Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-06-09 / 23. szám
2-ik oldal. SZATMARVÁRMEGYE. 23. szám. Világos és el nem magyarázható törvény szóljon arról, hogy Magyarországon közhatóságot csak az gyakorolhat, a ki törvénybe iktatott állást visel felelősség mellett. Ne lehessen megkerülni a közszabadságot pénzen vásárolt, hep- ciáskodó királyi és kormánybiztosok által. A törvényhatóságok ellenállási joga legyen szabatosan meghatározott. Ne csak joguk legyen, de kötelességükké tétessék a meg nem szavazott adó behajtásának, a meg nem szavazott újonc előállításának megtagadása és pedig akkor is, ha e törvénytelenségek önként szándékoltadénak elkövettetni. Meg kell változtatni a törvényhatósági törvény 19. és 20. §-ait; a vármegyék és városok politikai természetű határozatainak felülbírálását ki kell venni a miniszter kezéből s a közigazgatási bíróságra kell ruházni. El kell törülni a hirhedett 64 |-t minden következményeivel együtt. Meg kell erősíteni az autonómiát minden vonalon. Szolgálati pragmatikát kell adni a tisztviselőknek, törvényhatóságiaknak, úgy mint államiaknak. Feltétlenül szükséges visszaállítani a vármegyei pénztárakat és számvevőségeket, mert a vagyonukkal való szabad rendelkezés legbiztosabb garancia minden kormányhatalmi túlkapás ellen. Rendezni kell a dotáció kérdését. Nem ingyen kapják a vármegyék az állami ellátmányt, hanem az állam érdekében átruházott hatáskörükben gyakorolt ténykedésükért. Legyen tehát minden körülmények között érvényesíthető jogi formula arra, hogy a járandóság pontos kiszolgáltatását követelhessék és be is hajthassák a törvényhatóságok. Ezek és ezeken kívül még .sok mindenféle feladat vár a nemzeti kormányra az alkotmány- és közigazgatási jog terén. Ljt-napot összetéve, hangyaszorgalommá! dolgozva is jó lesz, ha a rendelkezésükre álló idő alatt csak az alapjait is letudják rakni e nemzetvédelmi alkotásoknak. Mert olyan a mi minden építésünk, mint a zsidók templomépitése volt: az egyik kézben építő szerszám, a másikban védelmi fegyver. Párhuzamosan a hivatalos Magyar- ország törvényalkotlásaival, kezdje meg a társadalom a gazdasági építést. A lefolyt harc legelsőrendü tapasztalata az, mely arra tanít, hogy a nemzeti jogokért nehány év múlva megújuló harcban csak úgy számíthatunk sikerre, ha időközben megerősödünk, fejlődünk, alkotunk. Egy francia példaszó tartja, hogy minden ember mellett elsuhan életében egyszer a szerencse; ha nem tudja megragadni, vége örökre. Ez talán Magyarország mai helyzete is. Uj emberek vezetik uj célok felé a nemzetet. Teljes a bizalom parlamentben és kormányban. Kedvezők a külföldi konstellációk minden vállalkozásra, minden alapításra. Van bőségesen energiafelesleg, akad ha nem épen parlagon heverő, de gyöngén gyümölcsöztetett tőke is. Munka kell csak és kitartás. Ha meg lesz mindakettő, e reánk következő öt év igen nevezetes korszakává válhatik Magyarország közgazdasági történetének. Ennyit az általános elvekről. Második cikkünkben a kérdésnek vármegyénkre és városunkra vonatkozó anyagát vesszük tárgyalás alá. A nagykárolyi törvényszék. Azok közül a városok közül, a melyek az 1876-iki rendezéskor a törvényszéket elveszítették, több indított már régebben mozgalmat törvényszékének visszaállítása iránt. Harminc év alatt sok minden megváltozott; a törvényszékek ügyforgalma, különösen mióta úgy polgári, mint bűnügyekben fellebbezési bíróságokká lettek s mióta az esküdtszéki intézmény felállittatott, legalább is megtízszereződött; mindezekből folyik, hogy valamint 1876-ban helyes elv volt a túl kicsiny területű törvényszékek nagyobb testületekké egyesítése, úgy a mai viszonyok között indokolttá válik a rengeteg nagyságuk miatt a legnagyobb bajjal adminisztrálható ezen bíróságok bizonyos fokú decentralizatiója. Eltekintve a különleges helyzetben levő budapesti törvényszékektől, különösen a szatmári, beregszászi, szabadkai törvényszékek azok, a hol a birák száma és az ügyforgalom régen túl nőtt az átlagos és helyes kereteken. És épen e három törvényszék területén van három olyan város: Nagykároly, Ungvár, Baja, melyek