Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-07 / 14. szám
4-ik oldal. SZATMAIÍ VARMEGYE. 14. szám. a múlt év általában kedvezőnek nem mondható; a mezőgazdaság, ipar és kereskede lemre a ragályos állatjárványok, különösen pedig a julius— novemberi sertés-zárlat hátrányos befolyással volt; — községi pótadó címén 38.600 korona hátralékban maradt; — mint fontosabb eseményeket a polgármesteri jelentés még megemlíti, hogy az 1905. évi a lulajdon- képeni év a villám világi tás kezelésében, s a m.-szalka —csapi vasúthoz a város 90.000 koronával járult hozzá, — a Gencsi-ulca végétől a r. kath. templomig terjedő állami közúti rész kis kocka kőburkolattal a múlt évben lett ellátva; a közkórház átalakítása is tervezve volt, de a munkálatot a város még nem foganatosíthatta, mivel a felsőbb jóváhagyás kellő időben még le nem érkezett, — a Délmagyarországi Közművelődési Egyesületnek tagja lelt, a debreczeni siketnéma intézet javára alapítványt tett, — az iparos tanonciskola előkészítő osztályában párhuzamos osztályt állított fel, — végül megnyilatkozott a közállapotokra nézve is s felemelt tiltakozó szavát. A tárgysorozatba felvett ügyeket a közgyűlés minden nagyobb vita nélkül — kevés kivétellel — az előterjesztett határozati javaslatok értelmében látta el. A személyes ügyek körében annyi változás történi, hogy a villamos mű ügyeinek előadójául a közgyűlés Néma Gusztáv aljegyzőt jelölte ki és részére 200 kor. tiszteletdijt állapított meg. — A városi számadásokhoz Csipkés András és Varga Imre szóltak s kérlek némi felvilágosi tást. A szervezési szabályrendeletnek figyelemre méltó módosítása az, hogy ha valaki az egyes bizottsági üléseken három Ízben nem jelenik meg és távolmaradása akadályát nem igazolja, bizottsági tagságáról lemondottnak tekintetik. — Dr. Kovács Dezső és társai annak megengedését kérték, hogy a törvénytelen hatalom csendőrszuronyai elől a városi tornacsarnokba menekült törvényhatósági bizottságnak 1905. dec. 28. közgyűlése a tornacsarnok falába illesztendő emléktáblával megörökíthető legyen. A tanács érdemleges határozat előtt az emléktáblába bevésendő szöveg bemutatását javasolta a közgyűlésnek; e felett megindult rövid vitában Dr. Kovács Dezső, Rooz Samu és Dr. Vetzák Ede vettek részt; Dr. Kovács Dezső nem kifogásolta, hogy a határozati javaslat a szöveg bírálatát célozza, indítványozza, hogy a közgyűlés a kérelmet elvileg engedélyezze, de az emléktábla elhelyezését a szövegtől tegye feltételessé, Rooz Samu pártolja a határozati javaslatot s kijelenti, hogy a képviselőtestület nem illetékes a szöveg elbírálására, ellenben Dr, Vetzák Ede Dr. Kovács Dezső indítványához járul hozzá, mert itt nem egyébről, mint egy történeti cselekmény megörökitéséről van szó; a képviselőtestület 11 »igen« szavazattal. 55 »nem« szavazat mellett a tanács javaslatát elvetette s Dr. Kovács Dezső indítványának elfogadásával kimondotta, hogy az emléktábla elhelyezését elvileg megengedi s a bemutatandó szövegtől teszi függővé. — Említésre méltó körülmény, hogy a villamos műről szerkesztett vagyon-mérleg és eredmény kimutatás szerint a város értékcsökkenési tartalékra 3162 K 91 fillért állíthatott be, tehát a villamos mű a városnak, mint jogi személynek terhet eddig nem okozott, sőt — a polgármester kijelentése szerint — remény van arra, hogy a magán fogyasztási ár-tételek is leszállíthatok lesznek. A jogügyi bizottságot Miklósy Márton, a pénzügyi bizottságot Pap István és a közkórházi bizottságot Vetzák Ede megválasztásával a közgyűlés kiegészítette, — a vicinális úti bizottságba pedig Lucz Györgyöt és Lukácsovits Jánost