Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-18 / 33. szám
33. szám. SZ AT M ÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. lehet eredményesen fejleszteni, ha abból mind a két városnak, ugv Szatmárnak, mint Nagykárolynak speciális érdeke kikapcsoltatik és a kérdés a szélesebb körű közérdek szempontjából vétetik vizsgálat alá. Más szóval arról van szó, hogy megálla- pittassék, vajon a nagykárolyi törvényszék visszaállitása által érdekelt nagy vidék közérdeke s az általános igazságszolgáltatási érdekek tárgyilagos figyelembevétele nyujt-e elegendő alapot arra, hogy a nagykárolyi részről megindított mozgalom a kormány és a törvényhozás részéről honoráltassék ? Mert ha ezen általános jellegű érdekek valóban fenforognak, ugv Szatmár város különleges érdekeinek, épugy háttérbe kell szorulni, mint a hogy Nagykároly város érdekei nem érdemelnének figyelembevételt akkor, ha csupán a városi közhangulatban és nem tárgyilagos ténválladékban gyökereznének. A kérdésnek ilyen irányban való tárgyalásától sem elzárkózni, sem azt olyanféle kirohanásokkal, mint a milyen a Szatmár és Vidéke legutóbbi vezércikkének ez a kitétele: »a nagykárolyi törvényszék felállítását a személyes befolyások tultengése és a közéleti tisztesség végső elfajulása valósíthatná meg csupán« — elintézni nem lehet. A kérdés ezen részére vonatkozó alábbi fejtegetéseink ha talán nem is fognak olyan vonzó érdekességüek lenni, mint a mikor az ősi Szatmár-Németi sz. kir. város képviselője a történelmi jogok ellen perorál, de meg lesz ezzel szemben az az előnyünk, hogy szilárd alapjukat a hivatalos statisztikai adatok képezik. Előre bocsátjuk, hogy adatainkat az 1900. évi népszámlálás eredményéből merítjük, a miből következik, hogy az azóta eltelt hat esztendő népszaporodása, gazdasági és közművelődési emelkedése természetszerűleg csak még inkább erősiti a mi álláspontunkat. Magyarország lakossága 1900-ban, Horvátország nélkül és Budapest lakkosságának leszámításával, 16 105.933 lélek volt. E népesség 64 kir. törvényszék között oszlott meg s igv egy törvényszékre átlag 251.655 lélek esett. Budapest népét és törvényszékeit ennél a számításnál figyelmen kívül hagytuk a főváros speciális viszonyai miatt, de ha Budapestet is tekintetbe vesszük, akkor az állag szám valami kevéssel még alacsonyabb, esvén ez esetben 16.838,255 lélekből a 67 törvényszék területére törvényszékenként 251.317 lélek. A szatmár-németi-i kir. törvényszék területének népessége szintén az 1900-iki népszámlálás hivatalos adatai szerint 413.323, tehát az országos átlagot 162.006 fővel, vagyis több, mint 64%-al meghaladja. Ezt az óriási aránytalanságot még akkor is meg kellene szüntetni igazságszolgáltatási közérdekből, ha egyenesen a szatmári kir. törvényszék kettéosztásáról volna szó, mert 200—220000 léleknek tömegesítése egy törvényszéknek területén sokkal közelebb állana az országos átlaghoz, mint áll a szatmári törvényszék jelenlegi 400,000-en felüli, 1900 Beszéltél ifjúságról, elrabolt élvezetekről, elveszett boldogságról. Kitört belőled forró véred. Öleltél, csókoltál, eltaszitottál, újra csókoltál. Kértél, könyörögtél, fenyegetőztél, ismét könyörögtél. Hasztalan. Feleletem mindig csak ez volt: Szeretlek, várok reád akármeddig, de azt nekivánd tőlem. Becsületemmel együtt a becsülésemet is feláldoznám akkor. Rövid idő alatt megunnál: elpárologna a mámor, vele együtt a most irántam érzett érzelmed is. Mikor láttad, hogy semmiképen sem érheted el célodat, ridegen felállítottad a nagy dilemmát: vagy megteszem azt, mit kívánsz, vagy szakítunk, még pedig úgy, hogy többé nem is ismerjük egymást. Most már én könyörögtem. Hivatkoztam mindenre, amire gondoltam, hogy hathatok reád. Hivatkoztam szerelmedre, mely nélkül nem élhetek, szerelmemre, melynek lángja megemészti lelkemet. Hasztalan. Ridegen felállítottad a nagy dilemmát: vagy- vagy. Harmadik mód nem lehetséges. Legalább te azt hitted. De én már tudtam, hogy van egy harmadik módja is a dilemma megoldásának, mely mindkettőnkre nézve legjobb. Most már itt fekszik előttem asztalomon a dilemma megoldásának egyedül helyes és hathatós eszköze — megtöltve. Nyugodtan, zúgolódás nélkül teszem. Téged sem okolak, belenyugszom a változhatat- lanba. Azt mondják, az ember sorsa olyan, mint a zátonyok közt csónakázóé: egyik szirtet