Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-06-30 / 26. szám
Nagykároly, 1906. junius 30. 26. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-től—5-ig.-3- Telefon-szám: 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr,, felelős szerkesztő. X. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. ■>=»• Egyes szám ára 20 fillér. Bérbeadóit Magyarország. Irta: LENGYEL ZOLTÁN. Osztrák uralmat becsületes eszközökkel nem lehet fenntartani — mondotta annak idején Apponyi Széliről. Már pedig osztrák uralom volt itt mostanáig. Nos hát mennyi gazságot kellett össze- halmozniok az előző kormányoknak, hogy ezt fentarthassák ? A szeméttől csak a közigazgatást kezdték megtisztítani. A közgazdasági rablószervezet azonban még virul a maga teljességében. A mig ezt is el nem takarítottuk, addig uj korszakról csak beszélni is ostobaság. Szinte kivétel nélkül csak kétféle kormányzati elv volt eddig érvényben. Az egyik igy szólt: Nem lopni, de lopni engedni. A másik pedig: Lopni és lopni engedni. Mindkét rendszer irtóztaló bűnöket gyűjtött rakásra. Az élősdiekkel valósággal kiszivafta a vérünket. Milliókat ha- rácsoltatott el a közvagyonból. Árukba bocsátott mindent, ami eladható voit és a mire vevő akadt. Vevő pedig igen sok volt. Az állami üzemek síűnte minden ágában folytak a manipulációk. És a rablók nemcsak ideiglenes haszonra dolgoztak, hanem a fejős tehenet a jászolTÁRCA. A hold elbeszélései. — Suonio után finnből. — I. Eg}7 este véletlenül kezembe akadt Dánia kedvesajku regélőjének, Andersennek könyve: Billedbog uden billeder. Az első lapok mindjárt elragadtak s minél tovább haladtam benne, annál inkább gyönyörködtem. Jó későn is volt már, hogy a végére értem. De azért még nem feküdtem le; sokáig elültem még az ablaknál s újra fölidéztem emlékezetemben ama sajátságos, félhomályos képeket, melyek úgy derengtek előttem, mint egy gyönyörű hold- világos liget félig fényben, félig a sötétség fátylával takarva. Mi a szemnek láthatatlan, azt a képzelet talán sokszorta szebbnek, vonzóbbnak tünteti fel, mint a minő a valóságban. Amint ott üldögéltem, eszembe jutott, hogy mégis csak különös, hogy nálunk a hold eddig még senkinek sem mesélte el, amit látott. Pedig mi fölöttünk is ugyanaz a hold világit, mely Dámában. Talán e szegény északi ország fagya zárta le ajkát? Vagy talán azért haragszik és azért hallgat, mert a nyár legnagyobb részében láthatatlanná halványul a nap" ragyogásától? Vagy tán ő is olyan erőtlennek tartja az árva finn nyelvet, hogy nem is méltatja ajka fáradságára. Ilyen gondolatok közt az égre tekinték. A hold épen felkelőben van. Nem tudom álom volt-e vagy való, de nekem úgy tetszett, mintha a hold felém bólintott volna fejével s finom hoz igyekeztek kötni a múló kormányok bizonytalan életétől függetlenül. É panamák egy része törvényileg van védve, másokat concessiók alakjába burkolták. A harmadikat miniszteri döntések adták meg. A negyediket hosszabb időre szóló magánjogi szerződések biztosítják. így egy egész, szinte áttörhetetlen hálózat tartja íogva a nemzettestet. Vám- pirek módjára vannak vérszivóik belénk mélyesztve. S ha egyik-másik csápjukat lerázzuk, újra fogózkodnak. Mindezek has mai a nem rég múlt korszak emberei élvezik maiglan. Mi uralkodunk, ők gazdagodnak. Mi küzdünk, áldozunk, ők mosolyognak. Mi szenvedünk, ők meghíztak. Mi reszkírozunk, ők visszavárják a megújuló időt, a mikor újra megszilárdíthatják rabló helyzetüket. És várni tudnak Mert: a törvények egyike sem lett ellörölvflfc koncessiók nincsenek visszavonva; a miniszteri döntések meg nem változtak, a szerződések le nem jártak. A kié lejáratban volt: az fedél alá vitte kisded panamáit — a múlt kor- mánv alatt a kit mesakartak fosztani: o az újra kent és újra tovább haladt. Rettenetes kin volt ezt nézni eddig. A hatalom ellen, ha szóltunk is, hiába harcoltunk. Rettenetes bűn volna ezt tűrni tovább is. A hatalom most már hangon ezt susogta fülembe: »Ifjúi Ti emberek készek vagytok másokat okolni, mikor önmagátokban van a hiba. Nem a fagy tett némává, sem az irigység szótlanná, és nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy én a ti nyelveteket megvetem. Fúdd meg, hogy én, a föld bolygója, ki minden országot és földrészt láttam és minden nemzet nyelvét hallottam, alig ismerek egyet is, mely bájban, gazdaságban a tietekhez hasonlítana. Habár a hatalmasok termeiből és a tudósok szobáiból sokáig volt száműzve, s az erdők vadonába szorult is a nyelvetek, jusson eszedbe, hogy az arany is sokáig hever a föld sötét kebelében, mig napvilágra kerül, hogy az embereket gyönyörködtesse. Ti rajtatok múlt egyedül, hogy még nem harsog, mint a harci riadó, és nem csattog, mint a szerelem dala. Ti rajtatok mull, hogy a világ még nem tudja, mennyi keltem, erő és nemesség van a finn nyelvben. Nektek van fületek, de nem hallotok; van szemetek, de nem láttok; van hangotok, de nem daloltok.