Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-30 / 26. szám

26. szám.

3-ik oldal.

azonban akad két fiatal, de erőteljesen fejlődő munkásszervezet, az újjászervezett és keresztény szociálisiákban, kik a hazát ép úgy első és fő célnak Írták zászlóikra mint a többi nemzeti pártok és meg is pecsételték tetteikkel elveiket, mert hűen harcoltak és szenvedtek velünk.

A munkások között is vannak tehát jó hazafiak csak jó vezetőik legyenek. Ki kell őket ragadni a Bokányi, Veltnéf, Izrael és más Jakabok körmei közül, szervezni kell őket hazafias és keresztény alapon e két sarkkövén társadalmunknak és akkor kapni fogunk a piros nyakkendős, piszkos galléru. mosdatlan szájú és gonosztekintetü istentagadó és hazátlan szociáldemokrata helyett nyiltszivü, értelmes, becsületes, istenfélő, hazaszerető magyar munkás osztályt, mely tudatában lesz ugyan érdekeinek és nem lesz gyámoltalan fejős tehene lelketlen vállalkozók és uzsorásoknak, de viszont nem lesz ellensége a más társadalmi osztályban levőknek és főleg nem fogja fenyegetni nemzeti képviselőit, ha a magyar vezényszóért, önálló vámterületért és más nagyobb eszméért és mernek küzdeni, mint a 8 órai munkaidő.

HÍREK.

— Felkérjük t. előfizetőink közül azokat, kiknok előfizetése már lejári, hogy lapunk akadálytalan és pontos szétküldése érdekében előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

— Városi közgyűlés. 1906. év julius hó 1 napján d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlés lesz a következő tárgysorozattal: 1. A foglalkozást közvetítésről és cselédszerzésről alkotott s kereskedelemügyi miniszter ur által jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése. 2. A vármegyei törvényhatóság által jóváhagyott módosított szerkezeti szabályrendelet kihirdetése. 3. A Nagykároly városra nézve elkészített telekkönyvi betéteknek a nyilvánosságnak átadására vonatkozó 3283-—1906 tksz. hirdetmény kihirdetése. 4. Földmivelésügyi miniszter ur leirata, a járási erdpgondnokság visszahélyezése'iránti kérelemre 5i A városi rendőrlegénység kérelme fizetés megjavítása iránt. 6. A Kossuth-utca Jókai-utca felőli oldalán a szabályozási vonal megállapítása. 7. Vida István és társai kérelme a Gróf Károlyi-utcán egy uj gyermekmenhely felállítása iránt, s ugyanezen ügyben Ferenczy Erzsébet menhely vezetőnő előterjesztése. 8. Ozv. Hettig Mihályné s gyermekei kérelme, AtillaSZAT.MÁRVÁRMEGYE.

utcai telkökből kisajátitott részlet kártalanítási árának újból leendő megállapítása iránt. 9. A hegyközség 1906. évi pótköltségvetés. 1Ü. A hegyközség 1905. évi zárszámadása. 11. Treiber Ferencz kérelme a Fazekas-ulcza végén kőgyalogjáró készíttetésének elrendelése iránt. 12. Szabó Ferenc és társai kérelme. Kenderes-utcai telkökből vizvezetésre igénybe vett terület kártalanítása iránt. 13. a) Bagossy Ferenc Verbőcy- utcai. s b) Pintér István Gencs-utcai telkéből utcaterülethez csatolt telekrészlet továbbá: c) Jakócs István Nagyhajduv^ros-utcai. d) Netreba Ggyörgy, e) Akkerman Aijtal, f) Matesz József, g) Danka István, h) Griezháber Albert és i) Hojlák György Gencs-utc^i telkékez utcaterületből csatolt utcaterület kártalanítási árának megállapítása iránt. 14. Á'z 1906. év április és május hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 7

— Nagy küldöttség a főispánnál. A mátészalkai járás, több mint 60 tagú küldöttsége tisztelgett folyó hó 29-én Dr. Falussy Árpád főispánnál. A küldöttség tagjai kevés kivétellel vármegyei bizottsági tagok s független érzelmű tekintélyes állású egyének, kik arra kérték a főispánt, hogy a megüresedő főszolgabíró állás betöltésénél jó indulatu pártfogásába vegye a járás osztatlan bizalmát, melylyel Dr. Komoróczy Iván iránt viseltetnek. Hogy az aratás idejében, a járás ily szép számmal jelent meg a főispán előtt, bizonysága annak, hogy a közügy iránt aggódó szeretettel viseltetnek, s Dr. Komoróczy Iván iránt nagy a lelkesedés, kiben a járás egy jellemes, kifogástalan egész embert, munkás tisztviselőt méltán remél, kinek egyénisége biztosíték arra, hogy a járás közigazgatása a folytonos előhaladás utján fog haladni. Főispán ur válaszában igen biztatólag nyilatkozott a küldöttségnek, hangoztatva mar ismert programiját; Dr. Komoróczy Ivánról meleg rokonszenvvel emlékezett meg s jelezve álláspontját, hogy ő folyton a főispáni omnipotentia ellen küzdött 12 éven át, kit csak ellenőrzőnek kívánt tekinteni; most sem teheti, hogy törvénytelen'beavatkozással segítse elő Dr. Komoróczy Ivánt; de a mit elve megtagadása nélkül megtehet azt szívesen megteszi, mindenesetre jelölni fogja, s jó indulatáról minden tekintetben biztosította a küldöttséget a melynek szónokával Berey Józseffel s a küldöttség több tagjával huzamos ideig bizalmasan értekezett. A küldöttség tisztelgett még {losvay Aladár alispánnál ki szintén kifejezést adott azon nézeteinek, hogy respektálja a járásokat és azok jól felfogott érdekeit; melyei maguk a járások ismernek legjobban, s ez ellen nemcsak nem tesz semmit; de tőle lehetőleg elősegíteni igyekszik.

