Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-04-07 / 28. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 28. szám. vének a tanulását. Ez több, mint a mennyi eltűrhető. Elképzelhető-e, hogy a nép maga az izgatok nélkül idegenkednék attól, ami neki hasznára válik? E!gondoható-e, hogy a tanítók józanabb része nem óhajtja helyzetének a javítását? Szivében bizonyára örömmel üdvözli nem egy a magyar kormány segítségét, az izgatok nyomása alatt azonban állást kell ellene foglalnia. A magyar kormány a múltból megtanulhatta, hogy az elnézés, a gyengeség célra nem vezetnek, ellenkezőleg a bajt még növelik. Hajtsa tehát erélyesen végre a hozott törvényeket. A külső hatóságok ellen őrizzék azok végrehajtását a legszigorúbban. Különösen kíméletlenül kell az izgatok ellen eljárni. Ezeknek a munkája veszélyezteti leginkább a békét. Az izgatok azok, kik az állam s a társadalom fejlődése elé a legnagyobb akadályokat gördítik. S hozzá ezeknek a munkáját a legritkább esetben mozgatja igaz meggyőződés, csaknem állandó rugója cselekedetüknek az önhaszon s a rosszhiszeműség. Tegyünk megrendeléseket az iparkiáliitásra. Szomorú, nyomott hangulat nehezedett az iparkiállitást rendező-bizottság tagjaira a múlt csütörtökön megtartott értekezleten. Mi okozta ezt, — nem más, mint városunk közönségének nemtörődömsége, — a pártolás hiánya. Miről van szó, lássuk csak. A kiállítás célja a város kézműiparát a nagyközönségnek bemutatni, a termelőt a fogyasztással megismertetni. Eddig több mint 100 iparos bejelentette azt, hogy ki fog állítani. Igyekszik minde- nik iparos valamit produkálni, ami szakmájába őt is a magyar ipart is dicsérhesse. Ámde egy nagy nehézség gördül sok kiállító elé. Amint a bizottság több tagja a kiállítókkal való gyakori érintkezésből megtudta, igen sok iparos van a kiállítók között, kik nem tudnak kellőleg érvényesülni, nem állíthatnak ki olyan értékű s annyi tárgyat, milyennel valóban reNehány siető lépést tett feléje. Az idő szeptember közepe körül settenkedett ; a sárguló kert lombjavesztett hársain csiripelve ugrált egy csomó éhenkórász ostoba veréb. A barnára viaszkozott padlódeszkán félve csuszamlott végig a hülő napsugár zománca. A cseléd vitorlavászonba varrt útitáskát lökött az asztalra. Az asszony odanyujtotta könyökig érő selyemkeztyüs kezét a férjének és ajkán a pirospettyes fátyol alatt elszökkenő bágyadt mo- solylyal, lassan, kifáradt hangon megszólalt: — Megjöttem .... Toldalékul még néhány frázist mondott a viszontlátás örömeiről és más eféle kellemes dolgokról. Pillantása hirtelen a férje csikós kendővel bekötött nyakára siklott. — Mi bajod ? — kérdé nyugtalanul. A gyógyszerész előre tolta a csinosan megfésült fejét. — Csekélység; csak a torkom fájt, Irma. — De már elmúlt — jegyezte meg mindjárt mosolyogva, és a két havi fürdőzés után rögtönzött viszontlátás örömére gyöngéden meg akarta csókolni a felesége halványpiros ajkát. Irma ijedten hátrált egy lépésre valót mintha gyikot érezne talpa alatt. — Torkod fáj ? ? — Csak fájt, — igazította helyre Domokos ; aztán a felesége fürge szemébe nézett. — Hát meg se csókolsz ? Nevetett. Az asszony sebtiben leráncigálta magáról a keztyüjét és visszamosolygott az urára. Szelíden megsimogata a kiborotvált, veres arczát. mekelhetnének. Ennek pedig nem más az oka mint a tőke hiánya. Iparosaink között igen kevés van oly jó módban, hogy idejét és pénzét befektethesse egy olyan munkába, melynek értékét vagy soha, vagy pedig csak talán kaphatja