Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-25 / 34. szám
34. szám. SZ A T .M ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. a nemzeti ellenállás ügyében beállóit fordulat óta nincs rendben Gőnvey ur hivatala azokat is alaposan meggyőzi az ellenkezőről a hivatalvizsgálati jegyzőkönyv, mely kimutatja, hogy már 1904. évtől kezdve nagy hiányok vannak. Nyilvántartások úgyszólván absolute nem vezettetnek. a járási írnok egész ügykezelése a főszolgabírói felügyelet teljes hiányát mutatja, a hivatalos lappal nem törődnek stb. A mi pedig a nagy munkakedvét és erejét mutatja a főszolgabíró urnák az azon tény, hogy 1905. évben 285 aktát intézett el. mikor Sepsy Sándor szolgabirónak 4950 darabja volt. Sajátságos és Gőnyeynél ismét beigazolódott, hogy a nemzeti küzdelem darabontjai többnyire azon urak, kik mint tisztviselők különben sem állják meg helyüket. Annyiban érthető is, hogy épen ezeknek nem volt bátorságuk a hatalommal szembe szállani illetve ezek épen csakis egy absolut kormánytól várhattak bűneikkel szemben elnézést. A nyílt és titkos ha- ladópárli orgánumok tehát hiába szórják a szidalmakat, különösen Szatmárvármegye jelenlegi vezetőire, mert a mi itt a hazafiatlan tisztviselők elpusztításával végbemegy az egy nagy hatalmas tisztitó munka nem csak nemzeti szempontból, de a vármegyei közigazgatás érdekei szempontjából is. Törvényszék Nagykárolyban. — Két oikk. — II. (—ö.) A törvényszékek területének és lé- lekszámának országos átlagai, a mint láttuk, álláspontunkat minden tekintetben megerősítik. További fejtegetéseink könnyebb áttekinthetősége szempontjából megismételjük a főszámokat. Egy törvényszék átlagos lélekszáma Magyarországon 251.655, ezzel szemben a szatmári törvényszék népessége 413.323, a nagyváradié 550.767 főnyi. Evidens, hogy e két rengeteg terület és lélekszám igazságszolgáltatási közérdekből széttagolandó, illetve kevesbítendő. Mert ha helyes volna Szatmár és Nagyvárad törvényszékeinek az átlagos területeket és lé- lekszámokat messze túl haladó állapota, úgy a kormányzat bizonyára nem késnék a méglevő 67 törvényszékből legalább 30-at megszüntetni s ez által az igazságszolgáltatási érdekeken kívül az állam anyagi érdekeit is szolgálni. Annak a mondásnak, a mit Szatmár szép- szavu képviselője leghatásosabb frázis gyanánt hangoztat, hogy t. i. az igazságszolgáltatás általános érdekei nagy törvényszéki területeket kívánnak, bizonyos pontig annak dacára is igazat adunk, hogy a mint a gyakorlat mulatja, ez az elv igen sok helyen egyáltalán nincs figyelembe véve. Csak egy két példát a sok közül. Az aranyos-maróthi törvényszék lélekszáma 164.852, az ipolyságié 130642. a besztercebányaié 123.742, a győrié 124 813, az eperjesié 172.706, a lőcseié 170.535 stb. Az erdély- részi, köztudomás szerint még kisebb lélekszámú törvényszékek egész sorozatát nem is említjük. Ismételjük, igazat adunk Kelemennek abban a tekintetben, hogy túlságosan elaprózni a törvényszéki területeket nem szabad, de még azzal, hogy ezt elvként elfogadjuk, ellenünk bizonyíték nem szereztetett, mert hiszen eszünk ágában sincs azt kérni, hogy részünkre egv csekély lerülelü, kis lélekszámú helyiérdekű törvényszék létesittessék, hanem az a szándékunk, hogy az abnormális területű és népességű szatmári és nagyváradi törvényszékek területeiből három normális nagyságú és lélekszámú törvényszék alakittassék, Ami annyival is inkább könnyű, mivel ha a szatmári és nagyváradi törvényszékek népességét 963,000 lelket három felé osztjuk, egyre átlag 321,000 jut, a mi a 255,000 és országos átlagot még mindig 26u/0-al meghaladja. Bizonyos, hogy azokban a keretekben, a melyekre az 1876-ban feloszlatott nagykárolyi kir. törvényszék hatósága kiterjedt, non sens volna a" törvényszék visszaállítását követelni, mert ennek a területnek (Nagykároly város, nagykárolyi, erdődi, mátészalkai járások és Piskolt község) lélekszáma a feloszlatáskor az 1869-iki népszámlálás szerint 106621 lélek volt s az 1900-iki szerint 128357. Igaz, van az országban több, népességre nézve ehez a számhoz közelálló törvényszéki terület, de ha csupán ez a terület képezhetné a reaktiválandó nagykárolyi törvényszék alapját, elfogulatlanul helyeselnünk kellene Kelemen érveléseit. Ugyde az 1876-iki rendezéskor épen azt hagyták figyelmen kívül, hogy a