Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-07-07 / 27. szám

szatmárvármegye. 2 7. szám. 4-ik oldal. szanak meg, a kik e tiszt betöltésére kellő képességgel, akarattal és ügybuzgósággal bírnak. Még arra a körülményre is kell felhív­nunk kereskedőink és iparosaink figyelmét, hogy a kereskedő s iparkamara tagjai sorába sohasem választottak nagykárolyi kereskedőt vagy iparost, választottak' Szatmárról, Nagy- somkutról, Szinyérváraljáról, de Nagykárolyból, a megyeszékhelyéről soha, nem csoda tehát, hogy kereskedelmi és ipar érdekeink annyira mostoha elbánásban részesültek. Kereskedőink és iparosaink hassanak oda, hogy az iparka­marába városunk részéről annyi tag válasz­tassák, a mennyi kereskedőink és iparosaink számánál fogva őket joggal megilleti. E törekvésükben mi a legnagyobb kész­séggel és buzgósággal fogjuk támogatni. Az uj szatmári püspök. A jul. 3,-í hivatalos lap a következő kine­vezést közli: TT 11'.-a *3s- és közoktatásügyi magyar minisz­terem előterjesztésére a lemondás folytán megüresedett szatmári püspökségre dr. fío- romi$szq Tibor praelatust, apát-kanonokot püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1906. évi junius hó 20.-án. Ferencz József s. k. gróf Apponyi Albert s. k. E kinevezés Mayer Béla kinevezett püs­pöknek még fölszentelése előtt való súlyos meg­betegedése miatt a kétszer is megárvult szat­mári egyházmegyében osztatlan, általános örö­met keltett. Egyrészt mert a főpásztor hiányát oly hosszú idő óta erősen érzi a népes és nagy egyházmegye; másrészt pedig azért általános a lelkes öröm, mert az uj püspök neve már ré­gen tisztelt és becsült országszerte. Benne a magyar clerus egyik legbuzgóbb, fáradhatatlan és neves munkása került a szatmári püspöki székbe. Férfias, nemes alakjával ott volt mindig a munkássorban — vezérré egyedül érdemei tették. Sohasem vonzotta a kitüntetés keresése, férfias energiáját mindig a munka szeretete lelkesítette, edzette és acélozta. Mert kemény akaratú ember. De teli van szerénységgel, sze­lídséggel és keresztényi alázatossággal. Ez sze­rettette meg mindenütt, a hol munkában töltött papi erényekkel teljes életét látták. Becsülték benne a keresztényt és a hazáját szerető és érte dolgozó embert. A felszínességnek nem barátja; alapos tudással mélyedt be az idők szellemébe s a szemlélődés és elmélkedés gon­dolataitól megtermékenyülve agilis tevékeny­séggel vett részt egyházának és hazájának soci- alis, politikai és társadalmi mozgalmaiban. Szive maga a jóság. A krisztusi szellem hevitette ezt a szivet, a mely oly bőséges ala­mizsnákban rakta le adóját, áldozatát a fele­baráti szeretet oltárán. Boromissza ezt a krisztusi szeretetet, ez apostoli tevékenységet, ezeket a kiváló főpász­tori és emberi tulajdonokat viszi magával a szatmári püspöki székbe. Adja Isten, hogy aki oly alázattal vonakodott elfogadni e méltósá­got s aki oly szerényen fogadta el azt unszo­lásra, sokáig és sokat tehessen és hogy minél nagyobb lehessen — a magyar katholicizmus javára az Isten előtt. Boromissza püspök életrajza. Boromissza Tibor 1840 jul. 18-án született Kalocsán. Középiskolai tanulmányait Kalocsán és Baján végezte. Ezek elvégzése után a kalo­csai egyházmegyébe felvételért folyamodott. A nagytehetségü iljut elöljárósága Rómába kül­dötte, ahol a filozófiát be is fejezte és abból doktori gradust szerzett. Rómában tartózkodása alatt makacs mellbaj támadta meg, melynek következtében kénytelen vo)t Kalocsára vissza­térni és theológiai tanulmányait ott befejezni. 