Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-01-06 / 1. szám
2-ik oldal. SZA 1MÁRVÁRMEGYE. s/.aim Hogy a választói jogot reformálni kell, még pedig a nép minél szélesebb rétegeinek bevonásával, ez kétségtelen. De hogy e szélesebb rétegek bevonásával a tiszta magyar faj egy nagy részét megfosszuk szerzett jogaitól, másfelől Kristóffy-féle gondossággal minél nagyobb számmal eresszünk be alkotmányunk sáncaiba idegen szellemű és érzésű idegeneket és azokat, kiknek házasságáról nap-nap után érkeznek Erdély felől a szomorú bizonyitványok : — hogy ez politikai bölcsesség volna, nem merném állítani. Eszembe jutnak a burok. És ha majd a késő jövőben a történelem felfogja jegyezni, hogy a burok inkább fegyvert fogtak, inkább a halált választották, sem hogy alkotmányuk sáncaiba engedjék beférkőzni a közöttük élő angolokat. — rólunk meg felfogja jegyezni, hogy midőn alkotmányunk, szabadságunk veszélyben volt, még akkor is az volt a legnagyobb gondunk, hogy a haza ellenségei közül minél többet csempészszünk be alkotmányunk sáncaiba: hogy e tényekről minő ítéletet fog mondani a jövő történetírója, én nem tudom. Hanem ha Bartha Miklósként hangosan mernék gondolkozni én is, miként Bartha, ugyan azzal az inparlamentális szóval jelölném meg ezt a Kristóffy-féle cselekedetet. Korbuly József. T A n C A. Dal. Lehullott az én csillagom, nem ragyog már fenn az égen, Reménységem virága is elhervadt már reges régen. Olyan vágyóit, mint a madár, melynek eltört mindekét szárnya. Szemfedőként borul reám bubánatom sötét árnya. Ha kinyitom ablakomat, behajlik a hársfa lombj a : Ágai közt egy vadgalamb szive buját panaszolja. Ne sirj. ne sírj, te vadgalamb, nincsen neked nagy [bánatod Elnémul a te keserved, bus arcomat ha meglátod. Mért is van nyíló tavasz, ha elhullik a virága? Mért is van érző szív, ha nem született boldogságra ? Mért kell nekem úgy szeretni, hogy csak a tövise fájjon ? Hogyne leljek nyugtot soha, csak talán a másvilágon ?! Azraél. Tréfás szóalkotások. Népünk humorát, tréfás és gúnyoló természetét mi sem mutatja igazabban beszélte nyelvénél. S a magyar nyelvészre nézve egyik legérdekesebb s legélvezetesebb feladat annak vizsgálata, miként nyilatkozik a magyar népnek humora a maga szóalkotásaiban. Bámulatos éleslátásra s ötletességre vallanak eme hol tréfás, hol gúnyos szóalkotások, leszavazása, lemondása, újra kinevezése, ügyvezetőből parlamentárissá (!) válása, a képviselőház háromszori törvénytelen elnapolása, a vád alá helyezési jog kijátszása, közben a bé- külési komédiák, a homo regiusok. a kegyelmes kéziratok, őrmesteri rapport stylusában tartott audienciák, — huh, micsoda rút keveréke a soldateska dölyfének, a kiszáradt velejü bécsi bürokrácia paralizisének, a hazaáruló gazságnak! Igazi »véghetetlen nyomor és szenvedés!« Befejezésül, vagy talán csak felvonásvégi látványosságnak a Züllöttek felvonulása, csendőr szuronyok közt, a hogy nekik dukál, de nem megillető helyükre, a tömlöcbe, hanem a vármegyék székházaiba! Ám a legutóbbi napokig, a törvény szellemét bármily otrombán sárba taposta is, — a törvény bár kiforgatott szavaihoz, az ő zavart agyú magyarázatával ugyan, de tüntetőleg ragaszkodott Bécsnek Budavárában székelő ki- rendeltsége. Most már úgy látszik, megkapta a felhatalmazást arra is, hogy épen olyan formában is törvénytelen módon garázdálkodjék, mint méltó elődei, az 1844 iki adminisztrátorok. íme a bizonyíték arra, hogy a miket irtunk, nem agyrém, hanem a legtisztább valóság : Kristóffy 131807/1905. sz. rendeletében, melylyel Szatmárvármegye december 14-iki közgyűlésének határozatait megsemmisíti, szó- szerint ezeket írja: »— a közgyűlést s azon hozott s 1415 — 24368/1905. számával jelzett határozatot semmisnek jelentem ki, annak végrehajtásától a vármegyét eltiltom s az idézett határozatnak a jegyzőkönyvből leendő törlését elrendelem s meghagyom, hogy ezen rendeletem a felvett eredeti jegyzőkönyvre rávezettessék s hogy a legközelebb tartandó közgyűlésről felvendő jegyzőkönyvbe a tárgyalt ügyek számai az ezúttal törölt határozata számának elhagyásával folytattassanak. Ezen rendeletemnek azonnali és feltétlen végrehajtását az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel az 1886. XXI. t.