« így beszélt a hold nagy hévvel s azután egy felhő mögé húzódott. Hanem másnap este kiengesztelődött, látván, hogy mennyire vágyódom elbeszéléseit hallani. E naplói fogva sokszor meglátogatott s beszélt mindarról, amit útjában látott: néha közelmúlt eseményekről, máskor meg olyanokról, melyek a már rég elfelejtett őskorban történtek. Papírra vetem, amit mondott. A holdnak saját szavait hiába iparkodtam volna megjegyezni; tehát csak úgy nagyjából közlöm, amennyire legjobb erőm — és emlékezetemtől telik. S ha ily módon nem veszi az olvasó e történteket abban a vonzó alakban, mint ahogy ezek a hold saját szájából hangzottak, szolgáljon mentségemre, hogy én gyenge gyermek csak azért beszélek, mert más erősebbek hallgatnak. Ám jöjjön más figyelmesebb és bájosabb ajak ! Itt vannak az elbeszélések, csak legyen hallgató. kezünkben és a becsületesek és a világosan látók ez állapotokat megszüntetni kötelesek. Az osztrák uralomnak befellegzett. Tisztességtelen eszközökre a mostani többségnek nincs szüksége uralmának fentartása végett. A másolj; gazságait pedig elnézni — bűnpalástölás — és igy a mi részünkről is vétek volna. ' Az uj kormány költségvetése be van terjesztve. Ennek tárgyalása következik a bizottságok előtt és a házban is. A régi kormányok bűnei felett Ítéletet fog mondani ugyanez a többség. Mert hát minden gonoszságnak gyökere, vagy eredménye benne van a költségvetésben vagy a zárszámadásokban. És minden gonoszság leleplezhető ezek tételeinek tárgyalásainál. A leleplezés és a nyilvánosság pedig meggyógyít minden bajt, megtorol minden bűnt, lesulyt a szerzőre is, az osztozkodó cimborára is, az engedélye- zőre is. Ennek azonban két teltétele van Az egyik az, hogy a kormány nyissa fel a többség és a nemzet szemeit. Hadd lássuk, tudjunk mindent és Ítélhessünk mindenről. Nem az ő bűnök, hanem elődeiké és volt ellenfelekké. A tisztítás pedig: csak hasznukra lehet hatalmi állásukat tekintve is. Be kell tehát mutatni az előző kormányok szerződéseit és a ház asztalára II. Miután megegyeztünk a hold igy kezdett mesélni: Múlt éjjel a végtelen óceán fölött haladtam el; a hullámokon egy nagy hajó ringa- tódzott. Büszkén lebegtette fehér vitorláit, és vidáman lobogott az árboc csúcsán a zászló. A többiektől kissé oldalt egy ifjú és egy leány állolt. Az ifjú égő csókot nyomott kedvese ajkára s igy szólt: »Holnap Amerikában leszünk ! Ott békében leszünk, ott nem ismernek bennünket. Én szegény ember fia vagyok, te hatalmas gróf leánya! Ott csak férj és feleség leszünk. Isten megáldja kezünk munkáját!« A hajó másik oldalán egy asszony ült, térdén kis gyermeke; a két nagyobbik mellette állott. Nem messze tőlük egy öreg ember ült, előtte piros képű férfi. Az utóbbi igy szólt: »Holnap elértük szerencsénk netovábbját! Ott van a munkának bére, ott a szegény is boldogulhat, ha dolgozik. Óh azok a boldog napok !« A nő könnyes szemeit bizalommal emelte föl arra, aki igy beszélt; gyermekei kemény kenyérhéjat ropogtatva azt suttogták: »Holnap kalácsot eszünk!« Az öreg pedig összetett kezeit és mondá: »Amen, az Isten adjon nekünk ott jobb szerencsét!« Egy ifjú egész a hajó orrára kapaszkodva vizsgálta, vájjon nem látszik-e még nyugat felé száraz föld. »Holnap Amerikában leszünk«, kiáltá örömujjongva. »Üdvözlégy, ezerszerte üdvöz, te aranyszabadság hazája! Más itt az élet, mint abban a megvénhedt Európában; itt az ember senkitől sem gátolva fejtheti ki erejét felebarátai üdvére, itt nem bélyegzik lázadónak az igazságtalan törvények eltörlésére törekvőt; itt nincsenek oly uralkodók, kik a nép szabadságától úgy félnének, mint saját haláluktól. Üdvözlégy te reménység földje!« Egy sötét szögletben komor tekintetű férfi állt, n
