Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-15 / 37. szám
2-ik oldal. SZATMÁRV ÁRMEGYE. 37. száni. nem is doboghatott, mert hiszen az ő szivét í csakis egyetlenegy érzés tölti be: a legeszmé- ' lyibb honszerelem érzete. 0 csak egy Istent, egy hazát, egy Jiemze_ tét ismert, a magyarok Istenét. magyarok hazáját, a magyarok nemzetet. Le]ke fogékony volt minden szép és nemet» iránt, de csodálatát, rokonszenvét azáZSZOrtft hatványozta, lett légyen az a virány, az őserdő, a vihartól fel- zudult tenger, a nők, ha hazájában lelte fel azokat, ha másutt arcára szállott sötét ború. A sasmadár röpténél is magasabbra szálltak gondolatai, de mindig csakis a legtisztább légkört szelték szárnyai. Ha fáradt lelke megpihent, arany tollát vette kezébe és imákat irt nemzetének a honszerelemről. Uraim! Ha a lélek, mint tanítják, túléli a testet, akkor ma ő nem a halálát, de hazáját siratja csak, melyet nem láthat többé viszont, de lelkét betölti egy boldog érzés annak tudatával, hogy koporsóját bölcsőjébe tették vissza imádott hazája földébe. Hogy ki volt e honfitársunk, úgy hiszem, kitalálták már uraim. Ő volt az, kiről részvétsürgönyömben igy Írtam özvegyének : »Tisztábban még csillag nem hullott a földre, mint aminő tisztán lelke égbe szállt«. Létezik-e túlvilág, vagy nem, nem kutatom de ha létezik, ő e pilanat- ban reád tekint, kedves Albert barátom, Isten áldását kéri reád és Isten segítségét ama zászló győzelméhez, mely alatt ő egy egész életen át harcolt. Harcolt híven, bátran, melyre mindketten felesküdtünk,.mely alatt harcolunk ma és harcolni fogunk éltünk utolsó leheletéig, ama zászló győzelméért, melyre a jeligét Kossuth Lajos irta fel: szabadság, függetlenség. Ürítsük ki poharainkat feledhetetlen bajtársunk és barátunk, boldogult Bartha Miklós emlékére. A Kossuth-asztaltársaság zásslószentelési ünnepélye. A magyarok istene különös kegyelmébe fogadta Kossuth apánk lobogóját. Felavatási ünnepére megajándékozott az ősz utolsó verőfényes napjával. Azóta pedig, hogy az ünnepségnek vége lett, egyre esik, zord északi szél fú, akárcsak negyvennyolc után. így harmonizál ez a lobogó az általa képviselt eszmékkel a külsőségekben is. Igaz magyar lélekkel kivánjuk e zászlónak, hogy a függetlenségi eszmék kálváriájából ne legyen része, de végleges diadalra jutásukat hirdesse az idők végéig! Az ünnepségekről részletes tudósításunk a következő: Előkészületek. A Kossuth-asztaltársaság hetek óta lázas munkával készült a szeptember 9-iki ünnepségre. Nagykároly város polgársága igaz lelkesedéssel karolta fel a hazafias és emberbaráti célokat szolgáló egyesület ügyét s az ünnep a nagy érdeklődés folytán minden tekintetben fényesen sikerült. Vasárnap reggel lobogódiszt öltöttek a város azon utcái és terei, a melyeken a menet keresztül vonult. A gróf Károlyi György-tér északi oldalán, a Deák-téren, Jókai-, Kölcsey- és Széchenyi-utcákon alig volt ház fellobogó- zatlanul A vendégek egy része, nevezetesen a debreceni Kossuth-asztaltársaság tizenhat tagú küldöttsége már a reggeli hét és fél órás vonattal, az érmihályfalvai Kossuth-asztaltársaság szintén tizenhattagu küldöttsége, melyben hölgyek is vettek részt, a déli gyorsvonattal, végül á szatmári Jósziv asztaltársaság