1863-ban szentelték pappá és azután 6 esztendeig káplánkodott az egyházmegyében. Már mint káplán tiszta papi életével és euró­pai látókörével nagy tekintélyre tett szert. 1879- ben hitoktató lett a kalocsai nőképző intézet­ben. Ugyanebben az esztendőben üresedett meg a jankováci (Jánoshalma) plébánia és a pát- ronus, herceg Boncompagni alkalmas papot ke­resett a plébániára. Boromisszát ajánlották neki s a herceg prezentálása folytán az alig 6 éves papot érseke ki is nevezte plébánosnak. 1881- ben iskolalátogató, 1889-ben esperes, 1890-ben heővizi apát lett. Plebánoskodásának egész ideje alatt nagy szerepet vitt a megyei életben is. Tekintélye szinte páratlan volt világiak és pa­pok előtt egyaránt, mely különösen 25 éves papi jubileuma alkalmából jutott kifejezésre, amikor is Bács vármegye összes notabilitásai megjelentek előtte, hogy iránta érzett tisztele­tüket és nagyrabecsülésüket kimutassák. A király 1893-ban kinevezte kalocsai ka­nonoknak s ugyanakkor rektora lett a nagy- szemináriumnak. Rektori működését az ifjú papi generáció szeretetteljes, de egyúttal eré­lyesen komoly nevelése jellemzi. A rcktorsága alatt nevelődött papságon meg is látszott a ki­tűnő rektor hatása. Időközben igazgatója volt a Szent Család Társulatának és felügyelője a kalocsai képzőintézetnek 1898-ban a Kalocsai Katholikus Kör elnökévé választotta s mint ilyen kezdett tevékeny és hatásos részt venni az országos katholikus mozgalmakban Ismere­tes. hogy az országos katholikus nagygyűlések éveken át alelnökükké választották. Igazgató tanácsi tagja évek óla a Katholikus Egyesüle­tek Országos Szövetségének. A keresztény szo­ciális mozgalmakban tanácscsal és teltei igen tevékeny részt vett. 1901-ben XIII. Leo pápa praelalussá ne­vezte ki. Boromissza még mint római theológus kivívta elöljáróinak legteljesebb elismerését és különösen Steinhuber bíborunk kedvelte meg a tehetséges és szorgalmas, erős magyar érzésű ifjú levitát. A bihornoknak Boromissza azóla is kedves embere. A jelenleg uralkodó pápa is személyesen ismeri és nagy jóindulattal van iránta. Másfél év előtt a pápa hosszabb magán­kihallgatáson fogadta és magyar ügyekről be­ható beszélgetést folytatott vele. A kalocsai érseki interregnum alatt káp­talani helynök volt s mikor dr. Városy Gyula érsek elfoglalta székét, Boromisszát nevezte ki általános érseki helynökké. Mint ilyennek e két utóbbi minőségben alkalma volt fényes egyház­kormányzati tehetségét is érvényre juttatnia. Az uj szatmári püspök igazi barátságos, leereszkedő modora mellett különösen jóté­konyságával nyerte meg a sziveket. Két alapít­ványa ismeretes. 30.001) koronát tett le, hogy annak kamatain egy kalocsamegyei növendék Rómában végezze tanulmányait. 5000 koronát pedig az érsekuradalmi tisztek nyugdíjalapja javára. A jótékonyságban nem keresi a nyilvá­nosságot; de azért még sem titkolhatta el azt, hogy a kalocsai szent Vince-egyletnek ő a leg­buzgóbb pártfogója s azonfelül évente nagyon sok házi szegény talált nála segítséget. Az uj szatmári püspök tehát valóban olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek méltóvá teszik arra, hogy helyet foglaljon a magyar püspöki karban. A magyar katholicizmus örül is, hogy a választás Boromisszára esett s kéri a Mindenhatót, hogy tartsa meg jó erőben, hogy apostoli munkálkodásától az egyház és haza még