Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-07-21 / 29. szám

Nagykároly, 1906. julius 21.

29. szám.

II. évfolyam.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

• MEGJELENIK MI INT ID E ÜST SZOMBATON.

Szerkesztésig és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-~a- Telefon-szám : 9. . Cr Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza.

Lapvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő.

N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr.

Lap tulajdonos: a lapvezérlő-bizottság:.

Szerkesztő :

Varjas Eadre.

Előfizetési árak:

Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor.

Negyedévre

.............................2 kor.

Le

lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor.

•<=»• •**»• Egyes szám ára 20 fillér. •<=?• •«=>•

A Tisza—Szamos csatorna.

Nagykároly, julius 20.

(— cs.) Hosszú időn keresztül vitán felül álló közgazdasági tételként volt elismerve, hogy a kulturállam közlekedés- ügyi fejlettségének legbiztosabb fokmérője a csatorna rendszer. A tömegáruk vizen való szállításának előnyeivel semmiféle más szállítási mód sem képes versenyezni: ezen alapelvből kiindulva törekedtek a nagy tőkéjű nyugati államok már évtizedek óta vasúthálózataik fejlesztésével párhuzamosan hajózható csatornák létesítésére.

Magyarországon, a tömeg-termékek klasszikus hazájában, a nyugat európai példa követése évtizedek óta foglalkoztatja a közgazdasági politikusok elméjét. Több, viszonyainkhoz képest megbirha- tatlan költséggel járó kalandos terv mellett (Duna-Balaton-Adria, Duna-Odera) mint legreálisabb, legszükségesebb és leginkább keresztülvihető a Duna-Tisza csatorna terve ment át a szakkörökön tulterjedőleg a köztudatba is.

E terv hosszú időkön át a messze jövő ábránd képe gyanánt lebegett a vele foglalkozók előtt. Az elvitázhatatla- nul nagy költségeket igénylő csatornát a 70 és 80-as évek eladósodott Magyar- országa terheinek jelentékeny sulyosi- tása nélkül alig lett volna képes létesíteni ; a katonai kiadások „egj^re nélkülözhetetlenebb“ emelése minden felesleT A H C A.

Pancrazia.

Hichens után angolból fordította : Hardy Ernő.

Az őszszel Siciliában jártam s úgy szólván mindennap tettem egy-egy kirándulást a sziget hegyvidékeire. Felkerestem a sziklás szakadékokban rejtőző falvakat. Megmásztam vakmerőén napsütötte ormokat s ha rám esteledett, az éjszakát nem egyszer töltöttem alacsony kunyhókban, melyeknek lakói közül a kodácsoló tyuk s a hetvenkedő malac sem hiányoztak.

A boldog szabadság e napjainak emlékei közül egy valami mondhatatlanul mély nyomot hagyott lelkemben — egy csodaszép fekete hajfonat emléke.

Egy délután, alkonyat felé, felkapaszkodtam egy apró házikókkal teleszórt dombra. A dombtetőn régi arab-norman stilü tágas templom állott. Leültem a templom előtt pihenni, de szemem — szivem nem tudott betelni a természet meseszép tüneményeinek bámulatával. S jól emlékszem, merengésem közben azon a gondolaton évődtem, mennyire korlátolt az ember érzésvilága.

De egy felém közeledő kövér öreg pap felrezzentett álmodozásomból. Egyet köhintve üdvözölt s nyomban felszólított, hogy tartsak vele s nézzem meg templomát.

Követtem tehát a sekrestyébe, hol egy hatalmas, penész-szinü falszekrény előtt megálltunk. Valami rozsdás kulcsfélével tett többszörös próbálgatás után megnyílt a szekrény ajtaja s egy óriási fakó, mondhatnám: piszkosget felszívott, száz és száz magában véve apró, együtt jelentékeny összegű tétele a modern irányban fejlődő állam- igazgatásnak lehetetlenné tette egy ilyen nagyarányú koncepció ténylegesitését.

Az államháztartás rendjének helyreállta óta [ledig egyfelől bizonyos aggódó konzervativizmus lepte meg a kormányokat, a mi nem is csoda, ha visszaemlékezünk azokra a nehézségekre, melyekkel a deficitnek költségvetésünkből való kiküszöbölése járt, másfelől a legutolsó, pénzügyileg immár tűrhetően konszolidáltnak mondható korszak alatt a közjogi harcok vették igénybe a törvény- hozást olyan mértékben, mint a grava- minális országgyűlések óta soha.

Az uj korszak uj kormányára hárult e nagy feladat előkészítése és ha csak lehet, a megvalósitás stádiumába juttatása. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, az európai látkörü szakember egyik első teendőjének ismerte e csatorna rég vajúdó ügyének fejlesztését. Az e tárgyban, tőle összehívott széleskörű értekezleten beható megvitatás alá lettek véve az ügynek úgy elvi, mint részletkérdései. A tárgyalások során azután kitűnt az a meglepő dolog, hogy a szakkörök véleménye nem egészen egybehangzó; ha számban nem is, de látszólag fontos érvekben erős csatorna-ellenes párt fejlődött ki és adta elő a Duna-Tisza csatorna mellőzésére irányuló ellenészrevételeit. '

Tulajdonképeni tárgyunktól messze

szinü Madonna szobor ötlött szemembe. Az idő pora ugyancsak megülte.

