Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-10-06 / 40. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 40. szám. Rákóczi itthon. A felvidéki törvényhatóságok képviselői a folyó évi szeptember hó 30-án tartott érte­kezleten megállapodtak a Rákóczi Ferenc fe­jedelem hamvainak Kassán való elhelyezése alkalmával tartandó ünnepségeken a törvény- hatóságok mikénti résztvételére vonatkozólag. Ezen megállapított tervezetet az értekez­let megbízása folytán érdekelt törvényhatósá­gokkal a következőkben közli Abauj-Torna­vármegye alispánja: 1. Megállapítást nyert, hogy Abauj-Torna, Borsod, Bereg. Gömör, Heves, Nógrád, Mára- maros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Ugocsa, Ung és Zemplénvármegyék, Kassa és Szatmár- Németi sz. kir. városok azon törvényhatóságok, melyekre nézve reméli az értekezlet, s kívá­natosnak tartja a nagy fejedelem hamvainak eltemetésén kiváló részt vegyenek. 2. Tervbe vétetett, hogy ezen törvényha­tóságok a kassai temetési ünnepélyen egy ösz- szesitett úri lovas bandériumot alakítanak. Ezen lovas bandérium Gróf Forgách István vezetése alatt az ország zászlója után megy akként, hogy az az első sor úri lovas, a fen­tebb említett törvényhatóságok birtokában lévő, lehetőleg Rákóczi korabeli hadizászlókat viszi. A bandérium tagjai díszmagyar ruhában öltözve, lóháton, esetleg csatlósok által vezetve, kivont karddal jelenjenek meg a zászlóvivő lovasokkal együtt, a Rákóczi színekből (fekete veres) összeállított s a mellvérten 10 — 15 cmre gyászfátyollal beborított válszallagot viselnek, kardjuk hüvelye és markolatja gyászfátyollal van bevonva. A díszbanderium összes tagjai által viselendő ezen válszallagokat a rendező­bizottság fogja az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselőinek a megjelölendő számban megküldeni. Felkéretnek az alispán és polgármester urak, hogy ezen úri bandériumba való részvé­telre minél több urat megnyerni igyekezzenek. 3. A hamvakat vivő gyászkocsikat követik gyalog a főispánok vezetése alatt a törvényha­tóságok által a gyászkiséretbe kijelölendő s le­hetőleg díszmagyarban megjelenő törvényha­tósági bizottsági tagok. A törvényhatóságok ezen küldöttségeinek tagjai balkaron, a díszruha fölött gvászszalla- got viselnek s a díszkard hüvelye és marko­lata fekete fátyollal vonandó be. 4. Amennyiben az egyes törvényhatóságok hölgyközönsége magát a temetési ünnepsége­ken képviseltetni óhajtaná, törvényhatóságon­ként legfeljebb 20—20 tagból álló küldöttségek részére a rendezőbizottság helyet biztosit. A női küldöttségek tagjai, utcán lehetőleg fekete ruhában a vállon átvetett gvászszallag- gal vagy félgyász öltözetben jelennek meg. 5. Az 1-ső pont alatti törvényhatóságok mindennike Kassa sz. kir. város kivételével 20—40 tagú népies (gyalog) küldöttséget állít bizalmas szolgáját, ki előtt őszintén nyilatkoz- hatik. A levelet szintén sárga viaszba burkolta és Nagy János köpenyének egyik ezüst gomb­jába dugta el. Harmadnapra a válasz a türel­metlen W. kezében volt. Ötödnapra pedig megjelent Kádas Mihály, Mária hű cselédje, de semmi határozott Ígéretet nem hozott. W. azon­ban legalább a viszonyok felől nyert tőle bő­vebb tájékozást és ajándékaival és Ígéreteivel egészen megnyerte őt a maga ügyének. Azután egy meghitt emberével visszaküldődé Murányba. Egy újabb levelet is küldött általa és gyöngéd figyelemképen egy ezüst órát a levél írójától. De csak hét nap múlva érkezett újból Fülekre Mária várva