Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-11-10 / 45. szám

45. szám.

3-ik oldal.

A Kölcsey-Egyesületnek eszerint providenti- alis szerep jut Szatmármogye jövőjének előkészítésében, kulturális kialakulásában. Ne ejtse el a szerepet, el ne zsibbadjon a kezdeményezés energiája, hanem egyesült erővel, jóakaratukkal vigye előbbre a jó ügyet.

I)r. Csirbuss Gésa.

Rákóczi-emiékek.

A „Szatmárvármegye“ legutóbbi számában 11. Rákóczi Ferencz vallomásaiból“ egy részlet közöl- tetett, a melyben hivatkozás történik két történelmi nevezetességű levélre a melyeket Rákóczi, József császárhoz és az országból történt eltávozásakor Károlyi Sándorhoz intézett. Mindkettő viszatük- rözi Rákóczi lelkületét, s az utóbbi különösen azt, mily bizonyossággal remélte a külföldi segítséget.

Vármegyénk levéltárában megvan Púlay János munkája kézirati másolatban „Szatmári pacificátió“ cim alatt. Pulay János gróf Pálffy János titkára volt, a ki 1718-ban összeálitotta a békekötés tárgyalási iratait s különösen a folyt levelezéseket s ezen munkáját gróf Pálffy Jánosné gróf Gábor Theréziának ajánlotta azzal, hogy „ezen munkát Excellentiád is megolvashassa, ime magyar nyelvre fordítottam.“

Ezen munkából közlöm a fent említett két levelet szőrül szóra, a mint következik.

1. Rákóczi levele a császárhoz.

Felséges Római Császár és Király!

Valamint ezen Nemzetnek két Esztendeigh tartó fegyverkezése, és annak megegyesülése, a mi szabadságunknak meg sértődését jelentette, úgy bizonyára már most nagyobb részint visza térvén a vármegyék Felség hivségére magam boszuállást kívánó indulatomnak és megátalkodásomnak tulaj- donittatnék, ha az óhajtott Szent békesség megtérítésének mógyát keresni el mulatnám, mind azért hogy hazabélieknek ki ontandó vére meg állittas- sék, mind pedig hogy hazának utolsó pusztulása el távoztassék; mely jónak elérésére, noha a sokszor elő vett Tractak által egynéhányszor utat kerestem, alig találtam helyesebbet, mint ha Felséged kegyelmességéhez folyamodgyam : jól tudom Felséges Császár sokan lesznek olyanok, a kik ezen én meg alázásomat sok féle képpen fogják magyarázni, hogy tovább-is engemet ezen hadakozás okának állitván, az én ellenem lett és elhiresi- tett számkivetésemnek erejét helyben hadgyák, de engedgye Felséged (minden alázatossággal kérem) kevés szóval előhozni azokat, a melyeket magam oltalmára elő számlálhatok, mert kegyelmesen emlékezhetik Felséged az én személyemről, a ki Felséged Udvarában, szájnós esztendőkig lévén, semmit mást nem kerestem, csak hogy Felséged kegyel- mességét megérdemelhessem, valameddig az én alattomban való titkos ellenségimnek üldözése által fogságban vettetvén szabadulásomat minémü okokbul keresni kéntelenittettem, azon tőmlöcz házban hagyott írásom (a ki manifesztum levelemhez hozzá van téve) meg mutathattya. A mely által valamint előbb onnét Írott könyörgésim által is semmit egyebet nem kívántam, hanem hogy az Haza törvényének igazsága nékém is szolgáltassák És akkor is ámbár letapodtatott, és rab, az én elszöké- semről az Országunk Törvényeinek annyira ellenkező székire hivattattam és azután közel kétt esztendeig való számkivetésemnek és üldözésemnek, nyomoruságit szenvedvén, midőn a Törvény ellen való széknek ellenem hozott szent mtziáját meg értettem : Minémü szabadulásomat remélhettem, haAz erőszak nem győzedelmeskedhetett felette ; a Gondviselés kiszabadította börtönéből, visszaadta a nemzetnek, mert nagy feladatát még ezután kellett betöltenie. A szabadságát visszanyert rab Lengyelországba menekült, honnan Bercsényivel együtt már mint a magyar szabadságharc vezéralakja lép hazai földre. Felhangzott, s a Kárpátok bércei megsokszorozva visszaverték a „Recrudes- ' cunt inclytae gentis Hungarae vulnera“ hatalmas szózatát, a nép pedig nagy tömegekben sietett a kibontott zászlók alá. Valamint az alpok magas, hófödte vállairól megindult lavina lefelé haladtában újabb és újabb tömegekkel gyarapodva végveszedelemmel fenyegeti a hegy lábánál elterülő falvakat és virágos réteket; éppen igy növekedett napról-napra az a 9000 főnyi zsoldos csapat, melylyel Rákóczi átlépte a Kárpátok gerincét oly félelmes haddá, hogy az előbb vakmerő, elbizakodott német sereg futni volt kénytelen.