— Tempora mutantur. Általános feltűnést keltett a héten az árvaszéknél az uj gyakornok a ki a hivatalos óra kezdetén pontosan beállít és a munkához ül. Rákövetkező napon

felhő ijesztően zúgott, majd meg elnyelte a felbőszült hullámokat. A folyam partján egy ifjú állott. Én őt láttam már egyszer ugyan e helyen. Akkor nem dühöngött igy az őszi vihar, akkor csendes nyári éj volt. Akkor viruló lányka állt mellette s az ifjú igy beszélt neki: »Őrültnek mondanak az emberek s az is vagyok. Mint e rohanó folyam a kősziklák között, úgy dagad az én keblem is; rohanó folyam vagyok, nem tudok nyugton maradni, mint a kis tó. De nézd csak ott a vízesés örvényei közt ama gyönyörű szigetet. A kegyetlen emberi kéz minden erdőt kipusztitott az egész vidéken s szántó földdé alakította át. Csak ez a sziget virul még régi szentségében, illetetlenül, mert a folyam haragos árja megvédelmezi. Légy te az én szigetem; én folyamként foglak körülvenni, kezem átölel és semmi sem zavarja meg nyugalmadat.«

Ők akkor este utoljára voltak együtt; elérkezett a válás órája. Az ifjúnak világgá kellett mennie. Folyamként elvándorolt messze országokba s mindig jobban-jobban távozott. Ért gyönyörű partvidékeket, járt viruló szigetek körül s az a kis sziget, melynek védelmére ígérkezett, elmosódott emlékezetében. Azóta sok év telt el. Az ifjú véletlenül ugyanarra a tájra került. Eszébe jutottak az elmúlt idők. Tudakozódott első kedvese után. De a hű szerető már elhervadt, a szelíd gerlice belehalt bújába.

Most az ifjú egyedül állt a vízesés partján. A szél lengette, összekuszálta fürtjeit, fagyos hószemek hullottak meztelen keblére, de ő nem gondolt velük, talán észre sem vette; csak álldogált s nézett merően a vízbe. Hogy is törődött volna a viharral, mikor önkeblét a lelkiismeret vihara dúlta, szaggatta; hogy érezte volna a havat, jeget, mikor szivében hidegebb jég vala; hogy vette volna észre az éj sötétségét, mikor szivében a kétségbeesés komor éje honolt; hogy vette volna észre a hulló leegynegyed 8 órakor a főispán járta végig a közigazgatási hivatalokat és mindenkit a helyén talált. Szolgáljon vigasztalásul a nyugdíjba menteknek és készülőknek, hogy ily állapotok mellett úgy sem lett volna érdemes tovább szolgálni, ellenben elbeszélni mily érdekes a Jakab korabeli jó időket mikor a nyári hivataloskodás egyébből nem állott mint a Papp Kálmán várnagy által a megyeház udvarán hüs árnyékban gondosan elhelyezett szolacsi karosszékekben való pihenésből és,az (megyeház) udvari intrikák és pletykák tárgyalgatásából.

— Vay Ádám a kurucok generálisa,

a Rákóci-szabadságharc legendás hőse, megtért hazájába: szerda óta földi maradványai Magyarországon vannak. A danzigi száműzetésben elhalt kuruc generális hamvait tudvalevőleg a király parancsára a magyar kormány megbízásából kiküldött bizottság vette át. Ez a bizottság, miután a hamvakat a német kormány a danzigi helyőrségi templomban a kormányzó és a helyőrség tisztikarának részvételével ünnepi istentisztelet kíséretében kiadta, szerdán délután két órakor érkezett Szabolcsvármegye székhelyére Nyíregyházára majd pedig a megye itt csatlakozott törvényhatóságának és számos résztvevőnek kíséretében csütörtökön délelőtt tiz órakor a szabadsághős nemzetiségének földjére, Vajára. A vonatból kiemelt koporsót a megérkezés után a vajai állomáson ravatalra helyezték, a melyet a megye várnagyának vezénylete alatt a megyei hajdúk diszőrsége és fehérbe öltözőt vajai leányok vették körül. Ezután Vay Mariska Vaja község nevében, gróf Vay Gábor főispán pedig Szabolcsvármegye közönségének nevében koszorút helyezett a koporsóra. Miután a vajai ev. ref. lelkész imát mondott, ^nemzeti szinü szalaggal díszítve 6 vajai legény a családi sírbolthoz vitte a koporsót, ahol Révész Kálmán kassai ev. ref. esperes nagyhatású ünnepi beszéde és Görömbev Péternek, a felsőszabolcsi egyházm. ev. ref. esperesnek hazafias imája kíséretében a hamvakat a sírboltba ideiglenesen elhelyezték. A végleges ünnepélyes elhelyezés csak akkor lesz, ha a vajai ev. ref. egyház által felajánlott díszsírhely és a kormány által felállítandó turulmadárral diszitett emlékoszlop elkészül. A vajai ünnepen a kormány képviseletében Romay Béla miniszteri tanácsos jelent meg. Ott volt Holló Barnabás szobrász is, akit a kormány az emlékoszlop felállításával bízott meg.