várt üzenete, mely szerint a jövő szombatra, valószínűleg jul. 23-ára a tiszolci erdős völgyet tűzi ki találkozó helyül. W. a kitűzött napon egy nagyobb csapat kíséretében meg is jelent. A kijelölt hely közelében érve az erdőben elbújtatta katonáit; csupán hat bi­zalmas emberével jelent meg a légyott szín­helyén. Sokáig vártak. Már rég elmúlt a ki­tűzött óra, Mária azonban nem mutatkozott. Ugyanis egyik sógora, Illésházy, reggelire hi­vatta meg magát. Mária türelmetlenül, izga­tottan látta a kelletlen vendéget; de nem árulta el izgatottságát. Jó kedvet, vidámságot színlelt és hű szolgáját, Kádast titokban el­küldte a légyott színhelyére, hogy késedelme miatt nyugtassa meg W.-t. Egyúttal egy zöld zománcos aranyórát is küldött neki, engeszte- léskép a kellemetlen várakozásért. Végre 9 óra tájban Mária leitatván vendégét, elszántan in­indult a találkozóra. Embereit lenn a völgyben hagyta színes beszédével, maga pedig két cse­lédje kíséretében tova vágtatott. Egyszerre ki­pirult arccal állt W. előtt, ki a lódobogásra egy bokor mellől előlépett. A férfiak bámulva, meglepetten nézték a daliás asszonyt, a ki könnyedén leugorván lováról, kezét nyújtotta W.-nek. Nedves, harmatos volt a pázsit. A lo- vagias W. hirtelen leteritette palástját, ráül­tette Máriát, maga pedig féltérdre ereszkedve ki, mely a temetési menetben az illető törvény- hatóság zászlója alatt vesz részt, tagjai egyenlő népies öltözetet, í, törvényhatóság színeiből összeállított vállon keresztül haladó, kötésen alul érő s mellszallagot viselnek. Kivételt képez még Abauj-Torna várme­gye, mely törvényhatóság a kedvező területi visszonyok folytán 200 — 300 tagú népies lovas bandériumot állít ki. Bereg vármegye ennél nagyobb számú rulhén népies küldöttségeket állít ki, melynek tagjai a mellszalagon kívül egyenlő népviseletet s kiegyenesített kaszát visznek. 6. Az 1 pont alatt felsorolt 14 vármegye alispánja, Kassa és Szatmár-Németi városok polgármesterei, továbbá a Kassa szab. királyi város által ezen célra kijelölendő 2 thatósági bizottsági tag fogják alkotni a hamvakat vivő gyászkocsik kíséretét, mely kíséretnek kiegé­szítő részét fogja képezni az említett thatósá- gok által kiállított 6—6 díszbe öltözött hajdú. 7. Az isteni tisztelet lefolyása után a sírba tételig óránként felváltva a hatóságok 2—2 ki­küldötte és 2—2 hajdúja áll díszőrséget a katafalkon levő koporsók körül. — Az időt és sorrendet a rendező bizottság idején fogja közölni. 8. Ezek közlése után felkérem az érde­kelt törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a közölt tervezet 2., 3., 4., 5., 7. pontjában meg­jelölt bandérium és küldöttségekben az illető hatóságokból résztveendő tagok számát és ne­vét a II. Rákóczi Ferenc temetését rendező bizottságnak Kassára mielőbb, de legkésőbben f. hó 15-ig bejelenteni szíveskedjenek. Értesítést kér egyben a bizottság a kiál­lítandó hajdúk számára nézve is. A fenti határidőig beérkezendő értesítés­hez képest fogja a rendező bizottság az alispán és polgármester uraknak a 2. pont alatt érin­tett válszallagokat és a bejelentett tagok ré­szére a névszerint kiállított meghívót meg­küldeni. 9. Felkéretnek továbbá az 1. pont alatt megnevezett vármegyék alispánjai, városok polgármesterei miszerint az egyházi főhatósá­gok utján, odahatni szíveskedjenek, hogy a II. Rákóczi Ferenc hamvainak Kassán való elhe­lyezését követő hétfőn azaz november hó 5-én a törvényhatóságuk egész területén, annak minden községében, minden felekezeti temp­lomban gyász istenitiszlelet tartassák. 