Kérdezhetném azonban, hogy miért csatlakozott hozzá oly nagy tömegekben a lakosság? — a feleletet Rákóci egyénisége adja meg. Nem hirdetett fényes Ígéreteket, de minden tette, felhívásának minden sora bizonyítéka volt annak, hogy nem a hírnév csalóka fényéért, sem a múlandó dicsőségért fogott fegyvert, hanem szeretett hazájának valódi érdekeiért bontotta ki a Szűz Máriáslobogót ; — nem a király, de a kormányrendszer ellen, mely következetesen a magyar nemzet alkotmányos jogai és a magyar nemzet magyar volta ellen tört.

Nem vázolom a harcok lefolyását, melyekben a vezérek, Bercsényi, Eszterházi, Sibrik, Balog

remélhettem, hanem a Nemzetiül, és Országbéliek- tül, kiknek szabadságit személyemben-is meg sértődöttnek lenni tapasztaltam: Bélépvén azért Hazámban, nem külső hadakkal, hanem az egy igasság- gal támogatatván, nékem és az Országnak tett rövidségeket közönséges manifestum leveleimmel el hiressittettem, melyekben semmi más béiratva nem találtatik, hanem csak az ami most-is Felségednek a Posonban lévő Országh Gyűlés által elibem adatott. Érzette azokat az egész Nemzet, és mivel, hogy a köz romlás egyességet okozni szokott, az Ország Törvényei, és szabadsági mellet (a kikre Felséged boldog emlékezetű Attya-is meg eskütt vala) úgy mint az által-is még erősittetett fegyver fogásra indéttattunk, mellyeknek csatto- gási között, mihelyest észre vettem, hogy az egész ország velem egyett ért, Ország gyűléséit hirdetvén Szécsin várossában, minden hatalmat a ki akkoráig nékem Törvény által a fegyverkezésre engedtetett vala, az Országnak visza adtam, és úgy magamat az Ország rendei, akarattya alá vetettem, kik- tíil egyenlő szóval az őszve szövetkezett Magyar- ságh Vezérlő Fejedelmivé választattam, s az Haza szabadságinak oltalmazására és egy máshoz való hivségre kőteleztettem, úgy hogy a -fegyvernek szerencsés, és szerencsétlen folyamattya között is a közügyet meg oltalmazzák, Esküvésemnek, és kötelességemnek eleget tenni, mind igyekeztem, s mind tartoztam is vele. Az Ország Csendességét pedig anyiszor helyre hozni igyekeztem, mind választásom előtt Gyöngyösön, Selymeczen, mind pedig azután Nagy Szombatban, és Tolvay Gábor által-is el kezdett munkálkodások meg mutatták, hogy el keriillyem azon dolgokat-is, a kiket e végre a Tengeri hatalmasságok, és Musqva Czár közben járóinak-is jelengettem de olly haszontalan igyekezettel, hogy még most-is minden háborúságnak, és pusztulásnak alája vettetetnek nézni, fegyvertől, és erőségektiil, nagyob részint megfosztatott Hazámat kéntelenittetem. És azért méltán, a mint mondám sóhajtani inkáb, hogy sem esküvésem erejével annak ügyét meg tartani hitettetném, ha mind azokkal edgyütt, a kik még s vélem egyenlő hittel kőteleztettek, munkálkodni elmulatnám Felséged kegyes elméjét nyomoruságinknak vége sza- kasztására indítani. Ha azért a rövidebben előhozott okok Felséged személye előtt igazaknak láttatnak Felséged igasságát, ha pedig különben ? Attyai kegyelmes voltát kérjük, hogy mi is min- nyájan a kik eddig fegyvert viselni kényszeritte- tünk Országunk Törvényei és szabadsági (kik Felséged esküvésével is meg erősittettenek) úgy Jószágainknak adatásával-is, mind Magyar Országban, s mind Erdélyben élhessünk. A mint mint ezekrül, s mind tőbbekrül tekintetes Gróff Károly Sándor Generális Marschallussunk által minden alázatossággal Elménket Felségednek ki nyilatkoztatni akartuk : kit hogy Felséged kegyelmessen meghalgasson, alázatossal! kérem. Indétsa erre Felségedet, az Igas- ságh, és kegyeim esség, a kik az királyok székinek Istápja, vigye reá a jövendő dolgok által látása és az Országnak kővetkező romlása háborúk támadási, és ezer féle romlások, a mellyeknek következéséiül én magamat, az én levelem által meg menteni kívánom, a midőn ezen kérésemmel Felséged Igasságát, és kegyelmességét tovább-is kérvén kérem. Maradok Felséged

