Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-16 / 24. szám

Nagykároly, 1906. junius 16. 24. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. • ,—*• Szerkesztéség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. Telefon-szám : 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság : Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. X. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos : a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek^és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi elő­fizetési összeg beküldése mellett 5 .kor* •«$»• Egyes szám ára 20 fillér. •«?»• Közgazdasági feladataink. — Két cikk. II. (—cs.) Azok, a kik annak idején az ecsediláp lecsapolását tervezték és végre­hajtották, aligha hitték, hogy munkájuk­nak kifele, a vármegye egész nyugati részére, milyen jelentékeny közgazdasági hatása lesz.“ Ma már megállapíthatjuk, miszerint az a tény, hogy hatvanezer hold mocsár szántás alá került, csak kisebbik része az eredménynek. Már is egész sora a közgazdasági alkotásoknak jelentkezik a láp lecsapolás következ­ményeként. Sok küzdelem után valósult meg az első: a nagykároly-mátészalka-csapi va­sút, mely természetszerű előfeltételét ké pezi a többieknek. Az ipari növények ter­mesztésére reáutalt lápon a kender ter­melés máris kiterjedt művelési ág s a rövid idő múlva üzembe helyezendő börvelyi kendergyárban kerül feldolgo­zás alá. Ámde ez a gyár csak fonallá dolgozza fel a kendert “s ebben az álla­potában szállítják el tőlünk messzire, ta­lán külföldre az anyagot. Nem a legter­mészetesebb és legsürgősebb dolog-e azon fáradni, hogy a börvelyi kender­gyárat egy nagykárolyi szövőgyár egé­szítse ki s adjon egész évi tisztességes keresetet száz és száz olyan embernek, a ki jelenleg minden természeti törvény ellenére az aratási hat hét keservesen erőltetett munkájának hasznából lézengi át úgyszólván az egész esztendőt. A nyugati vármegyerész egy másik nevezetes alkotása lesz a nagvkárolv- margittai vasút, mely mig egyfelől a vármegye egyik termékeny, de eddigelé igen elhanyagolt részét, az Érmenlét vonja be a forgalomba, másfelől reális alapot biztosit egy ezen a vidéken ré­gen nélkülözött nagvobbszabásu terménv- és áruraktárnak pince szövetkezettel kapcsolatban leendő létesítéséhez. Ezek­nek az intézményeknek, kivált a kisbir­tokosok szempontjából való hasznossá­gát bővebben fejtegetni ma, a midőn minden számbavehető gazdasági köz­pont élvezi már az ilyen intézmények áldásait, teljesen felesleges volna. Csak a tervezett pinceszövetkezet részére uta­lunk tehát röviden. Az Érmellék, továbbá Erdőd-Béltek vidéke, úgy a Nyir immár tultermelő borgazdaságát az előbb-utóbb reájuk szakadó válság vészes következ­ményei ellen csak ez a szövetkezet biz-' tosithatja, mert ennek jelentősége nem csak abban fekszik, hogv a beraktáro- zott borokra előleget ad és azok érté­kesítését közvetíti, de*’ abban is, hogy a borseprőnek pálinkafőzésre felhasználá­sát nagyban s igy olcsón eszközli, leg- főképen pedig abban, hogy akár cognac, akár pezsgőgyár felállításával függetleníti a szőlős gazdákat a túl produkcióval járó bajoktól. Csenger vidékének régi vágyát elé­gíti ki a tervezett szatmár-mátészalkai vasút. Ezen vasút vármegyei segélyezé­sének ügye egész kis politikai kérdéssé nőtte ki magát abban az időben, amikor a volt megyefőnök kijárta a minisztéri­umban, hogy ne hagyják jóvá a vár­megye hozzájárulási határozatait, hogy ily módon a kérdésnek ismételt közgyű­lési határozat alá terjesztésével lehetővé tegye elnöklésének s igy joghatóságának elismerését. A true, sok egyéb trucök- kel egyetemben kudarcot vallott s a törvényes főispán elnöklete alatt ülésező májusi közgyűlés megismételte határo­zatát s ez által jelentékeny lépéssel vitte közelebb az ügyet -a megvalósuláshoz. Bár ezen vasútvonal létesülése a nagy­károlyi érdekekre nem előnyös, mél­tánytalan kicsinyeskedésnek tartanók az akadályozására irányuló akciót, már csak abból az okból is, mivel a vár­megye közlekedési politikája főelvének azt a tételt tartjuk, hogy minden vidék tartsa tiszteletben és támogassa a többi vidékek jogos kívánságait. A vármegye keleti részeinek renge­tege, az Avas, a melyre igazán el lehet mondani, hogy „megbünhödte a múltat s jövendőt“ — az uj korszak alatt re­mélhetőleg szintén rá lesz vezetve az anyagi fellendülés útjára, a mivel bizo­nyára lépést tart majd a kultúrában való fejlődés s a sok helyen züllésnek indult erkölcsök javulása. A szatmár-bikszádi vasút az első lépés ezen az utón. Nem azért, mert e vonal a letűnt korszak