Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-10-06 / 40. szám
40. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 5*dik“ oldal. a magam, mint az egész szatmári egyházmegye nevében köszönetét mondok Eminenciádnak azon kegyességéért, hogy egyházmegyénk főpásztorát püspökké konzekrálni méltóztatott. Legyenek áldottak azon kezek, melyek püspökünket felkenték és megáldották; legyen áldott azon szív, mely őt melegével magához ölelte! Igen, legyen áldott Eminenciád százszor és ezerzer, hogy nekünk a mai nap örömét szerezni kegyeskedett! Kérem Eminenciádat: kegyeskedjék bennünket magas kegyeiben jövőre is megtartani; mi pedig buzgó imáinkban kérjük a jó Istent, hogy Eminenciádat még igen sokáig éltesse és számtalan születésnapjának évfordulóját érhesse meg! Éljen!« Szavai nyomán az ünneplő társaság zajosan éltette 79-ik születése napján az ősz bibor- nok-érseket, kit előző este az 5-ik gyalogezred zenekara szerenáddal üdvözölt. A díszes társaság ezután emelkedett hangulatban oszlott szét. * , Az uj püspök inthronizációja vasárnap, október 7-én lesz Szatmáron. Az Aurora — és ellenszere. A »Szatmárvármegye« ez évi 39-ik lapszámában »Aurora« cim alatt rendkívül értékes és tanulságos vezércikk jelent meg, amely igen erősen bevilágít a Nagybányán tényleg létesült »Aurora« pénzintézet alakulási viszo nyaiba, és kifejtendő működésének rejtett és nem rejtett céljaiba. A hivatkozott cikk fejtegetései — hogy úgy mondjam leleplezései — sajnos — egytől-egyig igazak, és mi nagybányaiak keserűen fogjuk érezni rövid idő múlva ezen igazságok súlyát. Mert hiszen miről van szó ?... Arról, hogy egy nemzetiségi zamatu, lényegü és formájú, erősen nemzetiségi faktoroktól sutenirozott pénzintézet létesült immár azon a Nagybányán, amelyet a nagy iró ugv jellemzett a magyarságra nézve, hogy »végőr a határon«, ahol mind a mai napig csak tiszta magyar intézmények, hazafias intencióju intézetek létezhettek s ahol a nemzetiségi hydra fejét ily merészen felemelni még sohasem merte. De mégis! Egyszer már volt szerencsénk hozzája 1903-ban az »Astra« nevű irodalmi társulat nagybányai szereplése alkalmával, és most, hogy ezt a fanyar igazságot a »Szatmárvármegye« múltkori vezércikke felszínre veti, önkéntelenül is eszembe jut ama bizonyos tót atyafi meséje, akit a barátságos gazda szívesen látott vendégéül, s hálából a tót kiverte őt saját házából. De nini!! — A Szatmárvármegyében említett díszes névsor sem idegen előttünk; hiszen éppen ezek az urak voltak a hires Astra- bál főrendezői is, ezek az urak kérték 1903-ban Nagybánya város tanácsától az engedélyt mert történeti hagyományok összevetéséből; mert a női becsület ellen emelt minden vád, bármi könnyelműen van is odavetve, halhatatlan marad s végig kiséri a századokat. Hogy pedig Sz. M. megérdemelte volna e rossz hírét, tagadjuk és tagadhatjuk nemcsak a meglevő adatok szerint, hanem mert költői és aesthetikai szempontból jogunk van őt eszményíteni is; sőt jobbat kell hinnünk feltétlenül, ha az ellenkező nincs bebizonyítva. De magában azt a tényt, hogy női erényéről rossz véleményen lehettek kortársai, a költőnek nem kell szükségképen ignorálnia. Dóczy színműve épen abban különbözik az eddigi feldolgozásoktól, hogy darabjának lélektani rugójává teszi a közvéleményt. »Egy rendkívüli nő harcza meg nem érdemelt rossz hire ellen, ez az — mondja maga Dóczy előszavában, a mi iránt a közönséget érdekelni kívántam.