Salánk 11 február. 1711.

alázatos szolgája :

Rákóczi Ferencz.

És noha a dolgok follyamattyárul nagyobb részént kétségben eset vala a Fejedelem, mind az által továb való folytatásirul is elméjét teljességgel el nem vette, hanem bizontalan lévén kiinene_________S 1 A T M Ä R V Á R M E G Y E. __

, *

Á

dám, Vak Bottyán, Károlyi, Vay, Forgács és mások a magyarság harcratermettségét beigazolták; nem a visszavonást, melylyel Rákodnak szembe kellett szállania; elmellőzöm az ellentörekvéseket, az árulást, csak az eredményt, a végkifejlettet érintem, hogy kevéssel azután, mikor Thökölyi és Zrínyi Ilona, kit az elfogott Heisler tábornokért kiváltottak, megtértek őseikhez, reá nézve sem maradt más ut, mint az, hogy vándorbotot kezébe véve néhány, hozzá mindvégig hűségesen ragaszkodó emberévevel megváljon a földtől, melyért harcolt, úgy, hogy többé ne láthassa viszont. Elhagyta hazáját, eltávozott önként, mert lelke nem bízott az ígéretekben, nem hitte, hogy őszinte az udvar szándéka, nem tudta meggyőzni önmagát arról, hogy a békepontokat megtartsák, melyeket Károlyi Sándor és Pálffi állapítottak meg. Annyi békét . mellőzött már a hatalom, annyi törvény maradt papíron! Nem fogadta el, bár az ő személyére nézve amnestiát biztosított, mert önmagához és tetteihez következetes akart maradni.

Számkivetése idejét Lengyel, — majd Franciaországban tölti, végül 1717-ben a szultán meghívására Törökországba távozik, a török ad neki otthont Rodostóban, a Márványtenger partján, e kis helységben, távol az intéző köröktől, mert az a bizonyos kéz itt sem nyugodott, ide is elért. 0 azonban ezzel már nem törődött, a hittül áthatott lelke, mely „Vailomásai“-ban oly megkapóan, oly őszinte nagyszerűséggel nyilatkozik meg, elfordult e földi világtól, melyben számára tövisek termettek rózsák helyett, az ég felé vetette tekintetét, hol bocsánatot és jobb hazát remélt. Idejét vallási

tele, külső munkálkodásit-is abban hagyni nem akarta. Azért azon Hónapban Groff Károly Uramnak ennehány rendbéli levelei által plenipotentiát adott, és mindazokban a miket Hazájának, és Nemzetségének javára célozók volnának, hatalmat adott egész hadait, s-erősségeit kezéhez adván a végett a Vármegyékre-is patens Levelet Íratott és úgy Salánkrul megindulván Lengyel Országban mentt, kinek-is az első plenipotetiális Levele igy következik.

Közli: Schönpflug Richard.

(Folyt, köv.)

