Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-09-08 / 36. szám
36. szám 3-ik oldat. 300 protekciós ügy két hét alatt! Tudjátok-e mit jelent egy ügynek sikeres elintézése ? Meg kell hallgatni a kérést vagy elolvasni a levelet. Előzetesen válaszolni rá, összegyűjteni a hasonló dolgokat. Fölmenni a minisztériumi iktatóba. Kikerestelni a számát. Felkutatni a referenset, beszélni az osztályvezetővel. Auden- ciázni a miniszternél és az államtitkárnál. S mindezen kálváriát végig csinálni esetleg tízszer is, mert hol az ügy nincs fenn, hol kiegészítésre beküldték, hol az előadó van szabadságon. És igy tovább. S mikor a kálváriát tízszer végig jártuk, akkor a legtöbbször megtudni, hogy barátom sajnálom X. gróf, Z. főherceg kormányférfi óhajára máskép kellett tennem, fontos közszolgálati érdekből nem tehettem eleget óhajodnak, majd máskor stb. ! 300 ügynek a felvétele és előzetes elvá- laszolása tehát két heti munka. Az elintézés átlag 1500 ut Budapesten, 3000 kihalgatás és értekezés, 2000 levél stb. összesen egy embernek teljes esztendőre való elfoglaltság. Dehát hogy tudjak ennek eleget tenni, ha minden két hétben küldenek fel egy egész évre való munkát. De nem is lehet, nem is kell, nem is szokás. Ha külön irodát tartunk rá, akkor se lehet. Ha szivvel-lélekkel rajta csüggünk. akkor se kell. És egyáltalán nem is szokás. Nem lehet: mert ha a 300-at elintéztem, ennek olyan hire fut, hogy ennek alapján 10,000 uj ügy jön föl . . . S tegyük fel, hogy ezeknek is eleget tettem, erre már egy millió lenne az évi számom, igen, de akkor már panamista — gazembernek vagyok kikiáltva : mert nem hinné el rólam senki, hogy boldognak — boldogtalannak ingyen lótok futok. És igy igaza is volna. Mert nem is lehet annyit megtenni ingyen. Nem pedig: az eljárási költségek miatt sem. 100,000 ügynek csak szaladgálási, levelezési stb. költsége legalább egy kerek millió forint. 6000 darabé 60.000 forint. Hát megkereshet-e az illető ennyit máshonnan ? Ingyen tehát nem lehet, pénzért pedig csinálni: gazemberség. De nem is kell eljárni. Nem kötelesség. A saját kerületén kívüli dolgokért nem is szokás. Hát ha az emberek annyira megbolondultak, hogy egy ügyben 30—40 ismerős és ismeretlen képviselőnek Írnak, azok is annyira után- nuk bolonduljanak, hogy mind a 30—40 futkosson az egy ügyben ? Elég ha a kerület képviselője fut. Mert itt a bibi. Akár ismerem, akár nem, beállít hozzám az ember. Járjak el a dologában, adjak ajánló levelet. Barátom én magát sohse láttam, ügyét sem ismerem, a protekciónak is ellensége vagyok. Mindegy — ő kér, könyörög, fenyegetőzik, füt-fát igér. Ha pénzt kínál — kilököm. Ilyennel hát már nem alkalmatlankodnak. Jó hírem van. Követelik azonban, hogy járjak el annak, kit sohasem láttam, kivel egyszer beszéltem, kivel egy népgyülésen jelen voltam. ki hallott a házban beszélni! Miért ? Mert neki úgy tetszik. És 20 millió ember nem tudom hány millió ügyben ezt mondja 5—10—15 képviselőnek! Tessék kiszámítani: hányszorosa ez az összes állami ügyeknek? Egy kinevezés — egy ügy a hatóságoknak : átlag 300 pályázat az állást keresőknek. Hatezer protekciós ügyszám — a képviselőknek. Mert az egy állásért pályázó 300 ember mindenike átlag 20 képviselőhöz folyamodik. Kinek tegyen eleget a képviselő ? Melyik képviselőnek kívánságát teljesítse a kormány? Mindenkinek nem tehet eleget — nem teszi meg hát senkiét sem. Kinevezik, a kit tetszik, aki soron van, a kit a hatóságok ajánlottak. Azonban — és itt meg kell állni — az eredmény mégis meg van. Mei't a miniszter feljegyezvén a közbenjárókat minden kinevezés után,|jhűségesen