10. A nagy fejedelemnek a dómban is el­helyezett katafalkon levő koporsójára délutáni órákban minden törvényhatóság koszorút helyez. Kassán, 1906, éVi október hó 2-án. P U K Y alispán. A temetést rendező bizottság ezen értesí­tésén kívül a miniszterelnökség a következő felhívást küldte Szatmárvármegye közönségéhez: 11. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak tetemeit országos küldöttség f. é. október hó foglalt helyet közelében, mig kísérőik a hát­térbe húzódtak. Komoly pillanatok voltak azok, a miket az erdő árnyában, a zugó fenyvesek között csöndes beszélgetésben töltöttek. Komoly vál­lalatra készültek mindketten, mely a legtelje­sebb bizalmat igényelte. Nem csupán Murány sorsáról határoztak; a saját becsületük, egész jövőjük állott kockán. Ezt a nagy bizalmat pe­dig egy hatalmas erő, sziveikben köcsönösen lángra lobbant azon hatalmas érzelem táplálta, mely ez időtől fogva szerepel a murányi re­gényben, mint a legnagyobb és legerősebb motívum: a szerelem. W. egyre élénkebben sürgette Máriát, nyújtson módot, hogy Murány várát a király pártjára visszahódoltassa. Mária sokáig habozott, vonakodott. W. végre szablyá- jára, lovagi becsületére tett esküt, hogy fele­ségül veszi Máriát. Ez áron végre a hölgy is hajlandónak mutatkozott s megfogadta, hogy a kezére játssza Murány várát. A terv végrehajtásának módozatait Mária magára vállalta és megígérte, hogy levélben értesíti majd annak idején W-t, hogy a feladat reá váró részét teljesítse. Végeztek. Mária fel­kelt s megerősítendő a kötést, mely Isten sza­bad ege alatt létesült, »gyenge hajából vert perecet« adott W.-nek, s azután gyors lován elvágtatott. Máriának 12 napi időköz állott rendelke­zésére az előkészületek megtételére. De fel is használta a rövid időt gazdálkodóan; egy órája sem veszett kárba, s az a lázas tevé­kenység, a ravaszság és furfangos lelemény, az a vakmerő elszántság, melyet e válságos napokon kifejtett, arra vallanak, hogy az ön­érdeken s a dicsvágyon kívül egy hatalma­sabb szenvedély, a szerelem is mozgatta szi­vét. Midőn már mindent elrendezett, a várfal megmászásához szükséges létrát és kötélhág­csót is beszerezte, Kádast elküldte ismét Fü­lekre, tudtára adva W.-nek, hogy a legköze­lebbi csütörtökön éjfélkor a várfalnál legyen 28-án (vasárnap) reggel fogja Budapestre hozni s azok a nyugati pályaudvartól kiindulólag, fejedelmi hamvakhoz méltó díszmenettel fog­nak a budavári koronázó (Mátyás) templomba, illetőleg Tököly Imre tetemei a Deák-téri evang. templomba kisértetni s ezen helyeken hálaadó istentiszteletek fognak tartatni az or­szág azon nagy öröme alkalmából, hogy O Császári és apostoli királyi Felsége legmaga­sabb elhatározása folytán történelmünk ezen dicső alakjainak földi maradványai immár ha­zai földben fognak pihenhetni. Ezen ünnepélyes istentiszteletek után a hamvak ugyanaz nap este Kassára szállíttatnak, a hol 29-én leend az ünnepélyes gyászszertar­tás, illetve végleges eltemetés, mig a Thököly hamvai még az nap Késmárkra szállíttatnak, hol f. hó 30-án lesz az ünnepélyes eltemetés. A mennyiben tehát a vármegye (város) t. közönsége a budapesti ünnepélyen képvisel­tetni kívánja magát; felkérem a t. Cimet, hogy a budapesti ünnepen résztvevő küldöttségi tag­jainak számát »Rákóczy-bizottság. — Képvi­selőház« cim alatt sürgönvileg azonnal, kül­döttjeinek nevét pedig legkésőbb f. hó 14-éig velem