újra megválasztotta. — Nagyheti szertartások a róm. kath. templomban. Virágvasárnap d. e. 9 órakor pálmaszentelés, körmenet, utána ünnepélyes szentmise, szentmise közben passió ; nagyszerdán d. u. 3 órakor Jeremiás siralmai; nagycsütörtökön d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, utána oltárfosztás; d. u, Jeremiás siralmai; nagypénteken d. e. 9 órakor csonkamise, utána szentbeszéd, mondja: Horváth Jenő, d. u. 3 órakor szentbeszéd mondja : Varjas Endre, utána Jeremiás siralmai, 6 órakor szentségbetétei, nagyszombaton reggel 6-kor szentségkitétel, 8 órakor tűz , stb. szentelés, utána szentmise, d. u. 6 órakor feltámadási körmenet; husvét vasárnap reggel fél 7-kor eledel-szentelés, 9 órakor ünnepélyes szentmise, utána szentbeszéd, mondja: Schweighoff'er János dr., husvét hétfőjén a 4 órai szentmise után szentbeszéd mondja: Horváth Jenő. — Fetser püspök felszentelése. Ragyogó egyházi ünnepség kíséretében folyt le ápr. 1-jén vasárnap Nagyváradon Fetser Antal prelátus kanonoknak segédpüspökké való szentelése. Az ősi nagyváradi székesegyházban húsz évvel ezelőtt volt az utolsó püspökszentelés, amikor Schlauch Lőrinc bíboros Babies Zsig- mondot konszekrálta. A vasárnapi ünnepségen, mely reggel nyolc órakor kezdődött, az egész város társadalma képviselve volt. A fölszentelés szertartását Belopotoczky Kálmán tábori püspök, váradi kanonok végezte Rudii Demeter görögkalholikus püspök és Sztnrecsányi Lajos felszentelt püspök segédletével. A szertartás a pápai brevék fölolvasásával kezdődött, azután az uj püspök lelelte a főpásztori esküt. Majd a szokásos latin nyebü vizsgálat következett, melynek végeztével Belopotoczky püspök elvégezte a tulajdonképpeni püspökké szentelést. Ezután a szentmisét. Confiteor után az uj püspök egy külön oltárnál folytatta miséjét. A felajánláskor az uj püszök a Belopotoczky püspök oltárához járult s hemulatta ajándékait, melyeket mindkettőjük nevében ajánlott fel a Mindenhatónak. És pedig két kenyérkét és két hordócska bort, valamint saját életük jelképéül két szál égő gyertyát. Az ezüst hordókon az uj püspök címere van: a Boldogságos Szűz Immaculata képé »Ave Maria gratia plena« jeligével, a másik oldalán Belopotoczky püspök címere: kétfelé osztott pajzson hegycsúcs rózsákkal, kereszttel és karddal és »Forlitudineet patientia« jelszóval. A fölajánlás után ugyanazon oltárnál folytatta a két püspök a szentm sél s a testvéries együttérzés jeléül egy ostyával és egy ke- helvből áldoztak. A szentmise végével Te Deum volt. Az ünnepség után Fetser püspök különböző küldöttségeket fogadott. Első sorban a görög szertartásu katholikus klérus tisztelgett Laurán Ágoston pápai prelátus, püspöki hely- nök vezetése alatt. Látogatást lettek még az uj püspöknél Radu Demeter püspök, Barry József kir. törvényszéki elnök stb. Délben egy órakor a püspöki székházban nyolcvanhat terítékű ébéd volt, amelyen a szentelésnél közreműködőkön kívül a hivatalok főnökei voltak jelen. Betopo- toczky Kálmán püspök mondta az első felköszöntőt; üdvözölte az uj püspököt, aki egykor tanítványa volt. — Aranymise. Soltész Imre, Kálmánd közbecsülésben álló plébánosa, aranymiséjét — mint már megírtuk f. hó 25.