meg. Már pedig egy tárgy, melyet kiállítani szándékol, nem lehet minden közönséges minőségű és kivitelű, hanem ezt úgy kell és bizonyára úgy is fogja minden kiállító megteremteni, hogy ebben úgyszólván lelke legyen belehelve. Férc munkával a közönség elé lépni senkisem akarhat, mert ez kizárná a célt. Segíteni azonban igen könnyen lehetne e bajon. Városunk közönsége most szerezte be szükségletét. Mindazt az ipari tárgyat, amire szüksége van, szerezze be most. Tegyünk minél többen megrendelést azzal a kikötéssel, hogy a megrendelt tárgy ki legyen állítva. Ezzel segítünk a kiállító iparoson, mert nem tesszük ki őt annak az eshetőségnek, hogy fáradtsággal és áldozattal készült munkája rajta marad, segítünk a magyar ipar fejlesztésén, s végül magunk sem járunk rosszul, mert az kétségtelen, hogy a kiállított tárgyban jó és szép dolgot veszünk. Reméljük, hogy felszólalásunk nem lesz a pusztába kiáltó szózata! Politikai forgácsok. Lengyel Zoltán, Eötvös Károllyal és Uray Imrével uj ellenzéki pártot alakított Zilahon. E három vezérférfiu a politikai életben nem épen dicséretes oldaláról ismeretes. Eötvös Károly — ki a „Pester Lloyd“ hasábjain megjelenő cikkeiben a legerősebb hatvanhatosnak mutatja magát — a zilahi radikális negyvennyolcas párt alakítással, nem jut ellenkezésbe önmagával. — De hogy is jönne, hiszen akinek elve nincs, az minden lelki furdalás nélkül több pártnak is tagja lehet egyszerre. Lengyel Zoltán hatást kereső egyéniségét, politikai szappan buborékjait ismerve, igazán nevetséges lenne ezzel a politikai torzkinövéssel hosszasabban foglalkozni,, de ha Lengyel Zoltán, Eötvös Károly és Uray Imre nem is az volna aki — jelenlegi párt alakításukat — mely a kormány serkentését, ellenőrzését tűzi ki feladatává — el kellene ítélnünk, mert ez ellenőrködés — tekintve a mai kormánynak a nemzeti jogok védelmét és előbbrevitelét célzó törekvéseit — csak nemzet ellenes lehet. * * * — Majd ha már nem fáj a torkod, picinyem. . . . A picinyem egy darabig még ránézett, aztán, mint mondani szokták, nyelt egyet és valahogyan úgy érezte, mintha nyelés közben a mandulája helyet a szive fájt volna. Ez volt Domokos János életének egyetlen keserű visszaemlékezése. * Mindamellett, hogy Domokos János már több mint egy hete nem dohányzott a lakásán a kis Atlas egészségi átlapota még mindig nem volt kielégítőnek tekinthető. Irma, kitől a mindenható eddigelé azt az örömet is megtagadta hogy gyermek legyen, rossz kedvüen járt ide-oda a tágas lakásban, és minduntalan átküldte valamelyik cselédet az az ura gyógyszertárába, hogy a nagynevű állat megrendült egészségét valamikép helyreállítsa. Ha ura gyöngéden kezébe vette a kezét és családias jellegű szavakat súgott a fülébe, egyszerre az asztal lába irányába mutatott. — Hallod, hogy köhög? Délután aztán eszébe jutott, hogy a harmadik faluban van egy állatorvos, és gyorsan kiadta a parancsot, hogy fogjanak be. Az ura álmélkodva nézett a felesége aggódó, finoman metszet arczába. — A lódoktort akarod elhozatni ? — Azt akarom. Domokosban fölébredt a gyógyszerész. — Hát már én bennem sem bízol? — kérdezte félig enyelgő szóval. Atlas újra köhintett, mire Irma asszony valami olyanféle alakzatot mutatott a jobbik kezével az urának, a melyikben a hüvelyk ujj- nak, hogy úgy mondjuk, vezérszerep jutott. A nemzetközi szocalista pártban az elégedetlenség ütötte fel a fejét. Az eddigi vezetők — kik annak idéjén a darabontok szolgálatába szegődtek — Bokányi Dezső kivételével kibuktak a