Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-11-04 / 44. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. «MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, äs* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoli-utca 12. sz. a. ----- Telefon szám: 9. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.- Kéziratokat nem adunk vissza, z: November 6. Nagykároly, november 3. (—cs) A mi az országos politikán k 1904. november 18-ika volt, az volt a mi vármegyei közéletünkben 1905. november 6-ika. Mind a kettő ravasz praktikával ki­eszelt, erőszakos n keresztül hajtott törvény- ellenes csíny. Nem tesz közöttük lényegi különbséget az, hogy az e ső az ortodox hatvanhét, a második a haladópárt méhé- ből született, mert hiszen alapjában véve e kettő ugyanez. Eredményűk is ugyanegy lett: az eiső megdöbbenés után törhetlen szolidaritásba lépése minden tisztességes politikai elemnek, a nemzeti eszme feltét­len érvényesülése amannál az országos, emennél a vármegyei politika minden te­rén, csúfos felsülés, nevetséges kudarc azok részére, a kik a nemzet, illetve a vármegye hazafias érzését tettre képte.en letargiába sülyedettnek képzelték badar elbizakodott­ságukban. Ez utóbbi napnak, november hatodi- kának, a darabon-kormány törvénybe en főispánja erőszakos székfoglalásának évfor­dulóján vármegyei nemzeti ellenállásunk küzdelmének minden eseményei felidéző a- nek emlékezetünkben. Nem haszon nélkül való, ha rekapituiá.juk azokat röviden, egy esztendő időközi távolságának perspektívá­jából, immár teljesen higgadtan, szenvedély- telenül, a győztesfél nyugodt öntudatával. Ma már nem egy olyan tényt megá lapít­hatunk, a melyek a harcz hevében figyel­münket kikerülték, egységes képet alkotha­tunk a szemeink előtt kaleidoskopszerüen leviharzott eseményekről, tisztán látva akkor még csak sejtett dolgokat, átélve egy uj korszak több mint fé.esztendőnyi idejét, be­cses tanulságokat vonhatunk :e a jövőre nézve is. Az, a ki a nemzetellenes tábo.r é én az akkori események középpontjában állott, el van hantoiva mélyen és örökre, — nevét sem emlitenők, ha a krónikairói hűség reá nem kényszerítene. A Tisza-féle november 18-iki par.a- menti erőszak Szatmárvármegye közönségét épen úgy megdöbbentette, mint az ország- minden hazafias érzelmű vármegyéjét és mégis Szatmárvármegye 1904-iki deczem- beri közgyűlése o.y óriási többséggel sza­vazott bizalmat Tiszának, a mekkorát ma­guk a régi korszak legfanatikusabb kö­vetői sem remeitek. E szégyenletes eredmény akkor csak elszomorító, de nem egyszers­mind meglepő volt. A politikai vélemény szabadságot ama kor vezetői, Kristóffy és Nagy László vaskézzel tartották e.nyomva, a hazafias pártoknak sem szervezetük, sem orgánumuk nem volt, az egész vármegyei közélet a személyes uralom tultengésének sivár képét mutatta. E bizalmi szavazat méltán kelthette a Tisza kormányban azt a hitet, hogy Szat- márvármegyére bármily nemzete1 lenes ak­ciója támogatásánál bizvás; számíthat. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. A január 26-:ki képvise ő választás eredményei ugyan teljes mértékben deza- vu Iták a vármegye törvényhatósági bizott- s igának szavazata", mindazonáita1 maga a közgyü és nagytöbbsége még hosszú időn, hónapokon át nyögött a személyi uralom b űnöseiben, nem is téve kísérőiét a felsza­bad u ásra. A vármegyék 1905-iki tavaszi közgyű­lésein már itt is ott is fe hangzott a tiltakozás szava a többségre jutott koalíciós pártokkal űzött játék eilen, ámde Tisza ji.nius köze­péig helyén ült, mint bukott miniszterelnök, Nagy Lászió tehát várakoztatta a v rmegyé , nem engedte megnyiiatkozni hazafias irány­ban, viszont nem mert kísérletet tenni az e lenkező irányban sem.. A darabont kormány székfog'alása és a képviselőház junius hó 21-iki határozata után elemi erővel tört ki a vármegyék til­takozása. Csak Szatmár vármegye nem adott é etjeit magáról. A kedélyek azonban annál inkább for­rongtak. Magánúton egyre” é énkebben sür­gették az a’ispánt a tiltakozó és ellenállási határozat meghozatala céljából közgyűlés összehívására. Kezdetben határozottan ellen­szegült e kívánságnak, eképpen akarván jutalom érdem'ő szolgálatot tenni a már be ügyi-ügyvivő Krisióffynak, — később látva a hazafias hözvélemény egyre erősbödő kuruc-hangulatát, régi szokás hoz képest paktummal akana megoldani a reá nézve mindenképen kellemetlen - kérdést. Az augusztus 3-iki nevezetes közgyű­lésen már jól szervezve vonultak fel a ha­zafias pártokhoz tartozó bizottsági ;agok. Alispáni hatalmi, személyes összeköt­tetései még talán képesek lettek volna az ellenállási határozatnak az adósze.lés és ujonczozás eltitkolására vonatkozó részét ki kapcsoltatni a tárgyalás anyagából, ha meg mert volna jelenni a közgyűlésen.'