Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-10-13 / 41. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 41. szám. zéséről gondoskodjék; tudomására hozza a választmánynak, hogy oly pénzalap, mely az ünnepély céljaira felhasználható volna nincs, és nézete szerint a felmerülő költségeket egyedül a közművelődési pótadó alapból lehetne fedezni oly formán, hogy a pótadó 1/2 százaléka az ünnepély költségeire adassák, i/i százaléka pedig a Széchenyi társulat céljaira legyen felhasználva, ebből meg lehet állapítani, hogy a vármegye közművelődési pótadó félszázaléka, vagyis 8000, 8500 korona költség erejéig vehet részt az ünnepélyben, ezek után az állandó választmány Domahidy István, továbbá főispán és alispán részletes hozzá szólása mellett a törvényhatósági bizottság közgyűlésének utólagos jóváhagyása reményében a következő határozati javaslatban állapodott meg. HATÁROZAT. A törvényhatósági bizottság az állandó választmány véleményével elhatározza, hogy a II. Rákóczi Ferenc és társai szentelt hamvainak Budapesten és Kassán tartandó gyászünnepélyén részt vesz, azon magát képviselteti és felhatalmazza a vármegyei alispánt, hogy az ünnepélyen részvételt a következő pontok figyelembe vételével rendezze: 1. Két diszmagyar ruhás öltözetű lovas bandérista a budapesti ünnepélyes menetben Rákóczi korabeli zászlót és a vármegye zászlóját vigyék. 2. Vármegyei főispán vezetése alatt diszmagyar ruhás öltözetű küldöttség a budapesti ünnepélyen legyen jelen. 3. A kassai ünnepélyen diszmagyar öltözetű lovasbandérium és diszmagyar ruhás küldöttség vegyen részt. 4. Népies küldöttség is legyen szervezve megfelelő célszerű öltözetben. 5. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona, valamint Bercsényi és Csáki Krisztina koporsójára koszorút helyeztessen el. 6. Thököli Imre hamvainak Késmárkra szállításánál szintén diszmagyar ruhás küldöttséggel képviseltesse vármegyét és koporsójára koszorút helyeztessen. 7. Főispán és alispán részére diszmagyar ruhás öltözetű huszárokat állíttasson, azonkívül a koporsói menethez szintén hat diszruhás hajdút állíttasson. 8. Vármegyei alispán igyekezzék az ünnepély fényét a küldöttségben nyerendő minél több törvényhatósági bizottsági tag megjelenésével is emelni, megjegyeztetvén, hogy a küldöttség tagjai kizárólag diszmagyar ruhában jelenhetnek meg. 9. A törvényhatósági bizottság feljogosítja a vármegyei alispánt, hogy a felmerülő költségeket utólagos elszámolás kötelezettsége mellett a közművelődési pótadóból 8000—8500 K erejéig fedezze. INDOKOK. A törvényhatósági bizottság az állandó választmány véleményének elfogadása mellett a határozat rendelkező részében irt pontoza- tok keretében az ünnepélyen való részvétel rendezésére vármegyei alispánt felhatalmazza, annál inkább, mert Abauj vármegye törvény- hatóságának megkeresése szerint folyó évi október hó 14-ig az ünnepélyen való részvételt be kellett jelenteni s igy az idő rövidsége miatt a törvényhatósági bizottság a részvételnek módozataival előzetesen külön közgyűlésen nem foglalkozhatott. K. M. F. Jegyezte: MANGU BÉLA s. k. Dr. FALUSSY ÁRPÁD s. k. vm. tb. főjegyző, elnök, vm. h. I-ső aljegyző. Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 7-én délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a képviselők rendkívül lanyha érdeklődése mellett. Az ülés megnyitása után pár szóval Debreczeni István polgármester Torner Béla városi képviselőt parentálta el, majd jelentette, hogy.ezen elhalálozás folytán megüresedett helyre Vachter Károly póttagot hívta be. Az ülés első tárgyát a b. ü. minis- ternek a színkör ügyében a városhoz intézett leirata képezte, amelyben tudatta, hogy a szinkörépités céljaira engedélyezett államsegélyt 45000 koronára felemelte. — Minthogy a minister ur az államsegélyt évi 3000 koronás részletekben folyósítja, a. közgyűlés