Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-28 / 17. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.-*-• MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-től—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. -e— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság : Kovács Dezső dr , felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Laptulajdonos : a lapvezérlő-bizottság-. Szerkesztő : Főmunkatárs : Varjas Endre. BX a n g u Béla. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •4». Egyes szám ára 20 fillér. A munka értéke. Nagykároly, ápr. 26. (—s) Nem rég ökölbe szorított kezünket a zsebbe dugtuk és sanda szemmel néztük a csendőrszuronyok mögé bujt esetlen férgeit a hatalomnak. Kénytelenek voltunk eltűrni, hogy szennyes orrukkal a nemzet legfőbb javaiban turkáljanak. Erkölcsi és anyagi javainak a vesztén egyaránt búsulhatott az eltiport nemzet. Megnyugodtunk abban, hogy a nyomor keserű poharát utolsó cseppig ki kell ürítenünk. A legnagyobb meglepetés számba ment, midőn úgy szólva egyszer huszonnégy óra alatt az abszolutizmus sötétjét az alkotmányos élet világossága váltotta fel. A mocsár virágai elfonyadtak, megkezdődött a takarítás. A szorongást felváltotta az öröm. Kár volna azonban, ha a kitörő öröm elfeledtetné velünk, hogy csak a jelennek örülhetünk, a jövőt még elő kell készítenünk. A hóhér legények köztünk bujkálnak. Várják a ved- lési időszakot, hogy majd megujhodott bőrrel újból a felszínre tolakodjanak Mert van-e oly balga, ki elhiszi, hogy a vipera, ha méregfogait kitörik, szelíd siklóvá változik át? Remélhetjük-e, hogy a törvényt tipró s erőszakoskodó kufárok rövidesen az alkotmány rendületlen bajnokai lesznek? A természetben ily ugrás nincsen. A gaz korszak elcsapott páriái ragadozó vadak módjára TÁRCA. _____ Tulip ánkert. A Tulipán-hangversenyen (1906. ápr, 22.) felolvasta: Ilosvay Aladár. Mélyen tisztelt hölgyeim! Czélttévesztett lenne, ha én a tulipán-kert mozgalom történetét akarnám előadni; — nemzetet átalakítani hivatott jelentősége minden szónál szebben, és mig magyart igaz magyar nemzeti érzelem hevít tettekre — minden túláradó lelkesedés erejénél maradandóbban örökíti meg azt majd a történelem. A történelem, mely ma már megszűnt a tények időrendi egyszerű feljegyzése lenni, de a kritika pártatlanságával bontja a természetbúvár csalhatatlan nagyitóüvege alatt elemeire a tényeket, elemeiben méltatja annak idején majd az eredményeket. Czélttévesztett lenne az is, ha én a ma esti ünnepélyen a mozgalom célját, annak programmját akarnám kifejteni, mert hiszen minden magyarázatnál fényesebben szól a tény, az a tény, hogy a hazafias lelkesedés a mi eszményekért hevülni alig képes korunkban is, mondhatni pillanatok alatt a nemzet gyermekeinek millióit hozza egy táborba a tulipán jelvénye alatt. E tény igazolja legfényesebben, hogy mindenki, a kinek szive magyar nemzeti fényért, diadalért még hangosabb feldobbanására képes — megértette czélját, magáévá tette feladatát. Hiszen a mozgalom célját ismertető, közkézen forgó nyomtatott szózat pontozatai felölelnek mindent annyira, a mi a magyar társadalom tevékenységét nemzeti irányban folyton lesben fognak állani, hogy ha szükséges, hát lecsaphassanak. A harcot ezek még nem adták fel. Hozzá vannak szokva, hogy előbb talpat nyaljanak, mielőtt a lábbal való tiprásig eljutnak. Az igazi munka tehát csak most kezdődik. Minden jóravaló hazafinak arra kell törekedni, hogy a társadalom erkölcsi niveauját emelje, Ki kell pusztítani azt a közönyösséget, mely nyugodtan megy el a társadalom s az állam ellen irányuló bűnök mellett. Az első bűnös lépést magának a társadalomnak kell megtorolnia. A jövő még fontosabb feladata, hogy közigazgatásunkat oly bástyákkal erősítsük meg, amelyek egy esetleg bekövetkező támadást diadalmasan álljanak ki. Az őrhelyekre, a közigazgatás főbb állásaiba csak teljesen megbízható egyéneket ültessünk. Akik a múltban megbízhatatlanoknak bizonyultak, azok a jövő zálogát nem alkothatják. Az intéző körök tudatosan, teljes energiával cselekedjenek. Az átvedlés és a meghunyászkodás ne tévessze meg őket. Mert hisz épen azt vehetjük eredménynél hogy a íelkinált egy-két év alatt a szebb jövőt készíthetjük elő. A szebb jövőt a demokratikus alapokon szervezett társadalom biztosíthatja. Az a társadalom, mely a munkát vallja jelszónak, nem a tunyaságot. Az, amelyben nem a jól fizetett, de kevés munkával járó állásokra törekszenek. Ahol az embert munkája szerint értékük, nem lekötheti, hogy közvetlenebbül hatnak minden ékesszólás hatalmánál, s nem jövök ellentétbe magammal, ha azokat ez alkalommal ismétlem, mert nem ismételhető eleget emlékeztetőül a a magyar társadalom előtt: 1. Tüntető állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett s minél hathatósabb közreműködés arra, hogy semmi ezzel ellenkező irányzat a társadalomban érvényesülni ne tudjon. 