nagykárolyi törvényszék megszüntetése és a nagyváradi területének épségben hagyása miatt egy egész országrész két törvényszék között lett megosztva -- és helyes igazságügyi politika mellett már akkor sem a nagykárolyi törvényszék megszüntetését, hanem inkább területi kiegészítését kellett volna keresztül vinni. Általános közérdekből tartván szükségesnek a szatmári és nagyváradi törvényszékek reductióját, kétféle megoldás lehetőségével állunk szemben. Az egyik az volna, hogy a meglevő törvényszékek számának szaporítása nélkül mindkét törvényszék szélen fekvő járásbíróságai osztatnának be a szomszédos törvényszékekhez. így pl. Nagysomkut Deéshez, Nagybánya Máramarosszigethez, Nagyszalonta Gyulához, Élesd Kolozsvárhoz és igv tovább, Ámde egy ilyenfajta rendezés önmagában hordja a lehetetlenségét, a miről könnyen meggyőződhetünk, ha az ország térképére és statisztikai adataira velünk egy pillantást. A jelzett módon való megosztás által ugyanis a körülfekvő, máris nemzetiségi többségi törvényszéki területek épen megint csak nemzetiségi többségű járásbíróságokkal gyarapodnának s igy mesterségesen állítanánk elő olyan nemzetiségi tömböket, melyek minden irányban a legnagyobb veszedelmet jelentenék a magyarságra. Különben is, amint cikkünk első részében kimutattuk, az ily kép való felosztás által gvarapitandó törvényszékek lélekszáma ma is vagy megüti, vagy magasabb is az országos átlagnál (pl. Máramaros) s igy végeredményben egy ilyen fajta rendezés az abnormálisán nagy területek és- lélekszámok hibáján nem segítene. A józan megoldás nem lehet tehát egyéb, mint az, hogy a két nagy terület, Szatmár és Biharvármegyék érintkezési pontjánál keressünk egv helyet, a hol egy uj törvényszék felállításával úgy lehessen megosztani a két terület népességét háromfelé, hogy a magyarság számbeli főlénye mind a három területen biztosítva maradjon. Arról, hogy nem is uj törvényszék felállításáról, hanem csak egy már megvolt törvényszéknek újabban megállapítandó határok közötti visszaállításáról van szó, — ne beszéljünk, mert a történeti jogok emlegetéséért könnyen kikapunk Kelemen barátunktól, — hanem e helyett vizsgáljuk alaposan azt a kérdést, hogy azokra a területekre nézve, a melyekből a nagykárolyi törvényszék területe állana, képez e Nagykároly városa olyan gazdasági és közlekedési góczpontot. a mely minősége lakóit feljogosítja egy a megkezdetthez hasonló irányú mozgalom folytatására? Ha Szatmárvármegye némely olyan részeinek forgalmát, a mely részek földrajzi fekvésüknél fogva Nagykároly szférájába tartoztak, a szatmári élelmesség s a vármegye vezetőségének Nagykároly iránt mindenkor tanúsított ellenséges magatartása elvette is a vármegye székhelyétől, viszont Nagykároly nem szűnt meg piaci központja lenni Szilágyvármegye legnagyobb és Bihar vármegye egy jelentékeny részének. A zilah—-nagykárolyi vasútvonal kiegészítve a nagykároly—máté- szalka—csapi vonallal, dél-északi irányban a Sarmaságtól—Vásáros-Naménvig terjedő mintegy 106 kilométer hosszú vidéket természetszerűleg Nagykárolyhoz csatolja; a megvalósulás stádiumához közeledő nagykároly—mar- gittai vonal Biharvármegyének egész margittai járását, mely különben is ide s nem ^ a távoli Nagyváradra gravitál, idecsatolja. Érmihály- falva és vidéke természetszerűleg sokkal inkább vonzódik a naponkint hatszor megjárható és tőle fővonalon egy órányira (gyorsvonaton 35 percnyire) levő Nagykárolyhoz, mint a vicinálison három órányira levő Nagyváradhoz, hova ha korán reggel elindul, csak estére térhet vissza. Érmihályfalva pedig járásbíróság létesítése iránti nagyon is indokolt kívánságát csak akkor érheti el, ha e járásbíróság a létesítendő nagykárolyi törvényszék hatósága alá adatik, mert a nagyváradi törvényszék a már meglevő tizenkét járásbíróságon kívül még egy tizenharmadikát cl nem bir. Erdődöt és vidékét, noha természetszerű forgalma inkább az északnyugati irányban fekvő Nagykárolyba irányul, Szatmár valóban jelentékeny mértékben elhódította tőlünk, — de ezzel szemben ne feledjük el, hogy az erdődi járásnak épen legértelmesebb, legvagyonosabb és igy a törvényszék szempontjából leginkább számba veendő községei: Király-Darócz, Krasz- na-Béltek, Géres, Dobra és rajtuk kívül a Bükk nyugati része ma is sokkal inkább ide gravitál mint Szatmárra. Időeiőtti dolog