értesíti mind a 20 képviselőt, hogy kívánságának megfelelt. A 20 képviselő pedig mielőtt a hivatalos lapban megjelent volna, örömmel értesíti mind — a boldog kinevezettet, aki élete fogytiglan dicséri az ő nagynevű — pártfogóit. így megy ma már igen sok ügyben, sőt tovább is. Van olyan élelmes miniszterünk is. hivatal vezetőnk is, aki még ügyesebb. Ha senki se ajánlja azt akit kinevezni óhajt, valahogy SZ ATM ÁRVÁRMEGYE. tudtára adja az illetőnek, hogy kérje meg X. képviselőt. Ha az közben jár: a siker biztos. És ha a manőver jól ütött be; a miniszternek furfangja győzött. Újra lekötelezett valakit. És mégis bolond a világ. Nem a saját érzése, esze, tehetsége után akar boldogulni, hanem folyton ir, folyamodik, utazik, audenciá- kon görnyed. Az állam pedig igen jó üzletet csinál. A pályázati kérvények és a protekciós levelezés bélyegjeiből az ilyet mind ajánlva küldik, hogy el ne vesszen, szinte bevesz any- nyit, a mennyit a kinevezetteknek fizetésül ad. Elmondám. És azért mégis fogadni mernék, hogy a protekciós láz nem fog apadni. Legalább 100 levelet kapok e cikk alapján is. És ebből kilencvennyolc jön ismerősömtől és egy sem a kerületemből! Az háborgat legke- vésbbé. Én pedig Ígérem, hogy mind a kilencvennyolcat le fogom kötelezni pártfogásommal a fenti recept szerint. Csak azt nem tudom egyelőre, hogy mikor és melyik ügyben! Tessék pályázni nagyérdemű közönség! A Kossuth asztaltársaság zászlószentelése. A Kossuth Lajos asztaltársaság zász- lószentelési ünnepélye holnap, vasárnap fog lefolyni nagy arányú és amint az előjelekből megállapithátó, fényes sikerű ünnepségek között. A meghívott notabi- litások közül többen megígérték eljövetelüket. A rendező-bizottság meghívta az ünnepélyre Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, az országos függet- lenségi párt elnökét, továbbá Gyapay Pált, Esztergomvármegye főispánját, a nagykárolyi kerület volt függetlenségi képviselő-jelöltjét is, kik azonban a megjelenésben akadályozva lévén, a rendezőbizottság elnökéhez Kovács Dezső dr.-hoz az alábbi leveleket intézték. Kossuth levele a következő: > Herkules-fiirdő, 1906 aug. 28. — Igen tisztelt Elnök Ur-! A nagykárolyi Kossuth-asz- taltársaság szept. 9-iki zászlószentelési ünnepélyére szóló szives meghívásukért fogadják őszinte, meleg köszönetemet. Sajnálkozásom kifejezése mellett kell értesítenem, hogy ez időben szigorú orvosi rendeletre, még Herkules- fürdőben gyógykezeltetnem kell magamat, igy személyesen nem lehetek jelen e hazafias ünnepen, de felkértem kedves barátomat, gróf Károlyi István urat, az önök kiváló és nagyérdemű képviselőjét, hogy helyettem helyezze el a nekem szánt zászlószeget és nevemben adja át Nagykároly érdemes ünneplő közönségének hazafias üdvözletemet és igaz nagyrabecsülésem nyilvánítását. Szívélyes üdvözlettel, tisztelő hive, Kossuth Ferenc.« Gyapay Pál levele pedig következő- képen hangzik: »Esztergom,'1906 szept. 2. — Nagyságos Uram ! Mindenekelőtt ezerszeres bocsánatot kérek, hogy a vezetése alatt álló nagykárolyi Kossuth Lajos asztaltársaság zászlószentelési ügyében hozzám intézett nagyrabecsült szives meghívására ily megkésve válaszolok, de ez csakis azon okból történik, miután tekintettel jelenlegi hivatalos elfoglaltságomra, előbb nem állott módomban megállapítani, hogy a hazafias ünnepélyen részt vehetek-e ? Miután dolgaim legmélyebb sajnálatomra úgy alakultak, hogy az ünnepélyen meg nem jelenhetek, szives meghívásukért e sorok utján kell kifejeznem hálás köszönetemet. Lelkem mélyéből kívánom a nemes és hazafias célok szolgálatában álló asztaltársaság működéséhez a legszebb remények megvalósulását, — igaz tiszteletem és nagyrabecsülésémet jelentve, vagyok a nagyságos Elnök Urnák készséges hive, Gyapay Pál.