tizenöt tagú küldöttsége a délutáni gyorsvonattal érkezett. Részt- vettek még az ünnepségeken vendégekül dr. Róth Ferenc szatmári törvényszéki elnök, dr. Fekésházy Gyula szatmári kir. törvényszéki biró és Szatmári Mór a margittai kerületi országgyűlési képviselője. A délelőtt folyamán terjedt el az az általános részvétet keltő hir, hogy a zászlóanya, Falussy Árpádné hirtelen súlyosan megbetegedett, úgy, hogy lehetetlen voll az ünnepségeken megjelennie és zászlóanyai tisztét teljesíteni. A beteg főispánná maga helyett a rendezőbizottsággal együtt Debreczeni Istvánnét kérte fel helyettesitőjéül, ki lekötelező előzékenységgel vállalkozott is e tisztre. A menet. Az asztaltársaság tagjai d. u. fél 3 órakor gyülekeztek össze törzshelyiségük, Kun Istvánnak gróf Károlyi Gvörgy-téri vendéglője előtt, honnan cf>engö-bong0 muzsikaszó mellett vonultak fel a vármegyeházára. A vármegyeháza nagytermében ezalatt a koszorús leányok és vőfélyek gyűltek össze. Pont három órakor megérkezett a zászlóanyát helyettesitő Debreceni Istvánná; ugyanekkor megjelent ott Falussy Árpád főispán is és sajnálkozással hozta az ünneplő közönség tudomására, hogy felesége súlyos betegsége miatt nem vehetnek részt az ünnepélyen. A koszorús leányok és vőfélyek bemutatása után megérkezett a menet, élén a felavatandó lobogóval, melyet Kabelik Gyula vitt, mellette az asztaltársaság elnökével, Kun Istvánnal. Az öt méter hosszú nemzeti lobogót, melynek összes festési, díszítési és asztalos munkáit az asztaltársaság tagjai teljesítették díjtalanul, felvitték a megyeháza nagytermébe, a hol Debreczeni Istvánná reáillesztette a zászlóanya által adott dús aranyhímzésű, nehéz fehér selyem szalagot, melyen e felirat olvasható: »Kossuth nevével előre — Falussy Árpádné.« Ezután megindult a menet a róm. kath. templom felé. Legelői a zászlót vitték, utána jött Debreczeni Istvánná a rendező bizottság elnökével, Kovács Dezső dr.-ral, majd a koszorús leányok és vőfélyek a következő sorrendben: Kacsó Mariska — Dr. N. Szabó Albert, Tátor- ján Anna — Dukai László, Keszi Emma — Varga Imre, Grieszhaber Anna — ifj. Czéh Károly, Hajek Mariska _ — Frits Béla, Varga Erzsiké — Schannen Árpád, Filep Margit — Mercs László, Faff Teréz — Weiszer Dezső, Boleman Margit ifj. Grieszhaber Albert, Torna Mariska — Tivadar János, Lőrincz Mariska — Akkerman János, Sándor Erzsi - Lőrincz József, Pápai Anna — Törzsök Károly, Széchényi Mariska — Nagy Gusztáv Fáff Teréz Kricsfalusi Károly, Weiszer Irén — Sipos István, Patav Etelka — ifj. Kirilla Adolf, Friedli Anna — Szabó György, Nagy Juliska — Szántó Bálint, Vida Anna — Tóth József, Samrák Etel — Kern János, Orosz Erzsiké — Dipoíd Ferenc, Görög Mariska — Nagele Lajos, Csipkés Jolán — Bódy! László, Sikolya Erzsi — Reich Dezső, Govrik Ánna — Makay Lajos, Karaszka Margit — Sikolya Bálint, Kurtyán Erzsi — Vida Imre, Szabó Mariska - Grünvald Győző, Serly Margit t— Riskó József, Feifer Erzsi — Dr. Egeli Imre, Janitzky Irma — Dr. Lang Gusztáv, Ja- nitzky Margit — Balázsy Miklós ; végül az asztal- társaság tagjai és az érdeklődő közönség beláthatatlan tömege. Az egyházi szertartás. A zsúfolásig megtelt róm. kath. templomba fél négy után nehány perccel érkezett a festői látványt nyújtó menet. A zászlóanya, továbbá a koszorús leányok és vőfélyek a zászló körül a templom szentélyében helyezkedtek el. Á felszentelési szertartást Tietz Antal kegyes tanító rendi házfőnök, h. plébános végezte s azután a következő, magas szárnyalásu ünnepi beszédet mondotta: Kettős természetünkből kifolyóan keres.