« A vértezett kebel alatt hadd lássák az üldözött asszony szenvedő szivét. Dóczy felfogása, a költői szépségek behatóbb méltatása nélkül is meggyőzhet bennünket a művének nemes intentiójáról és értékéről. III. A murányi kalandnak és a róla szóló irodalomnak vázlatos ismertetése után okvetlenül felmerül bennünk a kérdés: vájjon mi lehet az oka, hogy legkiválóbb költőink oly szívós ragaszkodással csüggenek az eseményen, különösen annak főalakján, Széchy Márián?! Hisz’ csalfaság, árulás, hitehagyás fűződik e névhez s mégis akad mindenkor költő, ki dalban ünnepelje emlékét. Mi lehet e kiapadhatatlan érdeklődés oka?! (Kisértsük meg e kérdés megoldását.) E szokatlan érdeklődés okát szerintem két körülmény magyarázza. Először magának a puszta történelmi eseménynek költői volta, mely a maga történeti hűségében, a maga egyszerű valóságában is olyan érdekes, olyan ingerlő és annyira tele van költői motívumokkal, hogy kiállja a versenyt a képzeletalkotta legendával pusztán »irodalmi színezetű« mulatságuk meg- tarthatására, és azután... becsületes szándé- kaik igazolásául bemutatták Nagybányát Dáko- románia nagy matadorjainak, miként az ügyes mama szokta leánykáját az első bálra bevezetni ... Nostra culpa, nostra maxima culpa !! ? ; ügy érzem azonban, nem illik sokat keseregnem e gyászos tények fölött, mert a ke- sergés csak tompítja a cselekvés eszközeit, J már pedig az »Aurora« kemény ellenségnek j mutatkozik, legyőzéséhez tehát éles kard szükséges. Jeremiás siralmai alkalmasok temetés- hez, de nem alkalmasok harci védelemhez. Igaza van a Szatmárvármegyének, hogy itt tenni kell gyorsan s okszerűen. A Nagybánya város tulajdonát képező takarékpénztár tényleg legalkalmasabbnak mutatkozik e nemes küzdelemre, úgy anyagi elő- | nyei, mint kétségbevonhatatlan hírneve folytán. A küzdelem csak ugyanazon fegyverekkel vezethet sikerre, és ha az »Aurora« sollingeni érccel támad, a városi takarék a legfinomabb damaszt-acélból készítse fegyverét a védelemhez. Azonban éppen a legőszintébb jókivánat, mellyel e küzdelem sikerének adózunk, késztet annak kinyilatkoztatására, hogy ennek az általam különben igen nagyrabecsült városi takarékpénztárnak védelmi fegyvereit kissé ósdiaknak, s gyöngéknek tartom, melyek szerintem megfelelőknek túlzott optimizmussal sem mondhatók, s amelyeket épen azért ujjabb, tökéletesebb szerkezetű gépfegyverekkel kell a haladó kor igényeinek megfelelőleg fölcserélni, amig nem késő. Távolról sem szándékozom személyeket és személyes kiválóságokat sérteni, elvitázha- tatlan azonban, hogy a városi takarékpénztár ezidőszerinti igazgatása nehézkes, apparátusai méltán megérdemlik a tisztes öregség jelzőjét, belkezelésében sok-sok emlékeztető van a régi jó idők házi bank-üzleteire, hitelműveletei és ügyleteinek lebonyolítási módjai, hosszadalmasságai pedig nem a gőz- és villany korszakába, hanem Faló Pál ur idejébe valók. Ez az oka annak, hogy mig az ugyancsak Nagybányán székelő Részvénytakarékpénztár — persze kitűnő vezetés mellett — a legkomplikáltabb műveleteknek úgyszólván mesés rövid idő alatti lebonyolításával a legkitűnőbb vidéki i pénzintézetekkel versenyez, s mig továbbá a j nagybányai Kereskedelmi bankot a modern és ügyes vezetés úgyszólván a bukás széléről alig pár év alatt a legreálisabb és legegészségesebb működés útjára vezette, addig a városi takarékpénztár hitelt kereső közönsége évről- évre fogyott, régi