-c. 19. §. alapján megkövetelem...« sat. Arról, hogy az idézett 1886. XXL t.-c. 19. §. alapján azonnali végrehajtást csak akkor követelhet a törvényes kormány, ha rendeletét a vármegye felirata ellenére fenntartja és hogy ezen rendelet a közgyűlés elé még nem is került — nem beszélünk. Mert mi egy ilyen lap- pália teszem azt a királyi eskühöz képest! De igenis beszélünk arról, hogy milyen módon kívánja rendeletét Kristóffy végrehajtatni. A határozatnak a jegyzőkönyvből való kitörlése által ! Ilyen rendeletet épen csak a 44-iki kancellária adott a 44-iki administrátoroknak, a kik azután katonai karhatalom segítségével tépték ki a megjelölt lapokat a vármegye jegyzőkönyvéből. De kétségtelen, hogy sem az 1886. XXI- ben, sem más, 1848 óta hozott és hatályban álló törvényben a végrehajtásnak ez a módja benne nincs. Kristóffy tehát leplezetlenül olyat rendel, a mit a törvény meg nem enged, — a mire §-t még az ő Lányi cimborája sem tudna találni, a mely rendelkezés tehát, akár a hiányzó törvényes alapot, akár a történelmi előzményeket tekintjük, első lépés a nyílt abmelyek oly nagy számmal vannak nyelvünkben, amekkorával kevés más nemzet nyelve dicsekedhetik. A tréfának és gúnynak minden árnyalatát elénk varázsolják meglepő találékonysággal. S a tréfás ügyelem kiterjed bennük mindenre : testre, lélekre, ruházatra, ételekre, italokra, a környezet élő s élettelen tárgyaira egyaránt. így legtöbb testrész megkapja a maga tréfás nevét pl. a fej észtok v. kobak, a nyakszirt kupa, a szem lálőka, pislantó, az orr szippancs, a fül hallóka, a száj tátincs, csuszaleső, az arcbőr pofaszij, a derék ropogtató, a láb tapiskoló, s ha nagy, lappancs v. tőzegtaposó nevet kap. Mind a külső, mind a belső testi tulajdonságokra jóizünél-jóizübb tréfás szavakat alkot a magyar népnek folyton munkálkodó képzelnie; így a kis ember előtte: földigember, mitugrálsz, padláb, parlonmagas, potyszem, tök- magzacskó stb., a hórihorgas viszont . égimeszelő v. mennyeilétra. A meztelenség neki ádámcivil, a vastagajku bugyorszáju, a bajusz- talan csórészáju v. tejfölö$száju, a nagy szájú tapsiszáju; a pufók kulcsábrázatu, a fehérképü tejbetök, a himlőhelyes szuette, ragyabimbó v. zuzmarásképü, a félrenyaku nyaktekercs, a potrohos talpigmell v. sürübélii, a nagy mellű csupacsecs, a nagytestű rézló v. testibehabaro- dott, a sánta nyomásrohtó, a kancsal kiskertbe- néző, a gyomrátszerető bélember, a nagy ehető tanyaibélü v. polyvás lógyomru, a kevés étkü kákabélű, a vizszerető bolhalorku, az iszákos borkút stb. De a lelki sajátságok is találóbbnál-talá- lóbb humoros nevet kapnak, teszem: a kardos asszony atilla lesz. a mindig jókedvű cukorasszony, a magacicomázó szépike, a rátartós foghagymára lépő, a veszekedő vénasszony solutizmus utján. Várhatjuk a további lépéseket is. Lépkedjenek szaporán, minél hamarább,, annál jobb! Lesz belőle egy Európára szóló kacagás, de a melynek hangjától a Burg penészes fala legalább akkorát fog repedni, mint a mekkorát repedt Sadowa után. A mi ugvan megint csak nem nekünk lesz baj. Még egyet! A megsemmisített közgyűlési határozat azt tartalmazza, hogy Nagy Lászlót a vármegye törvényes főispánnak el nem ismeri, tőle a joghatóságot megtagadja, tisztviselőit rendeletéinek foganatosításától eltiltja. Ezen határozat kitörlését kellene az »állam veszélyeztetett érdekei« mialt »azonnal és feltétlenül« végrehajtani. Ki gondolta volna még ezelőtt egy-két hónappal, hogy Nagy László ilyen nevezetes személy ? A nagybányai választás. Többször megemlékeztünk már a nagybányai viszonyokról, különösen arról is. mi az^ oka annak, hogy Nagybányát 67 óta a mindenkori kormány miért számíthatta legleltáribb, kerületei közé. A magyarság kedvezőtlen számaránya, a kincstári nyomás, a kortes közigazgatás, a közönség