- sük a földiben, az érzékiben az eszmét, az ideált, viszont szeretjük az eszmét megérzéki- teni valami symbolum által. A két legnagyobb eszme pedig, a mely hevitette, lelkesítette az embereket: a vallásosság és hazafiság eszméje volt. Ez eszméknek jelvényekép szerepel a zászló, a mely épen olyan szent volt, mint az eszme, a melyet jelképezett. Előttünk is szent e jelvény, mint a hazafiságnak és a vallásosság egyik legszebb virágának: a jótékonyságnak jelképe. Azt kívánta tehát, hogy legyen e zászló mindig a hazafiság és vallásosság jelvénye és legyen az eszme, a melyet e zászló képvisel, szent és áldott. Majd kérte az Istent, hogy »e zászlót segítse mindenkor diadalra ; adja meg nekünk annak szellemét, a kinek nevét e zászló magán viseli, hogy annak eszméiért küzdve felvirágoztassuk az önálló, független, magyar hazát.« Áz ünnepi beszéd végeztével a főgimnáziumi ifjúság énekkara a Hymnust énekelte el orgonakisérettel s az ünneplő közönség nemzeti imánk hatalmas akkordjai mellett vonult ki a templomból. A díszközgyűlés. A közönség oly nagy tömegekben tódult már kora délutántól kezdve a városházához, hogy dacára a széleskörű előintézkedéseknek, minden rendfentartási törekvés lehetetlenné vállt. Mire a menet a templomból a városházához érkezett, ennek nagyterme már fulladásig tele volt, úgy, hogy még az is kétségesnek látszott, a hivatalos személyiségek beférnek-e a terembe ? így aztán a rendezőbizottság azt a változtatást tette a programmon, hogy a társaság díszközgyűlését, nem miként eredetileg tervezve volt, a nagy teremben, hanem a városháza tágas udvarán tartotta meg. Az elnöki asztal körül foglaltak helyet Károlyi Istvánná és Károlyi Gyuláné grófnők, kik az egyházi szertartáson is résztvettek, Debreczeni Istvánná, llosvay Aladárné, Péchy Lász Ióné, Dr. Roltman Elemérné, Dr. Schönpflug Béláné, továbbá Károlyi István gróf, llosvay Aladár alispán. Debreczeni István polgármester, Dr. Rólh Ferenc törvényszéki elnök. Szatmári Mór orsz. gy. képviselő és az egyházak: és hatóságok fejei. Az elhelyezkedés után, a mi a rengeteg közönség miatt nem ment könnyen, a dalárda a Hymnust énekelte el, mit a közönség kalap- levéve, állva hallgatott végig. Ezután Kovács Dezső dr., a rendezőbizottság elnöke a következő megnyitó beszédet mondotta : Tisztelt ünneplő közönség! A múlt év viharos politikai harcainak egvik legnevezetesebb napján, 1905 junius 21-én azon a gyászos emlékezetű napon, a melyen a törvénytipró darabont kormány a magyar országgyűlés csarnokába bevonult, azon a fényes emlékezetű napon, a melyen a képviselőház mindeneket felrázó alkotmányvédelmi szózatát a magyar nemzethez intézte, városunk három derék polgárának, Kán Istvánnak, Meszesi Ferencnek és Drágos Istvánnak kezdeményezésére Kossuth Lajos asztaltársaság cim alatt egy hazafias és emberbaráti célokat szolgáló egyesület alakult Nagykárolyban. A hazafias szellem ápolása, elaggott és önhibájukon kívül