elhatározta, hogy az államsegélynek a kamatok levonása után fenmaradó részét a város kezelése alatt álló különféle alapokból veszi kölcsön. Ezután a közgyűlés a legtöbb adót fizető képviselők névjegyzékét állította össze, majd a kereskedelmi minister utasítása folytán megalkotta a társas kocsikról szóló szabályrendeletet, amelyre különben jó ideig nem lesz szükség. Az ülés legfontosabb tárgyát a mátészalkai—csapi h. é. vasút megkeresése képezte, mely szerint a városi képviselő- testület küldjön ki egy tagot az igazgatóságba. A közgyűlés Debreczeni István polgármestert küldte ki. E kérdésnél felszólaltak Dr. Fürth Ferenc és Dr. Vet- zák Ede képviselők és követelték, hogy már az 1907. évi állami költségvetésbe beállítható legyen. Felhívjuk ez ügyre, amelynek mielőbbi elintézését úgy a Deák Ferenc emlékének tisztelete, mint a vármegye becsülete követeli, az illetékes körök figyelmét. Rákóczi ünnepség. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának állandó választmánya 1906. október 9-én Dr. Falussy Árpád elnöklete alatt ülést tartott, a melynek egyedüli tárgyát a Rákóczi ünnepélyen való részvételre vonatkozó határozathozatal képezte. A gyűlés határozatát alábbiakban közöljük: JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett Nagykárolyban Szatmárvár- megye törvényhatósági bizottsága állandó választmányának 1906. évi október hó 9-én délelőtt 10 és fél órakor a vármegyei székház kistermében tartott ülésében. Jelen voltak: Elnök: Dr. Falussy Árpád vm. főispán. Jegyző: Mangu Béla vm. aljegyző, tb. vm. főjegyző. Ilosvay Aladár vm. alispán, Péchy László, Dr. Serly Gusztáv, Debreczeni István, Jármi Andor, Dr. Adler Ádolf, Kacsó Károly, Domahidy István állandó választmányi tagok. Kozma György, Madarassy István, Kende Péter vm. aljegyzők. Almásy Ignácz t. alügyész. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelenteket s felhívta az állandó választmánynak figyelmét arra, hogy a mai ülés egyedüli tárgyát II. Rákóczi Ferenc és társai szentelt hamvainak hazahozatala alkalmából Budapesten és Kassán tartandó gyászünnepélyen a vármegye törvényhatóságának részvétele és képviseltetése iránt intézkedés képezi; különösen megfontolandónak tartja, hogy Szatmárvármegye a nemzeti hagyományokhoz méltó módon és fénnyel vegyen részt az ünnepélyen annál inkább, mert a nagy Fejedelem dicsőséges múltja e vármegye történetével össze van forrva, e vármegye területén kezdődött a Rákóczi-féle szabadságharc s ugyancsak e vármegye területén békekötéssel végződött. Miután még elnöklő főispán az ünnepély módozatait ismertette, Ilosvay Aladár vmegyei alispánt hívja fel javaslat tételre. Vármegyei alispán kijelenti, hogy elnöklő főispán előadása és ismertetése után neki már elsősorban az a feladata, hogy az ünnepély költségeinek fedea nagy, hatalmas élet, a hol tömérdek föladat, tömérdek kötelesség várja az embert. Lásd, a magamforma embernek élete csupa epizód. Egész életünket aprópénzre váltjuk, egész erőnket és tehetségünket elaprózzuk. A helyett, hogy egy igazi nőnek szentelnők életünket, föláldozzuk magunkat sok haszontalan nőért. Ez már igy van és segíteni rajta nem lehet. P. Vagy te még olyan fiatal, hogy kezdhetsz uj életet. A papa is mondta neked a múltkor. M. Már megint a papával hozakodol elő ? Pedig mondottam, hogy a papa kivételes ember, egészen kivételes. És te épen olyan kivételes ember vagy, mint a papa. KöVetni fogod a papa példáját és két esztendő múlva feleségül veszed a kis Annette-et. P. De Maurice . ., NI. Ne pirulj! Nem szégyen az, inkább erény és szerencse. Azt hiszed, kópé, nem vettem észre, hogy szerelmes vagy belé ? Nagyon okosan teszed. Ha én huszonegy éves koromban szerelmes lettem volna egy fiatal lányba, ma én is olyan boldog és szerencsés lehetnék, mint a papa. Voltaképen neked egy csöpp szükséged sincs az én tanácsaimra