engedi magát az izgatóktól elcsábbitatni, „úgy megtalál­hatja boldogulását itthon is. Nem kell kivándorolnia Amerikába. A tűrhető álla­potokat nem lesz szükség a bizonytalan jövőért kockára teppL Szükséges természetesen, hogy a munkások ne kívánják a lehetetlent. A munkaadók sem vállalkozhatnak arra, hogy önmagukat és családjaikat tegyék tönkre. A kormány nem gyámolithatja egyik osztályt a másik világos kárára. A kormányt kormányra lépésének az évfordulóján őszinte örömmel üdvö­zöljük. Eddigi alkotásaik teljesen meg­nyugtatnak bennünket; a jövőt illetőleg pedig bizalmat csepegtetnek leikeinkbe. Hálával gondolunk rájok, hogy a Percei és a Kristóffy-féle vámpíroktól megsza­badították az országot. Román arczátlanság. Példátlanul álló vakmerőséget kö­vetett el Vajda Sándor nevű nemzetiségi képviselő a képviselőház hétfői ülésén. A gaztett elkövetésénél nem tudjuk, hogy a gyávaság volt-e nagyobb vagy az arczátlanság. Gyávaság azért, mert a kérdésben levő otromba merényletet alat­tomos módon és titokban úgy követte el, hogy arról sem a képviselőház elnö­kének, sem a jelen volt képviselőknek, sem a képviselőházi gyorsíróknak tudo­másuk nem volt, mert nem hallották. Vajda Sándor ugyanis egy unalmas tartalmatlan obstrukcziós beszéde folya­mán a magyar nemzetet gyalázó verset motyogott el, úgy azonban, hogy azt még a körülötte ülő képviselők sem hallhatták, a mely versben a magyar nemzet „gézengúz nép“-nek van nevezve, a mely „10 átkos század óta élősködik e hazán“. A magyar nemzet egy „rabló csorda“, a melyet az oláh szív védel­mezett meg. Továbbá „Kossuth Lajos 48-ban esküszegéshez folyamodott“, melyet megboszul majd Janku népe, mert él bennük a ezine mintye a román meg­jövendöli „el fogsz veszni jogtripró ázsiai söpredék“. A Ház elnöke több Ízben reá szólt Vajdára, mert egy szavát sem értik, de Vajda tovább motyogott és leült. A Ház ülése után pedig bement a gyorsirodába, a hol beszédjébe a gyalázkodó verset a gyorsírók tiltakozása ellenére beiktatta. Ez az arcátlanság tegnap a képvi­selőházban óriási felháborodást szült. Just Gyula az elnöki székből bélyegezte meg Vajda Sándor alávalóságát, amely alatt a fölháborodott képviselők „gazem­ber, alávaló hazaáruló“ címmel bélye­gezték meg a nemzetgyülölő Vajda Sán­dor merényletét. Az elnök indítványt tett arra, hogy Vajda Sándor képviselő cse­lekedetét parlamenti határozattal meg­rovásban részesítse a képviselőház s egyidejűleg felhívta a jelen nem levő Vajda Sándor képviselőt, hogy tettét a következő ülésen igazolja. Ugylátszik Vajda Sándor megszimatolta gaztettének következményeit, mert a képviselőházban nem jelent meg, mert tudta, hogy a föl­háborodott képviselők egy percig sem fogják megtűrni a nemzet tanácsában. Ez a gaztett most már a békés politikát hirdetőknek a szemét is kinyithatja, mert ebből a merényletből is megállapítható, hogy a nemzetiségi bujtogatókkal nem kesztyűs kézzel, hanem korbácscsal kell elbánni. Erre az alávaló merényletre, miután a merénylőt az imunnitás védi, a magyar nemzetnek nem a törvénykönyv­vel kell felelni, — hanem ököllel. Városi közgzülés. Nagy-károly r. t. város képviselő testületé negyedévi rendes közgyűlését, a városháza ta­nácstermében e hó 7-én tartotta meg Debre- czeni István polgármester elnöklésével. A képviselőtestület, a tárgysorozat első pontját, vagy is a polgármesternek az 1906. évre vonatkozó eseményi és statisztikai jelentését, úgy szintén a nyugdijbizottságnak a nyugdíj ügyekről s a nyugdíjpénztár állásáról szóló je­lentését tudomásul vette. A gyámpénztár 1906. évi számadását meg­vizsgálta és elfogadta a közgyűlés. Az építési szabályrendeletet — a Belügy­miniszter 33982/11. b. 1906. sz. leirata alapján — módosította a képviselő testület. Ezután következett Németi Sándor indít­ványának tárgyalása, ki az iparos munkakiál- litás költségeire 2000 K-át javasolt megszavazni. A képviselőtestület az iparos munka kiállítás költ-

Next

/
Thumbnails
Contents