megszokott opportunizmusa évtizedeken át úgy lenyűgözték a nagybányaiakat, hogy ott bizony ellenzéki jelölt csak a zászló becsületéért küzdött mindig. Egyetlen egyszer történt meg, ezelőtt vagy huszonöt évvel, hogy a mérsékelt ellenzéki jelölt győzött — azután ismét visszakerült Nagybánya a nyugodalmas, biztos kincstári kerületek sorába. Igaz, 1901-ben Bay Láng minisztert buktatta ki, de szintén szabadelvű párti programmal. Abban az időben. — ne feledjük, hogy a Széli kormány alatt volt, — a nagybányai ellenzék is szívesen támogatta Bayt, mert maga azon ténye, hogy a hivatalos, pláne miniszter jelölt ellen lépett fel, mindenkiben biztató várakozásokat keltett fel jövendő politikai pályája iránt. Várakozásukban a nagybányaiak meglehetősen csalatkoztak. Bay november 18-ika dacára rendületlen hive maradt a Tisza kormánynak s a január 26-iki választáson az ellenzéki szellem hatalmas térfoglalása dacára is győzött. Győzelme azonban pyrrhusi volt; be sem várta a mandátuma elleni petíció döntő tárgyalását, lemondott — s ma harmadszor kéri a nagybányaiak bizalmát. Bizonyára ma is Tisza István ó-konzervativ elvei alapján, kérdezi a naiv idegen. Dehogy, ultra radikális haladópárti programmal, mely ugyan, miért; miért nem, a választás napjáig a pártonkivüli- ség szürkés leplébe van takarva, ám de máris szemmel láthatólag kivillog alóla a feketesárga ruházat. Ignotos fallit, notis ezt derisui. Nincs is köhögőfene, a rosszlelkü pedig pokolküszöb, a férfiaskodó nő pistakisasszony, az ottben ülni szerető ülőstyuk, a vásott gyermek jobbsincs, a ruhaszaggató rongyvár, a mérges méregzacskó, az alattomos ember bogoshurkáju, a szoknyabolondja bábakakas, a tolvaj természetű félkéz- kalmár, a haszontalan gyöprehó, az érzéketlen laplólelkü, az anyámasszony-vitéz iyukmiska, a csaló levegőinspektor stb. A ruhadaraboknak is igen tréfás elnevezéseire akadunk népünk nyelvében, pl. a subának magában Szentesen a következő tizennégy neve van: bánatibodor, dallos, darudö- börgö, dejszeny, diktéra, héiéjszakaifagyás, hétsovány esztendő, ménesijesztő, rőhenes, subella , tökhaj, tuluszdedenya és varkus. Egyéb érdekes, ilyen férfiruha nevek: bolhaszedő: lábfejigérő nadrág, bugylinadrág: zsákszövetből való n., bükkfanadrág: vászon., félig kalap: ernyős sapka, fiacsizma: cipő, kismándli, ümögbályja: mellény, püsszencs v. kölökcsizma: bakancs, bocs- kor, szegényibizonyitvány: vászon zubbony, szélkergető: nagy kerek köpenyeg, takarmánykalap : szalma-kalap, takácsmunka: ing, vedd- rád: felöltő stb. A könnyű női házi zubbonynak ilyen neveire akadunk: bujjbelé, szélfujja, tőlem álló, veddfelke. A tunikát abrakostarisznyának csúfolják, a bő női kabátot ebenlógónak, a hátul levő csokrot farbosszantónak, az öregasszonyok házi zubbonyát köhögőnek stb. A pajkos jókedv különös szeretettel adogatja sajátos tréfás neveit az ételek és italok változó fajaira. így kap pl. a vékony rántott leves árvaleves v. susterkávé, a csipetkés burgonya leves pedig konlramars nevet. A kenyér lélekdobáló v. miatyánkközepe lesz: s ha zabból való, akkor abrakcipó. A vastagon metélt tészta islenostora v. lassanballagó, a galuska Kri8tóffy a nyílt absolutismus utján. 1906-ot irunk-e vagy 1844-et? Létezett-e Kossuth Lajos és Deák Ferenc, volt-e szabadságharc és kieegyezés, avagy mindaz, a mi 1848 óta történt. csak álom? Nem a pártos szenvedély, nem is az újságírói sablon adja toliunkra e keserű kérdéseket. Tényekkel állunk szemben, melyeket sem letagadni, sem szépíteni nem lehet. Tavaly november 18-ika óta mily őrületes khaosza a hol burkolt, hol nyílt alkotmánysértéseknek! A Ferczel-féle (van-e, ki még e névre emlékezik?) zsebkendős szavazás, a képviselőház feloszlatása ex lexben, a koalíció teljes választási diadala és teljes tétlenségre kárhozta- tása már egy éven át, a parlamentaris elvnek előbb fondorlatos megkerülése, majd nyílt sutba dobása, a bukott Tisza kormány öt hónapi vesszőfutása a választás után, azután a parlamenten kívüli Fejérváry kormány kinevezése,