s nem is azért mondom el neked az én dolgaimat, hogy okulj belőle. Te mindjárt a helyes útra léptél, azon vagy, s azon fogsz haladni. De mégis jó, ha tudod, milyen az az élet, a mely nem lesz a te életed. Vannak sokan, tudom tapasztalásból, a kik huszonnégy éves korukban épen olyan ambiciózusak és romlatlanok, mint te vagy. Ezek is huszonhárom éves korukban megházasodnak és huszonöt éves korukban megromlanak. Oh, vannak ilyenek is. Ezek a válópörök s egyéb házassági botrányok hősei. Ezek azok a férjek és családapák, a kik estéiket rosszhirü, külvárosi színházakban töltik romlott nők és férfiak társaságában, A kik nyáron fürdőre küldik feleségüket, hogy szabadon garázdálkodhassanak. Lásd, mikor ezekre a bűnös emberekre gondolok, lelkem mélyén némi elégtételfélét érzek. Azt gondolom magamban: Ezeknél te mégis csak becsületesebb vagy, sokkal becsületesebb. Te legalább nem csalsz meg senkit, nem rontasz meg senkit, nem hazudsz, nem alakoskodol. De be kell ismernem, hogy ez vajmi sovány elégtétel annak az embernek, a ki igazán boldog nem volt még soha életében, de a ki mégis szomjuhozik — a boldogságra. P. Házasodjál meg! NI. Könnyű ezt mondani, nehéz keresztül vinni. Persze, a vígjátékban megesik mindennap, hogy a bölcs és tapasztalt agglegény, a kopasz, de szeretetre méltó causeur a harmadik felvonás végén elveszi a naivát minden naivitásával együtt . . . P. De hiszen te nem is vagy még kopasz. NI. Az igaz, de ez egy hónapot se von le harmincnyolc esztendőből. A vígjáték irók persze minden skrupulus nélkül összeadják az egyenlőtlen korú szerelmeseket. De az élet, édes fiam, nem egészen olyan, mint a milyennek a színpadon látod. Hol az a fiatal leány, a ki hozzám jön feleségül ? S ha ez a fiatal teremtés csakugyan él valahol, sőt jó sorsom összevezetne is bennünket, szabad-e őt nekem feleségül vennem? Elvállalhatom-e a felelősséget a jövőért? P. Hiszen te olyan jó vagy. NI. Hát azt hiszed, a nők beérik azzal, hogy a férfi jó ? Lehet akármilyen jó, ha nem felel meg annak az ideálnak, melyet ők alkottak a férfiről, minden jóság hiábavaló, kárba- veszett dolog. P. Akkor hát nem is lehet segíteni rajtad? M. Bajosan. Az én bajomnak egyetlenegy gyógyszere van: a házasság s ezt a gyógyszert nem merem, nem tudom alkalmazni. E tetőzi a bajt, hogy ennek a gyógyszernek alkalmazása napról-napra nehezebbé válik. P. Szegény bácsi! NI. Bizony az vagyok s még megtörténhetik velem az a bolondság, a mi az agglegények egy igen nagy részivel megszokott történni. P. Mi az? NI. Hogy utóvégre is a szakácsnémat veszem feleségül. P. Ugyan, hát lehetséges az ? M. Egy elkeseredett agglegénytől kitelik minden. P. De ha már magad is azt mondod, hogy valószínűleg valami bolond házasságot fogsz kötni, nem volna jobb, ha megházasodnál mindjárt — okosan? NI. Harmincnyolc esztendős fejjel nem lehet okosan házasodni. P. No, annyi bizonyos, hogy én, a ki hozzád képest gyerek vagyok, nem adhatok neked olyan tanácsot, a melynek hasznát vettetnéd. De lásd, nekem roppantul fáj az, hogy te nem vagy boldog. Talán mégis kereshetnél egy jó, derék feleséget. NI. Talán az apró hirdetések révén, mi?... P. Oh dehogy, nem arra gondoltam. De hát az is bizonyos, hogy a kávéházakban nem akadhatsz soha feleségre. NI. A kávéházakban ? . . . Nem akadhatok ? . . . Na, az bizonyos. P. És te időd legnagyobb részét kávéházban, klubban töltőd . . . NI. Az onnan van, mert ott érzem jól magamat. P. Olyan jók ezek a helyek ? NI. Nem jók, de nem olyan rosszak mint az én agglegénylakásom, a mely mindig egy napfény nélkül való vidékre emlékeztet. A klubban csak azért vagyok, mert félek az otthontól, azaz jobban mondva lakásomtól, mert hiszen józan észszel nem is nevezhetem otthonnak. Az otthon, meleg barátsága, nyájas, derítő, az én lakásom rideg, borzongató, barátságtalan, komor. Nem azért időzöm én a