-én mulatta be Máriapócson, az aranymisés áldásában hívei is részesülni akarván, Kálmándon husvét harmadnapján, ápr.. 17-én. mutatja be az ősz plébános aranyáldozatát az Urnák. —- Áthelyezett lelkészek. Horváth György nagybányai róm. kath. segéd lelkészt ideiglenes lelkészül Csanálosra helyezték át, — helyébe nagybányai káplánul Varga József munkácsi s. lelkész helyeztetett át. — Pisztolypárbaj. Luby Géza volt orsz. képviselő és Gödé József orvosnövendék a Budapest mellett fekvő Mátyás föld község határában márc. 29-én pisztoivparbajt vívtak. Egyik fél sem sebesült meg, a párbajozók nem bé- kültek ki. — A iparvédelmi akció kezdete városunkban. Vasárnap ápril 1-én tartották meg a helybeli nőegylet, városi párt, ipartestület és kereskedő társulat kiküldöttei értekezletüket a Magyar Védő Egylet nagykárolyi fiókjának megalakítása tárgyában, melyen a kiküldöttek csak nem teljes számban, hatvanketten jelen tek meg. Az értekezlet elnökéül Debreczeni István polgármester lön felkérve. Adler Adolf dr. terjedelmesen ismertette a mozgalom célját és fontosságát, vázolta az alakítandó fiók szervezetét, ismertette az ipar védelem módját és körülményeit és javasolta a megalakulást, előterjesztései általános helyesléssel találkoztak. Brichta Miksa a kereskedők részéről tett több helyes észrevételt, melyekre Adler Adolf és Szabó Albert adlak felvilágosítást, melynek rendén ezeknek a központtal való közlése határoztatok el. Végül Vetzák Ede dr. ismertette az iparvédelmi akcióval összefüggő tulipán mozgalmat. Az értekezleten ezután a jelenlevők között kiosztattak a taggyüjtő ivek, melyeken az aláírás f. évi ápril 15-ig eszközölhető. A tagok 20, illetve 4 korona tagsági dij vagy tetszés szerinti adomány fizetésére kötelezhetik magokat. Az alakuló gyűlést illetőleg ápril 23-ban állapodtak meg. melyen való részvételre gróf Károlyi Istvánnét, gróf Károlyi Gyulánét és a központot felkérik. — Tulipán-mozgalom. Haladó-párti zsurnaliszták a hazafias lelkesedés útját is tövisessé akarták tenni, hogy a szent-tüz mielőbb kialudjék. — Ráfogták, hogy a hazafias jelvény is a fekete-sárga országban, Bécsben készül. — Az ő erőforrásuk ott született s rossz agyafúrtsággal azt a nevet most a haza lelkesedése ellen akarták kihasználni. Tervük csődött mondott, mint Tisza István kezében a szabadelvű párt monopóliuma. — A közönség a kósza híreknek fel nem ült. — Napi lapok is már megcáfolták azt, de mi is hiteles hely nyomán tudathatjuk, hogy a tulipán-mozgalom vezetői által készített jelvények Budapesten készülnek, aminek még az is egyik tanujele, hogy a vállalkozók a sok száz ezer jelvényt — munkások hiányában — gyorsan előállítani nem tudják, — holott Bécs az ő rongy portékájával — ha nála történik a megrendelés — már rég elárasztott volna bennünket. — Ne higyjünk tehát azonnal minden híresztelésnek. — Oltáregyesületi felolvasó-est. Harmadik évi cyklusának utolsó estéjét f. hó 1-én rendezte az egyesület talán még az előbbi fényes ünnepségeit is felülmúló ritka sikerrel. Az utolsó estről szólván, különös elismerésünket fejezzük ki a nemes és derék egyesületnek, hogy társadalmi életünk irányításába oly előkelő módon belevegyült és három esztendei ily irányú munkásságával városunk intelligens közönségének egyik leghalóbb kulturális intézménye lett egyik egyesületünk sem tett az utóbbi időben ennyit az Ízlés, nemes szellem és gondolkozás fejlesztésére, mit ez a fiatal, rokonszenves egyesület, a mely más irányú munkássága mellett; módot talált arra, hogy megébreszsze pangásnak induló, közönyös szellemi életünket. Az oltáregyesület lapjára kell Írnunk egyik újonnan alakult kört is: az úri zeneműkedvelők egyesületét, a melytől sokat várunk abban a remélt jövőben, a melyben majd nemes verseny' ébred mind jobban szaporodó kulturális intézményeink között. Az Oltáregyesület az idén öt felolvasó estét rendezett, mindegyike nemesen válogatott műsorával igazi lelki gyönyörűséget szerzet a nagyszámú, előkelő hallgatóságnak; és bár az egyesület munkássága katholikus