pártvezetőségből. — Ezt az elégedetlenséget azonban nemcsak a Jakabék kibuktatása sejteti, hanem az a hazafias alapon álló tömeges munkásszervezkedés, melynek örvendetes eredménye az, hogy a húsvéti ünnepek alatt az ország több helyén a mnnkások a függetlenségi 48-as párt lobogójához csatlakoztak. — Egészséges és józan gondolkodásról tesz tanúságot a munkásoknak ez a lépése. Bár a jóutra térnének mind és belátnák azt, hogy a mostani kormányra zúdított vádak, a leghatalmasabb rágalmak. Bár mielőbb mindannyian kiismernék a nemzetközi pártvezérek gálád zsebpolitikáját, a mostani kormány humánus gondolkodását és annak a munkások helyzetét javitó reformok megvalósítására irányuló törekvéseit. * * * Apponyinak a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatával, a románok nincsenek semmikép megelégedve. Az agitátorok a súgó lyukba bújnak, a nép pedig beszél és ünnepli a román papokat. Fogarason Senkea és Vasú ügyvédek izgató beszédeikben, betolakodott népnek mondják a magyart. Szerintük Hunyadi és Rákóci románok voltak. Igazán szép tőlük hogy Árpádot meghagyják magyarnak. A szerbek is orvosolni kérik a törvény- javaslatban rajtok esett sérelmeket. Ők azonban a magyar nyelv tanítását nem kifogásolják és mig a románok sérelmeik orvoslását Béc-sfő] várják, addig a szerbek a magyar kormánytól kérik azt. Majd meglátjuk kik érnek el többet a románok e vad lármájukkal, vagy a szerbek^ józan következetességükkel. T. HÍREK. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán ma délutáni gyorsvonattal Szatmárra utazik, hogy ott a hétfőn délelőtt tartandó közigazgatási bizottsági ülésen, majd a délutáni városi közgyűlésen elnököljön. Népgyiilés. Megemlékeztünk arról a mozgalomról melyet a függetlenségi párt indított a mostani politikai viszonyok folytán. A tiltakozó népgyüléstaz előkészítő-bizottság f. hó 14-re tűzte ki, mely a következő hatalmas falragaszt bocsátotta ki és küldte meg a nagykárolyi választókerülethez tartozó községeknek: Polgártársak! Meg-meg ujuló örök harc a nemzet élete. Ön— Ennyit se bízom a tudományodban barátom, ni! A kocsis bebotlott a szobába és alázattal kérdezte a tekintetes asszonyt, hogy igazán elhozza-e a lódoktort? Homokosné bosszúsan szívta a fogát. — Persze, hogy el; mondd neki, hogy tiszteltetem és jöjjön azonnal. Aztán az urához fordult. — Te tetted tönkre a szegényt, a haszontalan orvosságaiddal. Szégyeld magadat! És felháborodva suhant be szobájába. Domokos ur belátva, hogy itt ma ő a legfölöslegesebb személy a háznál, szokása szerint vette a kalapját és becsapta maga után a kerítésbe vájt alacsony kapu ajtót. Mialatt pedig a kaszinóban gibiczelt a ferbliben, otthon a felesége beható tanácskozásba merült az állatorvossal, a kit csakugyan elhoztak a harmadik faluból. — Már nagysád ennek az állatnak bizony difteritisze van, — vélekedett az orvos, és felhörpintette a szinarany hetvennégyesét, a mit a háziaszszony adatott elébe. Rövid vártatva ő is vette a kucsmáját, és újra belehelyezkedve a falusi szánba a lábzsákjába, meg a pokróczai mögé neki hajtatott a ropogósra fagyott világnak. Előbb azonban becsületszavára meg kellett Ígérnie, hogy másnap ismét meglátogatja a beteget, a kinek különben holmi porfecskende- zéseket irt elő. A kaszinóban ezalatt a doktor, a nyugalmazott vadászfőhadnagy, meg a helybeli nagybérlő között heves tusa fejlődött egy huszonöt forintos benszorult kaszának a besöprése körül a mi elé most az egész kis társaság a legnagyobb várakozással nézett.