nemcsak régi jogaik, de kulturális fejlettségük, lakosságuk száma és geográfiái fekvésük miatt is feltétlenül figyelembe véendő igényt támasztanak törvényszékeik reaktiválására. Ungvár mint megyei és püspöki székhely egy exponált vármegye gócpontja s e vármegyéből a szomszéd törvényhatóság területére kell járni igazságot keresni; Baja ha nem is megyeszékhely, de Lássuk, mint beszélnek a nőkről. Nem évülő divat a kor Ízléstelen feszege- tése. Sokáig élni, tovább élni, ha nem szerencsétlenség, bizonyára érdem. Különben kitűnő módozatot ajánlok, mely felment a fáradságtól, hogy a keresztleveleket böngésszük: a hölgy annyi idős, a mennyit mutat, a férfiú még annyi, a minő egészségesnek érzi magát. Micsoda kegyetlen, pusztithatatlan élcelődés kiséri azok napjait, kik hajadonon élik le napjaikat. Nincs nő, kinek alkalma legalább egyszer ne lett volna a férjhezmenetelre. Ha nem tette: a kérő az oka; ha önmaga az ok, lehet ez a legtiszteletreméltóbb, talán önfeláldozás. Hány ilyen nő valóságos áldása, angyala családjának s az emberiségnek. Viszont a tucatemberek nőtlenségében, akár akaratával esett a dolog, akár nem, akad mindig leplezni való az illetőnek saját érdekében. Szegény anyósoknak sincs nyugta. Paródiájuk, törekvésük ott van Írásban és szóban. Bizonyos, meglepőn áldott család esetére ezt az élcet kovácsolták: még az a szerencse, hogy ikeranyósok nincsenek. Pedig az a gyermeki boldogság megdicsőülése, ha apját-anyját tűzhelyén ápolhatja. Temetésen hallottam e megjegyzést: ez az özvegy olyan, mint a tűzre tett vizes galy, egyik vége még nedves, másik fele már lángol. Ezt a francia földön támadt mondást: Keresd az asszonyt, előszeretettel idézik, ha haj támad, de csupán ekkor, pedig méltán lehetnék ajkukra áldólag is, midőn a tűzhely nyugodt és boldog. Ennyit futólagos a szemelvényül, hogy a nőben nem tisztelik eléggé az embert. Honnan veszik az alapot a vádolásra ? Hisz a nő sorsa a férfi. A társadalomban forgó hölgyek tetszenek vissza ? A társadalom kerete: a férfiak. Feleséged ellen van panasz? Magad választád. Aztán a nő is a kor gyermeke, lehetetlen a közáramlatnak nem tükreznie lényén. Hogy célt érjen, ösztönszerüleg alkalmazkodik a férfiak félszeg Ízléséhez. S ha olykor a szépség minden bájával, a gonosz minden csábja egyesül, hol, miben nincs kivétel? Ha rossz a nő, ki tette azzá ? Keresd a férfit. A szörnyű krónikák szomorú napi följegyzései mind természetes következményei a megcsalt szív őrjöngésének, a megbomlott idegrendszer elnyomja az észt, a felülkerekedett szenvedély pedig makacs és tanithatatlan, mint a halál. Nincs-e anyánk, nincsenek-e nővéreink9 Bennük ismerjük meg a nő mélységes finom lélektanát. Aztán szükségünk van illúziókra: ragyogó, meleg aranyhimes hevülékeny pillanatokra és szemléletre, mikor nem igy nézzük az életet, mikor nem úgy tűnik elénk a mint van, de olyannak, minőnek sóvárgjuk. Mig mi a nők ellen minden lélekismeret- lenséggel, bizalmatlansággal vagyunk fegyverkezve, ők maradnak a nagylelkű, önfeláldozó örök nő, ki hiszékenységének nagyságát nem engedi megtörni a keserves tapasztalat által. Ha nem igy volna, lehetne-e köztük annyi áldozat? Mily fönkölt Madách álláspontja az Ember tragédiájában. A nő, minden gyönge- sége, hibája mellett, az Ádámban szinenkint bukó emberiség oldalán, mint felemelő, istápoló, nemtő áll. Ez a helyes történelmi, bölcselmi, erkölcsi és társadalmi alap a nő megítélésében, melyhez magas nézőpont kell és még valami. Mikor Voltaire parodizálni akarta a Miserere zsoltárt, e szavakhoz érve: Tiszta szivet teremts belém Istenem, megremegett és letette a tollat. E tiszta szívnek hiányát nyögi a köz. E tiszta férfiszív sugalló, melegséggel szemlélve a helyzetet: a nő-világra dobált sár száraz porként foszlik s tűnik le tisztességük napja sugarainak izzására. Huttkay Lipót dr. törvényhatósági joggal felruházott város s az épülő baja-bátaszéki híddal a Duna—Tisza közének s a Dunántúlnak egymással való forgalmát lebonyolítani hivatott jelentős hely. Nagykárolyt illetőleg pedig már maga a vármegye közönsége kifejtette a