— A vármegyei állandó választmány julius hó 4-én délután 3 órakor a vármegye- háza kistermében az 5-én tartandó rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése céljából ülést tart.

veleket, mikor elméjében a gondolatok egyre gyorsabban váltakoztak! Csak nézett, nézett a vízesésbe. A hullámok dúzzadó vánkos módjára emelkedtek, a habok fehér tollak gyanánt tolultak egymásra; az ifjú szeme felragyogott: »Ott lelem föl nyugalmamat, békémet,« kiáltá és eltűnt a folyamban.

VI.

Sokszor hallottam, folytatta a hold, a rózsák szépségét magasztalni; legszebbnek mondják különösen akkor, ha harmatcsepp ragyog rajta, mint gyémánt a menyasszony homlokán. Ezt hallván mindig vágyódtam ilyent látni, de épen napkeltekor, mikor a harmat a virágokra leszáll, nekem mindig el kell távoznom.

Egyszer mégis láttam egy egész mezőt, tele a legszebb rózsákkal s azok egyikén har- matcseppet gyönyörűbbet és ragyogóbbat mindazoknál, amelyeket ti emberek dicsőítetek. Tél- viz idején nagy síkság fölött jártam. Nappal zsibongó élet volt ottan, most pusztaság; nappal ágyuk dörgése, harci kiáltások s az elesettek nyögése hangzott fel, most némaság uralkodik. Siikajoki mezeje volt ez, ahol a finnek serege lángoló lelkesedéssel küzdött a hazáért. A szeretetnek e lángja még a tél hósivatagján is virágokat fakasztott; a meddig csak elláthattam, mindenütt vérrózsák nyíltak a fehér havon. Mig én ezeket szemléltem, egy nő közeledett a vérmező felé; az elesettekhez érve, szétnézett, keresett valakit és végül leborult egy fiatal katona holttestére. Ennek oldalából vérpiros rózsák hullottak a hóra; a leány reánézett és könny csordult ki a hóban viruló rózsára. Lásd ez volt a legszebb harmatcsepp a legszebb rózsán.

A kis fiú hozzáfogott a munkához, egész délután élguggolt a virágágy mellett és ugyancsak gyomlálta, tépte a gazt. Dolga végeztével kapott atyjától egy húszast, egy újdonatúj ezüst márkát. Oly szépen csillogott és ragyogott, hogy a fiú nem gőzött rajta eleget csodálkozni. Még mikor lefeküdt, sem tudott tőle megválni; még mindig ott üldögélt az ágyban, a huszas meg a kezében. Ha az édes anyja látná, hogy fiacskája még mindég ébren van! Végre az álom mégis csak lecsukta szempilláit, feje csöndesen aláhanyatlott a vánkosra, a kis fiú elaludt. De a húszastól még álmában sem válhatott meg; úgy tartotta, szorongatta, mintha félne, hogy megfosztják kincsétől. Ajka mosolygott, amint aludt. Vájjon mit álmodhatott ? Bizonyosan arra gondalt. hogy mitévő legyen roppant kincsével. Ajka megmozdult és ő megszólalt: »Fogjad szegény Eduard végy rajta kenyeret!« Kinyújtotta kezét és az ezüst huszas leesett a padlóra.

Oh megelégedett és romlatlan gyermeki szív! Lehet, hogy a fiú valamikor gazdag, talán dúsgazdag lesz. De vájjon fog-e majd a sok ezres valaha neki oly ártatlan örömöt szerezni, mint ez az egyetlen ezüst huszas? Talán bőkezű emberbarát is lesz belőle, talán ezreket fog áldozni embertársai javára. De vájjon fog-e valaha olyan boldogságot élvezni, mint a mikor elhatározta, hogy egyetlen húszasát a szegénynek adja?

V.

Egy vízesés partjáról jövök, mondá a hold egy komor őszi este. Az idő borzasztó volt. A szél iszonyúan süvöltött és sötét felhőfoszlányokat hajtott az égen. A nyár utolsó levelei sárgulva hullottak le a fákról s nyugtalanul repkedtek ide s tova. Közbe mikor az eső egy rövidke időre elállt, havazás jött. A dagadó