kikerüli, a másikba beleütődik, okvetlenül hajótörés a vége. Az én életem tengerén sok zátony volt, hajótörést szenvedtem az első szirten. Ez az egész. Isten veled! Ilona. óta bizonyára még legalább 5—6%-al megszaporodott népessége. Még szükségesebbé, de egyszersmind a különleges szatmárvárosi szempontból sokkal kevésbbé érzékenynyé teszi a nagykárolyi törvényszék visszaállítását a nagyváradi kir. törvényszék állapota. A nagyváradi törvényszék ugyanis, melynek a derecskéi járásbíróság kivételével és a Szatmárhoz tartozó Piskolt község kivételével, egész Biharvármegye területére kiterjed a hatósága, — 550.767 lelket számlál területén. Ez még a szatmári törvényszékinéi is óriásibb aránytalanság, mert hiszen a 251.655 főnyi országos átlagnak sokkal több, mint kétszerese, számokban kifejezve 125 % többlet. És éppen e két óriási területű törvényszék között fekszik középpontjában Nagykárollyal az a vidék, amelynek részére a nagy károlyi törvényszék visszaállítását óhajtjuk. Hogy azonban még szemlélhetőbb legyen a kérdés miként állása, felsoroljuk a szatmári kir. törvényszék és a körülötte fekvő törvényszékek mai területének lélekszámát. E szerint: Törvényszék Területe kát. holdakban Lélekszáma Nyíregyháza . . 790.383 286.963 Debrecen . . . 521.221 193.020 Nagyvárad. . . 1769.407 550767 Zilah .................... 66 3.462 210.268 Deés.................... 82 7.338 236.526 Máramaros-Sziget 1.659.139 309.598 Szatmár .... 1.191.086 413.323 Beregszász (mai állapot) . . . 1212.039 372.187 Látható ebből a táblázatból, hogy a szintén felosztás előtt álló beregszászi törvényszék lélekszáma is több, mint 40.000-el alatta marad a szatmári törvényszék mai lélekszámának, a többiek népessége pedig 100-220.000-el kisebb. Máramaros-Sziget területe még aránytalanul nagy, de lélekszáma a nagy terület dacára is alig több mint 20 %~M haladja meg az átlagot; népességének legnagyobb része pedig a kultúra és gazdaság rendkívül alacsony fokán áll. Mindazonáltal azt hisszük, hogy ha a szigeti törvényszék legnyugatibb járásbírósága a beregszászi és szatmári törvényszékek felosztásakor ez utóbbihoz csatoltatnék, ez csak előnyös volna a közérdekre. A beregszászi kir. törvényszék kettéosztása, illetve az ungvári törvényszék visszaállitása befejezett dolognak tekinthető. Nem szükséges különösen hangsúlyozni, hogy az a nagyon is túlnyomó részében nemzetiségi hegyvidék mennyivel kevésbbé igényli a külön törvényszék létesítését, mint a tervezett nagykárolyi törvényszék területén óriási többségben levő fejlett kultúrájú és vagyonos magyarság; azt is felesleges külön kiemelni, hogy a kis Beregszászra egy egész vármegye területének elvonása törvényszékétől mennyivel súlyosabb következményekkel jár, mintha a fejlődés hatalmas fokán álló Szalmár három járásbíróságot elveszít — és mégis: Beregszász belátja, hogy az ungvári törvényszék visszaálllitása közérdeket elégít ki, Beregszászban van elég loyali- tás nem tolni az ő különleges érdekeit a közérdek elébe; Beregszász nem petíciónál, nem kérvényez, nem fenyegetőzik, igaz, — hogy Beregszásznak nem is Kelemen Samu viseli a képét. Többször hallottuk hangoztatni, hogy a törvényszékek területi rendezése csakis a vármegyék területi rendezésével junktimban lesz eszközölhető. Nem osztjuk ezt a nézetet, mert hiszen az igazságszolgáltatás és a közigazgatás már 1872 óta nincsenek egymással szerves ösz- szefüggésben, — de a vármegyék területi rendezése sokkal nagyobb és országosabb jellegű, de egyszersmind kevésbé sürgős feladat, mint az igazságszolgáltatás érdekeinek kielégítése a rengeteg területű és népességű törvényszékek redukciója által. A gyakorlatban ma is úgy áll a dolog, hogy igen sok törvényszék területe nem egyezik a közigazgatási területtel. Itt van például elsőnek Szatmár, a melynek hatósága Szatmárvármegye területén kivüí Ugocsamegye tiszántúli részeire és a biharmegyei Piskolt községre is kiterjed, immár 30 esztendő óla és anélkül, hogy e miatt akár másnak, akár Szat- márváros jelenlegi képviselőjének eszébe jutott volna panaszkodni. A nagyváradi törvényszék hatósága nem terjed ki Biharmegye derecskéi járására és Piskolt községre; a debreceni törvényszék magában foglalja Hajdu- I vármegyén kívül Bihármegye derecskéi járását és Szabolcsból Mártonfalvát; a beregszászi törvényszék jelen területe szerint