Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-06-02 / 22. szám

90 b "Vi Na gykároly, 1906. junius 2. 22. szám. II. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK MINDELT SZOMBATON. S*erk#sztűség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-a- Telefon-szám: 9. -e— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr,, felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos: a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre............................2 kor. Lelkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi elő­fizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •«=>• Egyes szám ára 20 fillér. Bűn és bünhődés. Nagykároly, május 31 (—cs.) Felszabadulva a nepotizmus másfélévtizedes nyomásának súlya alól, Szatmárvármegye törvényhatósága első­rendű szerepet vitt tiz hónapon keresz­tül a nemzeti ellenállás harcában. A múlt év augusztus 3-án tartott közgyűlés lerakta az alapokat. A törvény- hatósági bizottság egyhangú határozattal foglalt állást a nemzeti jogok védelme mellett. Eltiltotta tisztviselőit az önkéntes adók szedésétől s önként beállani kívánó ujoncok belépési bizonyítványainak ki­szolgáltatásától, megtiltotta, hogy a már beszedett adók beszolgáltassanak az állam pénztárába. Megalakította az alkotmány­védő 60-as bizottságot és biztosította tisztviselőit minden néven nevezendő ká­rosodás ellen, mely őket a vármegye ren­delkezéseinek teljesítéséből érhetné. A 60-as bizottság nehány nappal később tartott alakuló gyűlésén tényként meg lett állapítva, hogy a vármegye akkori alispánja szembehelyezkedett a törvényhatóság határozatával s legelső cselekedeteivel azt dokumentálta, hogy nem a nemzeti álláspontot képviselő közgyűlésnek, hanem a törvénytelen kor­mánynak s általa a császári hatalomnak kíván szolgálni. E tényei miatt a szeptember 7-én tartott közgyűlés a szomorú emlékezetű Nagy László ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte sőt állá­sától felfüggesztette, a midőn pedig a __TÁRCA. Bi mbó románca. Bimbó vagyok a rózsáién. Szivem gyengéd, szelíd; A zsenge harmat csókot ád, A hajnalpir hevít. Oly szép, oly jó a nagy világ, Minden mosolvg : fa, fű, virág ... Gyönyörben éiek itt! Hiszek neked te szép világ, Hiszem, szeretsz nagyon. Kitárom gyenge keblemet, Mosoly van ajkamon. Minden szerelmes már belém. Sok szív dobog-lobog felém: Oly fényes hajnalom! Isten veled, te rózsatő, Anyám, Isten veled! Szivem szerelme oly erős, Megtörni nem lehet... Ha fáj is válni, jó anyám, Ne sírj, öröm derül reám, Találok jó helyet... Letörve, más keblén vagyok, Szerelmem lánggal ég!... Te édes, kedves csókot adj S enyém, enyém az ég... Adj harmatot, — eltikkadok, Ha adsz, örömmel meghalok, Hisz érted szenvedék!... darahantok kormánya állal viszahelyez- teletl s újra törvénytelen cselekmények­kel akarta útját állani a vármegye haza­fias akarata megnvilatkozásának: az októ- béri közgyűlésen a legnagyobb presszió és a 16 esztendős múlt összes emlékeinek íelidézése mellett is csak úgy birt megszabadulni az újabb fegyelmi eljárástól, hogy tételes törvény ellenére leszavaztatolt magára egy tucat olyan tisztviselőt, a kiknek e kérdésben szava­zati joguk nem volt. November hatodikénak szégyenteljes eseményeit talán felesleges részletesen az emlékezetbe idézni. Évtizedek sem törölhetik el a vármegye emlékéből azt a képet, melyet volt alispánja nyújtott, a mikor mindenre kész eszközének, az első aljegyzőnek segítségével behozta magát a főispáni székbe. A méltó feleletet a december 14-iki közgyűlésen adta meg a vármegye közön­sége a november hatodikai gazságra. Megtagadta a bitorlótól a jogható­ságot, eltiltotta tisztvi' élőit a vele való érintkezéstől és altok" hogy elnöklete alatt gyűléseken részt vegyenek és ismé­telten biztosította őket anyagi érdekeik védelméről, a mi időközben a legaktuáli­sabb kérdéssé fejlődött a kormány azon újabb törvényellenes ténye folytán, mely- lyel a dotáció beszüntetésével kivette a falatot a rezisztálló tisztviselők szájából. Megindult a gyűjtés a nemzeti ellen­állás alapjára s öt hónapon át a vár­megye saját erejéből fizette tisztviselőit. December 28-ikán csendőrszurony Gyöngyharmat csillog ajkamon, S e csók nem enyhét ad. Szivembe’ forró tűz emészt; Oly csalfa ajakad!... Adj, mégis adj. s ne mondd: »elég!