Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-18 / 33. szám
2-ik oldal. 33. szám. csak szervezetileg egy, de gyakorlatilag rendesen több szavazattal is többségben vannak a törvényhatóságtól választott tagokkal szemben. 1867 óta rengeteg sok rossznál- rosszabb, elmagyarázható, kétértelmű törvényt iktattak be hatalmi érdekből a magyar • törvénytárba, de a közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi VI. t. c. versenytárs nélkül áll ebben a tekintetben. Még csak arra utalunk, hogy a bizottság hatáskörét tárgyaló törvény- szakaszok annyira általánosak és szabatosság nélküliek, hogy egy rosszhiszemű kormányzat mindent odamagyarázhat a közigazgatási bizottság hatásköre alá. Egy pontban lehetne már átmenetileg is segíteni a legnagyobb bajon, az állam hatalom intézményes majoritásán az által, ha a közigazgatási bizottság állami tisztviselő tagjaitól a szavazati jog és az albizottságokban való részvétel joga elvétetnék s részükre csupán tanácskozó tagsági jog hagyatnék meg. ★ Ezekben láttuk szükségesnek vázolni a közigazgatási reformok azon részét, a melyet a jelen kormány által, rövid időn belül megvalósíthatónak vélünk. A dolog természete szerint fejtegetéseink nem lehettek kimeritőek, hanem csak vázlatosak. Kétségtelen, hogy vármegyénknek rövid idő múlva módjában lesz hozzá szólani a kormány által beterjesztendő javaslatokhoz; helyén valónak tartottuk tehát egyelőre befejezett cikksorozatainkkal jókorán megindítani e kérdések felett az eszmék kicseréléséi, a reformtervek nyilvános megvitatását. Kihívás. A tisztviselői nyugdíj arra szolgál, hogy hivatalukat tisztesen betöltött, a kor, vagy szolgálati időhatárt elért vagy elbetegesedett tisztviselők és családjaik a hivatal megszűnte után ha nem is kényelmes jó módban, de szü- kölködés nélkül megélhessenek. Ebből a felfogásból kiindulva, vármegyénk törvényhatósági bizottságának radikálisabb tagjai épenséggel nem értettek egyet azzal a nézettel, hogy az abso- lutizmus sötét emlékű lovagjait futni kell engedni, ha nyugdíjazást kérnek. Ezzel az elvi állásponttal szemben azonban erős párt alakult ki, mely a nyugdíjazás méltányossági és oppor- tunitási alapjára helyezkedett egyrészt azért, hogy ártatlan családtagok ne szenvedjenek a családfő bűneiért, másrészt azért, hogy annál T A R C A. A megoldás. — Irta : Orosz György. — Kedves Dezső! Rendkívül sajnálom, hogy e levelemmel kellemetlenséget s talán szomorúságot is okozok neked. De remélem, sőt tudom, hogy megbocsátasz érte, hisz te mindig jó szívvel voltál hozzám. Aztán ez lesz az utolsó kellemetlenség, amit én okozok neked. Mikor e levelemet megkapod, akkorra már meg lesz oldva a nagy dilemma, mely elé állítottál. Meg lesz oldva mindkettőnkre nézve a leghelyesebben: egy pisztolylövéssel. No ne ijedj meg nagyon, ne dobd el levelemet és ne fuss a lakásomra, már úgy is késő. Olvasd tovább. Tizenhét éves voltam, mikor apám után elveszítettem jó anyámat, aki mig élt, mindenre megtanított, még az élet és emberek ismeretére is. No amennyire egy 17 éves gyermeket meg lehet tanítani. Ezt hagyta rám egyedüli örökségül. Nem nagy örökség, de nem épen értéktelen. Rokonaim a temetés után, hogy ne legyek a nyakukon, beszereztek Pestre nevelőnőnek. Aránylag elég jó dolgom volt, megkaptam minden kényelmet, amit várhattam, csak épen egy kis szeretetet nem. A lelkem az végtelenül üres volt. Zárkózott, elgondolkodó, szomorú voltam. Nem sokáig tartott. Hazajött a nagyságos ur fia. Huszártiszt volt. Attól kezdve zajos volt a ház. Barátaival volt tele folyton. Engem is körüldongtak, mulattattak. SZATMÁRVÁRMEGYE. gyorsabb és bizonyosabb legyen az illető tisztviselők távozása. A radikálisok, bár kissé elégedetlenkedve, megadták magukat s egyhangú közgyűlési határozattal mondatott ki, hogy a ki nyugdijat kér, feloldatik a fegyelmi vád és következményei alól. A nyugdíj kérvények csakugyan beadattak mindazok részől, a kiktől a vármegye közvéleménye azt megkövetelte. A nyugdíj választmány s utána a közgyűlés (egy időközben visszavont, de a mint jó helyről értesülünk, a közben megtartott hivatalvizsgálat hatása