Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-13 / 21. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 21. szám Az ez évi március idusán azzal tüntethetnénk fel haladásunkat, ha régi bűneinket temetnőnk. A régi bűn, az átkos visszavonás. A visszavonás épen akkor, midőn legközelebb vagyunk nagy célok eléréséhez. A nagy célok: a márciusi kívánságoknak még máig sem valósult pontjai. A nemzeti bank, a magyar hadsereg s a gazdasági önállóság. Jól gondoljuk meg, hogy ezek nélkül nincs független állami élet. Álljunk ki a gátra s egyértelmiileg lépjünk a tettek mezejére. Rakjuk félre házi perpatvarokat. Hagyjuk jobb időkre, amikor más dolgunk nem lesz. A „rabok tovább nem leszünk“ refrént azzal a komoly elhatározással ismételjük, hogy mig a márciusi ifjak ideáljait megvalósítva nem látjuk, nem önfajunk, hanem ellenségeink ellen küzdünk. Fél utón meg nem állunk, hanem a teljes siker után tartunk pihenőt. Március 15-ike és a Kossuth-ünnep. Március tizenötödike alkalmából a képviselőháznak március tizennegyedikétől tizennyolcadikáig szünete lesz. Áz évenként szokásos Kossuth-ünnepet, Kossuth Lajos emlékére március húszadikán tartják meg. A Kossuth-serleggel az ünnepi beszédet Batthány Tivadar gróf mondja. Az erdődi járás küldöttsége Kossuth Ferencznél. — Kiküldött tudósítónk jelentése. — Az erdődi járás utügyeinek orvoslása érdekében és azon czélból, hogy a kereskedelemügyi kormány figyelme és jóindulata erre az ügyre nyomatékosan felhivassék, e hó 12-én Falussy Árpád dr. főispán vezetése alatt egy 50 tagú küldöttség tisztelgett Kossuth Ferencz m. kir. kereskedelemügyi miniszternél. A küldöttségben részt vettek : Debreczeni István nagykárolyi polgármester, Eötvös Róbert erdődi főszolgabíró, Jékey Zsigmond, Rébay Dezső, Dr. Kovács Dezső, Dr. Böszörményi Emil, Buday József, Krisztik János, Gerzon Kázmér, Mihálka János, Miklóssy Gyula, Kölcsey Rudolf, Bolkis György, Bolkis Viktor, Drágos Ferencz, Fiók Zoltán, Schvartz Dávid, Cseh Lajos, Tóth Sándor, Radetzky Dezső, Dr. Róth Sándor, Dr. Mády Lípót, Bőhm Endre, Biró József, Szeöke Sándor, Lang Ferencz, Tolnai Albert, Papp Dezső, Cserni József, Kálmán Sándor, Báber József, Pithner Mátyás, Vizler Miklós, Reiz Mihály, Janicskó Mihály, Probst Mátyás, Fodor Sándor, A. Gáti József, Fehér Pál, Puskás Lőrincz, Herskovits Miksa, Róth Károly, Dr. Adler Adolf. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a képviselőház miniszteri tanácskozó termében fogadta délelőtt 11 órakor a küldöttséget, a melynek szónoka Dr. Falussy Árpád, főispán tömör összefoglalásban ismertette az erdődi járás utügyének nyomorúságait, kiemelte a vidék jelentőségét úgy a nemzeti politika, mint az erdőgazdaság szempontjából, reá mutatott az országos és a vármegyei kormányzat évtizedes mulasztásainak sorozatára, a melyeknek eredménye, hogy e 31 községből álló, több mint 30,000 lelket számláló járásnak ma sincs egy folyóméter köves útja sem. Az érdekeit hegyvidék nevében azon kérelemmel adta át az utügy.érdekében készített emlékiratot Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek, hogy részesítse e vidéket az azt megillető figyelemben és támogatásban s a tervbe vett utaknak az újonnan felvenni szándékolt beruházási kölcsönből való kiépítését állami költségen létesíteni kegyeskedjék. