Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-01-13 / 2. szám
4-ik oldal. 2. szám. renc dr. városi főorvos, Szeőke Béla r. k. plébános, Révész János ág, ev. lelkész, Sloll Gábor kir, közjegyző, Stoll Béla ügyvéd, Miskolczy Sándor városi tisztiügyész. Makray Mihály al- járásbiró, Kováts Sándor szolgabiró. Újhelyi Hugó, b. Kovúts Géza, Gellért Béla kincstári főtisztviselők és még számosán. Az első köszöntőt Sloll Béla mondotta. Apponyit éltette és kérte, hogy a kaszinó Széchenyi serlegét avassa fel. Nyomban utána szólásra emelkedett Apponyi s elmondta egyikét azon rögtönzött remekeinek, melyek ép oly kiegészítői az ő gigászi nagyságának, mint hatalmas politikai szónoklatai. A beszédet bő kivonatban adjuk: — Valahányszor az országos helyzetet lelki szemeim elé idézem, úgymond Apponyi, mindig elfogulttá tesz az a gondolat, hogy mi, e küzdelem vezetői, a honpolgárok ezreit harcba vezetjük, közöttük sok olyat is, kik anyagi érdekeikben, exisztenciájukban sokkal nagyobb veszedelmeknek vannak kitéve, mint mi. És. eszembe jutott egy jelenet Shakespeare egyik remek alkotásából, az V. Henrik című tragédiából. Az az angol király francia területen a csatát megelőző éjjel inkognitóban körüljár a táborban, s megakarja lesni a legénység egyes csoportjainak beszédét S hall csakugyan sok olyat, a mi az ő királyi lelkét aggodalomba borítja. Hallja az egyes csoportokban, hogy a legény panaszkodik: „A király és vezérei ide hoznak bennünket idegen földre, harcba visznek, ők dicsőséget szereznek, s az árát mi adjuk meg, a mi vérünk omlik.“ A király ezeknek hallatára megrendül, újra megvizsgálja lelkiismeretét, hogy igazolt-e a hadjárat, s a í végén azt mondja, hogy szívesen cserélne azokkal, a kik csupán egyéniségüket, önön sorsukat viszik a harcba, ha e csere árán szabadulhatna a felelősség ama súlya alól, mely az ő lelkét nyomja. Ne gondolja senki, hogy a most folyó küzdelem vezetőinek könnyebb a dolguk, mert ők a saját anyagi érdekeikben kevésbé vannak kitéve a károsodásnak; a kiben van lelkiismeret — pedig a küzdelem mostani vezetőiben van — iszonyú teherként érzi a felelősséget, s nap nap után, óráról-órára megvizsgálja lelkiismeretét, s fölveti a kérdést, hogy viselheti-e a felelősség súlyát, kiteheti-e az egész nemzetet ama bizonyos nyomornak és szenvedésnek, melyet oly helyről hallottunk, a honnan nem reméltük, s a válasz, melyet lelkiismeretünk ad, mindig csak igen, igen és igen, helyt kell állani, a felelősség súlya alatt nem szabad leroskadni, a nemzet semmiféle kincsének nem szabad összetörni annak a nélkülözésnek a súlya alatt, melyet a Gondviselés reá mért. A tetszészaj csillapulta után Szerencsy József, majd Földes Béla köszöntötték fel Apponyit. Azután Miskolczy Sándor Károlyi István grófért. Károlyi István gróf a nagybányai hölgyekért ivott. Gellért Endre Apponyi Albert gróf nejét, Bőnis István Földes Bélát, Szabó József Apponyit köszöntötte fel, Kovács Dezső dr. pedig az ellenálló vármegye nevében üdvözölte a kuruc Nagybányát. Asztalbontás után a vendégeket zajos ováció közt kisérte ki a közönség a vasúti állomásra, honnan a délután 3 órai vonattal utaztak el. Apponyi Albert és Károlyi István grófok megjelenése és beszédei hatalmas benyomást gyakoroltak a nagybányai közönségre — de hogy két nap múlva oly óriási többséggel vigye diadalra Nagybánya a függetlenségi lobogót — 7-én bizonyára a' legvérmesebb optimista