Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-10-06 / 40. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

40. szám.

Rákóczi itthon.

A felvidéki törvényhatóságok képviselői a folyó évi szeptember hó 30-án tartott értekezleten megállapodtak a Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak Kassán való elhelyezése alkalmával tartandó ünnepségeken a törvény- hatóságok mikénti résztvételére vonatkozólag.

Ezen megállapított tervezetet az értekezlet megbízása folytán érdekelt törvényhatóságokkal a következőkben közli Abauj-Tornavármegye alispánja:

1. Megállapítást nyert, hogy Abauj-Torna, Borsod, Bereg. Gömör, Heves, Nógrád, Mára- maros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa, Ung és Zemplénvármegyék, Kassa és Szatmár- Németi sz. kir. városok azon törvényhatóságok, melyekre nézve reméli az értekezlet, s kívánatosnak tartja a nagy fejedelem hamvainak eltemetésén kiváló részt vegyenek.

2. Tervbe vétetett, hogy ezen törvényhatóságok a kassai temetési ünnepélyen egy ösz- szesitett úri lovas bandériumot alakítanak.

Ezen lovas bandérium Gróf Forgách István vezetése alatt az ország zászlója után megy akként, hogy az az első sor úri lovas, a fentebb említett törvényhatóságok birtokában lévő, lehetőleg Rákóczi korabeli hadizászlókat viszi.

A bandérium tagjai díszmagyar ruhában öltözve, lóháton, esetleg csatlósok által vezetve, kivont karddal jelenjenek meg a zászlóvivő lovasokkal együtt, a Rákóczi színekből (fekete veres) összeállított s a mellvérten 10 — 15 cmre gyászfátyollal beborított válszallagot viselnek, kardjuk hüvelye és markolatja gyászfátyollal van bevonva. A díszbanderium összes tagjai által viselendő ezen válszallagokat a rendezőbizottság fogja az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselőinek a megjelölendő számban megküldeni.

Felkéretnek az alispán és polgármester urak, hogy ezen úri bandériumba való részvételre minél több urat megnyerni igyekezzenek.

3. A hamvakat vivő gyászkocsikat követik gyalog a főispánok vezetése alatt a törvényhatóságok által a gyászkiséretbe kijelölendő s lehetőleg díszmagyarban megjelenő törvényhatósági bizottsági tagok.

A törvényhatóságok ezen küldöttségeinek tagjai balkaron, a díszruha fölött gvászszalla- got viselnek s a díszkard hüvelye és markolata fekete fátyollal vonandó be.

4. Amennyiben az egyes törvényhatóságok hölgyközönsége magát a temetési ünnepségeken képviseltetni óhajtaná, törvényhatóságonként legfeljebb 20—20 tagból álló küldöttségek részére a rendezőbizottság helyet biztosit.

A női küldöttségek tagjai, utcán lehetőleg fekete ruhában a vállon átvetett gvászszallag- gal vagy félgyász öltözetben jelennek meg.

5. Az 1-ső pont alatti törvényhatóságok mindennike Kassa sz. kir. város kivételével 20—40 tagú népies (gyalog) küldöttséget állít

