Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-30 / 26. szám

6-ik okin].

SZATMÁRVARMEGYE

26. szám.

ahová midőn kiértek, Schöberl Ferencz kezében már egy furkós bot volt. Kende Péter minden fenyegető magatartás nélkül egész higgadtan Schöberl Ferenczhez lépett, hogy őt kérdőre vonja előbbi szavaiért, ki ekkor a kezében volt furkós botot támadólag felemelte mire Kende Péter önvédelemből Schöberl Ferencz két karját leszorította, Schöberl Ferencz eközben Kende Pétert egyik kezével torkon fogta, mig Mangu Béla a Schöberl Ferencz másik kezében volt furkós botot kicsavarta ennek kezéből Schöberl Ferencz azon kérésére azután, hogy „kérem ne bántson felek egymást elbocsátották.“ A kir. járás bíróság ezen tényállást egyrészt vádlott Schöberl Ferencz részbeni beismerésével, másrészt az eskü alatt kihallgatott Mangu Béla, Fazekas Vilmos, Bodnár Albert, Jármi Béla és Szentgyör- gyi Elek tanuk vallomásával vette bizonyítottnak.

Schöberl Ferencz vádlott beismerte, hogy Kende Pétert „ilyen müveit kinézéssel, hogy lehet valaki ilyen paraszt, ezen csudálkozom“ kifejezéssel ilette, ellenben tagadta, hogy Kende Pétert bottal kezében megtámadta és életveszélyesen fenyegette.

Védekezését a következőkben terjeszti elő: 1906. évi február hó 22-én d. u. 3 óra tájban megjelent a főispáni titkár rendeletére Fazekas Vilmos hivatali helyiségében azzal, hogy Fazekas Vilmost a főispán hivatja. A jelen volt Kende Péter ezt hallva őt „takarodjék ki innen ez az én szobám itt nincs helye, takarodjék ki“ kifejezéssel illette.

Előadta továbbá, hogy ő figyelmeztette Kende Pétert, miszerint ő hivatali kötelességét teljesiti, Kende Péter azonban ismételte a felhívást „takarodjék ki.“ Erre ő elhagyta a hivatali helyiséget, s kimenve a következőket mondotta: „ilyen művelt kinézéssel, hogy lehet valaki ilyen paraszt, ezen csudálkozom". Kende Péter ezt hallva utána rohant, hogy őt megverje, mire ő önvédelemből egy botot felkapva figyelmeztette Kende Pétert, hogy meg ne üsse, mert képtelen lenne vissza ütni, a jelen volt Mangu Béla azonban a botot kezéből kicsavarta, mire ő és Kende Péter egymást megragadták.

Viszonvádat emelt és feljelentést tett Kende Péter ellen a Btk. 261. §-ába ütköző becsület sértés vétsége, illetve a kbtk 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt.

Kende Péter viszonvádlott tagadta, hogy Schöberl Ferencet „takarodjék ki innen ez az én szobám“ kifejezéssel illette, tagadta, hogy Schöberl Ferenc után rohant, hogy ezt megverje.

Tekintve, hogy Kende Péter viselkedése és magatartása egyáltalában nem szolgáltatott okot vádlottnak a tanuk által igazolt kifejezések használatára, mert hivatali helyiségével főmagánvádló jogosan rendelkezhetett, s onnan vádlottat kiutasítani joga volt annál is inkább, mert vádlott sem tagadta, azt a különben is köztudomású tényt, hogy a törvényhatósági bizottság a vármegyei Tisztviselőket a főispánnal való érintkezéstől eltiltotta,

tekintve továbbá, hogy a vádlott által beismert és a tanuk által igazolt kifejezések meggyalázók, mert azok alkalmasak arra, hogy főmagánvádlót egyéni becsületében megsértsék:

Schöberl Ferenc vádlottat az ellene emelt, s a Btkv. 261, |-ába ütköző és minősülő becsület sértés vétségében bűnösnek kimondani kellett.

Bűnösnek volt kimondandó továbbá vádlott a kbtk. 41. §-ába ütköző és minősülő közcsend elleni kihágásban is.

Ugyanis e bűncselekmény tényeleme

a megfélemlítés, s szükséges, hogy a fenyítés a fenyegetettben alapos félelem felköltésére alkalmas legyen.

Tekintve, hogy vádlott a bűnjelként becsatolva levő furkós botot a hivatali helyiségből való kilépése után azonnal, mielőtt még sértett a folyosóra kilépett volna — ragadta fel,

tekintve továbbá, hogy sértett minden fenyegető magatartás nélkül egész nyugodtan lépett vádlotthoz, megállapit- ható, hogy vádlott szándéka a megfélemlítésre, s nem az önvédelemre irányult,

tekintve végül, hogy sértett egyik karját időleges bénasága miatt nem használhatta, a fenyegetésnél használt bűnjel furkós bot Veszélyes jellegű, s vádlott magatartásiból az /volt következtethető — Mangu Béla tanú előadása szerint — hogy sértett meg akarta ütni:

a bíróság Felfogadta sértett azon előadását, hogy benne vádlott azon magatartása — miszerint a kezében volt furkós botot támadólag felemelte — alapos félelmet gerjesztett, s ennek folytán beszámítást kizáró okok hiányában vádlottat ezen bűncselekményben is bűnösnek mondotta ki.

A büntetésikiszabásánál a bíróság súlyosító körülményül vette felek előkelő társadalmi'állását, s hogy vádlott hivatali felebbvalójával, ennek hivatali helyiségében, illetve ez előtt követte el a terhére rótt Bűncselekményeket, enyhítő körülményül vette vádlott büntetlen előéletét s ezen körülmények figyelembe vételével, s a kbtk. 21. |-ának alkalmazásával szabta ki a büntetés mértékét.