sem reméltté. A választás e hó 10-én folyt le, a választó polgárok soha nem tapasztalt érdeklődése mellett. A kerület 2383 összeirt választója közül 1785 szavazott le. Már a kora reggeli órákban látható volt, hogy a függetlenségi párt fényes diadalt arat. A választási eljárás a törvényes formalitások elintézése után délelőtt 9 órakor kezdődött. Először Nagybánya szavazott. Tiz óráig leadtak az első küldöttségnél 156, a második küldöttségnél pedig 124 szavazatot a függetlenség}. jelöltre. Baynak ekkor még egy szavazata sem volt. Délig Földesre 542 szavazat esett, Bayra pedig 86. Földesnek félegykor 627, Baynak 194 szavazata volt. Egy órakor a szavazatok aránya a következő volt: Földesnek 700, Baynak 228. Fél kettőkor a szavazatok igy oszlottak meg: Földesnek 787, Baynak 269. A választás teljes csendben folyik, a lelkesedés a függetlenségi részen igen nagy. A szavazatok aránya fél 3 órakor a következő volt: Földes 885, Bay 329, 4 órakor: Földes 1096, Bay 405. Minthogy 5 órakor már gyérebben jelentkeztek a szavazók, a választási elnök fél hatkor kitűzte a zárórát, melynek elteltével fél hétkor a választást berekésztették és a szavazatok összeszámlálása után az eredményt a következőkben hirdették ki: Földes Béla kapott 1232 szavazatot, Bay 553-at. Ekként az elnök Földes Bélát 679 szavazattöbbséggel a kerület megválasztott képviselőjének jelentette ki. Az eredmény óriási lelkesedést keltett a választók körében. i SZATMÁKVÁRMEGYE Az egész várost fényesén kivilágították. Az elnök meleghangú beszéd kíséretében nyújtotta át Földesnek a mandátumot, amit Földes szép beszédben köszönt meg. A győzelem örömére fényes bankett volt, amelyen az összes vezetők résztvettek. Fényesen mutatja ez a kormány iránt való nagy bizalmat? Csakugyan fásult lélek kell hozzá, hogy még állítani is alkotmányosnak merje magát a mindenütt megnyilatkozó ellenszenv után. Á nemzeti ellenállás vármegyénkben. Higgadt, előkelő ellenzéki politikusok, a kik nem egykönnyen ugranak be bécsi ijesztgetéseknek, figyelmeztetnek arra az eshetőségre, hogy a válság még két évig is eltarthat. A törvénytelen hatalom eddigi taktikája, az erőszak, a megyefőnökök kinevezése, a felfüggesztések egész sorozata megtörött ugyan a törvényhatóságok erélyes ellenállásán, de korántsem kell azt hinni, hogy mert az első rohamot sikerült visszavernünk, már győztünk is. Négyszáz esztendő szomorú története tanított meg arra, hogy van Bécsnek ellenünk más fegyvere is, nem csak az erőszak. Puhitás, kiéheztetés, fényes, de soha beváltásra nem kerülő Ígéretek, békülési komédiák — ökölbe szorított kézzel, óh. mindezeket nagyon jól ismeri, nagyon jól tudja alkalmazni az osztrák hatalom. Bizalmát veti a sokszor csufondárosan emlegetett magyar szalmalüzbe, s ha erőszakkal nem tudta leküzdeni a nemzet ellenállását, megkerüli álutakon, elposványilja, belefullasztja a kimerültség, az unalom mocsarába. A haza szabaságának. jólétének, a nemzet becsületének kérdése ez. Ha fellángolásunk kitartás nélküli, ha hazafiságunk csak üres szó, de az áldozattól visszariad, akkor semhogy egész Európa gúnykacajának legyünk kitéve, inkább szereljünk le s legyünk megint a mi voltunk, Ausztriának jámbor, jól tejelő háziállatja. Ám ha van bennünk tettekre is kész igaz hazaszeretet, függetlenségi vágy, alkotmányos érzület- akkor vegyünk példát azoktól, a kik álásuknál fogva az első vonalban állanak, a kik saját maguk és családjaik existenciáját vetik oda a közügyért, a kiknek önfeláldozó küzdelme nélkül Írott malaszt maradna az egész ellenállás: lisztviselőinktől. Hogy ők kockára tegyék mindenüket, mi pedig összedugott kézzel nézzük, hogy veri le, semmisiti meg őket a hatalom — ez sem nem igazság, sem nem méltányosság, de még nem is magyar gavalléria. Ä hét folyamán beérkezett adományok: Antal Alajos. Vetés up. Szalmái' 200 K — f Lévay Béla, Nagybánya ... 