Én azonban nem sokat nézegettem a roppant szobrot: más valamint akadt meg tekintetem — egy csodaszép hajfonadéken, melynek vastag, erős ágai nagy gonddal voltak egymásba fonva s melyet végén rózsaszínű selyemszalag tartott össze. A Madonna fogta kezében, de leért egészen a kisded Jézus lábain alul.

Kérdőleg tekintettem a papra.

— Ez, uram, Pancrazia haja.

— Pancraziáé! De hát ki és mi volt az a Pancrazia ?

E kérdésre a pap ábrázata oly kifejezést öltött, mely őt egészen átalakította. Valami oly gyengéd, oly emberi s oly titokszerü ült ki erre az arcra, hogy én egy csapásra megszerettem ezt a ráncos taláru. elnyűtt topánkáju öreg papot.

Majd leültem a szobor előtt álló zsámolyra, az öreg pedig belekezdett annak a hajfonatnak történetébe.

Amennyire emlékszem az ő szavaival fogom visszaadni ezt a történetet; de azt a sajátságos tekintetet, mialatt beszélt, azt a gyermekdeden kedves egyszerűséget, avagy modorának keresetlenségét toll visszadni képtelen.

— Pancraziát senki sem mondotta szépnek, de mindnyájan jó leánynak tartották. Azonban neki volt legszebb haja a falunkban, avagy tán az egész környéken. Gyermekkorában fürtjei aranyszinüek voltak; de hajának minden szála sötét színben végződött. Midőn a j leány növekedni kezdett, hajzata lassanként j sötétbe borult, inig egészen feketére váll. Csak homlokán s halántéka körül maradt meg né- \ hány arany szál, melyek beárnyékolták szemeit J

eltérítene a vita anyagának e helyütt ismertetése, annál is inkább, mivel a kereskedelemügvi miniszter az ankétot befejező elnöki összefoglalójában rendre megcáfolva a csatorna ellenzőinek jobbára akadémikus ellenvetéseit és kifejezésre juttatta a kormány azon elhatározott szándékát, hogy minden lehetőt elkövet a csatorna létesítésére.

Egy-két gyakorlati szempontot mégis szükségesnek tartunk e helyen felemlíteni, különösen hangsúlyozván, hogy e fontos kérdés eldöntésénél a tapasztalati indokokat minden elméleti fejtegetésnél sokkal fontosabbnak kell Ítélnünk.

Tudvalevő, hogy Magyarország folyóvizekben való bősége 'mellett is hajózható vizeink hossza minimális. Tulajdonképeni folyamhajózás csak a Dunán és a Tisza kisebb részét) van, a mihez hozzávéve még a Ferenc-csatorna kétszáz egy néhány' és a csatornázott Béga 115 kilométerét, vizi útjainkról beszámoltunk. Körülbelül 3000 kilométernyi hajózási útjainkból mesterséges viziut mindössze 45Ö kilóméternyi van. Ezzel szemben már a 90-es évek derekán Németország 7600 kilométer viziutjából 2600 kilométer, Franciaország 12800 kiméter viziutjából 8400 kilométer mesterséges viziut volt. Az újabb statisztikai adatok nincsenek kezünk ügyében, de köztudomású, hogy pl. Oroszországban az utolsó tiz év alatt mennyi sok nagyszabású, nem csak folyókat, de tengereket összekötő csatorna létesült s igy

— azokat a vidáman mosolygó, de büszkén, sőt kárörvendőn nevetni is tudó szemeket.

Pancrazia lelkén nem ült az a mélabu, mely nem tud könyek nélkül imádkoztni, azt azonban érezte, hogy a Madonnára mosolyogni nem illik. Sokszor láttam, hogy az iskolából jövet csókot hintett az Isten anyja felé. Mert mondhatatlanul bízott Madonnájában, ds van-e valami megkapóbb annál a bizó szeretetnél, mely mint zöldelő mogyoróbokor, úgy hajt ki a fiatal szívből ? De abban bizonyos lehet uram, hogy viszont a Madonna is szerette őt. Pancrazia egyre növekedett és minden jámborsága mellett — őt tartottuk a legtisztább gyermeknek — érzelem világa észrevehetőig kezdett kialakulni. Érzelmei korán napvilágot kértek.

És — Isten úgy rendelte, hogy ez a napvilág soha se legyen tőlünk nagyon messzire. Pancrazia kezdte belátni, hogy hivatása nem lehet más, mint hogy egy ifjúnak legyen örökké hű élettársa.

Oh uram, úgy őriztem e leányt, mint kis kertem zsenge virágait, melyeket mielőtt elválnánk, még látni fog.

Hányszor elgondoltam, micsoda anya lesz e lányból! S ilyenkor szerettem volna "a falu ifjai közé rohanni, hogy számára közülök férjet válaszszak arra az időre, midőn a leány egy kissé már erősebb leend; de mindig visszatartott az a gondolat: hozzá méltót úgysem találnál.

Ön bizonyára jól tudja, milyenek a leányok. Ő sem várta meg, mig én választok számára valakit, pedig senki oly tiszteletet nem tanúsított irányomban, mint * ez a leány.

De önmaga aligha gondolt annyit saját boldogságával, mint én.

(Folyt, köv.)