bizalmas szolgáját, ki előtt őszintén nyilatkoz- hatik. A levelet szintén sárga viaszba burkolta és Nagy János köpenyének egyik ezüst gombjába dugta el. Harmadnapra a válasz a türelmetlen W. kezében volt. Ötödnapra pedig megjelent Kádas Mihály, Mária hű cselédje, de semmi határozott Ígéretet nem hozott. W. azonban legalább a viszonyok felől nyert tőle bővebb tájékozást és ajándékaival és Ígéreteivel egészen megnyerte őt a maga ügyének. Azután egy meghitt emberével visszaküldődé Murányba. Egy újabb levelet is küldött általa és gyöngéd figyelemképen egy ezüst órát a levél írójától. De csak hét nap múlva érkezett újból Fülekre Mária várva várt üzenete, mely szerint a jövő szombatra, valószínűleg jul. 23-ára a tiszolci erdős völgyet tűzi ki találkozó helyül. W. a kitűzött napon egy nagyobb csapat kíséretében meg is jelent. A kijelölt hely közelében érve az erdőben elbújtatta katonáit; csupán hat bizalmas emberével jelent meg a légyott színhelyén. Sokáig vártak. Már rég elmúlt a kitűzött óra, Mária azonban nem mutatkozott. Ugyanis egyik sógora, Illésházy, reggelire hivatta meg magát. Mária türelmetlenül, izgatottan látta a kelletlen vendéget; de nem árulta el izgatottságát. Jó kedvet, vidámságot színlelt és hű szolgáját, Kádast titokban elküldte a légyott színhelyére, hogy késedelme miatt nyugtassa meg W.-t. Egyúttal egy zöld zománcos aranyórát is küldött neki, engeszte- léskép a kellemetlen várakozásért. Végre 9 óra tájban Mária leitatván vendégét, elszántan inindult a találkozóra. Embereit lenn a völgyben hagyta színes beszédével, maga pedig két cselédje kíséretében tova vágtatott. Egyszerre kipirult arccal állt W. előtt, ki a lódobogásra egy bokor mellől előlépett. A férfiak bámulva, meglepetten nézték a daliás asszonyt, a ki könnyedén leugorván lováról, kezét nyújtotta W.-nek. Nedves, harmatos volt a pázsit. A lo- vagias W. hirtelen leteritette palástját, ráültette Máriát, maga pedig féltérdre ereszkedve

ki, mely a temetési menetben az illető törvény- hatóság zászlója alatt vesz részt, tagjai egyenlő népies öltözetet, í, törvényhatóság színeiből összeállított vállon keresztül haladó, kötésen alul érő s mellszallagot viselnek.

Kivételt képez még Abauj-Torna vármegye, mely törvényhatóság a kedvező területi visszonyok folytán 200 — 300 tagú népies lovas bandériumot állít ki. Bereg vármegye ennél nagyobb számú rulhén népies küldöttségeket állít ki, melynek tagjai a mellszalagon kívül egyenlő népviseletet s kiegyenesített kaszát visznek.

6. Az 1 pont alatt felsorolt 14 vármegye alispánja, Kassa és Szatmár-Németi városok polgármesterei, továbbá a Kassa szab. királyi város által ezen célra kijelölendő 2 thatósági bizottsági tag fogják alkotni a hamvakat vivő gyászkocsik kíséretét, mely kíséretnek kiegészítő részét fogja képezni az említett thatósá- gok által kiállított 6—6 díszbe öltözött hajdú.

7. Az isteni tisztelet lefolyása után a sírba tételig óránként felváltva a hatóságok 2—2 kiküldötte és 2—2 hajdúja áll díszőrséget a katafalkon levő koporsók körül. — Az időt és sorrendet a rendező bizottság idején fogja közölni.

8. Ezek közlése után felkérem az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a közölt tervezet 2., 3., 4., 5., 7. pontjában megjelölt bandérium és küldöttségekben az illető hatóságokból résztveendő tagok számát és nevét a II. Rákóczi Ferenc temetését rendező bizottságnak Kassára mielőbb, de legkésőbben

f. hó 15-ig bejelenteni szíveskedjenek.

Értesítést kér egyben a bizottság a kiállítandó hajdúk számára nézve is.

A fenti határidőig beérkezendő értesítéshez képest fogja a rendező bizottság az alispán és polgármester uraknak a 2. pont alatt érintett válszallagokat és a bejelentett tagok részére a névszerint kiállított meghívót megküldeni.

9. Felkéretnek továbbá az 1. pont alatt megnevezett vármegyék alispánjai, városok polgármesterei miszerint az egyházi főhatóságok utján, odahatni szíveskedjenek, hogy a II. Rákóczi Ferenc hamvainak Kassán való elhelyezését követő hétfőn azaz november hó 5-én a törvényhatóságuk egész területén, annak minden községében, minden felekezeti templomban gyász istenitiszlelet tartassák.