közönsége pedig lassanként elidegeukedett, s szükségleteivel elmaradozott tőle. Már pedig ily állapotban Nagybánya város takarékpénztára a harcra képtelen, s nemhogy magasztos nemzeti hivatást teljesíthetne, hanem még saját öncéljának is nehezen fog eleget tehetni. v Ezen az állapoton segíteni kell, de mentői előbb. Minden percnyi késedelem kiszámitis. A második és legfőbb magyarázó körülmény pedig az esemény főalakjának, a Murányi Vé- nusnak jelleme. Mert a költőt kevésbé az epizódok kalandossága, mint a szereplő személyek lelki tulajdonai érdeklik: az erély, a bátorság, a hősi elszántság, melylyel cselekedeteiket végrehajtják. És mindezt a történeti tények hosszú sorának tanúsága szerint ritka tökéletességben megtalálja Murány vár asszonyában, ki elvállalt szerepéi csakugyan bámulatos elszántsággal, éles elmével és imponáló erővel játszotta végig. Széchy Máriában a magyar költészetnek egy igen érdekes typusa alakul ki: a hős asz- szony. Már Tinódinál megjelenik ugyan Eger bástyáin és feltűnik a maga ideális fenségében Zrinyi Borbálájában is; de teljes költői érdekkel csak Gy. Széchy Máriájában látjuk először megjelenni a magyar amazon költői typusát, férfias erejével és női gyengeségével egyetemben. Az előbbiek és az utána következők mind ideális alakok, a kiket megbámulunk, mint rendkívüli tüneményeket. Széchy Mária ellenben húsból és vérből való alak, ki rendkívüli jó és rossz tulajdonaival megkap és költői alkotásra csábit sokakat »ingerkedve a századok ködfátyolán át«, mint élettörténetének hiteles megörökitője: Acsády Ignác magát kifejezi. Harcias, katonás menyecske volt. Szerette a férfias szórakozásokat. Kitünően ülte meg a lovat, szeretett vadászni, halászni, tudott paripával, vizslával, kopóval bánni. Mindehhez már gyermekkorában hozzászoktatták. Harcias, férfias természetét az egykorú feljegyzések igazolják. Rákóczy Írja róla a többek közt: »Az elmúlt héten Kun Istvánná Yincre ment volt lóháton; két pisztolya feltekerve, szablya a nyeregfőben, bélelt süveg a fejében, abban medáj; előtte két vezeték ló, azon is pisztolyok; egyetlen asszony ember sem volt mellette, csak mind férfiak stb.« Szalárdi István uram siralmas krónikájában érdekesen beszéli el, hogy második urát az élhetetlen Rozsályi Kun Istvánt, miként verte vissza ágyuszóval Déva vára alól, midőn az hatatlan károkat okoz úgy Nagybánya város magyar közönségének és a nemzeti ügynek, mint magának a városi takarékpénztárnak. Nagybánya város képviselőtestületének hazafias kötelessége a városi takarékpénztár mostani szervezetének sürgős reorganizálása. E célból maga az egész intézet egy tetterős, szakavatott vezérigazgató vezetése alá volna helyezendő, akinek egész munkásságát s minden hivatali működését csak az intézet igazgatása foglalná le, s aki ennek ellenében a vezérigazgatót méltán megillető javadalmazásban részesülne. Az igazgatóság megalakításánál az élelmes kereskedői és iparos osztály kiválóságai jöjjenek elsősorban figyelembe, akiknek a nagyközönséggel mindennapos s állandó összeköttetéseik vannak, s épen ezért megbecsülhetetlen szolgálatuk; viszont bízassák a felügyelő bizottság szerepe oly férfiakra, akik kész eredmény revidiálásánál sokkal pontosabban és hasznosabban felelhetnek meg, mint az igazgatóság szem-fül kötelezettségeinél. Az ügymenet és különösen a hitelműveletek lebonyolítása legyen sokkal gyorsabb, részletei legyenek egyszerűbbek, mert