Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-31 / 26. szám
6-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 26. szám. — Gratulálok. Igazán nem tudtam volna ily szépen mondani. — Maga jóakaróm. — Mondjuk annak. De mi van a felhővel ? — Ah, semmi . . . Azt magának nem lehet mondanom. — Pardon! nagyságos asszonyom. Nem kérdeztem . . . Hallom, jól mulatott tegnap estve. — Mint halott a torán. Akár ma. Sokat vendégeskednek. — Az uram hívja, hogy ne kelljen a szemembe néznie. — Hja a napba nézni. — Hagyja . . . Magának különben megmondhatom. Megcsalt a kedves. — ! — Meglepi ? — Alig tudok magamhoz jönni! Ilyet — a maga szépsége mellett... — Még szép, hogy szerény. Azt hittem, hogy magának eldicsekedett vele. — Egy árva hangot sem szólt. — Mit szól hozzá ? — Igazán nem is lelek szót hamarjában. Lássa mióta. . . nekem mindig úgy mondta valami, hogy egyszer meg fogja tenni! A perverz !. . . De jobb nem szólani. — Na mondja. — Semmi. Nagyon elragadt a hév. Laczi azt nem tudta megtenni. — Csak védje. Persze férfi, maga is a férfi pártján áll. — Mindig, ha véletlenül nem egy szép asszony ura is. — S ez esetben ? —- A legszélsőbb báli vagyok. Laczi azonban barátom s vannak szempontok, mihez jó- lelkiismeretnek még egy szép asszony kedvéért is nehezére esik figyelmen kívül hagyni. — Lelkiismeret? . . . Hah! Bolondok kincse. Na megérdemli magától. Tudja, hogy a kineveveztetése csak ő rajta múlt el. Én elmegyek az elnökékhez, szóba hozom, dicsérem magát s mikor Torjai kezd érdeklődni, intek a maga kedves barátjának, hogy szóljon — nem, hallgatott, mint a sült hal. Neki Blihál Pali kellett. — Mindegy. Lássa, mikor a szép Szeghő- nénél átpezsgőzte az éjszakát, vagy mit csinált vele, akkor jó voltam én is, hogy a maga szemét bekösse velem ? — Hogy? — Ugyan! mikor egy éjszaka kimaradt s másnap délben együtt állítottunk haza, hogy tegnap estve hirtelen el kellelt utaznunk. Voltam én vele a . . . — Ah, ez újság! — Ne tettesen. Essünk tu! hamar a ve- zeklésen és — a bocsánaton. — Szavamra, most hallom először. — Az lehetetlen. — Ha mondom. Honnan is tudtam volna ? — Beszéli az egész város. Én csak azért említettem fel, hogy legalább utólagos őszinteséggel jóvátegyem bűnömet. Nagyon bántana, ha tőlem tudta meg, mert igazán nem akartam kellemetlen érzés okozója lenni. — Sohse bántsa. Nem tett vele semmit. — Dehogy nem. Most még jobban emészti magát. — Nem, nem érdemes. — Pedig higyje el, Laczi olyan jó ember. — Tudom. — Úgy eldicsérte magát előttem vacsora előtt. csak tréfa. Ellenben komolyan azt mondta — végeredményében azt mondta, hogy maga egy édes, szép asszony. — Magának ? tudja elhiszem. Neki ? . . . — Neki még édesebb, hisz a — neje. — Neki nem vagyok semmije! Neki van édesebb — nője! — Rozi... A hangnak a kíméletlen bizonyossága, melylyel ezt a nevet szemébe vágták, megfosztotta minden energiájától. Mintha a szivébe markoltak volna. Hát lehessen asszonyi hiúságot büntetlenül igy megalázni!... Szemét elfutotta a köny. Székét magánkívül rántotta közelebb ahoz a másikéhoz. Előrehajolt rajta, hogy szinte odaomolni látszott térdeire és úgy esdekelt fel hozzá könnyben égő tekintetével. — Hát mondja meg maga, olyan csúf, olyan utálatos, olyan kívánat nélkül való vagyok én, hogy undorodni kelljen tőlem! Hát úgy nézek én ki, hogy másnak is szüksége legyen az uramnak rajtam kívül! Ha mással, szebbel csal meg — nem teszek egy szót se. Kaland. De a házán belül, a cselédjével, egy csontvázzal, egy rongygyal!... Mit gondolnak rólam ?!... — De az édes! — Ugy-e maga nem tudná megtenni ? Lázittasan ragadta meg a kezét s szorította ajkaihoz. — Elhihetem? — Nézze meg magát tükrében vagy szivem dobogásában! Láng csapott fel égő szemeiben. Kéjes, kárhozatos, melynek gyönyörűségéért oly olcsón fizetett Éva a Paradicsommal s észvesztőén kúszott fel vele a férfi tekintetéig. — Mondjam ? ... Mindkettőben láttam magam ! Két izmos férfi kar csapott le reá. Erős, mint az apjáé, ráfonódó, mint a kígyó, melynek az ölelése alatt meglehet halni. És egy vérszivó ajak tapadt ajkaihoz. Édes, mint az apjáé, forró, mint csak azok, mint, melyek regényeiből szövődtek bele álmaiba és szívta magához mohón, reszketőn, végnélkül, hogy pihegett a fáradtságától és gyönyörűségétől... 