nem csak egész Bereg és egész Ung, de Ugocsa megye tiszáninneni részeire is kiterjed. És ilyen eset van az országban még számtalan, a nélkül, hogy ebből akár a közigazgatás, akár az igazságszolgáltatásra hátrány származott volna. Hat olyan vármegyéje is van az országnak, a melyek területén két, sőt három törvényszék működik. Igen tanulságosak az ezeket illető számadatok is, mert az ország legkülönbözőbb vidékeire vonatkoznak s a törvény- széki népesség országos átlaga tekintetében fentebb tett számításainkat is megerősítik annak a részletekre alkalmazása szempontjából. Pest-Pilis Solt-Kiskun vármegye területén (Budapestet nem számítva) van három kir. törvényszék (Pestvidék, Kecskemét, Kalocsa.) Ösz- szes lélekszám 883.595, — esik egy törvényszékre átlag 294.531. Ez ugyan az országos átlagot mintegy 15%-al meghaladja, de nem tévesztendő szem elől, hogy a pestvármegyei forgalom túlnyomó nagy része Budapesten bo- nyolittatván le, ez a vármegye területén levő törvényszékek forgalmát apasztja. Bács-Bodrogvármegye területén van három törvényszék (Zombor, Szabadka, Újvidék), összes lélekszám 766.779, — esik egy törvényszékre átlag 255.586. Ez épen megfelel az országos átlagnak s ennek dacára Bajának törvényszéke visszaállitása iránti mozgalma a közel jövőben eredménynyel kecsegtet. Krassó-Szörényvármegve területén van két törvényszék (Lugos, Karánsebes), összes lélekszám 441.266, — esik egy törvényszékre átlag 220.633, — tehát az országos átlagnál jóval kevesebb, noha a lakosság túlnyomó része alacsony intelligenciájú, szegén}', Temesvármegye területén van két törvényszék (Temesvár, Fehértemplom), összes lélekszám 476.242, — psik egy törvényszékre átlag 238.121 lélek, — az országos átlagnál kevesebb, Torontálvármegye területén van három törvényszék (Nagy-Becskerek. Nagv-Kikinda, Pancsova), — összes lélekszám 609.362, — esik egy törvényszékre átlag 203.121, — 20%-al kevesebb az országos átlagnál. Zalavármegye területén van két törvényszék (Zalaegerszeg, Nagykanizsa), — összes lélekszám 437.116, — esik egy törvényszékre átlag 218.556. — szintén jelentékenyen kevesebb az országos átlagnál. Hol vannak ezektől a normális számoktól Szatmár és Nagyvárad 413,000 és 550.000 lako- sos rengeteg területei, melyek az arad — erdélyi hegyektől a máramarosi bércekig nyúlnak el és két törvényszék közt osztanak meg alig kevesebb, mint egy millió embert, Magyarország lakosságának Í/Í7. részét! „A vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállításáéhoz. Minthogy a levegő telítve van a vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállításának gondolataival, sőt egy valóságos törvény- tervezet is kidolgoztatott már ez irányban, a mely a »Szatmárvármegye« által szóról-szóra le is közöltetett: szabad legyen nekem is nehány szóval a kérdéses törvénytervezet egyes pontjaira észrevételeimet megtennem annak dacára, hogy a f. év julius hó 29-én, a vármegyeház levéltári helyiségeiben megtartott értekezleten, a volt vármegyei tisztviselő urak »osztatlan helyesléssel« és »módosítás nélkül« fogadták el az egész törvénytervezetet. A törvénytervezet 1, 2 és 3. §§-aival nem foglalkozom bővebben, amennyiben azok általános jellegű, a várm. pénztárakat és számvevőségeket visszaállító, és egyéb alkotmánybiz- tositó intézkedéseket tartalmaznak. És ameny- nyiben az összeházasítás tényleg nem vált be, helyes a kettéválasztás maga, mert az mind a kettőnek csak hasznára lehet. Azonban lássuk a részleteket: A törvénytervezet 4, 5, 6 és 7. §§-ai a pénztári kezelésről szóllanak. Itt lényeges módosítás, a régi vármegyei kezeléshez viszonyítva az, hogy az utalványokat mindenkor a számvevőség által ellenjegyzendőnek óhajtja, hasonló- lag az államikezeléshez. Hogy ez mily erőt rejt magában és mennyire függetleníti a számvevőséget az alispáni befolyástól, bővebb magyarázatra — úgy hiszem — nem szorul. Értékes a következő kitétele is: »Az utalványozási jog csakis kormányhatóságilag jóváhagyott közgyűlési határozatok alapján terjedhet a vármegyei költségvetés korlátain túl.« És itt »Az utalványozási jog« mellé még a következőket feltétlenül beveendőnek tartanám: •az egyes rovatok hitel-túllépését, továbbá az előirányzott összegnek a kijelölt céltól, eltérő célra való felhasználását illetőleg is.« Mert inkább ezen részletek azok, a hol a korlátok nem
