Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-18 / 33. szám
Nagykároly, 1906. augusztus 18. 33. S2ám. IL évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP.-*-• MEGJELENIK IVCI INT ID IE UNT SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-3- Telefon-szám: 9. -e— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttór sora -40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Lap tulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •«?»• Egyes szám ára 20 fillér. Közigazgatási reform. IV. Nagykároly, aug. 17. (—cs.) Míg a refom azon részei, a melyekről az eddigiekben szólottunk. inkább az adminisztratív részt érintik, addig a most következő, valamennyi közt legfontosabb rész épolyan mértékben vonatkozik a törvényhatóságnak politikai, mint közigazgatási hatóságára és teendőire. A törvényhatósági bizottság hatáskörének, szervezetének kérdéseit érinti ^: általunk óhajtott reform ezen része és pedig olyan terjedelemben, hogy kapcsolatosan a közgyűlés uj szabályozásával, vizsgálat és reformálás tárgyát képezzék a törvényhatóságok egyéb bizottságai is. A törvényhatósági bizottságon kívül a két legfontosabb testület, a közigazgatási bizottság és az állandó választmány reformját kívánjuk ezúttal fejtegetéseink tárgyává tenni. A törvényhatósági bizottság reformját két irányban tartjuk szükségesnek. Az egyik irány vonatkozik a közgyűlés hatáskörére, a másik a közgyűlés szervezetére. A közgyűlés hatásköre a politiko— administrationalis kettős szempont figyelembe vételével, politikai vonatkozásaiban kiterjesztendő, közigazgatási vonatkozásaiban megszorítandó volna. A törvényhatósági bizottság politikai jogainak kiterjesztése alatt természetesen mindig az adó- és ujoncmegta- gadási jogra gondolunk. E tárgynál hosszasabban időzni felesleges, hiszen e lap hasábjain is oly sokszor fejtegettük már ennek a kérdésnek alkotmányjogi jelentőségét, hogy a laikus közönség is teljesen tisztában van azzal, hogy: az 1886 évi 21. t.-c. 19 és 20 §-ai- nak világos és félremagyarázást nem tűrő uj szövegezése, — ez uj szövegbe annak a kijelentésnek felvétele, hogy a törvénykivüli állapotban önként fizetett adót és önként beálló újoncot is tilos elfogadni, — végül e kérdésekre nézve a fellebb- viteli joghatóságnak a minisztériumtól elvétele és e helyett a közigazgatási bíróság felülvizsgálati jogának törvénybeiktatása azok a reformok, a melyek a vármegyék ellenállásának tényleges hatékonyságot adnak. Áttérve a közgyűlés közigazgatási hatóságának kérdésére, megállapíthatjuk, hogy mindazok, a kik gyakorlatból ismerik a vármegyei életet, tisztában vannak azzal, mikép a közgyűlés túl van terhelve olyan adminisztratív jellegű ügyekkel, melyeket a legsivárabb sablon szerint, tucatszámra kell elintéznie. Csak a községek számadásaira 'utalunk e helyen. A féléves rendes közgyűlések tárgysorozatában százszámra szerepelnek a vármegye községeinek számadásai — és a legeslegkivételesebb eset, ha az ügyek ezen százai öt perc alatt el nem intéztetnek. Komoly reform komoly óhajtása mellett lehetetlen ezen és igen sok ha-- sonlóan pusztán formai jellegű közgyűlési tárgynak a közgyűlés hatásköréből kivételét nem kívánni. A járási autonómiának tervbe vett intézménye igen alkalmas lesz arra, hogy a közgyűlést megszabadítsa az administrativ tennivalók légiójától, melyek természetüknél fogva az egyéni felelősség közvetlen súlya alatt működő tisztviselői elintézést igénylik a közgyűlés sablonszerű „elfogadjuk“-ja helyett. Kapcsolatban a törvényhatósági bizottságok hatáskörének reformjával, megemlítjük azt, a saját vármegyénket érdeklő s a szervezeti szabályrendelet keretébe lartozó, felette kívánatos módosítást, hogy a jelenlegi két rendes közgyűlés helyett a mg/Áléves rendes közgyűléseknek már egy ízben gyakorlatban volt intézménye állíttassák vissza. Politika és közigazgatás szempontjából egyaránt kívánatos, hogy a vármegye bizottsági tagjai s a vezetőség közt az érintkezés