Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-12-16 / 52. szám

Nagykároly, 1906. december 16. 52. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. €5 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. . — Telefon szám: 58. — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. ......... : Kéziratokat nem adunk vissza. ­La pvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Előfizetési árak: Egész évre .............................. .. .. ............. 8 korona. Félévre ................................................................ 4 korona Negyedévre.......................................................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. ~~ *" " Társadalmi bajok. Nagykároly, dec. 14. (Z.) Az ideálisabb lelkek azt gondol­ták, hogy midőn a szadelvü eszme dia­dalmaskodott s megszületett a politikai egyenlőség, társadalmi bajaink önmaguk- tól orvoslódnak. Csakhamar kiábrándította őket á következmény. A politikai egyenlő­ség még fokozta a társadalmi egyenlősé­get. A kialakult polgári társadalomnak kér­lelhetetlen ellensége támadt a munkás osz­tályban, a proletárságban. A proletárság testének és lelkének kizsarolóját látta a tőkében. A tőke lett tehát az az újabb zsarnok, amellyel szemben a forradalom piros zászlaját kitűzték. A proletárságnak igaza volt, amidőn a tőkében ellenségét látta. A gazdag gyá­rosok és tőkepénzesekkel szemben csakugyan tehetetlen volt. Az azonban már más kér­dés, hogy helyes irányban haladott-e az orvoslás utján? Az eszme sohasem egyenlő a való­sággal. Elvontan Saint-Simon gróf és Fou­rier tanai vonzók, de merő utópiák. Marx és Lassale Ferdinánd már közelebb jutottak a való élethez. Hogy mennyi gyúráson kel­lett még az ezektől hirdetett tanoknak is átmenniök, arról az Internationale kong­resszusai tanúskodnak. Ma már minden gondolkodó ember belátja, hogy a mérsékelt szocialisták kí­vánalmai közt sok olyan van, amelyet or­vosolnia kell. Igen, de mikor nemzetközi szocializmusról van szó, a magyar ember­ben az általános ember és a hazafi kél harcra egymással, S csöppet sem csodála­tos, ha a magyar ember győz. S ha a nemzetköziek jelszavának hallatára: Világ­proletárjai, egyesüljetek, valósággal hátbor­zongást érez. Igaza van Justh Gyulának, a Magyar- ország függetlenségéért küzdő párt mindig demokratikus irányban haladt. Nem is tu­dom elhinni igazi függetlenségi érzelmű magyarról, hogy feudális intézményeket akarna életbe léptetni. Viszont azt sem tételezhetem fel, hogy a szociális kérdés orvoslásánál a magyarság állását óhajtaná valaki veszélyeztetni. Ideák felvetése, nem egyúttal azok megvalósítása is. Mennél több eszme merül fel, annál könnyebb azokból a helyeset, az életre valót kiválogatni. Annyi tény, hogy azt az egyet sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a ma­gyar birtokos osztály szintén védelemre szorul. A birtokos osztály volt az állam- fenttartó elem s az ma is jó részben. Viseli az államterhek legjavát és a kisbirtokos osztály nem kevésbbé küzködik a megél­hetéssel, mint a munkás osztály. Magyarország közállapotai lényegesen különböznek Német-, Francia-, vagy An­golország közállapotaitól. Azok elsősorban iparos államok, hatalmas gyárakkal ren­delkeznek. Öntudatos, müveit munkásszer­vezeteik vannak. A magyar ipar még mankón jár. Ná­lunk a gyári munkás javarészében idegen Annak a föld nem hazája. A magyar tár­sadalom megbontása szinte jól esik lel­kének. A magyar földmunkás elégedetlensége nem uj keletű. Szinte természetes folyo­mánya ez az 1848-iki jobbágyfelszabadí­tásnak és az örökváltságnak. Sok magyar magyar maradt akkor földbirtok nélkül. Minthogy a földmunkánál egyébhez nem értett, csak dicséretes törekvés nála, hogy maga is földhöz akart jutni. Bizonyos, hogy a latifundiumok miatt ez nehezen ment és megy. A gyógvitó irt azonban mégis meg­találtuk volna, ha a mostaniakhoz hasonló derék minisztereink vannak. A gazság azon­ban mesterséges erjesztést használt ott, ahol a természetes folyamat vezetett volna biz­tos és megnyugtató eredményhez. Mert ha belátjuk azt, hogy a orosz természetnek Bakunin elvei felelnek meg, mely mindent rombolni akar. A román né­pek, az olasz és a fratieia. is inkább az anarkizmus felforgató tételeihez vonzódnak. A német már jobban tiszteli a fennálló kormányhatalmat, tehát békés utón, kölcsö­nös megegyezéssel akarja célját elérni. Sőt amint a legutóbbi események igazolják, a német szociáldemokraták tiltakoztak a fel­fogás ellen, hogy ők mások akarnak lenni, mint németek. Miért ne hinnők akkor el, hogy a magyar társadalmi kérdés a nem­zetközitől