10. A nagy fejedelemnek a dómban is elhelyezett katafalkon levő koporsójára délutáni órákban minden törvényhatóság koszorút helyez.

Kassán, 1906, éVi október hó 2-án.

P U K Y

alispán.

A temetést rendező bizottság ezen értesítésén kívül a miniszterelnökség a következő felhívást küldte Szatmárvármegye közönségéhez:

11. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak tetemeit országos küldöttség f. é. október hó

foglalt helyet közelében, mig kísérőik a háttérbe húzódtak.

Komoly pillanatok voltak azok, a miket az erdő árnyában, a zugó fenyvesek között csöndes beszélgetésben töltöttek. Komoly vállalatra készültek mindketten, mely a legteljesebb bizalmat igényelte. Nem csupán Murány sorsáról határoztak; a saját becsületük, egész jövőjük állott kockán. Ezt a nagy bizalmat pedig egy hatalmas erő, sziveikben köcsönösen lángra lobbant azon hatalmas érzelem táplálta, mely ez időtől fogva szerepel a murányi regényben, mint a legnagyobb és legerősebb motívum: a szerelem. W. egyre élénkebben sürgette Máriát, nyújtson módot, hogy Murány várát a király pártjára visszahódoltassa. Mária sokáig habozott, vonakodott. W. végre szablyá- jára, lovagi becsületére tett esküt, hogy feleségül veszi Máriát. Ez áron végre a hölgy is hajlandónak mutatkozott s megfogadta, hogy a kezére játssza Murány várát.

A terv végrehajtásának módozatait Mária magára vállalta és megígérte, hogy levélben értesíti majd annak idején W-t, hogy a feladat reá váró részét teljesítse. Végeztek. Mária felkelt s megerősítendő a kötést, mely Isten szabad ege alatt létesült, »gyenge hajából vert perecet« adott W.-nek, s azután gyors lován elvágtatott.

Máriának 12 napi időköz állott rendelkezésére az előkészületek megtételére. De fel is használta a rövid időt gazdálkodóan; egy órája sem veszett kárba, s az a lázas tevékenység, a ravaszság és furfangos lelemény, az a vakmerő elszántság, melyet e válságos napokon kifejtett, arra vallanak, hogy az önérdeken s a dicsvágyon kívül egy hatalmasabb szenvedély, a szerelem is mozgatta szivét. Midőn már mindent elrendezett, a várfal megmászásához szükséges létrát és kötélhágcsót is beszerezte, Kádast elküldte ismét Fülekre, tudtára adva W.-nek, hogy a legközelebbi csütörtökön éjfélkor a várfalnál legyen

28-án (vasárnap) reggel fogja Budapestre hozni s azok a nyugati pályaudvartól kiindulólag, fejedelmi hamvakhoz méltó díszmenettel fognak a budavári koronázó (Mátyás) templomba, illetőleg Tököly Imre tetemei a Deák-téri evang. templomba kisértetni s ezen helyeken hálaadó istentiszteletek fognak tartatni az ország azon nagy öröme alkalmából, hogy O Császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb elhatározása folytán történelmünk ezen dicső alakjainak földi maradványai immár hazai földben fognak pihenhetni.

Ezen ünnepélyes istentiszteletek után a hamvak ugyanaz nap este Kassára szállíttatnak, a hol 29-én leend az ünnepélyes gyászszertartás, illetve végleges eltemetés, mig a Thököly hamvai még az nap Késmárkra szállíttatnak, hol f. hó 30-án lesz az ünnepélyes eltemetés.

A mennyiben tehát a vármegye (város) t. közönsége a budapesti ünnepélyen képviseltetni kívánja magát; felkérem a t. Cimet, hogy a budapesti ünnepen résztvevő küldöttségi tagjainak számát »Rákóczy-bizottság. — Képviselőház« cim alatt sürgönvileg azonnal, küldöttjeinek nevét pedig legkésőbb f. hó 14-éig velem tudatni szíveskedjék.