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter válaszát azzal kezdette, hogy az emlékirattal együtt neki átadott térképre vetett egy pillantás is igazolja a kérelem jogosságát. Határozott Ígéretet természetesen nem tehet addig, a mig úgy az emlékiratot, mint az utügy egész komplekszumát nem tanulmányozza, de azt már ezúttal is kijelentheti, hogy az emlékiratban foglalt s a főispán beszédében hangsúlyozott igazán nyomós érdeket a legjobb indulattal fogja mérlegelés tárgyává tenni s a mennyiben az útügyi költségvetésnek az országos érdekeket érintő keretébe beleilleszthető lesz, teljesíteni is fogja az érdekeltség jogos kívánságát. A zajos éljenzéssel fogadott miniszteri válasz után a főispán bemutatta a küldöttség tagjait Kossuth Ferencznek s ezzel véget ért a tisztelgés, melyről a benne résztvevők azzal a benyomással távoztak, hogy a legteljesebb mértékben jogos és méltányos, de a letűnt rendszer vezetőségei által csak negligált és lekicsinyelt kérésük teljesítéséért a siker legteljesebb kilátásával kopogtattak a nemzeti kormánynál. Szatmár közgyűlése. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága március 11-én, d. u. 3 órakor, dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt tartotta meg rendes közgyűlését. Polgármesteri felentés. A szatmár—mátészalkai vasút céljaira a a vármegye által a pótadó terhére megszavazott 200,000 K hozzájárulás jóhagyása érdekében a kormánynál a polgármester személyesen fog közbenjárni és hogy az adóhivatal behelyezése érdekében a tárgyalást újból felveszi. Felemlíti végül a jelentés, hogy az uj közkórház felépítési idejére a szatmári irgalmas-rend 1 K 20 fillér ápolási díjért 15—16 beteget saját kórházába felvesz. Lelkészválasztás. A németi üresedésben levő gk. lelkészi állásra a munkácsi gör. szert, püspökség 3 pályázót jelölt. A szavazást a főispán elrendelván, Mitro- vits 1 szavazata ellenében Gönczy Antal esperes nagypeleskei lelkészt 56 szavazattal lelkésszé megválasztották. Tanácsi előterjesztések. Pap Ilona kérelmezte néhai bátyja Pap Géza polgármester által a nyugdíjalapba befizetett 2820 K 43 f. járuléknak méltányossági okokból kezeihez való visszautalását. Dr. Farkas Antal, miután ezt az ügyet előkészítve nem látja, kéri e célból a jogügyi és gazdasági szakosztálynak visszadatni. Csomay Imre, mivel a kérelmet a nyugdíj-választmány már előkészítette, ragaszkodik annak érdemben való mai elintézéséhez, mig dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő kifejti, hogy a nyugdíj-választmány A szigeteken még fü sem terem, a partok lakatlanok. Halotti csend borul itt a hideg, néptelen vidékre, a hold csak itt-ott tűnik fel egy-egy szerencsét kísértő halász bárka szótlanul reánk bámuló embereivel. A levegő mindjobban lehűl, s metsző hideg szél lebbenti meg felettünk fehér szárnyait. Mindnyájan meleg ruhánk után nézünk. Ömlik a jeges tengerről a fogvaczog- tató áer. Esti fél 11 órakor úgy tündöklik a nap, mint nálunk reggeli 10 órakor. A társaság állandóan a fedélzeten tartózkodik s a papír lapokat gombostűvel átszurkálva a parányi nyíláson át nézük a tündöklő királyi napot. 11 órakor a hegyek tetején tanyázó fellegek mögé rejtezik a napgolyó s a felhőket szi- várványszinekre festi. Micsoda szinpompa!! 