elszegényedett iparosok segélyezése és szegény gyermekek istápolása: ezek azok a feladatok, melyeket egyesületünk alapszabályai célul kitűznek. Az alapítása óta eltelt idő rövidsége dacára, a Kossuth Lajos asztaltársaság máris tevékenyen és eredményesen működött. Lelkes ünnepséggel ülte meg Kossuth Lajos és Kossuth Ferenc névünnepét, nagyarányú fáklyásmenettel tisztelte meg Szatmárvármegye azon tisztviselőit, llosvay Aladár alispánt, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond, Madarassy István és Kende Péter aljegyzőket, (Lelkes éljenzés) akiket az abszolutizmus ádáz dühöngése idején csendőr szuronyok közt tiltottak ki Szatmárvármegye ősi székhazából, de e hazafias ünnepségek mellett nem feledkezett meg feladatainak másik csoportjáról: az emberbaráti célok szolgálatáról sem, a mennyiben ez év elején a kezdet nehézségeihez képest szerényen ugyan de mégis három elaggott negyvennyolcas honvéd iparost segélyezett és tizenkét szegény gyermeket látott el téli ruhával. Alig több, mint egy évi fenállás alatt sikerült egyesületünknek olyan mértékben magára vonni a város hazafias közönségének érdeklődését, hogy lehetővé vált e mai díszes ünnepség keretében, eszméink jelképezéseül, hazafias céljaink kifejezőjéül felavatnunk e nemzeti lobogót. E lobogó alatt fokozott buzgalommal és bizonyára örvendetes eredménynyel fog előrehaladni egyesületünk a könyörületes emberszeretet s a törhetetlen hazafiság utján. Ezekhez a törekvésekhez kérem én az egyesület nevében Nagykároly város polgárságának támogatását továbbra is, és a midőn őszinte részvétemnek adok kifejezést a zászlóanya Falussy Árpádné Öméltóságának közbejött betegsége felett, mely megakadályozta őt abban, hogy lelkes készséggel elvállalt tisztjének ez ünnepélyen olyan buzgalommal megfeleljen, mint a milyen tevéken}' érdeklődéssel az előkészítés fáradságos munkájában résztvett, — a midőn meleg köszönetét mondok Debreczeni Istvánná őnagyságának mély hálánkra kötelező azon szívességéért, hogy a beteg zászlóanya helyettesítését elvállalni kegyes volt, — a midőn hazafias hódolattal köszöntöm körünkben a két nagyasszonyt, Adro/í/í'Istvánné, és 'Károlyi Gyuláné grófnékat, — a midőn szívesen üdvözölt kedves vendégeinknek megtisztelő megjelenésükért, a róm. kath. egyház főtisztelendő plébánosának zászlónk felszenteléseért, Nagykároly város érdemes polgármesterének a városháza helyiségének átengedéséért, a dalárdának és a főgymnasiumi énekkarnak szives közreműködésükért hazafias köszönetemet fejezem ki, a díszközgyűlést azzal a kívánsággal nyitom meg, áraszsza el a magyarok nagy Istene ezt a háromszinü lobogót soha meg nem szűnő, örökkön-örökké tartó áldásos kegyelmével! (Zajos éljenzés.) Ezután Vetzák Ede dr. emelkedett szólásra s a következő beszéddel indítványozta Károlyi István grófnak a társaság díszelnökévé választását: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A Kossuth Lajos asztaltársaság, amelynek hivatása a Kossuth szellemét e városban a maga tisztaságában fentartani és terjeszteni, — őszinte tisztelettel viseltetik mindazok iránt, a kik e szellem fentartásában és fejlesztésében érdemeket szereznek. A Kossuth szellem kiváló és lelkes apostola Károlyi István gróf ^képviselőnk iránt