elütő, magyar formában inkább megoldható. A magyar gazda és munkása soha nem látta egymásban ellenségét. Csak a német izgatok, kik otthon hazafiak, nálunk meg nemzetköziek, még inkább Kristófy és ocs- mány bandája voltak azok, kik az egyenet­lenség magvait elhintették. Ki kell dobálni az izgatókat, el kell taposni a Kristófy-féle magvakat, akkor bi- zonnyára hamarosan elkövetkeznek a béké­nek a napjai. Megkell találnunk a módot, hogy munkás és munkaadó egyformán meg­találja a kellő védelmet. Egyikre ép úgy szüksége van a hazának, mint a másikra. Egyik a másik nélkül szintén nem igen boldogul. A munkás kéz kölcsönös törekvés mellett jobban megtalálja majd itthon bol­dogulását, mint Amerikában. Vegyék munkásaink figyelembe, hogy Amerika sem az az Eldorádó, hol a sült galamb az ember szájába repül. Ott a munkát fizetik, de ki is használják az em­bert. Hasonló kihasználásával az erőknek itthon szintén célt lehet érni. Ne szenvedélyek vezessenek a társa­dalmi bajok megvitatásánál, hanem vegyük elő jobbik eszünket és hazafias érzületünket. Se munkás, se munkaadó soha szem elől ne tévessze, hogy magyar! A nemzetközi eszmék kielégíthetetlen vágyakat ébreszt­hetnek, de megnyugvást és boldogulást nem szülnek. Á közigazgatási bíróság döntése a közigaz­gatási bizottsági tagválasztás ellen beadott panasz tárgyában. Élénk emlékezetben van még, hogy az október 17-iki vármegyei közgyűlés a megürese­dett öt közigazgalási bizottsági tagsági helyre élükön Károlyi István gróffal a vármegye törvény- hatósági bizottságának öt olyan tagját választotta meg, a kik a lefolyt nemzeti ellenállási harczban az első sorban küzdöttek a darabant korszak nemzetellenes ^törekvései ellen. Az is tudva van, hogy a választás ellen panasz lett beadva a köz- igazgatási bírósághoz, a mely panasz, a mint már erről is hirt adtunk, állítás szerint a Nagy László tolla alól került ki. Ezt a feltevést, hogy t. i. csak­ugyan a vármegye Jakabja készítette, a panaszt, megerősíteni látszik a közigazgatási bíróságnak múlt hó 29-én kelt döntése, a melylyel a panaszt illetékesség hiányából visszautasítja. Tudni kell, hogy a közigazgatási bíróság szervezetét és hatás­körét megállapító 1896. évi XXVI. t.-cz. 1897. január 1-én, tehát épen tiz évvel ezelőtt lépett hatályba; tudni kell továbbá, hogy e törvény taxatíve felsorolja mindazokat az ügyeket, a me­lyekben a közigazgatási bíróság bir hatáskörrel dönteni; tudni kell, hogy a közig. biz. tag vá­lasztás elleni jogorvoslat elbírálása nem a közigaz­gatási bíróság, hanem a belügyminiszter hatás­körébe tartozik; tudni kell, hogy az alispán az, a kinek hivatali állásából kifolyólag úgyszólván nap-nap mellett kellene foglalkoznia a közigaz­gatási bíróságról szóló törvénynyel; tudni kell végül, hogy Nagy László tizenhat éven át alis­pánja volt e vármegyének. Ha mindezeket tudjuk és mérlegeljük, egy újabb adatot kaptunk arra, milyen kvalitású ember vezette tizenhat éven át e nemes vármegyét az orránál fogva. — Fellebbezés nem adatván be a választás ellen, az jogerős s igy január elsejétől kezdve a közigazgatási bizott­ságban is teljes erővel érvényre jut az a nemzeti irányzat, a melynek eddig egy-két elszigetelten álló tag, nem irányitó vagy döntő, hanem csak demonstrativ jelentőségű felszólalásán kívül semmi támasztéka nem volt a vármegye eme legfontosabb bizottságában. E helyütt említjük meg, hogy Szu- hányi Ödön közigazgatási bizottsági tagságáról való, általunk már régebben jelzett lemondását beadván, a deczember hó 28-án tartandó rend­kívüli közgyűlésnek módjában lesz az október 18-iki közgyűlésen elkövetett azon tévedést, mely­nek következtében Jékey Zsigmond a bizottságból kibukott — megreparálni. A törvényhatósági bi­zottság bizonyára egyhangú választással fog neki kellő elégtételt szolgáltatni a sajnálatos véletlenből származott mellőzésért. Az erdődvidéki akczió. — Saját tudósítónktól. — Többször adtunk már hirt lapunkban azon mozgalomról, mely az erdődvidéki immár igazán tűrhetetlen állapotok s külö­nösen a teljesen elhanyagolt útügy szaná­lása iránt megindult az Erdődön ez évi szeptember 15-én megtartott nagy értekez­let kezdeményezéséből. A mozgalom egy nevezetes pontjához jutott el e hó 14-én, a mikor a járás 80 tagú küldöttsége Eötvös Róbert főszolga­bíró, Láng Ferencz esperes plébános és Rébay Dezső uradalmi intéző vezetése alatt a vármegye fő- és alispánjánál tisztelgett és átadva nekik a járás sérelmeit elpana­szoló és az orvoslás módjait megjelölő emlékiratot, támogatásukat és vezetésüket kérte ki a mozgalom tovább vitele tekin­tetében.

Next

/
Thumbnails
Contents