alatt rövidesen újra beadandó kérvény kivételével) a nyugdijat megszavazta s vármegyeszerte megindultak a kombinációk és mozgolódások a megüresedett állásoknak az októberi közgyűlésen leendő betöltése iránt. Ámde a vármegye tervez — a haladó párt végez: ma úgy áll a dolog, hogy októberben nem igen lesznek főszolgabíró választások. Ugyanis stróhmannok tolattak elő, a kik megfellebbezték a közgyűlés nyugdíjazó határozatait. Holmi illetékességi összeütközések is támadtak miniszter és közigazgatási bíróság között, úgy, hogy a nyugdíjazási ügyek jogerős befejezése az őszi közgyűlés előtt alig remélhető. Ha pedig októberben nem lehet választani, idő marad májusig. Addig pedig sok minden történhetik még a Bachus pincében. Hiszen Kristófi él, Nagy László is él, ináncsi Papp Kálmán nemkülönben, az Újság ir, a Magyar Szó szintén nem hallgat, haladópártiak barátkoznak demokratákkal, a Társadalomtudományi Társaság virágzik, tüntet és gorombáskodik __ ki tudja, ki tudja, hátha megpendül még a parlamentben vén Fejérváry baka-generálisi sarkantyúja......? így áll a kérdés eme tagadhatatlanul »különös körülmények között« nyugdíjazottak szempontjából. A vármegye szempontjából azonban egy kevéssé más a helyzet. Azzal állunk szemben, hogy meg van szegve a paktum, szándékosan akadály van gördítve a nyugdíjazások ügyének normális menetele elé (mert önkéntes stróh- mannokról, qui non sunt, nulla fiat mentio) és ugyanazok, a kikkel szemben a vármegye igazán a szélső határokig menő elnézést gyakorolt, most orránál fogva vezetik a vármegyét. Erre a játékra a vármegyének csak egy felelete lehet, mert ha a paktum meg van szegve az egyik oldalról nem kötelező a másik részre sem. A kiknek nyugdíjügye októberig jogerős elintézést nem nyer: azok ellen minden tekintet és további pourparler-zások nélkül rendelje el a közgyűlés a fegyelmit és függessze fel őket állásuktól, ha ugyan addig — a nemzeti ellenállás kérdésétől teljesen eltekintve — tisztán közigazgatási okokból, fel nem luggesztetnének az illetékes felettes hatóságok valamelyikétől, i A kihívásra nem felelhetünk másként, j mint hogy felvesszük a keztyüt. Megfegyelmizte j a vármegye 16 esztendős alispánját is, a jelen- [ léginél jóval nehezebb viszonyok között, talán j most sem mi leszünk a gyengébbek. Eleinte el is feledtették velem egy-egy pillanatra sorsomat. De később beláttam, hogy ezek mindnyája egy közös cél felé törnek: bírni engemet, akarom mondani nem engemet, csak a testemet . . . Ilyenek a férfiak mindnyájan. De nem, nem mindnyájan. Volt egy közöttük, aki, úgy láttam, nem törekedett ilyféle kegyeim után és részvéttel tekintett néha a kis nevelőnő bánatos arcára. Te voltál. Óh mily jól esett ez nekem! Hálás tekintettel néztem reád. Ha néha — ami igen ritkán történt — te is közelembe jöttél, szóba álltái velem, reszkettem. Éreztem, hogy sorsom kezedbe van letéve, mert szivem legforróbb érzésével szeretlek. Te észrevetted ezt. Tudtad jól, hogy többre becsüllek a zsinóros attilás huszártiszteknél, szivem mélyéből gyűlöltem és megvetettem titkos céljaikkal együtt. Hanem te azt is tudtad, hogy ezt a célt ha valaki elérheti, az csakis te lehetsz. Ezzel te tisztában voltál. Azonban akkor távol állott tőled e gondolat. Csak később kezdtél vele foglalkozni. Küzdöttél is ellene sokáig, de végre legyőzte benned szived veled született nemességét korod könnyelmű mételye. Én ezt mind nagyon jól tudom, mert figyeltelek és aggódva lestem a fejleményeket, melyekhez — éreztem — az életem van fűzve. Gyakrabban és mindig nagyobb tűzzel kezdtél foglalkozni velem. Elhitetted magaddal, hogy szerelmes vagy belém és ezt velem is el j akartad hitetni. De én, aki lelkem és eszem minden tehetségével arra törekedtem, hogy a te lelkedet megismerjem és a legrejtettebb gon- j dolataidat és érzelmeidet is kitaláljam, hamar j észrevettem, hogy szivednek semmi köze e játékhoz, melyet, hogy végig játszál, egyedül forró [ Törvényszék Nagykárolyban. — Két oikk. — I. (—ö) Az a párját ritkító animozitás, amely- lyel a szatmáriak a nagykárolyi törvényszék u/sszaállitásának kérdését Kelemen Samu