3. Odakünn mozgolódni kezdtek az urak. — Menjünk, még feltűnik az uramnak. Közömbös témáról könnyű hangon beszélve mentek át az ebédlőbe. — Csak nagy bolond maga! Megfájult a nevetéstől a szivem. — Ah — itt van az én drága gyönyörűségem !. .. Éljen Bródy Sándor! — Tudja ki a maga drága gyönyörűsége? — Zitta ?!... megint kezdi ? — Na kérjen bocsánatot — és csókra nyújtsa a kézit. — Most már maga is. — Nem, hagyjon. — Muszáj Zittutájának is. Megcsókolta az ura homlokát, beczézőn meg is pofozgatta. — Vén lump! Valamit tett-vett, rendezgetett a szekrényen, aztán oda ült Bimbi mellé. — Komédia. Rastignac. IRODALOM. brilliáns talentum. Karrikaturái javát Linek Lajos, Vesztróczy Manó, Paulini Béla, Feiks, Vadász, Erdey, Oláh, Sülé, Csukássy, Kober, Kondor, ezek a kitűnő magyar festőművészek rajzolják. A lap állandó munkatársainak sora is fényes : Ábrányi Emil, Herczeg Ferencz, Ignotus Erdély Jenő, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Kemény Simon. Nádas Sándor. A „Fidibusz“ legalább 16 oldal terjedelemben a legolcsóbb élc- lap. — Mesésen olcsó! Előfizetési ára: egy évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér. Egy szám ára (5 krajcár) 10 fillér. Mutatványszámot készséggel küld a „Fidibusz“ kiadóhivatala (Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. szám.) Legelterjedtebb, legolvasottabb, legkedveltebb. Szinte a köztudatba átment már ez a három jelző a „Pesti Hirlap“-pal kapcsolatban. S ha úgy elterjedt s ha oly kedvelt e lap a magyar olvasóközönség köreiben: bizonyára oly erényeknek köszönheti, melyekkel más lapok kevésbbé dicsekedhetnek. Valóban : mindig radikálisan szabadelvű volt; függetlenségét mindig megtudta őrizni váltakozó kormányokkal, pártokkal és politikai irányzatokkal szemben: mindig hü maradt a demokrácia eszméihez és erényeihez. Tartalomra nézve legbővebb s vannak rovatai, melyek népszerűségét rendkívüli módon fokozták; ilyen a Szerkesztői üzenetek rovata (naponta több, mint más lapokban egész héten), a Színház, zene és képzőművészet rovata, mely egyenesen vezető szerepet visz a a napi sajtóban; az Esti levelek és Kis komédiák, melyekhez ugyancsak Tóth Béla az Esti levelek szellemes írója, áprilistól kezdve rendkívül érdekes s a sajtóban egyedül álló uj rovatot nyit. Sport-rovata a legbővebb s még a különben legkimeritőbb tőzsdei tudósításai sem nélkülözik a szívderítő humort. Hölgy-olvasói kedvezményes áron rendelhetik meg a ma legjobbnak elismeri divatujságot: a Szabóné-No- gáll Janka szerkesztésében megjelenő Divat- Salont. Mindezeken felől hirdetésekre is legalkalmasabb épen nagy elterjedségénél fogva. Hogy a közönség — már a vidékről is — mennyire igénybe veszi az Apró hirdetések rovatát: fényesen bizonyítja, hogy napról-napra háromszor annyi tatálható a Pesti Hirlap-ban mint más lapokban s vasárnaponkint gyakori a 10—12 oldal apró hirdetés, amire még magyar lapnál nem volt eset. Ilyenformán a magunk részéről is csak ajánlathatjuk az uj évnegyed alkalmából megrendelésre a Pesti Hirlap-ot, melynek előfizetési ára negyedévre 7 korona, a Divat-Salonnal együtt 9 korona; de megrendelhető 2 hóra is 4 korona 80 fill., egy hóra 2 kor. 40 fillér előfizetési áron, mely legcélszerűbben postai utalványon küldhető a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, V., Váci- körut 78.) Nincs szebb, olcsóbb és kedvesebb ajándék mint 1 beszélőgép! Kapható Edison Phonograph 2 hengerrel 5 frt, GRAMMOPHON 6 müdarabbal 12 forint 50 krtól. Automata 35 forinttól feljebb. Hengerek és Lemezek óriási választékban. Több ezer nj felvétel énekés zenében! Használt lemezeket veszek vagy újakra becserélek. — Mit mondott?! . . . Különben nem vagyok rá kiváncsi. Számítás ... — Halja, mindjárt azt mondom, a mit Laczi, hogy Schoppenhauernek kellett volna elvenni magát. — Szépen dicsért. Jobb is lett volna. — Hogyne. Egy pesszimista filozófussal kevesebbje lett volna a világnak. De tudja, ez Fidibusz. Ötlet és vidámság köszöntött be a „Fidibusz“ cimü uj fővárosi élclappal, mely csupa vidámság, elmésség, ragyogó jókedv, pajkos gúny, Képei és rajzai is nagyszerűek. Minden pénteken délben már kézhez kapja a vidéki olvasó is. „Fidibusz“-t a fényes tehetségű Heltai Jenő szerkeszti: főmunkatársai: Ambrus Zoltán és 'Molnár Ferencz, ez a két Képes árjegyzék kiilön-külön a fenti czikkekről ingyen és bérmentve. Magyarország legolcsóbb beszerzési forrása és Magyarországi központ lemezek kicserélésére Grammophon Q 7 a ír pH nagykereskedő ötiCgCU. Könyök-utcza 3. szám. 4—52 Tóth József Sirofín Emeli tx étvágyat 4f ■ teitullji, mecnda- tett • UMcfet. váladékot «Deli tzx*U*t Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- ‘ köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és* orron által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Kopás* eredeti moinagoUui. ff. Hsffaann-La lUehe A C*. Buti (Mjc) „Roche“ KapteM orrod rendetrtn a gyOgyuartárafe- ban. — Ara Ortfeafeiat 4.— korona.