volna ma az ügy azon részleteiről beszélni, hogy mely törvényszék hatósága alól, mely területek volnának a visz- szaállitandó nagykárolyi törvényszékhez csatolandók. Ezt épen úgy, mint az ügy elvi részét bizonyára bölcsebben és igazságosabban mérlegelés alá veszik majd illetékes helyen, mint a hogy Kelemen Samu tette, kinek város — és mandátummentő harsogásaira teljesen elegendőnek találtuk egyszerű statisztikai adatokkal és száraz tényleirással válaszolni, nagyon nyugodtak lévén a felől, hogy az igazságot még egy akkora, elmében és önbámulatban egyaránt fejlett férfiúnak sem sikerül lezugni, mint a mekkora a szatmáriak nagy Samuja. HÍREK — A tisztviselők fizetési alapjára eszközölt adományok visszafizetése. Mindenkinek élénk emlékezetében van még, hogy Fejérváry-Kristóffi- Nagy László-féle bűnszövetkezet azzal akarta letörni alkotmányunk akkor egyetlen védőbástyájának, a vármegyének ellenállását, hogy megvonta 12 vármegye állami dotációját, betiltotta a vármegyei tisztviselők fizetését. — A 12 vármegye egyike volt Szatmárvár- megye is. Ámde a nevezett bűnszövetkezet nem ért célt törvénytelen cselekedetével. Szatmárvármegye hazafias közönsége sietett önkéntes adományaival a tisztviselők fizetési alapjához hozzájárulni. Ez alapból kapták a vármegyei tisztviselők dec.—ápr. havi fizetésüket. Mikor aztán a bűnszövetkezett megbukott és elmerült a jól megérdemlett megvetés és utálat posványába, a nemzeti kormány visszautalta a vármegyei tisztviselők törvényes fizetését. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség most készült el a számadásokkal és legközelebb rá kerül a sor, hogy az adakozók a vármegyei tisztviselői alapra befizetett adományaikat visszakapják. — A főispáni pár látogatása Nagybányán. Dr. Falussg Árpád főispán nejével és Ilosvay Aladár alispánal f. hó 25-én szombaton délután 5 órakor érkezik Nagybányára. A főis- páni párt a város nagy ünnepélyességgel fogadja. A vasúti indóháznál a ^vendégeket a városi tanács élén Gellért Endre polgármester üdvözli, a fogadáson részt vesz a függetlenségi párt s a város közönsége is. A Kossuth Lajos- utca torkolatánál diadal kaput állítanak fel. ügy a vonat megérkezésénél, mint a diadalkapunál a bányászzenekar a vendégeket a Bá- kóci-indulóval fogadja. A főispáni pár Nagybányán időzése alatt Neubauer Ferenc főbányatanácsosnál szál meg, A főispáni pár Nagybányán időzésük programmja a következő: A megérkezés napján, szombaton este fél 9 órakor a város közönsége fáklyás zenével tiszteli meg illusztris vendégeit. A menet fél 8 órakor a Libamezőn gyülekezik s a Fasoron s a Hid- utcán vonul a bányaigazgatósági épület udvarára. A menetben foncákkal részt vesznek a kincstári bányamunkások is. A fáklyásmenet élén Égly Mihály főjegyző fogja üdvözölni a a főispánt. Fáklyásmenet után Neubauer főbányatanácsos és neje estélyt adnak vendégeik tiszteletére. Vasárnap, augusztus hó 26 án délelőtt dr Falussv' főispán a városház tanácstermében a küldöttségeket fogadja. Déli 1 órakor közebéd lesz a Széchényi ligetben, melyre aláírási iveket bocsátanak ki. Ebéd után a főispán a festőműtermet s az ott elrendezendő kiállítást nézi meg s azután látogatásokat tesz. Este a Kaszinóban lesz estély hölgyek részvételével. Augusztus 27-én, hétfőn délelőtt a főispáni ’pár a kereszthegyi bányát tekinti meg. Délben Gellért Endre polgármester s neje adnak ebédet a vendégek tiszteletére. Délután a fernezelyi kohókat tekintik meg. Este barátságos vacsora lesz a Széchényi ligetben. Augusztus 28-án, kedden a főispáni pár Felsőbányát látogatja meg, hol a küldöttségek fogadása után banket lesz. Estére visszaérkeznek Nagybányára, a mikor a Polgári Körben a nagybányai függetlenségi és 48-as párt rendez lakomát Szatmárvármegye első függetlenségi főispánja tiszteletére. 29-én a délelőtt 11 órai vonattal a főispáni pár visszautazik Nagykárolyba. — Vasúti hitelesítés. A Nagykároly—mátészalka—csapi vasút munkálatainak hitelesítése e hó 22-én kezdődött meg Nagykárolyban. E napon a nagykárolyi vasúti állomáson Nagykároly, Kaplonv, Kálmánd, Börvely és Vállaj, 23-án Nagy-Ecseden Mérk, Nagy-Ecsed és Nyircsaholy, 24-én Máté-Szalkán Mátészalka és Ó-Pályi, 25-én Nagy-Doboson Nagy-Dobos és Vitka községek határain elfoglalt területek kimutatását és térképeit hitelesítette a kiküldött bizottság,