« Adj!... bár tudom, e szív elég... Érzem halálomat! Oly bús, borús az élet itt... Elhagytalak, anyám. A kedves csókja csak gyötört, A vég horul reám ... Sirassatok fa, fű, virág: Oly rút, oly rossz a nagy világ Az élet alkonyán... Horváth Jenő. Könyv és újság. (Varjas Endre e cimü cikkére.) Az a legjelesebb iró. ki olvasóiban gon­dolatokat tud kelteni; ki oly mélyen szánt, hol az eszmék forrása fakad s napvilágra csalja őket. És ha talán eltérő irányban látja futni, akkor is csak magára vessen az iró, kinek fényes fáklyája felgyújtá a pisla mécsest. Érdekes, hogy ne mondjam, pikáns dolog már magában az is, midőn a szerkesztő saját lapjában oly könyörtelenül nekimegy a hírla­poknak és kivált az újságolvasó közönségnek. Bizonyára sokan is vannak, akik nagy élvezet­tel olvasták a mély és komoly fejtegetést, de még se adhatnak föltétlenül igazat Varjas szer­kesztő urnák. Bizonyára szebben és jobban | írnák is meg eszméiket, mint az én fölötte fogadta a vármegye közönségét saját házában, de sem e példátlan erőszak, sem a megyefőnök nyílt és titkos ágen­seinek mézes-mázos Ígéretei, csábításai, fenyegetései, terrorizmusa meg nem tán­torították a vármegye közönségét egy pillanatra sem. A tisztikar dicséretes buzgalommal, önfeláldozó hazafisággal haladt a tör­vényhatóság kijelölte utón. Szóbelileg, majd később, hogy minden rosszindu­latú ráfogásnak eleje vétessék, Írásban is kötelezettséget vállaltak a közgyűlés határozatainak teljesítése, az egvmásközti szolidaritás fentartása iránt. A megyefőnök aknamunkája február közepéig tartott. Ekkor belátta, hogy minden cselvetése meghiúsult, tehát a nyílt erőszak terére lépett. A vármegye főjegyzőjét, a nemzeti ellenállás legfőbb harcosát, majd az aljegyzőket csendőr szuronyok előtt vezettette ki hivata­lukból. Helyettük szemetenkerült népet ültetett be a hivatal szobákba s meg­kezdte velük az abszolutisztikus kor­mányzatot. A vármegye autonómiájának fő­szerve : a törvényhatósági bizottság meg­bénítva, akcióképtelenül nézte a garáz­dálkodást. A megyefőnök elnöklete alatt erkölcsi öngyilkosság nélkül nem ülésez­hetett a hivatalából erőszakkal kimoz­dított főjegyző elnöklete alatt pedig nem engedték tárgyalni a hatalom bitorlói. Ezen előzmények után lett meg­tartva a február 22-iki emlékezetes 60-as bizottsági ülés, melynek az ott megje­gyenge toliam, melyet már-már ugv is a néma­ság rozsdája borit. De jobb ha én" mondom el a dolgot, mintha senki el nem mondja: újság­olvasó vagyok én is, aki néha-néha egy-egy könyvet is szoktam olvasni. Tartsunk sort. Olyan íölötte nagy baj-e a tudománvok népszerűsítése ? Hiszen azokból a kivonatokból senki se akar szaktudást szerezni, csupán általá­nos tájékozódást. Ha ez hiba, abban maga a hiva­talos közoktatás jár elől. Legalább két közép­iskolának, a gimnázium s a felsőbb leánvisko- lának egyenesen kifejezett célja: általános műveltséget nyújtani növendékeinek. S ki pa­naszkodott valaha, hogy ez intézetek többet tesznek s akár általánosságban, akár csak egyet­len tárgyban is, igazi szaktudást adnak?! S ha azután az élet nehéz küzdelmében fáradozó embernek ideje se, s mondtuk tehet­sége és hajlama sincs, életpályája" körén túl eső alapos tanulmányokra, —- baj-e az, ha igyekszik legalább a kész eredménveket meg­tudni? Jobb ha valaki ilyen könnyű szerrel igyekszik tudást szerezni, mintha végkép tudat­lan kíván maradni. És ha csakugyan felvirradt az autodidac- ták hajnala, hála legyen a kor szellemének. Fényes napot igér a szép hajnal. Tisztelet az autodidactáknak! Azt tanuljuk meg legjobban, amit saját lelkünk ösztönéből, magunk erejével tanulunk. Azok között, kiknek soh’se volt mód­jában rendes iskoláztatás előnveit élvezni, világ­híres neveit találjuk a legelvőntabb tudomány­ágaknak: a mathematikának, a csillagászatnak. (A bölcsészetet nem említem, mert ez gyakran éppen ott kezdődik, a hol a tudás megszűnik, se a theológiát. mert ehhez megint több is kell mint puszta tudomány.) Hogv csak a typus

Next

/
Thumbnails
Contents