közönséget csak ilyen rendszerrel, s nem a várakoztatás methodusával lehet szerezni és megtartani. Azután tekintettel a nagy célra, melyet az előadottak szerint Nagybánya város takarékpénztára első sorban van hivatva szolgálni, könnyittessék meg a hitelnyújtás a nagy közönség számára minden lehetséges módon, ha kell kamatláb leszállítással, ha kell fizetési kedvezmények nyújtásával, és legkiváltképen a pénzszerzés feltételeinek lényeges olcsósitásával, mert ha az egyes tételek jövedelmezősége csökken is, magoknak a tételeknek száma mégis szaporodni fog, a sürü krajcár pedig tudvalevőleg mégis csak jobb, mint a ritka garas. És ha igy, ezen prepozícióknak megfelelőleg fogja a városi takarék tevékenységét kifejteni, nyomban jelentkezni fog a hatás, mert mig egyfelől az intézet nem lesz kénytelen a maga százezreit fővárosi pénzintézeteknél úgyszólván jövedelem nélkül tartogatni, másfelől nemzeti hivatásának Is teljesen megfelelt, mert városunk és vidéke közönségének garasait nem engedte az »Aurora« pénztárába befolyni, és a határ végőrének magyarságát a küszöbön állította meg ballépéseitől. íme az orvosság, mely az »Aurora« méregtartalmának leghathatósabb ellenszere! Fass Gyula. Fapp Béla búcsuestélye. Nagykároly város közönsége f. évi szeptember 3Ö-án este búcsuestélyt rendezett a Polgári olvasókör dísztermében a szatmári kir. ügyészszé kinevezett Papp Béla ügyvéd és neje szül. Sztarek Jolán tiszteletére. Az estélyen, amelyen igen sokan vettek részt, a megjelentek lelkes ovációkban részesítették az ünnepeiteket. fegyveres erővel jött érte, hogy hazavigye a rozsályi kastélyba. Bátorsága és elszántsága olykor a vakmerőén nagyszerűig fokozódik. Ő maga beszélte a murányi esemény után, hogy utoljára még akkor is visszaszerezte volna Murányt a királynak, ha W. a véletlen folytán nem érkezik segélyére. Végrehajtatta volna azt az ördögi eszmét, hogy egymás után leöleti cselédeivel a várőrség alvó tiszteit, ha más módon nem boldogul. Ezen kívül a magyar nő faji tulajdonságai fokozottabb mértékben egyesülnek benne: meg van benne a magyar asszony hiúsága, könnyelműsége, perlekedő természete, vendégszeretete és jó gazd’asszonyi mivolta, mindezek telhetetlen nagvravágyással és törhetlen akaraterővel párosulva. Hiú, nagyravágyó és köny- nyelmü volt mód felett. Nagyobb és bonyolultabb adósság nem pusztított el főúri birtokot, mint az övét, még napjainkban sem, a mi nagy szó. Szekérszámra vásárolta és küldte zálogba az ékszereket. Gyomor- és májbajban szenvedett, bizonyára a sok fűzéstől, s még öreg asszony korában is fűzte magát. Nyugtalan lelke, tettvágya mindig valami foglalkozást vagy szórakozást keresett. Ha férfinak születik, bizonyára a csatamező véres foglalkozásai foglalták volna le ideje javát. De mint asszony, inkább csak a perlekedés kevésbé véres küzdőterén maradt. Ez is jellemző faji sajátsága a magyarnak. E mellett szives vendéglátó és kitűnő magyar gazdasszony volt, a mint az egykorú feljegyzések igazolják. Várában egyik mulatság a másikat érte. Maga W. enyelegve »Miczikém«-nek, az »én asszonykám«-nak szokta nevezni. Dicséri jó gazdasszonyi voltát s nem győzi eléggé hangoztatni, mikor egyik másik jó emberét vendégségre hívogatja, milyen pompásan el fogja tartani a felesége. Hol azzal csábítja Révai Lászlót, szóljon be Murányba s Mária a gyomorépitővel, a maga majorságából kedveskedik neki; hol azt Írja Szendrőből Zákány