tudatni szíveskedjék. Feltétlenül kívánatosnak tartanám, ha a vármegye (város) címeres zászlóját — és a mennyiben a (T. C.) ilyennel rendelkeznék — a régi Rákóczi-zászlót is a küldöttség egy illetve két tagja lóháton vinné, az esetben is, ha egyébként bármely oknál fogva a törvényha­tóság területén lovas bandériumot szervezni nem sikerülne. Tekintve a budapesti országos ünnepség nagy jelentőségét, tekintve azt, hogy ez a drága hamvak hazahozatali ünnepségének természe­tes központja leend: méltán reményiem a vármegye (város) közönsége hazafias érzésétől, hogy a maga részéről is teljes odaadással fogja támogatni a kormányt azon törekvésében, hogy az országos ünnepély már külső díszénél fogva méltó kifejezése legyen azon mély kegyeletnek, mely II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak ragyogó emléke iránt kiolthatatlanul él az or­szág lakosainak szivében. Az ünnepély fényének emelése érdekében kívánatos, hogy a törvényhatóság küldöttjei nem gyászruhában, hanem diszmagyarban je­lenjenek meg. Megjegyzem végül, hogy az ünnepély részletes programját legközelebb közölni fo­gom. Budapesten, 1906. évi október hó 2-án. A miniszterelnök meghagyásából: Romv, mi­niszteri tanácsos. Fontosnak tartottuk közölni a feje­delmi hamvak hazaszállítása és örök­nyugalomra helyezésének ünnepélyénél vármegyénk résztvételére is vonatkozó részletes megállapodásokat annál is in­kább, mert rendkívüli közgyűlés össze­hívására idő már nincsen s csakis az ama helyen, melyet Kádas meg fog jelölni s az olt lebocsátott hágcsón próbálja meg a be­jutást Murányba. W. rendületlenül bízott Má­riában s jókedvvel, elszántan telte meg az előkészületeket, hogy a kitűzött időre múlha­tatlanul Murámhoz érjen. Az üzenet vétele után rögtön mintegy ötszáz emberrel útnak indult Murány felé. Valami Ficzek Jakab nevű füleld rab kalauzolása mellett, a ki jól ismerte Murányi, kerülő utakon a vár alatti faluba, Murányaljára szerencsésen meg is érkeztek. Itt W. elérkezettnek látta az időt, hogy terveit közölje legbizalmasabb embereivel, kik közt a nevezetesebbek Vadászi Pál, Fekete László, Gombkötő János, a két Farkas testvér, Ferenc és Fábián, Kazai János, Péter deák Solvmosi stb. voltak. Ezekkel s vagy nyolcvan kiváloga­tott vitézével W. a meredek, erdős, bozótos hegyi utón közeledett a vár alá, mig a főse­reg az országúton haladt előre. Sötétben, erdő­ben, sziklák között kapaszkodtak felfelé. W. már többször csaknem kidőlt; sebes lába nem bírta tovább. De lelki ereje legyőzte kimerült­ségét. Mikor a bástyák alján a kijelölt helyhez értek, keresve keresték a lebocsátott létrái, de nem találták sehol. W. már-már azt hitte, hogy Mária tőrbe csalta, midőn a végső szük­ségben megjelenik Kádas. Ekkor kiderült a félreértés. W. azt hitte, hogy megjöttekor a létrát már lenn fogja találni. Mária ellenben, a ki a várfalon várta őket, a létrát csak akkor akarta lebocsátani, ha W.-ék jelt adnak, hogy itt vannak. Ezután megkezdődött a felvonulás. W. végre célnál volt, följutott a várba. Vakmerő, veszélyes munkát végzett pár óra alatt. De az ő munkája mégis csak semmi­ség volt a Széchy Mária fáradozásaihoz képest. W. megjöttekor már úgyszólván eldőlt a kocka Murány felett, Mária voltakép maga foglalta el a várat. A mint az előző este aludni tértek a várban, Mária összehívta cselédeit, elpanaszolta előttük keserű sorsát s rábírta őket, hogy pa­rancsainak vakon engedelmeskedjenek. A vár­

Next

/
Thumbnails
Contents