ottani képviselővel élükön tárgyalják, az a tudó- sitásáradat, melylyel a budapesti sajtót ellepik, szükségessé teszi ennek a kérdésnek részletes és beható megismertetését Nagykároly város szempontjából is. Nekünk károlyiaknak sokkal kellemesebb a helyzetünk ebben a kérdésben, mint szatmári szomszédainké, Mi érezvén és kimutatni is képesek lévén igényünk minden oldalú jogosságát és alaposságát, nem vagyunk kénytelenek expektorálni. Higgadtan Írhatunk a kérdésről. nem úgy, mint szatmári laptársaink, kik közül egyedül az É. U. látszik annyira, a menynyire a méltányosság és jogszerűség álláspontját elfoglalni, mig a többiek egyértelmüleg a legvehemensebb és legigazságtalanabb támadásokat intézik ellenünk. Eleinte azt hittük, csak Kelemen Samu van a méltánytalanságnak és jogszerűtlenségnek sem jogvédői, sem törvényhozói minőségéhez nem illő és tegyük hozzá, kicsinyes álláspontján, úgy tapasztaljuk azonban, hogy semmi képen el nem vitatható szellemi fölényével nem csak ottani hírlapi kollégáit, de az egész szatmári közönséget is az ó saját külön irányába terelte. Különös figyelemmel olvastuk el a képviselő urnák az e hó 11-én megtartott szatmári értekezleten előadott szónoklatát; elolvastuk pefiig a »Szatmárnémetiből,« melynek ő a lapvezére s mely ugv hisszük, ha nem is szószerint, de mindenesetre igen bő terjedelemben és híven közölte le a beszédet. Hitelesnek kell tehát tartanunk mindazt, amit e lapban erről a dologról olvastunk és tényként kell elfogadnunk, hogy a dolog érdeméi illetőleg a képviselő ur nem mondott többet, mint a mennyi nevezett újságban olvasható. Ez pedig szörnyen kevés. Bizonyára nemcsak azok, a kik egy felfogáson vannak Kelemennel, de azok is a kik mint mi, az ellenkező álláspontot képviselik, sokkal többet vártak tőle, mint a mennyit múlt szombati beszédében mondott. Várták és vártuk azt, hogy a nagykárolyi törvényszék ellen sorompóba fogja vinni a tárgyilagos érvek egész tömegét. É helyett nem kaptunk egyebet, mint egész általánosságban mozgó frázisokat. Talán nem csalódunk, ha annak tulajdonítjuk ezt a csalódást, hogy a képviselő ur akárhogyan igyekezett volna is, nem volt képes valóban tárgyilagos ellenokokat összeszedni s igy kénytelen volt megelégedni egy toast-szerü előadással, mely lehet ugyan, hogy híveinek számát jelentékenyen megnöveszti Szatmár város külterületein, de a mely meggyőző hatással bizonyára nem birt még a közvetlenül érdekelt Szatmár város intelligens közönségére sem. Ennek a kérdésnek vitatását csakis úgy véred kerget. Meg voltam győződve erről. Szomorúan és rettegve vártam, mikor fogsz előállni vele. Nem kellett sokáig várnom. Azzal kezdted, hogy szerelmet vallottál. Hangsúlyoztad, hogy ne úgy vegyem e vallomást, mint a többiekét, akik talán szintén mondtak nekem már ilyesmit. Te becsületes szándékkal közeledel hozzám. És én hittem, sőt megvagyok győződve, most is, hogy szándékaid ekkor becsületesek, érzéseid, ha nem is mélyek, de tiszták voltak. Felesleges volt mondanom, hogy én szintén szeretlek téged, hisz te ezt a nélkül is nagyon jól tudtad. Pár napig boldog voltam, nagyon boldog. Voltak pillanataim, mikor reméltem, sőt bizton hittem, hogy ez a boldogság állandő, vagy legalább is tartós lesz. Miért ne legyen szabad egyedül csak nekem boldognak lennem, mikor annyian vannak boldogok, vagy legalább olyanok, akik boldognak hiszik magukat. Ábrándoztam. Ilyenkor megfeledkeztem mindenről, ami körülöttem történik. Megfeledkeztem arról is, hogy egyszer csak, talán nagyon is hamar, vége lehet e szép álomnak. Pedig csakugyan hamar vége lett. Hamarabb, mint gondoltam. Nem jött egészen váratlanul, mégis meglepett. Az mondtad, hogy szeretsz engem, nem élhetsz nélkülem. El is vennél, de családod nem egyezik bele, te pedig nem vagy oly helyzetben, hogy szüleid akarata ellen nősülhes. Azért legyek a tied úgy. Majd egy két év alatt olyan helyzetet teremtesz magadnak, a mikor a világ előtt is feleségeddé tehetsz. És azt feleltem. Szeretlek én is, jobban mint az életemet, szívesen várok reád, nem egy-két évig, hanem a sirig is, ha kell, de azt ne kívánd tőlem.