irányú, a leg- távolabról is elkerülte a felekezeti súrlódások fölidézését, a mire legfényesebb bizonyság az a közönség, a melynek soraiban mindig ott láttuk nagy számban a protestáns és izraelita felekezetek előkelő képviselőit, a kik egy lélekkel, egy gyönyörűséggel emelkedtek fel a szellemi és vallásos élet ama szép világába, a melyet ezek a minden ízökben tartalmas felolvasó esték nyitottak meg közönségünk előtt. És a közönség ki nem fáradt, szomjazva várta a három- hetenkint ismétlődő estéket, a melyeken mindig szinültig, sokszor zsúfolva megtelt a kaszinó nagyterme. Változatosság, tartalmasság, előkelő ízlés jellemezte az esték mindegyikét. A szárnyaló hit komoly, fönsőséges gondolatai mellett helyet talált mindig a zene- és ének művészetének bája, a mosolygó derűsség, a lelkesedő hazafiasság, az oktatás, okulás és gyönyörködés. A színes, hangulatos műsorok egy-egy száma sokáig emlékezetes lesz a hallgatóság előtt. Wolkenberg Alajos dr. magas és magvas előadásai, Tóth Mici monológja, egy-egy művészi zeneszám, melodráma, élőkép, énekszám, vagy szavalat friss elevenségeikkel majdnem feledhetetlenek Elismerésünk e szavait el kellett mondanunk az esték befejezésével, hogy ily módon kifejezzük az egyesület lelkes vezetőségével szemben közönségünk általános, hálás hangulatát. S ez elismerésben benn van a kívánság, a mely a jövőben is sokszoros megismétlődését óhajtja e szép missiót végzett előadásoknak. Az Olláregyesület ápril 1-i estje koronája volt az idei felolvasó estéknek. Oly nagyszámú és előkelő közönségre, mint a mely még a karzatot is zsúfolásig megtöltötte, alig emlékezünk. A szerény címnél több is volt ez az est, számai akármelyik fényes hangverseny műsorába is beillettek. Bizonyos jóleső patrióta büszkeséggel hallottuk a megjelent debx-eceni és szatmári vendégektől, hogy ily közönséget és ily programmszámokat az ő városukban nem láttak s nem élveztek. Mint ismerősünket köszöntöttük Janitzky Margitot, ki már másodszor szavalta el Prónay- Szent-Gály »Rákóczy zászlaját»-t, most teljes zene és énekkisérettel. Ugyanaz a művészi feldolgozás, hazafias hév, mely első alkalommal oly hatásossá s kedvessé tette e szép melodrámát, jellemezte a mai előadást is. A mint szava megcsendült, a közönség szemében tűz, s szivében melegség volt kísérője s legszebb jutalma. Nem tudtunk betelni a zene- és ének- kiséret gyönyörűségével sem, a melyek oly híven fejezték ki a költemény minden szépségét s nagyban emelték annak hatását. Olesnilzky Emilia és Wagner Mariska jelent meg ezután a zongora előtt, hogy Gobby »Magyar ábránd«- jaiban gyönyörködtessenek. Oly szomorúan megrázok voltak as első akkordok, mint a magyar ember lelke, ha valami baj éri. Fokonként tűnt ez a bú s emelkedett a vigság szava s a végén már szinte szilajon tombolt az öröm a zongora húrjain, a melyekből oly varázslatosan bús, édes s örvendő hangokat csalt ki az előkelő ügyesség s a remek összejátszás. Nem akart a zajos taps elülni, mig meg nem ismételték egy részét. Alig hallgatott el ez a vihar, újra felzugott, mikor a közönség jó ismerőse, mondhatnánk kedvence, Wolkenberg Alajos dr. rokonszenves alakja megjelent. A viszontlátás öröme volt ez. Hogyne hatotta volna meg őt is a viszontlátásnak ez a fölemelő érzése ? — hogyne hatotta volna meg úgy, hogy ettől a themától meg se tudjon szabadulni s egy finom művészettel átgondolt, szellemes fordulatokban bővelkedő, emelkedett stilusu előadásban a viszontlátásról ne csevegjen az ő elegáns formájában?... Sürü taps volt a közönség hálája s foglalója a »viszontlátásra.« E remek beszédben különben lapunk olvasói