minél gyakoribb legyen. De az ügyek alapos megvitatása szempontjából is helyesebb az inkább gyakrabban, de csak egy-egy napig, mint a két, sőt nem ritkán három napig is eltartó közgyűlések rendszere, mely utóbbinál a tapasztalat szerint a bizottsági tagok igen csekély töredéke kénytelen határozni a vármegye legfontosabb érdekeit illető ügyekben is. Ha egy-egy közgyűlés négy-ötszáz helyett csak negyven-ötven ügyet fog tárgyalni, ez az elintézésnek bizonyára csak előnyére válik, mert a mai rossz rendszer mellett a bizottsági tagoknak kilenc-tized része teljesen tájékozatlan az ügyek rengeteg tömegében, ebből származik aztán az a sok ötletszerű határozat, mely a vármegyék közgyűléseit jellemzi Az ügyek előkészítése, jobban mondva az előkészítés hiánya még egy olyan dolog, a melyen szintén sürgősen segíteni kell. Van ugyan úgynevezett előkészítő bizottság a vármegyéknél: az állandó választmány, de szörnyen kevés érdemleges eredménynyel működik, a mi nem is csuda, ha figyelembe vesszük, hogy egy-két óra alatt keresztül kell mennie egy-egy rendes közgyűlés egész tárgysorozatán. Az állandó választmány helyett a vármegyékben is épugy szak- bizottságok előkészítésére kellene bízni az ügyeket, mint a hogy a városoknál ilyen bizottságok működnek. Közgazdasági, hitelügyi, közművelődési, útügyi s ezek mellett az ügycsoportok különfélesége szerint még alakítható egyéb szakbizottságok, melyek a törvényhatóság szakembereit egyesítenék magukban, melyek mindegyike kevés ügyet, de alaposan tárgyalna, hasonlíthatatlanul többet érnének a mai állandó választmány ósdinál. A hatásköri kérdéseknek igy nagyjából való vázolása után áttérhetünk a szervezet legfontosabb kérdésére, melynek megoldásánál az autonómia legkirívóbb fogyatékosságán segítünk. Ebben a kérdésben egyfelől az elmélet tanításaira, másfelől és különösen a gyakorlat tapasztalataira támaszkodva, a legradikálisabb reform hívei vagyunk. A törvényhatósági bizottság függetlensége szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy sem választás, sem virilitás jogán a szolgabirói hatóság alatt álló községi és körjegyzők, bírák, esküdtek a törvényhatósági bizottságnak tagjai ne lehessenek. E sorozat egyik cikkében reá mutatunk már azokra a veszedelmekre, a melyek a vármegyei tisztviselők hatósága alatt álló községi tisztviselők szavazati jogából az előbbiek függetlenségére, részrehajlatlanságára háramolnak. E helyütt még szélesebb, még magasabb nézőpontból tárgyalhatjuk a kérdést, mert a községi tisztviselők törvényhatósági bizottsági tagsága a közgyűlés politikai szabadságára is épen olyan veszedelmes, mint a tisztviselők intakt- ságára. A hivatali íelsőség hatalmával szervezett és fegyelmezett jegyzői kar és a községi tisztviselők legnagyobb részét, azt, a mely anyagilag nem független, vagy habár némileg független, de a lehető legkönnyebben befolyásolható, egy Kristóffy-féle főispán még egy Nagy László-féle alispán segédkezése nélkül is bármely percben sorompóba állíthatja a nemzeti politika ellen s farsangi komédia színvonalára szállíthatja le a vármegye alkotmányos jogainak gyakorlását, — a minek nem egy példáját láttuk éppen a legutóbbi időkben és éppen a mi sokat próbált vármegyénkben. Nem fejezhetjük be fejtegetéseinket a nélkül, hogy néhány szót ne szóljunk a közigazgatási bizottságnak szintén kívánatos reformjáról. A kormány átmeneti jellege következtében, lehet nem lesz abban a helyzetben, hogy ennek az intézménynek mélyreható újjáalakítását keresztül vigye, de egy nehány, kardinális módosítást okvetlenül kellene tenni, habár csak novel tár is utón is. Tudvalevő, hogy a közigazgatási bizottság intézménye a múlt század hetvenes éveiben azzal a nyílt titokként szereplő célzattal létesittetett, hogy az autonom közgyűlés hatáskörének jelentékeny része észrevétlenül átjátszassék a közigazgatási bizottság jogkörébe, melyben a főispán közvetlen vagy közvetett hatósága alatt álló tisztviselő tagok nem