vezetőinek „te­vékeny közreműködésével“ létesült, de általános elvi szempontokból helyesebb­nek tartottuk volna, ha a létesitett kes- kenyvágányu vonal helyett Szinér­takca. Az otthon művészete. II. A madár fészkében dalol legszebben, ki­nek otthona nincs, annak hideg az egész világ. Kinek van: egyik szeme akkor is nevet, mikor a másik sir. Kedvre hangoló szó az igen, pusztitó és hatalmas a nem, de legtartalmasabb ez: otthon. A szükrefogott háztartás ellenére ez ott­honban a hitves és anya élete tenger, apró dologgal, kötelességgel szövődik át. Gyertya ő, mely maga elemésztődik, hogy másoknak vilá­gítson. Leggyönyörűbb tiszte a nevelés. Csakugyan az anyák a jövő Magyarorszá­got ringatják térdökön. A nevelés művészetének irodalma immár könyvtárt tesz ki. Ám a tekintetben sajoghat­juk az igazságot leginkább, hogy szürke minden elmélet. Nevelni: könyvből nem tanulhatni meg. Nem is vágok neki még futólag sem ez örökké fyiss és öreg tételnek. Legyen kinek- kinek az ő hite, felfogása szerint. De a gya­korlati szemlélődés háladaíos. Eszményeink megválasztásában az egyéni ízlés és ítélet független. Szent Ágostont és Buona­parte Napóleont tisztelem a világ legnagyobb embereiül. Mindkettő fölségében osztozik any­juk, amannál Szt. Monika, utóbbinál Buonaparte Leticzia. Larrey báró, Institute de France tagja, igy ítéli meg a hadverő lángész anyáról szóló müvében e hölgyei: Napóleonnak nagygyá kel­lett lennie, mert anyja Is nagy volt. Az anya­császárnő bőslekü nő, ki előbb sanyarú sorsát, majd háza bukását vértanúi megnyugvással fo­gadja. A Szent Szűz oltalma alatt, úgymond, kinek Napóleonomat fölajánlottam, semmitől sem féllem. A fiú anyjának mély vallásos meg­győződését is örökölte. A politika s kábító si­kerei elnyomták nagyon hitét, de Szent Ilona szigetén egész hevével tört az felszínre e kiál­tásban: Szükségem volt a hitre, és hittem. Igen, mindent hiszek mit lelkiatyám hisz. Tény, hogy kiváló férfiúnak kiváló anyja volt rendszerint. Nemzeti szerencsétlenségünk, hogy irodalmi j nagyságaink jobbadán ifjú korukban haltak el. Annak az általános történelmi tapasztalatnak is eléggé éreztük, nyomasztó súlyát, hogy a nagy \ atyának rendszerint törpe a fia. A jelesség nemzedékre legritkábban szár- j mazik át, mintha a Gondviselés az utódokon I akarná megtakarítani, a mit pazar kézzel nyújtott a családfőnek. A szellemi átöröklés tana egyszerűen képtelenség. Nem olyan a lélek, mint a nem- j zeti korona. A szellemnek a leszármazóban való megszakadását sokan a nevelés miként- jével hozzák összefügésbe. Tetszetős adalék, de hányszor tapasztaljuk, hogy ugyanazon nevelési rendszer ugyanazon családban még kedélyileg is másképen hat a testvérekre, pedig a kedély csakugyan befolyásolható, mig a szellem lénye­gileg soha, sem hozzátenni, sem belőle elvenni nem lehet. A szellem csak csiszolható, mint a meglevő gyémánt, s felruházható — szorgalom utján, Arra hivatkoznak, hogy nem a nagy em- j berek idézik elő a nagy időket, de a nagy idők teremtik a nagy embereket s igy a kimagasló I atyának fa épen e kedvező körülményeket nél­külözi esetleg, hogy kiemelkedhessék. Helyes. Valóban, a legjelesebb tehetség sem ke­rülhet napfényre kellő alkalom nélkül. Azonban az a nagy igazság sem dönti meg a tapasztalást, hogy jeles atyának kicsiny fiát ugyanazon kedvező körülmények sem nö­vesztik meg; mig a nagy szellem, ha üdvös al­kalom hiánya elvágná is a megjelölt, hogy úgy mondjam, örökletes irányban útját, bizonyára kitörne, életjelt adna más részben; annyival is inkább, mert egy-egy kiváló atya tündöklő neve igen drága örök ; valóságosságos félsiker — elő­legezve. Hogy a szellemi átöröklés csorbáit is a nevelési rendszerrel kapcsolják össze, hatalmas bizonyiték a házi nevelés fontossága mellett. A leányok házi nevelésének számos se­béről beszéljen régi ajk. Faludi, a 18. század elejéről valló kelle- metes iró. a Nemes Asszony-ban igy elmélke­dik kora nevelési irányának félszegsége felől: «A fiatal dámákat úgy nevelik az anyák, hogy gondját viselik testeknek, lelkekkel egy- cseppet sem agganak. Szólatlan gyermekségétől fogva hét egész esztendőkig úgy bánnak véle, mintha csak mind azon test volna és semmi lélek nem mo­zogna a kisaszonyban. Tollazzák, himezik, hiz­lalják : mindent kezére s kedvére adnak sem­mire sem tanítják, semmiről sem feddik, semmi büntető eszközzel nem ijegetik. Hol pedig itten észre kellene venni az anyáknak, hogy jóllehet a picin pupa még nincsen érett észszel, mindazonáltal vagyon nyers érzékeny­ség benne, a mellyre nézve hol szépséges szó-

Next

/
Thumbnails
Contents