25 » — » Farkas Viktor, Bpesl .... 500 » — » Összesen : 725 K — f A mull számban kimutatva: 78.276 » 90 » Mindössze: 79.001 K 90 f A városi független párt megalakulása. A városi független párt előkészítő bizottsága megbízásából Dr. Vetzák Ede ügyvéd, városi képviselő a városi képviselő testület 90 tagját, f. hó 7-én d. u. 5 órára az ipartestület helyiségébe értekezletre hívta egybe, — amely értekezletnek tárgyast a városi független párt megalakítása képezte. Több mint 70 képviselő jelent meg az értekezleten és több mint 15 képviselő jelentette be, hogy belép a városi független pártba, — igy a párt ez idő szerint a képviselőtestület többségét képezi. E nagy szám igazolja azt, hogy a képviselőtestület tagjai a felvetett eszmét mennyire helyeslik s e párt megalakulása bizonyára fordulópontot képez városunk történelmében. S ha a párt nagy lelkesedéssel elfogadott és kitűzött céljait tényleg meg is valósítja s tagjai működését azzal az érdeklődéssal fogják támogatni továbbra is, mint a mily érdeklődéssel fogadták a megalakulást, úgy városunk csakhamar egészséges minden ízében helyes irányba terelt anyagi viszonyok közé jut. Az értekezletet Dr. Vetzák Ede nyitotta meg és üdvözölve a megjelenteket, előadta, hogy a képviselőtestületi tagok legutóbb megejtett választása alkalmával egy városi közügyekkel foglalkozó párt megalakításának eszméje helyesléssel és érdeklődéssel találkozván, — az eszme megvalósítása céljából előkészítő bizottság küldetett ki, a melynek határozatából hívta össze ma az értekezletet. A városi független párt célját különösen az képezné, hogy a képviselőtestület döntése elé kerülő fontosabb ügyek felől a tagokat alaposan tájékoztassa, úgy, hogy a döntésnél mindenki a tárgy teljes ismeretével s meggyőződése szerint ítélkezhessen, megvitassák előzetesen a város javát célzó javaslatokat és. eszmecserét folytatva, a felmerülő helyes és1 egészséges indítványokat és eszméket megvalósítani is törekedjenek. Másik fontos célját képezné a városi anyagi fellendítésének elősegítése, különösen a lulmagas községi pótadó csökkentése és a város kereskedelme és iparának fellendítése, mely a mai zavaros politikai viszonyok között úgyis igen sokat szenved. Indítványozza, bogy a párt mondja ki megalakulását. Válasszon elnököt, alelnököket, jegyzőket s maga részéről elnöknek Csipkés Andrást, a nagykárolyi önsegélyző népbank vezér- igazgatóját, — a közélet e régi s önzetlen harcosát ajánlja. — Ezután Csipkés András szólalt fel, — mindenekben egyetért a párt programm- jával és a párt megalakulását helyesnek és szükségesnek látja, — az elnöki állást azonban nem fogadja el, mert a párt céljai elérhetése szempontjából helyesebbnek tartja, ha a párt vezetése egy fiatal erő kezébe van letéve, — és épen ezért ajánlja Dr. Vetzák Edét az elnöki állásra, — kéri őt fogadja el e tisztét, — és ő Ígéri, hogy a maga részéről a legmelegebben támogatni fogja működésében. Dr. Vetzák Ede nagyon köszöni