. / közigazgatási bizottsági tag választás ellen több törvényhatósági bizottsági tag részéről felebbezés lett beadva. & idő szerint egyedül a tény egyszerű konstatálására szorítkozunk s fenntartjuk magunknak az ügy behatóbb és felderítő tárgyalását akkorra, a mikor a fellebbezési hatóság véghatározatát meghozza. Már ezúttal kifejezést kell azonban adnunk azon hiedelmünknek, hogy a felebbezés tulajdonképen i oka az, hogy a vármegye bizonyos körei még mindig nem tudtak beletörődni a dolgok uj rendjébe és különösen kedvük ellenére van, hogy a törvényhatósági bizottság bizalma, élükön Károlyi István gróffal, azokat választotta be a vármegye összes bizottságainak eme legfontosabbikába, akik az alkotmányvédelemben és nemzeti ellenállásban kezdettől fogva élénk és exponált részt veitek.

A vármegyei

közigazgatási bizottság ülése.

A közigazgatási bizottság november hó 9-én dr. Fahtssy Árpád vármegyei főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott.

A választott tagok közül Domahidy Sándor, Jékey Zsigmond, Luby Géza, Nemestóthi Szabó Antal, Szuhányi Ödön voltak jelen, a távollevőket a bizottság jegyzőkönyvbe vette ; az egyes szakelőadók jelenvoltak; a t. főügyészt Almásy Ignácz t. alügyész, a t. főorvost pedig dr. Czakor Lajos tb. főorvos helyettesítette.

Az alispáni havi jelentés szerint a közigazgatás ügymenetét általában semmi rendkívüli körülmény meg nem zavarta; 'a vármegye főispánja Bogcha Ferenczet és dr. Pinkóczi Sándort köz- igazgatási gyakornokoknak nevezte ki előbbi a mátészalkai főszolgabirói hivatalhoz, utóbbi pedig a központi közigazgatáshoz van beosztva, az újonnan választott szolgabirók közül Kállay Szabolcs a f.-gyarmati, Szabó István a nagykárolyi főszolgabíró mellé van beosztva, egyszersmind Szabó Zsigmond szolgabiró Szinérváraljára van áthelyezve ; felemlíti még az alispáni jelentés, hogy Nagyszokond és Lophágy község határában október hó utolsó napjaiban nagyobb mérvű erdőégés volt, melyet az oda kirendelt karhatalom igénybe vétele előtt eloltani sikerült.

gyakorlatokkal, irodalmi munkássággal és kézimunkával töltötte. Barátai lassankint elhaltak oldala mellől, s ő maga is azon tudattal hajtotta fejét örök állomra 1735. ápril 8-án hajnalban, hogy semmiféle igazságtalan cselekedet sem szeny- nyezi be emlékét az utókor előtt.

Rákóczi és a vele kibujdosottak hamvai ott szunnyadtak Rodostóban a lazarista atyák templomában, mig a legújabb időben a nemzet fel nem ébredt és királyával egyetértve nagy fiát szüleivel, nem különben társaival haza nem szállította, hogy az oly hévvel szeretett hazai földben adjon nekik nyugvóhelyet; sírjaik pedig a nemzet szenthelyei legyenek, melyekhez elzarándokolva erőt és kitartást meríthessünk a megpróbáltatások napjaiban, állhatatosságot, ha a balsors tépi a nemzet testét, igaz hazafiui érzést, ha a béke magasztos ölében lelohadna, vagy megszűnnék lobogni.

Menjünk el tisztelt Hallgatóság és Kedves Tanulók mi is legalább elménkben oda, hol a nemzeti kegyelet a jelen pillanatokban ünnepel s régi adóját lerója, ejtsünk egy-egy könycseppet koporsóikra, egyesítsük imádságainkat az ott ünneplők imádságaival, hogy a kik eddig hontalanságot szenvedtek, hazájukba visszatérve békés, csendes nyugvóhelyet találjanak.

Rákóci szelleme, ki földi pályádon úgy össze- forottál a nemzet szellemével, te őrködjél e hamvak felett, de lebegj mi felettünk is, hogy Téged utánozva közreműködhessünk az óhajtott béke megtartásában !