2. A megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben s főként a nevelés terén. 3. Minden fényűzésnek és nélkülözhető kedvtelésnek mellőzése mindaddig, mig a nemzetre szakadt »nyomor és szenvedés« enyhítésére van szükség, a mennyiben a magyar kul- turtörekvéseknek nem árt. 4. Minden, a nemzeti jelleg és önállóság előmozdítását célzó társadalmi, kulturális vagy gazdasági vállalkozás és kezdeményezés buzdító támogatása. 5. Első sorban saját példáinkkal, de egyszersmind minél szélesebb körű agitatióval való közreműködés arra, hogy magyar ember lehetőleg minden szükségletét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből szerezze be. — A magyar nemzeti törekvéseknek igazi 10 parancsolatjából szállnak e pontok, annyira, hogy minden magyar gyermeknek mindennapi imájával kell azokat együtt megtanulni és mindennapi imájával együtt szivébe vésni. Nem lehet s nincs más célom ma esti ünnepélyünkön, mint üdvözölni és ünnepelni hölgyeinket mint igaz magyar honleányokat, a magyar védőegyesület helybeli fiókja és a Tulipán-liga itteni megalakitása alkalmából. pedig ruhája és állása szerint. Ahol a becsületes kézi munkást jobban megbecsülik, mint a munkátlan, stréberkedő hivatalnokot. Ott, hol a munka adja az értéket, virágozhatik csak igazán a polgári önérzet. A munkátlan ember meghunyászkodik, lesi a hatalmasabbak mosolyát. Kegyelmet nem kér, de nem is szorul rá. Mily szép példáját adja a munkás önérzetnek a tönkrement San-Francisco. Nem csügged a lakosság, hanem újra kezdi a munkát. Az elemi csapás sem képes lerontani munkakedvét. Egyedül önmagában, munkájában bízik, a külföldi segélyt elutasítja. Hol van a felhozott példáktól a magyar társadalom. Nálunk még ma is sokan vannak, kik az ipari és kereskedői foglalkozást lenézik. Vagy ha nem is nézik le, kellőleg nem becsülik meg. Az a felfogás az uralkodó, hogy egyedül a hivatalnok s a diplomás ember az ur. A magyar szülő még ott tart, hogy rossz tanuló fiát inkább bedugja a legkisebb irnoki állásba, mintsem hogy valami tisztes iparban oktattassa ki. Mily elmaradt gondolkozás! Lehet, hogy iparunk pangásának ez is egyik oka. Az uj időnek e tekintetben szintén változást kell behoznia. Ha jobb családok nem irtóznak majd attól, hogy az értelmi pályákra nem alkalmas fiaikat iparos, vagy kereskedelmi pályákra adják, úgy a társadalom különböző réteLapunk jelen száma ÍO oldal, Érzem, tudom, mindannyiunk igaz érzelmeit fejezem ki a mikor a legteljesebb odaadó tisztelettel hódolok meg hazafias érdemeik előtt, és lelkem legigazabb érzelmeivel üdvözlöm őket a nemzeti küzdelem harcmezején. Uralkodni teremtette a Gondviselés a nőt, s ha minden nemesebb emberi, minden tisztul- tabb eszményi érzelem iránt fogékony lelkületűk, hazafias nemzeti eszmények megvalósítására társadalmat átalakító nemes célok keresztülvitelére szövetkezik szivük, szeretetük egész valójával, nincs hatalom, mely velük szembe szállhasson. Ki merné tagadni, hogy egész életünk folyásában jó és balvégzetünk nőhöz köti sorsunkat, mint csecsemők tőlük tanuljuk az első szót, gyermekkorunk értelme, érzelme ajkukról kapja az első benyomásokat, ifjúságunk mondhatni, minden szenvedélye, álma nők hatását soha sem veszti emlékeiben s annak az emléknek hatása alatt férfiasodunk bele az élet küzdelmeibe és gyorsan haladó korunk életfáradalmai között a mikor lázas izgatott tevékenységre késztet az élet mindenkit, akár a megélhetés gondjai, akár az önként vállalt kötelezettségek viszik a közélet porondjára, otthonunk Istennője lesz a nő; kezében boldogságunk ; lelkületében családunk jövője. Mindezek után folytatnom sem kell talán, hogy tőlük függ aggkorunk nyugalma és boldogsága is, úgy a családi keserűség, mint az agglegénység sivár szürkesége mind emlékeinkhez vezet vissza. Kivétel nélkül minden népnél hirdeti a történelem a nők e hatalmát, hősökké tesznek gyermekeket, ifjakká öregeket. Államokat mentenek meg ősz Veturiák, győzni tanítanak népeket alig serdüli Jeanne d’ Arcok, küzdeni szenvedni tanítanak Dobó Katicák, Zrinvi Ilonák