törvényszék létesítésének indokait, a midőn két évvel ezelőtt Velzák Ede dr. indítványára egyhangúlag feliratot intézni határozott e kérdésben a kormányhoz. A Szilágyság felől előnyomuló oláhsággal szemben e város a magyarságnak természetes és akcióképes vára. A szilágysági és a mátészalka- csapi vasutak, valamint a megvalósulás küszöbén álló érmelléki vasúti forgalmilag ia központjává teszik több nagy vidéknek, melyek a közlekedési eszközök eddigi gyarlósága mellett is a mi vásárainkon cserélték ki terményeiket, áruikat. Teljesen jogosult tehát a mozgalom, a mely a mint értesülünk, az ösz- szes érdekelt tényezők bevonása mellett már a közel jövőben nagy arányúvá fog tétetni s régi jogos vágyakozásunknak bizonyára meghozza eredményét. Az ecscdiláp lecsapoló társulat ünnepe. Az ecsediláp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat e hó 2 án választmányi és közgyűlést tartott, mely utóbbinak keretében kegyeletes ünnepet ült alapitó elnöke. Károlyi Tibor gróf arcképének leleplezésével. Tudvalevő, hogy a társulat megalakításának nehéz munkája a boldogult gróf törhetetlen kitartását és energiáját, ügyeinek éveken át oda adó buzgalommal, önzetlen áldozatkészséggel vezetése ugyancsak az ő tetterejét és bölcsességét dicséri. A társulat csak kötelességet teljesített nagynevű alapitója emlékének megörökítésével. Tudósításunk a következő: A társulat választmányi ülésének megnyitása után Jékey Zsigmond választmányi tag üdvözölte a választmány nevében az elnöklő Károlyi Gyula grófot Aradvármegye és Arad sz. kir. város főispánjává történt kinevezése alkalmából. Az elnök köszönő szavai után a hivatalos elnöki előterjesztések, majd az igazgató főmérnöki jelentés olvastatott fel; majd bejelentetett, hogy a társulat fentartási költségei leszámoltatván, a kir. pénzügyminiszter 12361/1906 sz. leiratával a társulatot illető adó- visszatéritési összeg megállapittatott, minek folytán a társulatnak módjában van 350.000 koronás kölcsönét visszafizetni. A földmivelés- ügyi m. kir. miniszter 12814/1906 sz. leirata mely szerint a társulat a közérdekű vizrendező társulatok sorába felvétetett örvendetes tudomásul lett véve. Ez által a társulat pénzügyi helyzete jelentékenyen megjavul. A folyó ügyek letárgyalása után a választmány tagjai átvonultak a megyeházára, melynek emeleti kistermében folyt le a közgyűlés. Károlyi Gyula gróf az ülést megnyitván, napirend előtt Domahidy Sándor társulati al- elnök kért szót s elmondotta a következő ünnepi beszédet: Tisztelt Közgyűlés! A kit a társadalom bizalma bizonyos állások betöltésével megtisztel, annak el kell vállalni ezen állással járó kötelességeket is. Egy ilyen kedves kötelességet teljesítek én ma, midőn néhai elnöktársam gr. Károlyi Tibornak elévülhellen érdemeit méltatni kívánom. Örömmel teljesítem ezen kötelességet mert ezen kötelesség teljesítésével én ezúttal nem csak azon szokásos formának teszek eleget, mely a hivatalos összeköttetésből származott, de azon érzelmeknek adok kifejezést, a melyek engem a megboldogulthoz egy életen keresztül a tisztelet, szeretet és barátság szálaival fűztek. Ezen viszonyból kifolyólag megméltóztat- nak engedni nekem, ha én a megboldogultnak jellemzése körül a közismert szerepléseinek ismertetésén kívül olyan térre is átmegyek, a melyen kifejtett működését közelebbről csak a kortársai ismerték. A nemeslelkü főurnak emléke visszavezeti emlékezetemet azon időre, midőn a hatvanas évek elején a Nemzet, a legközelebb kimúlt szomorú emlékű korszaknak megfelelő törvényen kívüli állapotban folytatta a küzdelmet a germanizáció ellen .... az Ország alkotmányának visszaszerzéséért. Nagyon természetes, hogy mint most, úgy akkor is részt követelt magának ezen küzdelemből a Nemzet ifjúsága, az egyetemi polgárság. És mivel a tömeges felvonulásokat akkor is szétverte az erőszak, az egyetemi ifjúság csapatokra oszolva folytatta a guerilla harcot a nemzet jogaiért. Ezen legendás időben tűnt fel közöttünk egy főúri családnak daliás leventéje, a jogi egyetemnek közszeretetben álló polgára gr. Károlyi Tibor, s a honszerelemtől duzzadó