sokat nyerjen. HÍREK. — Lapunk mai számát felelős szer­kesztőnk távol létében Szabó Albert dr. szerkeszti. — Sok az adó. Varmegyénkben a Ill ik osztályú kereseti adó kivetése nagyban foglal­koztatja az érdekelteket, mert a mint a nagy­károlyi kivetés kimutatásaiból meggyőződtünk, még a Jakab és Lojzi gondos befolyása alatt készült kivetés oly horibilis arányokban törek­szik most már nem szabadságainktól és joga­inktól, hanem bőrünktől és vérünktől bennün­ket megszabadítani, hogy igazán érdemes lenne a körülbelül 12 év előtti azon mozgalmat meg­indítani, a mikor is a képviselőtestület felirata folytán éppen Wekerle pénzügyi miniszter ur az adókivetési számítások mérséklését rendelte el s a melynek egy jelentékeny leszállítás lett az eredménye. Miután a kereskedelmi és ipari pangás, valamint az üzleti és forgalmi élet gyengülése teljesen lehetetlenné teszi az em­beri munkának az adókivetés mérve szerint való érvényesülését, az adókivető bizottságok bármily humánusán járnak is el, a felcsigázott kivetések ellenében nem képesek oly mérsék­lést keresztül vinni, a mely a ma alig mozogni tudó kereset eredményeinek megfeleljen és az egyenes adóval járó 150 százalékot kitevő to­vábbi járulékok elviselésére a polgárokat ké­pessé tegye. Amennyiben a fővárosi lapokból most azt olvassuk, hogy maga a pénzügymi­niszter ur is felismerve az országos felszóllam- lások helyességét, a megállapításoknak a mos­tani nehéz viszonyokhoz alkalmazkodó mérsék­lését rendelte el, elvárjuk, hogy ha már más ut nem marad, legalább a kivető bizottságok védjék meg polgártársainkat. Tehát mindenki­nek ajánljuk, hogy ügyének tárgyalásában részt vegyen. — Értekezlet a nyomda részvénytár­saság ügyében. A Nagykárolyi takarékpénz­tár egyesület helyiségében f. hó 1-én délután 5 órakor értekezlet volt, a melyen a jelenle­vők Nagykárolyban egy uj korszerű nyomda és vonalzó intézet felállítását határozták el. Az uj nyomda felállítására határozottan szükség van, mert a városunkban levő két nyomda között évek óta kartell áll fent, ami egyrészt a nyomda ipar szabad fejlődését akadályozza, másrészt odavezetett, hogy városunkban a nyomdai árak az átlagáraknál mintegy 30 szá­zalékkal magasabbak. A felállítandó nyomda és vonalzó intézetet, melynek célja irodalmi vállalatok létesítése és a nyomdai müiparnak összes mellékágaival való művelése lesz, 25000 korona alaptőkével óhajtják megvalósítani, amely összeg 250 drh. 100 koronás részvény kibocsá­tásával fog beszereztetni. A mozgalom élén, mint alapítók Debreczeni István polgármester, Csipkés András, az önsegélyző népbank vezér igazgatója, Dr Gózner Elek ügvvéd, Dr. Ko­vács Dezső ügyvéd, Péchv László műszaki ta­nácsos az Ecsediláplecsapoló társulat igazgatója Reöck Gyula nagybirtokos. Dr. Roóz Elemér orvos. Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző, Dr. Nemestóthi Szabó Albert ügyvéd, Scbifbeek Károly földbirtokos, Yetzák Ede a Nagykárolyi takarékpénztár egyesület vezérigazgatója és Dr. Yetzák Ede ügyvéd állanak. E névsor teljes garanciát nyújt arra nézve, hogy a létesítendő vállalat minden izében reális, jól jövedelmező vállalat lesz, — igy nem csodálkozhatunk azon az óriási érdeklődésen, a melylyel a nagykö­zönség ez uj vállalattal szemben viseltetik. — Évfordulón. ...»Habt acht! Verke­ren! RüCkwärtskoncertirung!