az iránta megnyilvánuló bizalmat — azonban az elnöki tisztet nem fogadhatja el, mert helyesebbnek tartja, ha arra a párt olyan éitesebb egyént választ, a ki a város közéletében már érdemeket szerzett, — miért is ismételten kéri Csipkés Andrást, hogy az elnöki tisztet elfogadni szíveskedjék. — Ezután Csipkés András kijelentette, hogy ragaszkodik elhatározásához, mire ifj. Nagy Antal és Drágus István felszólalásai után az egyhangúlag megnyilatkozott kívánságnak engedve, Dr. Vetzák Ede az elnökséget elfogadta s mint ujjonan megválasztott elnök a párt megalakulását kimondotta. — Ezután alelnököknek Csipkés András és Dr. Kovács Dezső, jegyzőnek Kubinyi Bertalan és Simkó Géza választattak meg. Csipkés András indítványára az egyes városrészek képviselőivel leendő előzetes értekezletek, a részek szükségletei és kívánságainak megvitatása céljából kerületi bizottságok alakíttattak és e bizottságokba megválasztattak : I. kér.: elnök N. Szabó Albert, tagok: Lukácsovits János és Kuszka Mihály; II. kér.: elnök: Strohmájer Ferenc, tagok: Komódi Eajos és Nagy Elek; III. kér.: elnök: Bordás Imre, tagok: ifj. Nagy Antal és Vida István; IV. kér.: elnök: Papp István, tagok: Lochmájer Márton és Marián Ferenc; V. kér.: elnök: Csipkés András, tagok: Orosz Eajos és Merts Imre. A jelen volt tagok élénk eszmecserét folytattak azután arra nézve, hogy mily eszközökkel érjék el kitűzött céljaikat. A tanácskozások ideje, a szakbizottságok megválasztása egy későbbi gyűlés tárgyává tétetett. Nagy lelkesedéssel fogadtatott Némethy Sándornak azaz indítványa, hogy tűzze ki célul a párt az osztrák ipar bojkottját s a hazai ipar pártolását. Elénk vita tárgyát képezte a párt hivatalos elnevezésének kérdése is. Végül abban állapodott meg a párt, hogy annak kifejezése gyanánt, miszerint működése minden befolyásolástól ment, s csakis saját nézeteit és eszméit kívánja megvalósítani a »városi független párt« nevet veszi fel. Miután még az elnök köszönetét mondott az ipartestületnek, mert helyiségét a párt tanácskozásai részére egyszer s mindenkorra felajánlotta a tagok élénk éljenzése között az alakuló értekezletet berekesztelte A közönség köréből. Vasúti állomásunk nyomorúságaira akarom fig3'elmeztetni az illetékes köröket. Utazásai közben mindegyikünk tapasztalhatta, menynyire várja az állomásokon a csomagjaitól megváltó hordárt. Vad üvöltések hangzanak ki különösen a gyorsvonat fülkéiből a hordár után. A mi állomásunkon pusztába kiáltó szavak ezek. Négy, mondd, ird, szavald, kiáltsd és olvasd: 4, azaz négy hordár van csak állomásunkon, a hol húsz személyvonat robog át és pedig legtöbbször nem is csak kettő találkozva, hanem három, sőt négy vonat indulva különböző irány felé. Hogyan láthatja el négy hordár a kiszálló, elutazó közönséget ? — kérdezem minden hamleti töprengés nélkül. Azt látom, hogy a hordárok boldogan mosolyognak a fülkékbe be nem szállított csomagok lemaradt tulajdonosain, mert lehetetlen is két perc alatt főkép a gyorsvonatok közönségét ellátni — de azt nem tudom fölérteni, miért nem segít a M. Á. V. ezen a kiáltó nyomorúságon. Végre is nem az utazók vannak a hordárok kedvéért, hanem megfordítva. Ha a négy vasúti hordár a létszám szaporítás után majd nem is kereshet napi 6—8 koronát, bizonyosan, megelégszik 8 hordár ezentúl napi 2 koronával is. Mindenesetre szükséges, hogy e bántó mizéria mihamar orvosolva legyen! Egy nagykárolyi, utas.