2 napot láttunk: az egyiket az égen a másikat a tenger színén. A ködszerü felhőfátyol a havas szírt tetőn haragos veres, viola, majd finom sárgás szint ölt. Fél 12-kor már többé nem láthattuk a napot a hegyek miatt. Másnap, amint a nyílt tengerre értünk, hajónk elkezdett inogni s az ingással a tengeri betegség első tünetei is hirtelen felléptek. A vidám zaj kissé megcsappant s csak az erősek énekelgettek helylyel közel. Esti fél 8 órakor értünk a hires Madárszigethez. Hajónk meglassította futását s mi kényelmesen tanulmányozhattuk ezt a rendkívüli jelenséget. Egy hosszú és magas kopár szikla nyúlik el a hideg és mély vizekben, előtte két hatalmas kőbálvány, mintha diszőrségül állanának ez elhagyott és néma tengeren. A sziklafalakban egymás mellett tömérdek rés, búvóhely, alkalmas fészekül a madaraknak. A szírt előtt millió és millió sirály, alka és búvár röpköd; úgy tetszik, mintha rengeteg számú fehér pillangó keringene a levegőben. A hajó ágyúi 2 Ízben szólaltak meg s a rettenetes menydörgésszerü csattanás mind a levegőbe kergette a felriadt szárnyasokat. Repültek, panaszkodtak, sírtak a megrettent madarak s csak akkor foglalták vissza ülőhelyeiket, mikor hajónk már messze járt. Van itt fenn éjszakon több madárhegy is, de ezek már csekélyebb számú madárnak a tartózkodási helyét képezik. A madárhegytől kezdve már hajónk táncolni kezdett a tengeren s minél közelebb értünk a célhoz, az éjszaki fokhoz, annál őrületesebb lett a Hadsel rythmus nélküli mozgása. Az éjszaki és déli szelek vak dühvei csaptak össze, toronymagasságra bprbácsolták a hullámhegyeket,. a hajót pedig úgy hányták, vetették, mint egy mogyoró héját. Én azt hittem, hogy utolsó órám ütött s mindig csak azt suttogtam titkon magamnak a kémény mellett ahol jó meleg volt, hogy kellett ez neked János? Nem jobb lett volna otthon a Szamos vizében nyaralni ? Keresztet vetettem és végrendelkeztem magamban, hiszen tanuk jelenlétében úgy sem volt miről. Ha ide nem jövök idővel kálmándi plébános is lehetett volna belőlem, sőt tán még prépost, püspök, pápa is. Amint azt régen megjövendölte ferabek Coconda bácsi a főharangozó ministráns koromban. S mikor én a kapitányunktól elkeseredetten azt kérdeztem, hogy hát mi lesz már velünk, egyre azt hajtogatták, hogy hiszen ez nem vihar, nem ilyen a vihar! Tessék nyugodtan ülni! Nyugodtan üljek, mikor hol arcra borultam a fedélzeten, hol meg háttal fekve nyögtem a beözönlő viz kedélyes csókjai alatt. Mert patakban folyt a viz alattam. És ők azt mondják, hogy ez nem vihar?! Hát mi az ördög emeli a magasba a hajó órát s dobja vissza a mélységbe úgy, hogy recseg-ropog bele az oldala dereka. Újból imádkozni kezdtem ! Csak most az egyszer szabaduljak meg sohasem jövök én ide !! Iszonyú hideg volt, én pokrócokba burkolva, mint egy hamisított egyptomi múmia kapaszkodtam a vasgép karjába. Jaj! Istenem, Istenem ! A fedélzetien alig 2—3 voltunk! A többit lekergete a szél a hideg a halál félelem. Len aztán patakzott a folyékonynyá lett reggeli, ebéd vacsora. — Micsoda kínai tenger ! ! 4-en voltunk ment a tengeri betegségtől, de legerősebb Irinyi maradt, aki ide oda futkosva egyre azt hajtogatta: Jaj, de szép, jaj de szép! En rajtam meg a halálos verejték gyöngyözött. Bejártam a félvilágot, de még ilyet nem pipáltam.