Ellenben Kende Péter vádlottat az ellene emelt s a Btkv. 261. §-ába ütköző és minősülő becsület sértés vétsége s a kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás vádja és következményei terhe alól a B. P. 326 J. 2. pontja alapján felmenteni kellett, egyrészt mert nem nyert igazolást viszonvádlott tagadásával szemben, hogy oly módon utasította ki vádlottat hivatali helyiségéből, mely vádlottra sértő vagy meggyalázó lett volna, a kiutasításra pedig joga volt,

másrészt mert az irányában elkövetett sértés Után minden fenvegető ma- gatartás nélkül vádlottat kérdőre vonni, ment a folyosóra, s magatartása a megfélemlítésre s a félelem felköltésére alkalmas nem volt.

A hírlapi közzététel a Btk. 277. §. alapján elrendelendő volt, a sértett fél által megjelölt lapban, mert sértett fél ez iránt kérelmét a tárgyalás berekesztése és az ítélet hozatal előtt a tárgyalás folyama alatt s igy kellő időben terjesztette elő, s mert a közzététel a sértett félnek a törvényben biztosított magánelégtétel annak közzététele iránt a sértett félnek kell intézkedni, s igy a sértett fél tetszésétől függ, hogy azon vidéknek, hol a bűncselekmény elkövettetett, melyik lapjában kívánja a közzétételt, mig ha a közzétel a vádlott kényére lenne bízva, ez a közzétételt meghiúsítaná, vagy egy legkevésbé olvasott lapban foganatosítaná azt.

a bűnjel elkobzása a Btkv. 61. §. a bűnügyi költségek iránti intézkedés a BP. 480. §-án végül az ügyvédi munka- dij iránti intézkedés a B. P. 485. §-án alapszik. Nagykároly, 1906. március 14-én. Dr. Serly Jenő sk. kir. albiró.

1906. B. 7159. szám.

Ő Felsége a király nevében.

A szatmárnémeti kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság Dr. Papolczy Gyula kir. Ítélő táblai biró elnöklete alatt Szabó József és Hunyor Ödön kir. tszéki bírók valamint Dr. Bakó Ferencz

kir. tszéki joggyakornok mint jegyző- könyvvezető részvétele mellett, becsület- sértés vétsége és közcsend elleni kihágás miatt vádolt Schöberl Ferencz és Kende Péter ellen folyamatba tett bűnügyben, melyben a nagy károlyi kir. járásbíróság 1906. évi március hó 7-én 1906. B. 476/5 sz. a. Ítéletet hozott Schöberl Ferencz vádlott részéről saját bűnössége megállapítása, Kende Péter vádlott felmentése miatt továbbá a büntetés enyhítése végett, úgy az Ítélet rendelkező része és indokolása miatt használt felebbezésse folytán 1906. év junius hó 13 napján dr. Orosz Sándor kir. ügyész közvádlónak Kende Péter sértett és viszonvádoltnak, Schöberl Ferencz vádlottnak valamint Dr. Sternberg Zol- tán védő ügyvédnek a jelenlétében megtartott felebbviteli tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után következően

ítélt:

A felebbviteli bíróság az első fokban eljárt bíróság Ítéletének a bűnjel- tárgy elkobzására és az ügyvédek dijaira vonatkozó nemfelebbezett részét nem érinti felebbezett egyéb részét a büntetés mértékére nézve részben megváltoztatja Schöberl Ferencz vádlott büntetését a terhére megállapított becsületsértés vétségéért a kiemelt enyhítő körülmények nagyobb mérlegelésével behajt- hatlanság esetén egy (1) napi fogházra átváltoztatandó húsz (20) koronára leszállítja ezzel a változtatással az Ítélet felebbezett egyéb részét vonatkozó indokai alapján helybenhagyja; — egyszersmind Dr Sternberg Zoltán ügyvéd felebbezési eljárási diját saját felével szemben 20 koronában megállapítja.

Szatmár-németi kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság 1906. junius hó 13-án.

Papolczy S k. elnök Hunyar Ödön előadó biró hetyétt Szabó József s. k. kir. tszéki biró (p. h.).

3283-1906. 1. k. sz.

hirdetmény.

Nagykároly város, továbbá Csanálos és Esztró községeknek telekkönyvi b tetei az 1886: XXIX., az 1879: XXXVIII. és az 1891: XVI. t.-cikk értelmében elkészíttetvén és a nyilvánosságnak átadatván, ez azzal a felszólítással tétetik közzé:

1. bogy mindazok, kik az 1886: XXIX. t.-cikk 15. és 17. §-ai alapján, — ideértve e §-oknak az 1889: XXXVIII. t-cikk 5. és 6. faiban és az 1891: XVI. t.-cikk 15. §. a) pontjában foglalt kiegészítéseit is — valamint az 1889: XXXVIII. t.-cikk 7. §-a és az 1891: XVI. t.-cikk 15. §. b) pontja alapján eszközölt bejegyzések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetüket, azok pedig, akik valamely tehertétel átvitelének az 1886 : XXIX. t.-cikk 22. §-a, illetve az 1889: XXXVIII. t.-cikk 15. §-a alapjánvaló mellőzését megtámadni kívánják, e végből keresetüket hat hónap alatt, vagyis az 1907 évi január hó 10. napjáig^bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, aki időközben nyilván- könyvi jogot szerzett, hátrányára 'nem szolgálhat;

2. hogy mindazok, akik az 1886: XXIX. t.-cikk 16. és 18. §:ainak eseteiben — ideértve az utóbbi §-nak az 1889: XXXVIII. t.-cikk 5. 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is a — tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnak, írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt, vagyis 1907 évi január hó 10. napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz benyújtsák, mert ezen meg nem