— Nem tette, betegség ürügye alatt távo ma­radt — és a nevezetes augusztusi közgyű­lésen a Varmegye törvényhatósági bizotts ága először szabadulva fel egy m'sfél évtizedes lidércznyomás súlya alól — egyhangúlag, lelkesen elfoglalra helyét a szé.ső ellenál­lási határozatokat hozó vármegyék között. Az a'apokat megvető e közgyűlés után há­rom nappal Nagy László elkövette az első kötelességszegést, a mikor a vármegye tiltó parancsa daczára felterjesztette a közgyűlés Határozatát a darabont-be.ügy-miniszterhez. Már augusztus 10-ikén e ténye miatt az alkotmányvédő bizottság fegyelmi eljárást és felfüggesztést javasolt ellene s a vár­megye szeptember 7-iki közgyűlése tizen­kilenc szótöbbséggel el is fogadta az al­kotni'nyvédő bizottság javaslatát. Kristóffy természetesen a legrövidebb idő alatt visszahelyezte fegyvertársát az alispáni székbe, ki a szeptemberi és októ­beri közgyűlések közötti időt lázas erővel haszn álta fel személyes összeköttetései erő­sítésére, tudván azt, hogy az őszi rendes közgyűlésen ismét összeütközésbe fog ke­Előfizetési árak : Egész évre ... 8 kor. Félévre .... 4 kor.. Negyedévre .... 2 korona. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fize­tési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldé e mellett 5 korona. __ZgmiZ Egyes szám ára 20 fillér. rülni a vármegyével. Közben egymásután bocsá.olta ki a közgyűlés alkotmányvédelmi határozatával ellentétes rendeletéit, mire az alkotmányvédelmi bizottság megismételte a fegyelmi eljárás és felfüggesztés elrendelé­sére vonatkozó j ivaslatát. Az októberi köz­gyűlés Nagy Lászlótól agyondolgozva ta­ll Ita a vármegyét. Közbe esett a szeptem­ber 23-iki császári fogadtatás nemzetalázó napja. A kishitüek megrémültek, az alispán terreurje végső erőmegfesziléssel dolgozott s az októberi 12-iki közgyűlés felmentet e a vádlottá", tizenkét szavazatnyi különbség­gel. Igaz, hogy e pyrrhusi győzelmet is csak úgy volt képes kierőszakolni az alispán, hogy egész seregét szavaztatta le az e kér­désben szavazati joggal nem biró községi tisztviselőknek — mégis a vármegye bea- vatatlan közvéleményére e nap azt a be­nyomást keltette, hogy a tizenhatéves sze­mélyes uralom uj életre kelt, megerősö­dő. t. Ebben a hiszemben volt maga Nagy László is és erejének téves hitében bele mert menüi a törvénytelen főispáni kineve­zés elfogadásába. Mindenre kész csatlósai harsogva hüdeíték vármegyeszerte kiváló közéleti erényeit, csinálták a hangulatot ins­tallációja zavartalan lefolyása érdekében, viszont az alkotmányvédő bizottság seré­nyen készi e.te elő a törvénytelen székfog- ialás megakadályozására célzó előkészüle­teit. Ilyen előzmények után érkezett el a feszült érdeklődéssel várt nap, november hatodika. Részletei kiirthatatlanul bevésődtek mindazoknak emlékezetébe, a kik a neve- ze es gyűlésen jelen voltak. Mintha ma is magunk előtt látnok demonikus, haláisápadt arcát, a mint a mit sem sejtő elnöklő fő­jegyző háta mögött lopva megjelent, mintha ma is előttünk volna az eskü letevésében segédkező Nagy Sándor komikusán hancia- bandázó alakja, — mintha ma is hahanók az elkeseredett haragnak viharos kitörését, a mely megrázta a vármegyeháza falait. . . November hatodika megpecsételte Szat­már vármegyében a régi rendszer sorsát. A csíny megtörténte után a habozok, a várakozók is egyértelműig magára hagy­ták Nagy Lászlót és kezdetét vette ellene a vármegye gyűlésén ki nem mondott, Ígé­rettel meg nem erősi ett, de egyre szélesebb és szélesebb körre terjedő társadalmi bojkott. Előre látható volt, hogy a sem politikai, sem közigazgatás' reál startalommal nem biró személyi uralom bukik, mihelyést elzáratik előle a magán érintkezésnek száz — és százérdeket kielégíteni Ígérő, kísértésekre és fenyegetésekre egyaránt alkalmas útja. Érdekszövetségei) alapuló rendszer másként, mint az érdekek folytonos kölcsönös elő­térbe helyezésével fenn nem tartható. Amint az összekötő láncszem, a magye főnök sze­mélye kikapcsolódott a kötelékből, széthul­lott egész rendszere, hívei vagy visszavo­nultak a fórumról, vagy több-kevesebb lel­kességgel és jóhiszeműséggel, már a szerint ■>v-

Next

/
Thumbnails
Contents