« Emlékeztetőül még egyszer közöljük az ünnepségek sorrendjét a következőkben: Az asztaltársaság tagjai fél 3-kor gyülekeznek a törzshelyiség, Kun István vendéglője előtt, honnan a felvonulás zászló alatt és zeneszó mellett történik a vármegyeházához. A koszorús leányok és vőfélyek 3 órakor gyülekeznek össze a vármegyeháza nagytermében, honnan a zászlóanya, Falussy Arpádné vezetése mellett az ünneplő közönség a róni. kath. nagytemplomhoz vonul. Az egyházi szertartást Tietz Antal kegyes ta- nitórendi házfőnök, plébános végzi; a templomi ünnepély befejezésével a gym- nasiumi énekkar a Hymnust énekli. A szertartás végeztével az ünneplő közönség a városházához vonul, melynek nagytermében a társaság díszközgyűlést tart, a következő tárgysorozattal: 1. Hymnus, énekli a dalegyesület. 2. Elnöki megnyitó, tartja Kovács Dezső dr. 3. Indítvány Károlyi István grófnak a társaság díszelnökévé választása iránt. 4. Ünnepi beszéd, tartja llosvay Aladár, Szatmárvármegye alispánja. 5. Szegbeverés. 6. Szózat, énekli a dalegyesület. Este 8 órakor vacsora a polgári kaszinó helyiségében, étla]) szerint. Utána táncmulatság. A rendező-bizottság ez utón is felkéri az illető háztulajdonosokat, hogy a házakat a menet felvonulásának utján (Gróf Károlyi György-tér, Deák Ferenc- tér, Jókai-utca, Kölcsey-utca, Széchényi- utca) fellobogózni szíveskedjenek. Zászlószögeiket újabban kiváltották: Kir Pénzügyigazgatóság 40, Dr. Áron Sándor 10, Földes Béla 10, Szúnyog Mihály 20, Luby Béla 10, Bóth Károly 20, Kir. posta és távirda hivatal 10, Jaka- bovits cég 5, Kalina Ferencz 5, Kalina Ferenczné 6, N. Szabó Pálné 10, Ev. ref. egyház 5, Jeney István 10, Dr Kovács Dezső 20 koronával. Vármegyei közgyűlés. F. hó 6.-án folyt le a rendkívüli vármegyei közgyűlés a megyeház nagytermében Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A kisebb fontosságú tárgysorozat ellenére is szép számmal gyülekeztek össze a bizottsági tagok mintegy 150-en. A közgyűlés simán íolyt le mindenben az állandó választmány javaslatai szerint. Kisebb vita csak a szatmár—mátészalkai vasút építési költségeihez leendő hozzájárulás megszavazásánál indult meg. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy a közgyűlést a szatmár— mátészalkai vasút építésére megszavazott 200000 korona és a nagykároly— margittai vasút részére megszavazott 150000 korona hozzájárulási költség fedezésére kölcsönt vegyen föl, illetőleg pótadót vessen ki a vármegye s a felveendő kölcsön módozatait az alispán az októberi közgyűlésen terjessze elő. Az állandó választmány e javaslatához Böszörményi Emil, Kende Zsigmond, Szu- hányi Ferenc szóltak hozzá oly módon, hogy a két helyiérdekű vasútra megszavazott hozzájárulás ne együttesen, de külön tárgyaltassék, nehogy esetleg az ily módon megszavazott pótadóhoz a kormány hozzá ne járuljon s a mátészalkai vasút megújítása ez által elodáz- tassék. N. Szabó Antal, Róth Ferenc törvényszéki elnök, N. Szabó Albert dr. felszólalásai, majd az alispán és főispán fölvilágosító szavai után, a melyek biztosították a közgyűlést, hogy a mátészalkai vasútra megszavazott 200000 korona kiutalása semmi esetben sem marad el — a közgyűlés elfogadta az állandó választmány javaslatát. A tárgysorozat egyes érdekesebb pontjai voltak, hogy a közgyűlés elhatározta az alkotmány biztosítása tárgyában egy, az országgyűléshez intézendő felirat benyújtását, a melynek megszerkesztésére N. Szabó Antal, Domahidy Sándor, Papp Béla és Kovács Dezső dr.