Feltétlenül kívánatosnak tartanám, ha a vármegye (város) címeres zászlóját — és a mennyiben a (T. C.) ilyennel rendelkeznék — a régi Rákóczi-zászlót is a küldöttség egy illetve két tagja lóháton vinné, az esetben is, ha egyébként bármely oknál fogva a törvényhatóság területén lovas bandériumot szervezni nem sikerülne.

Tekintve a budapesti országos ünnepség nagy jelentőségét, tekintve azt, hogy ez a drága hamvak hazahozatali ünnepségének természetes központja leend: méltán reményiem a vármegye (város) közönsége hazafias érzésétől, hogy a maga részéről is teljes odaadással fogja támogatni a kormányt azon törekvésében, hogy az országos ünnepély már külső díszénél fogva méltó kifejezése legyen azon mély kegyeletnek, mely II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak ragyogó emléke iránt kiolthatatlanul él az ország lakosainak szivében.

Az ünnepély fényének emelése érdekében kívánatos, hogy a törvényhatóság küldöttjei nem gyászruhában, hanem diszmagyarban jelenjenek meg.

Megjegyzem végül, hogy az ünnepély részletes programját legközelebb közölni fogom. Budapesten, 1906. évi október hó 2-án. A miniszterelnök meghagyásából: Romv, miniszteri tanácsos.

Fontosnak tartottuk közölni a fejedelmi hamvak hazaszállítása és öröknyugalomra helyezésének ünnepélyénél vármegyénk résztvételére is vonatkozó részletes megállapodásokat annál is inkább, mert rendkívüli közgyűlés összehívására idő már nincsen s csakis az

ama helyen, melyet Kádas meg fog jelölni s az olt lebocsátott hágcsón próbálja meg a bejutást Murányba. W. rendületlenül bízott Máriában s jókedvvel, elszántan telte meg az előkészületeket, hogy a kitűzött időre múlhatatlanul Murámhoz érjen. Az üzenet vétele után rögtön mintegy ötszáz emberrel útnak indult Murány felé. Valami Ficzek Jakab nevű füleld rab kalauzolása mellett, a ki jól ismerte Murányi, kerülő utakon a vár alatti faluba, Murányaljára szerencsésen meg is érkeztek. Itt W. elérkezettnek látta az időt, hogy terveit közölje legbizalmasabb embereivel, kik közt a nevezetesebbek Vadászi Pál, Fekete László, Gombkötő János, a két Farkas testvér, Ferenc és Fábián, Kazai János, Péter deák Solvmosi stb. voltak. Ezekkel s vagy nyolcvan kiválogatott vitézével W. a meredek, erdős, bozótos hegyi utón közeledett a vár alá, mig a fősereg az országúton haladt előre. Sötétben, erdőben, sziklák között kapaszkodtak felfelé. W. már többször csaknem kidőlt; sebes lába nem bírta tovább. De lelki ereje legyőzte kimerültségét. Mikor a bástyák alján a kijelölt helyhez értek, keresve keresték a lebocsátott létrái, de nem találták sehol. W. már-már azt hitte, hogy Mária tőrbe csalta, midőn a végső szükségben megjelenik Kádas. Ekkor kiderült a félreértés. W. azt hitte, hogy megjöttekor a létrát már lenn fogja találni. Mária ellenben, a ki a várfalon várta őket, a létrát csak akkor akarta lebocsátani, ha W.-ék jelt adnak, hogy itt vannak. Ezután megkezdődött a felvonulás. W. végre célnál volt, följutott a várba.

Vakmerő, veszélyes munkát végzett pár óra alatt. De az ő munkája mégis csak semmiség volt a Széchy Mária fáradozásaihoz képest. W. megjöttekor már úgyszólván eldőlt a kocka Murány felett, Mária voltakép maga foglalta el a várat. A mint az előző este aludni tértek a várban, Mária összehívta cselédeit, elpanaszolta előttük keserű sorsát s rábírta őket, hogy parancsainak vakon engedelmeskedjenek. A vár