« 1866 julius 3. Königgrälz . . . Pergelt a tambour dobja, harso­gott a kürtös trombitája, harsány hangon ko- mandirozolt Clam-Gallas Eduárd parancsnok ur . . . s magyar katonák ezreinek testét zúzta szerte a poroszok lovainak donogó patkója. Yitte a táviró a hirt s a börziánerek lármájába sok ezrek jajjszója vegyült. Ármádiánk a »győz­hetetlen«, e csatákban a babéros koszorúba újabb levelet fűzött. Rosszmájú emberek ugy- mondják igaza volt Napóleonnak mikor mondta: Ausztria egy gondolattal és egy hadsereggel mindig megkésik. A kőniggrátzi csatát nem a porosz iskolamesterek nyerték meg Elvesztet­tük mert köd volt. Igen. Nem láttunk jól. Punktum. Azt tetszik mondani: hát a poroszok láttak? Hja csak nem kívánhatjuk, hogy ne­künk is olyan éleslátásu szemünk legyen mint a poroszoknak! Boszniát is okupáltuk mi egy bandával meg egy század huszárral. A köd, a derék chlumi köd ! . . . — Aratósztrájk. A Kristóffvtól országos­nak tervezett aratósztrájkot vármegyénkben, — ugv mondják, — a boldogtalan emlékű Nagy Lászlónak lett volna hivatása szervezni. Meg is kezdte a nemzetközi szociáldemokraták lel­ketlen izgatásai segítségével az akciót, könnyű lévén neki handabandázni, miután sem a jól kiérdemelt kegydijat, sem a szeszt nem kell learatni a gonosz izgatások következményekép nagykárolyi járásban fel is lépett több helyen az aratósztrájk, a mely azonban eddigi értesü­léseink szerint csaknem mindenütt teljes ku­darcot vallott. A mi előrelátható volt, mert a törvény szerint megkötött szerződésekkel szem­ben a munkások sztrájkja célra nem vezethet és szociális szempontból nem alkotó hanem rom­boló munka, mely első sorban a munkásnak árt és e mellett sújtja a gazdát is. A szociál­demokrácia célja azonban csupán az osztály- gvülölet élesztése és ennek a célnak szolgál akkor is, ha tönkreteszi a munkást nyári ke­resményének elvesztésével, mert az elkesere­dett embert elvakitja azzal, hogy bajának okául nem a törvényszegést hanem a hatóságot mint a földbirtokosok érdekeinek védőjét tünteti fel. Julius 4-én Érendréd községben működő összes aratók sztrájkba léptek. Követelésük a tizenegyedik részen kívül a convencio jelen­tékeny emelése volt. Sepsv Sándor tb. főszolga­bíró 26 csendőrrel azonnal a helyszínen ter­mett és előbb a békéltetést majd midőn a Strobentz-féle bérlet és özv. Veres Györgyné aratóival sikerre nem vezetett, ezekkel a ki- hágási tárgyalást kezdte meg, A tárgyalás fo­lyamán a munkások látván, hogy eredmény helyett súlyos büntetés vár reájok önként vala­mennyien minden emelés nélkül munkába állottak. Alig érkezett haza estére a tb. főszolga­bíró már várta a jelentés, hogy a Vállajhoz tartozó ágerdei majorban a Mándy Géza által bérelt Károlyi grófi uradalomban ütött ki az aratósztrájk Azonnal a helyszínre sietett és megkezdte a tárgyalást azon 30 pár csongrád- megyei aratóval, kik sztrájkba léptek, mert tizenegyed helyett tizedén akartak aratni. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy magok a mun­kások 10—12 métermázsára becsülik egy hold­nak termését, tehát egy pár ember naponként métermázsa búzát kereshet és ennek dacára elégedetlenkedtek. Az egész éjen át másnap délig tartott tárgyalásnak és a tb.. főszolgabíró erélyes közbelépésének meg is volt a kellő eredménye amennyiben a munkások az ara­tásba ismét beállottak. Lapunk zártakor értesülünk még arról is, hogy Remetyén a Jasztrabszky Kálmán birto­kán" is kiütött az aratók sztrájkja, az ered­ményről azonban még értesülést nem nyer­hettünk.

Next

/
Thumbnails
Contents